Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-02 / 240. szám

1991. szeptember 2., hétfő uj Dunántúli napló 9 Orvosi Védelmi Szövetség Vedohalo a műhibák ellen Ki védi meg az orvoso­kat o betegek, vagy a ke­zelés eredményével elége­detlen hozzátartozók vádas­kodásaitól? Hol kopnak szakmai, jogi védelmet, ha egy-egy vitás kérdésben bí­róság előtt kell tisztázniuk magukat? Nagy-Britanniá- ban immár 100 esztendeje az orvosok mellett áll a The Medical Protection So­ciety, azaz: az Orvosi Vé­delmi Szövetség, amelynek jelenleg több mint 110 ezer orvos, fogorvos és medikus a tagja. A .ársaság szék helye Londonban van, de ma már Európa számos or szágában működnek irodá Augusztus 29-től Buda pesten is működik a szer vezet magyar tagozata amelynek dr. Csillag Zsolt lett az ügyvezető igazgató ja. Programjuk sokat ígér a Magyar Orvosi Kamarával együttműködve kívánják el látni az egészségügyi dől gőzök széles körű védelmét, Noha nem tekintik magukat biztosítótársaságnak, sze retnék tagjaikat mentesíte ni a szakmai hibákat köve­tő anyagi konzekvenciák alól, kártérítési esetekben viszontbiztosítani. Mindenfé­le anyagi követelést kikötés nélkül teljesítenek majd, s ez nemcsak a magánpraxis­ban dolgozókat segíti majd, hanem az új betegbiztosítás bevezetése után az állami kórházakban működő orvo­sokra is kiterjedhet. Az ÓVSZ azonban az anyagi felelősségen túl tag­jainak szakmai továbbkép­zésére is nagy súlyt helyez. Információkkal látják el a hozzájuk fordulókat, doku­mentációt készítenek a ta­nulságosabb esetekről, pub­likálják az orvostudomány legújabb eredményeit. Kuta­tásokat folytatnak a műhi­bák elkerülésére, audio- és videokazettákat, filmanyago­kat készítenek az érdekes esetekről. S ami nagyon fontos: ha valaki egyik országból a másikba helyezi át a praxi­sát, a nemzetközi szervezet oltalma elkíséri az orvost az országhatárokon túl is. Agrárkereskedelem a Közös Piaccal Nem sorscsapás a diszkrimináció! Ashis GUPTA, az amerikai Coca-Cola cég kutatója 1991 augusztusában bemutatja a súlytalanság állapotában is fo­gyasztható dobozos kólát. A terméket a szovjet Mir-űrállomás legénysége kapta meg kipróbálásra. A körte alkatú nők álma: A tökéletes csípő és comb fogyókúra Ultrahanggal és vörös­borral az infarktus ellen Az utóbbi időben növeke­dett vagy csökkent a Nyugat- Európába kivitt és ott érté­kesített mezőgazdasági termé­keink mennyisége? — kérdezte a Falutévé riportere Szabó Sándort, a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok Minisz­tériuma főosztályvezetőjét. — Enyhén emelkedő tenden­ciát mutat már évek óta a Közös Piac országaiba irányu­ló mezőgazdasági kivitelünk. Konkrétan: 1990-ben körülbé- lül 900 millió USA-dollár ér­téket tett ki — összegzi Szabó Sándor. — Védekeznek ellenünk vé­dővámokkal, más szigorú kor­látozásokkal? — Az Európai Gazdasági Kö­zösség mezőgazdasági politi­káját ne nevezzük diszkrimi­natívnak, mert nem az. Leg­alábbis nem olyan értelem­ben, hogy egyes országokkal szemben megkülönböztető in­tézkedéseket alkalmazna. Az EGK-t óvó rendszabályok ugyanazt jelentik például az Egyesült Államok vagy Kana­da számára, mint Magyaror­szágnak. — De van-e a Közösségen belüli, úgynevezett: pozitív diszkrimináció? Azaz prelerál- ják-e a Közösségen belüli lor- galmazást? — Ez természetesen meg­van, hiszen mezőgazdasági po­litikájuk egyik alapelve, hogy létezzen olyan preferencia, amely a közösségbe tömörült tagállamok termelését, keres­kedelmét védi például az im­port lefölözése révén. Ez azt jelenti, hogy a vámon felül hetente, vagy havonta mozgó import-illetéket állapítanak meg. Ez igen jelentős teher­tétel is lehet. Olykor az áru értékének a felét, marhahús esetén pedig akár a kétszáz százalékát is kiteheti. — Így viszont esetenként annyi „büntetéssel" sújtják azt, aki tőlünk akar vásárol­ni, hogy inkább a Közös Pia­con néz körül... — Marhahúsban, gaboná­ban, tejben — a cukorról nem is beszélve — tehát a tömeg­termékekben az EGK országai nagy mértékben önellátók. — Hibásak vagyunk mi is abban, hogy nem tudunk ezek­kel az országokkal konkurál­ni? Hiszen ön most megem­lített egy pár terméket, s ha az ember vásárlóként néz körül, azt látja, hogy ott ezek Ízlésesebben kerülnek a vevők elé. S van egy olyan gyanúm is, hogy jobb minőségűek . . .- Ketté kell választani ezt a kérdést. Ami az úgyneve­zett tömegárukat illeti, sze­rintem nem a mi hibánkból nehéz az értékesítésük. Egész egyszerűen egy velünk szem­benálló, rendkívül protekcio­nista mezőgazdasági politika érvényesül nálunk, s vannak olyan esetek, amikor ezeken az akadályokon a legjobb akarattal, s a legnagyobb erő­feszítések árán sem lehet túl­jutni. Ilyen termék például a marhahús. A másik kérdéskör: ahol a piacra jutást a lefö­lözések, a vámok kevésbé aka­dályozzák. Ilyen is van, hiszen 900 millió dollár értékben azért exportálunk! Itt a ver­seny egyéb tényezői lépnek be. Már nem a kereskedelem­politikáé a főszerep, hanem a marketingé, a csomagolá­sé, a szállítási határidők be­tartásáé. Nem merném azt mondani, hogy ezeken a terü­leteken is teljesen hibátlanok vagyunk.- Mi a gyengénk?- Alapvető gond: a marke­ting tevékenység és az, amit e néven még nem is nagyon ismernek, a kereskedelem „lo­gisztikai" tevékenysége. Tehát hogy — nem mondom, hogy órára —, de legalább félna­pos pontossággal eljuttassák az árut a megrendelőhöz.- Egyetért azzal is, hogy a termelőknek jobban kellene ismerni azt, hogy a piacon mikor mire lenne szükség?- Feltétlenül. Ám tudomá­sul kell venniük, hogy nincsen semmiféle központi agy, vagy egy mindentudó információ­terjesztő központ. Az ismere­teket önmaguknak kell meg­szerezni. A források rendelke­zésre állnak Magyarországon is, külföldön is. Semmi nem akadályozza, hogy hozzájus­sanak termelőink, kereskedő­ink. Azt azonban jó tudni, hogy a Közös Piac mezőgaz­dasági rendtartásait egy 20— 25 ezer oldalnyi terjedelmű kötet foglalja össze.- Ezeket nálunk mind is­merni kellene?- Az adott termék termelő­jének legalább azt a pár száz oldalt, ami őrá vonatkozik. A Műszaki Könyvkiadónál nemsokára megjelenő könyv szerzője, Rosemary Conley epe­betegsége során felfedezett egy olyan új diétát, amivel nemcsak az operációt sikerült megúsznia, de megszabadult fölösleges centimétereitől on­nan is — a csípő tájékáról és a combokról —, ahonnan ed­dig semmilyen fogyókúra, vagy kimerítő tornagyakorlatok, aerobic segítségével sem si­került. Felfedezését megosztotta ta­nítványaival és a többi, ha­sonló problémával küszködő nővel, sőt, egy rádiós műsor keretében önkénteseket tobor­zott a diéta kipróbálására. Több százan vágtak bele a fogyókúrába és akik végig­csinálták a nyolchetes prog­ramot, mind lelkesen dicsér­ték Mrs. Conley-t, mert 8—10— 15 cm-es fogyást értek el az említett „problémás" helyek­ről anélkül, hogy körben éhezniük kellett volna. Mi is e diéta lényege? Ha egy mondattal szeretnénk rá válaszolni, azt mondhatnánk, hogy teljesen zsírmentesen kell étkeznünk a kúra során. Mi­kor ezt elmeséltem egy lát­hatóan gömbölyded asszony­társnak, örömében felkiáltott: de hiszen ez nagyszerű, én már évek óta olajjal főíök! Sajnos nem erről van szó. A zsír nem csupán a sertés­zsírt jelenti, hiszen Angliában például, ahol a szerző él, nem is ismerik a sertészsírt. Az élelmiszerekben található összes zsiradékot ki kell ik­tatnunk, azaz sem olajat, sem zsírt, sem tejet és tejtermé­keket (sajt!), tojássárgáját nem szabad fogyasztanunk, a szalonnáról, töpörtyűről, kol­bászról, felvágottakról, csoko­ládéról nem is beszélve. Minden konzerv és gyári készítmény, a felvágottak, kek­szek is, rengeteg zsiradékot tartalmaznak, a legtöbbjükről nem is gondolnánk. A „vizes­nek” titulált párizsinak 20 szá­zaléka zsír, de még a „szá­raz" gépsonka is 7 százalék zsírt tartalmaz! Hát akkor mit ehetünk? — kérdezi az olvasó megdöb­benve. Ami a többi fogyókú­rában tiltott, azaz a szénhid­rát, itt megengedett, persze nem korlátlan mennyiségben. Ehetünk kenyeret (a sikerrel fogyókúrázók ezt értékelték a legtöbbre), burgonyát, hüve­lyeseket és természetesen sok­sok zöldséget és gyümölcsöt, mindezt azonban nyersen, vagy párolva, vízben főzve. Ne higgyük azonban, hogy ez rendkívül ízetlen, egyhan­gú táplálkozást jelent, válto­zatos és bő fűszerezéssel még ínyenc fogósokat is készíthe­tünk. A szerző pontosan 100 érdekes és'változatos étel re­ceptjét közli, melyek csupán kiindulópontul szolgálnak egyé­ni ízlésünk és fantáziánk ki­bontakozásához. Piros Christa Jó hír a vörösbor kedve­lőinek: a zamatos nedű nem­csak a gyomorsavhiónnyal küszködök és a vérszegények számára előnyös, hanem a koleszterinszintjükért aggódók­nak is ajánlható. Sőt, lassít­ja az erek elmeszesedését, így csökkenti a szívinfarktus és az agyvérzés veszélyét is. Két amerikai tudós, Leroy Creasy és Evan Siemann von­ta ki a vörösborból a res- veratol nevű vegyületet, mely­ről kiderítették, hogy csökken­ti a koleszterinszintet. A titok nyitja: nem általában a ko­leszterin okozza az érelme­szesedést. hanem a vérben található különböző zsiradék- félék összhatása. Ne gondol­juk azonban azt, hogy bün­tetlenül „vedelhetünk": napi 30—60 gramm vörösborból származó alkohol az egészsé­ges mérték. Szívgyógyászok azonbanen­nél komolyobb eszközökkel is harcolnak az infarktus ellen. A legutóbbi, XIII. radiológiai kongresszuson dr. Jürgen Meyer német orvos mutatta be találmányát, egy ultra­Soha ilyen sokáig nem tar­totta magát a paprika és a paradicsom ára, de most már minden család megengedheti magának, hogy többször is asztalra tegye az egyik leg­magyarosabbnak tartott, ám arab eredetű ételt, a lecsót. Egyformán készítve azonban unalmas lenne, ezért e köz­kedvelt nyári-nyárvégi étel va­riálásához adunk néhány öt­letet. A legelső kérdés, amiről késhegyig menő viták is ki­alakulnak, a hagyma-paprika —paradicsom arányának „prob­lematikája". Az általános vé­lemény az, hogy kétszer any- nyi paprika szerepeljen a le­csóban, mint paradicsom, má­sok az 1-1 arányt részesítik előnyben, de van, aki a hagy­ma mennyiségét is ugyanak­korára teszi, mint a két má­sik fő alkotórészét. Mivel íz­lésről vitatkozni nem lehet, csak annyit tanácsolhatunk, hogy mindenki próbálja ki így is, úgy is. A lecsó végül is nem más, mint olajon, zsíron, vagy sza­lonna zsírján pirított hagyma, ugyanebben a zsiradékban pá­rolt paprikával, majd paradi­csommal, mely azután a fe­dő alatt, lassú tűzön pároló­dik össze. Ezt az alapot íze­síthetjük füstölt kolbásszal, virslivel, füstölt szalonnával, pörkölttel, darált hússal, de készülhet rizzsel, vagy tojás­sal is, illetve a fenti hozzá­valók kombinációjával is. Ismerkedjünk meg néhány lecsós étel elkészítésével is. GYUVECS Az egész Balkán-félszigeten ismert étel, minden országban másképp készítik. Az alábbi recept szerb eredetű. Hozzávalók: 30 dkg marha­felsál, 50 dkg burgonya, 10 dkg rizs, 4 fej hagyma, 5 db zöldpaprika, 4 db paradicsom, 1 kisebb padlizsán, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, piros- paprika, cseresznyepaprika, olaj. Az olajon üvegesre pároljuk a megtisztított, kockára vágott hagymát. Hozzáadjuk a koc­kára vágott húst és addig pi­rítjuk, míg a színét el nem veszti. Megszórjuk a pirospap­rikával, beletesszük a csíkok­ra vágott zöldpaprikát, a meg­hámozott, kockára vágott pad­lizsánt és összepirítjuk. Végül hangkészüléket, melyet katé­terrel vezetnek be a vizsgá­landó szívbe. A vékony csö­vecske végén ultrahangot ki­bocsátó parányi készülék ta­lálható és az ultrahang visz- szaverődéséböl következtethet az orvos a szívkoszorúér és a szív állapotára. Ezzel a ké­szülékkel az érfalat is meg lehet vizsgálni. A pontos diagnózis felállí­tása után könnyebb megtalál­ni a legmegfelelőbb terápiát is. „Vannak olyan betegek is, akiknek szivében vagy ereiben semmiféle elváltozás nem ta­pasztalható a hagyományos vizsgálati módszerekkel, vérük mégis lassabban folyik, fenn­áll tehát a trombózis veszé­lye. Az ultrahang-készülékkel rajtuk is tudunk segíteni" — nyilatkozta dr. Meyer. A korai és pontos diagnózis segítségével alkalmazható a célirányos gyógymód, így meg­előzhető az infarktus, márpe­dig az iparilag fejlett orszá­gokban a halálozások fele szív- és érrendszeri betegsé­gek miatt következik be. hozzáadjuk a paradicsomot, a kockára vágott burgonyát és a rizst. Megfűszerezzük és annyi vízzel öntjük fel, ameny- nyi ellepi. Fedő alatt készre pároljuk. Készülhet sütőben is, ekkor félig párolt, vagy sült húst rétegzünk le a többi hoz­závalóval. CUKKINILECSÓ Hozzávalók: 80 dkg cukkini, 2-2 db zöldpaprika és para­dicsom, 4 tojás, só, bors, olaj, petrezselyem, pirospap­rika. Az olajon üvegesre fonnyaszt- juk a kockára vágott hagymát és hozzáadjuk a megtisztított, kockára vágott cukkinit. Bele­tesszük a csíkokra vágott zöld­paprikát, majd a felnegyedelt paradicsomot. Megfűszerezzük és fedő alatt megpároljuk. Vé­gül belekeverjük a felvert to­jásokat és csak addig sütjük, míg a fehérje megszilárdul. KÉSZRE FŐZÖTT LECSÓ 5 kg húsos zöldpaprikához 3 kg paradicsomot, 1 kg hagy­mát és 20 dkg zsírt számí­tunk. A zsíron megpároljuk a karikára vágott hagymát, majd hozzáadjuk a csí­kokra vágott zöldpaprikát, de csak félpuhára pároljuk. Hoz­záadjuk a lehéjazott paradi­csomot és megsózzuk. Pár perc múlva tisztára mosott üvegekbe töltjük (még for­rón!), tetejére egy kanál ol­vasztott zsírt öntünk, ezzel el­kerülhetjük a tartósítószer használatát. Celofánnal lefed­jük és szárazon kigőzöljük. ERDÉLYI PADLIZSANOS LECSÓ Hozzávalók: 7 db padlizsán, 20 db paradicsompaprika, 50 dkg hagyma, 5 dl olaj, para­dicsompüré, só, szalicil. A padlizsánokat a sütőben héjastól megsütjük, meghá­mozzuk és kockára vágjuk. A paradicsompaprikát megtisz­títjuk és nyersen ledaráljuk. Az olajon megpároljuk a hagymát, hozzáadjuk a padli­zsánt és a paradicsompürét. Megfűszerezzük és forrón üve­gekbe töltjük. A tetejére fel­melegített olajat öntünk, meg­szórjuk késhegynyi szalicillal és kigőzöljük. Ferenczy-Europress Ne szeressíik egymást, gyerekek? Aggódik a neves politológus: ha nem is ,, forró", de mindenképp nehéz ősz elé nézünk. Aggódik az áremelkedések ránk zuhanó sú­lya, a növekvő munkanélküliség, a gazdaság sanyarú helyzete miatt. Legaggályosabbnak azonban az értelmiségi, politikusi körökben ta­pasztalható szélsőséges indulatokat, a gyűlölködést tartja. Történelmi példák serege bizonyítja, hogy nálunk valóban szomorú hagyománya van a széthúzásnak, az önpusztító belviszálynak. Ritkán, szégyenkez­ve emlegetjük, pedig gyakrabban kellene fölidéznünk a hitleri tit­kosszolgálat majd fél évszázaddal ezelőtti tapasztalatát, hogy t. i. Magyarország a legnagyobb „feljelentő" országa Európának . . . A kitűnő politológus kicsit szkeptikus ugyan, de optimista. Mond­ván, hogy az idő rostáján elöbb-utóbb kihullnak a szélsőjobb és a szélsőbal acsarkodói, mert nincs tömegbázisuk. Igaz, ma még nincs. De holnap? Itt a szezonja Lecsót - lecsóval

Next

/
Oldalképek
Tartalom