Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-10 / 248. szám

1991. szeptember 10., kedd uj Dunántúlt napló 9 Mikes György emlékére Evek teltek el, hogy Siklós szülötte, az 1938 óta London­ban élt kiváló író, újságíró, a BBC munkatársa itt hagyott bennünket. Mikes György 1987. augusztus 30-án, 75 éve­sen, egy londoni kórházban hunyt el. Az egyik művében három életéről beszél. Siklósról, ahol gyermekéveit töltötte, volt az első. Legtöbb művében valamilyen formában meg­említi Siklóst. „Az egész világ egy nagy Siklós!" írja. A második és harmadik élete: Budapest, London. Mikes György a század derekán előbb Angliát, majd a nagyvilágot hódította meg népek és népszokások, váro­sok és nemzeti jellegzetességek karikatúráival. Rengeteget utazott. Ütiélményeit egy-egy regény követte. Első munká­jával Angliát pécézte ki, „How to be an Alien"-ben (Ang­lia papucsban), majd Amerikáról, Németországról, Japán­ról, stb. irt. Ezeknek a műveknek, amelyek igen sok örö­met szereztek és szereznek napjainkban is az olvasónak, magyarul ezt az összefoglaló címet lehetne adni! „így éltek ti." Regényein kívül számtalan cikke, tonulmánya jelent meg a különböző londoni lapokban, legszívesebben az Irodolmi Újságban irt. A London Times nagytekintélyű lap irodalmi mellékletében Adyról, Vörösmartyról, a magyar irodalom kérdéseiről publikál. A tanulmányokat névtelenül, titokban Írja, Így vall szerelmet hazájának: a magyar irodalomnak. Mert Mikes, a nagy sikerű nemzetközi humorista, aki mü­veit angolul irta, az emigráció éveiben is magyar maradt szivében. A háború után Angliába menekült magyar író­kat felkarolta, segítette. Szervezte a londoni- Pen Club tagjait a magyar Írók megsegítésére. Az 1956-os forradalmunk egyik leghatásosabb szószólója volt Angliában. Erről irt regénye (The Hungarian Revolu­tion) egyike a legjobb és legemberibb Írás a magyar nép szabadságharcáról. Halálának évfordulóján, szeptember 14-én, várbaráti kö­rünk emléktáblát helyez el azon a házon, ahol a gyermek­éveit töltötte. Életéről, munkásságáról kiállítással, irodalmi műsorral emlékezünk meg. A műsor keretében munkatár­sai, barátai emlékeznek rá. Perics Péter „Zártkörű oktatási filmklub” A Huszárik Mozi Film és valóság Amikor hat évvel ezelőtt első­éves egyetemistaként ismét Pécsre kerültem, kultúrszomjam egyik legbuzgóbb oltója volt a JPTE Tanárképző Karón mű­ködő „Huszárik Mozi"; renge­teg izgalmas filmet vetítettek, rendszeresek voltak a premier előtti bemutatók, jöttek a ven­dégek, rendezők, Bereményi, Timár Péter. . . Aztán ez a len­dület az évek során mintha alábbhagyott volna, úgy tűnt, a műsorok összeállítói önma­gukat ismétlik, egyszerűen ke­vesebbet jártam a Huszárikba. Szilágyi Lászlótól, a mozi „aty­jától” és fő motorjától kér­dezem az új tanév és moziév nyitányán: vajon csak én fá­radtam el vagy lehet más oka is a fenti tünetnek? — Sajnos sok mindenben igazad van, dehát ennek is megvannak a „jó" okai. Elő­ször is, egyre kevesebb ma­gyar film készül, és ami elké­szül, az sincs olyan szinten, mint volt egy „Eldorádó", „A tanítványok” vagy akárcsak az „Egészséges erotika". Egysze­rűen nincs kit hívni, illetve nem érdemes. Másodszor, a soro­zatokról. Tudni kell, hogy a filmklubhálózat egyre szűkül, a filmeknek lejár a forgalma­zási joga, egy csomó szó sze­rint elrongyolódik, és nagyon kevés új és jó film kerül be helyettük. így aztán abból kell főzni, ami van. Lehet, hogy feltűnt a két Wajda-sorozat, de mégse ugyanazok a filmek Új elképzelések a Színház- és Filmművészeti Főiskolán Jövő év februárjától, poszt­graduális oktatás keretében, 4 éves producer-menedzser tan­folyam indul a Színház- és Filmművészeti Főiskolán — tud­ta meg az MTI munkatársa Illés György professzortól. Ez­zel olyan komoly felkészültsé­gű szakembergárdát akarnak létrehozni - hangsúlyozta -, amely egy-egy produkciót dra- maturgiailag és gazdaságilag egyaránt képes irányítani. Az évfolyamra mindössze 6—7, el­sősorban bölcsész-, közgazda- sági vagy gyártásvezetői dip­lomával rendefkező hallgatót vesznek fel, akik neves ma­gyar és külföldi - amerikai, angol - előadókat hallgatnak. A tanfolyam vezetője Zsombo­lyai János lesz. A színház- és filmszakmá­ban is egyre inkább kialakuló versenyhelyzethez igazodva.a főiskolán angolból is felvéte- liztetnek. Felvételi vizsgán kö­vetelmény a középfokú nyelv­tudás, diplomaosztásra pedig felső siintre tehetnek szert növendékeik, ami külföldi szer­ződések elnyerésére növeli esé­lyeiket. A nyelvismeret szintjén odáig szeretne eljutni az is­kola, hogy a náluk végzettek munkájuk során könnyen kom­munikálhassanak külföldi kol­légáikkal. A végzősök elhe­lyezkedési lehetőségeit érté­kelve a professzor rámutatott: megváltozott az a korábbi gya­korlat, hogy a Színház- és Filmművészeti Főiskola a tele­vízió és a MAFILM számára, azok vezetőivel egyeztetve, meghatározott számú végzősö­ket képez, és így, lényegében segíti elhelyezkedésüket is. Ma a versenyben kell felszínen maradniuk a végzetteknek. A főiskolán történő változtatások is arra irányulnak, hogy a ver­senyhelyzetre felkészüljenek a hallgatók. Illés György el­mondta még, hogy részben a - várhatóan Magyarországon is — sokasodó tévé-csatornák „felszívó erejében” látja vég­zőseik javuló elhelyezkedési lehetőségeit a jövőben. szerepeltek bennük. Aztán be­jöttek eddig dobozban hevert cseh filmek, plusz kevésbé is­mert rendezők kevésbé ismert filmjei, ami mégiscsak újdon­ság volt. Az Apolló mozival van egy megegyezésem, hogy ők levetítik a legújabb dolgo­kat, én csak mondjuk, fél év múlva, ennek fejében meg­hagyják nekem a filmtörténe­tet.- Csúnya dolog ilyesmivel vacakolni, de manapság min­denki - lőleg kulturális téren - amiatt sir-ri, hogy semmire nincs pénze . . . — Mi hivatalosan „zártkörű oktatási filmklub" vagyunk, azaz kedvezményes, nem kell terembért, áramot, munkatár­sakat fizetnünk, és Így, hogy jegyárat 20-ról 30 forintra emeltük, kijövünk valahogy. '85-ben, amit említettél, még sokkal több művészfilmet, „li­la" filmet vetítettünk, most már lesznek olyan sorozatok, mint a ,,40-es évek krimije" vagy „Western", de megvan az át­lag 220—230 nézőnk. Néha marad egy kis pénzünk, de azt félre kell rakni, mert semmi biztosíték, hogy legközelebb is marad. Lehet, hogy sokan azt mondják a western láttán, hogy hová jutott ez a pasas, de ha én fél évszámra német vagy orosz némafilmeket vetí­tenék, abba biztos belebuknék.- Mit kináltok erre a sze­zonra? — A két említett műfajú so­rozaton túl lesz francia újhul­lám, de nemcsak Truffaut és Godard, aztán „Hitek és álhi­tek" címmel egy tematikus ösz- szeállítás a hitről, fanatizmus ról, megszállottságról, egy Bunuel-sorozat és egy váloga­tás a 70-es évek magyar film jeiből. Aminek külön örülök, és jó lenne, ha több ilyen lenne, december első hetében a „Pro Helvetica" Alapítvány támogatásával komplett svájci filmhetet rendezünk, melyben nagy segítségünkre volta Fran­cia Tanszéken vendégeskedő svájci oktató. M. K. ■■■■■■HMM A vidék lelki önállóságáért és sajátosságának öntudatáért 60 éve alakult a Janus Társaság Nyitra megyének egyik eldu­gott kis községében, Lopassőn, 1710. április 4-én született Kli- mó György szegény, földműves családból. Mivel tehetséges, szorgalmas diák volt, papi pártfogással Pozsonyba került. 1731. augusztus 10-től a nagy- szombati Szent István Papne­velő Intézet növendéke, ahol a teológia elvégzése utón 1733-ban Esterházy Imre prí­más miséspappá szentelte fel. Rövid idejű vágújhelyi káplán- kodás után az esztergomi ér­seki helytartó titkára, majd po­zsonyi kanonok, címzetes növi püspök lett. A tehetséges, rendkívül szerény püspököt Mária Terézia annyira megked­veli, hogy 1751. július 31-én - 240 évvel ezelőtt — a pécsi egyházmegye élére állítja, s kinevezi Baranya és Tolna vár­megye főispánjának is. Klimó György 26 évig kormá­nyozta a kél megyét, 15 000 Klimó György kötettel gyarapította a püspöki könyvtárt, s megszerezte maga és utódai számára az érseki előjogokat. Céltudatos, nagy­arányú püspöki tevékenységé­ben a magyar barokk szellem egyik igen széles látókörű, Pécs kulturális felemelkedésé­ért sokat áldozó főpap volt. Nagy érdemei vannak a ma­gyar katolikus egyház történe­tére vonatkozó külföldi okmá­nyok lemásoltatása érdekében végzett munkája körül. E cél­ból Rómába küldte egyházme­gyéje két tudós papját, Koller Józsefet és Szalágyi Istvánt. Életrajzírói szerint minden fi­gyelmét a pórgyerekek alapo­sabb oktatására fordította, s erre felhívta a tanítók figyelmét is. ö epítette a pécsi ferences apácák otthonát, ahol az első pécsi leánynevelő intézetet lé­tesítette. Bár már elődei sokat mun­kálkodtak a török idők okozta károk, rombolások helyrehozá­sán, Klimó gyakran adományok kérése útján segítette a temp­lomok restaurálását. Mivel a Székesegyház különösen belső felszerelés tekintetében na gyón elszegényedett, Klimó - főleg pécsi szobrászművészek kivitelezésében - szobrokat ké­szíttetett, 24 misekönyvet, kely- heket, szertartási ruhadarabo­kat szerzett be. Újjá -építtette a püspöki palotát, amelyet je­lentősen ki is bővíttetett. Ugyanígy kijavíttatta a mohá­csi kastélyt, Mecseknádasdon pedig nyaralót építtetett, ame­lyet barokk kert ölel körül. A halála után felvett leltár szerint mind a püspöki palota mind pedig az említett két kas tély értékes festményekkel és porcelánokkal volt tele. A há­rom püspöki lakóhelyen 227 festményt és 96 berómázott rézmetszetet számoltak össze Értékesek voltak azok a Mózes történetével kapcsolatos brüsz- szeli gobelínok, melyeket Má ria Terézia ajándékozott Klimó nak. Többen is emlékeznek a püspök görög, római és ma gyár éremgyűjteményére is melynek szómát háromezerre becsülték. Ennek jelentős ré szét azonban később ellopták Pécsett ő alapítja és fejlesz ti dz első nyomdát és papiros malmot. Könyvtáráról már kortársak elragadtatással ny latkoztak. A nagy főpap 1777. május 2-án Pécsett hunyt el. Dr. Tóth István Szellemi és gazdasági el- esettség, anyagi mélypont, tár­sadalmi elmaradottság és a kultúra tekintélyvesztése idején, a szellemi és erkölcsi értékek összefogása végett Társaság jött létre Pécsett 1931-ben. A kor és a cél minősítését a tár­saságot létrehozó Lovász Pál odta így meg mindmáig kia­datlan visszaemlékezéseiben. (Dr. Horváth Veronika közlése alapján.) A Janus Pannonius Társaság 10 éves fennállásá­nak ünnepére kiadott elemzé­sében pedig ezt írta: ,,A ma­gyar kálváriajárásnak trianoni állomásánál szenvedő ország­ban, a lelkek mélyén ha­marosan világossá vált az a tudat, hogy a nemzeti sors jobbralordulását elsősorban a szellemi legyverektöl lehet re­mélni. S belső bajaink vizsgá­lata közben . . . szembeszökő lett az a zsibbadtság, melyet az ország vérkeringésében a mértéktelen központosítás oko­zott . . . Budapest szellemi ár­nyéka minden tájékra ráleküdt, a vidék elvesztette lelki önálló­ságát, sajátosságának öntuda­tát. Egy másik súlyos tünet: a gazdasági válság következté­ben az irodalom a legmosto­hább helyzetbe került, az irók nélkülöztek, kiadóra nem talál­tak, társadalmi tekintélyük le­süllyedt. Ekkor Pécsett, a szel­lemi élet leiserkent köreiben erős vágy született, hogy iro­dalmi társaságot alakítsanak." Egy visszaemlékezés, pláne, ha ünnepi, idealizálhat. Jóté­konyan elfedheti, a szép ki­bontakozás megélt élményét visszavetítve megszépítheti a kezdet negatívumait. Ma már pontosan tudjuk, hogy a Pé­csett társaságot alakítani aka­ró erős vágy bizony, Lovász Pál hosszas utánjárására, kilincse­lésére serkent csak fel, és az is lehet, hogy a „felserkent körök" megjelölés alatt -mind­össze néhány ambiciózus szép- leiket lehetett érteni. Mégis, az indulás után tíz évvel vissza­emlékező alapitó szavai iga­zak: nem exkluzív önképzőkör jött létre, hanem céljainak megfelelően, valóban a város­ból és a megyéből kiindult ne­mes humanista törekvéseknek a magyar szépirodalom, esztétika és a szellemtudományok terén való ápolására képes tömörü­lés. Felolvasó estjei, ünnepé­lyei, kiadványai, pályázatai ál­tal országszerte ismertté vált, és a 40-es évekre a nemzeti sorskérdésekhez is hozzászólni tudó, az országos folyamat ko­moly tényezőjévé fejlődött. Ren­dezvényein többek között Sza­bó Lőrinc, Dsida Jenő, Mohá­csi Jenő, Halász Gábor lépett nyilvánosság elé, Németh László itt mutatta be először Széchenyi és a magyarság cí­mű tanulmányát. A Társaság történetét két szakaszra osztja a bölcsészkar 1941-ben történt felszámolása. A Sorsunk című folyóiratot va­lójában a kar szellemi súlyá­nak pótlására hívták életre. Főszerkesztője az a Várkonyi Nándor lett, aki a lap 1948-ig tartó fennállása alatt egy Ma­gyar Csillag, Válasz rangú fo­lyóiratot hozott létre, amelyik a legtisztább és legradikáli­sabb polgári törekvések meg- szólaltatója lett a második vi­lágháború pokla, a terror ide­jén. Munkatársul megnyerte Babits Mihályt, Illyés Gyulát, Kodolányi Jánost, Németh Lászlót stb., - egyesítve a népi írókat és az urbánusokat a magyarság át nem látott sors­kérdéseinek vizsgálatára. László Lajos, a Sorsunk mo- nográfusa méltán jegyzi meg: ,,Akkor, amikor napilapjaink és folyóirataink túlnyomó része a háborús erőfeszítések érdeké­ben ágált, lajgyűlöletre, anti­szemitizmusra biztatott, a Sor­sunk szerkesztője és munkatár­sai azon láradoztak, hogy a hivatalos kormányzat szócsövei által agyonhallgatott vagy tor­zítva bemutatott Írókat, költőket ássanak ki a feledés homályá­ból, ismeretlen dokumentumok­kal gazdagítsák kulturális ja­vainkat, és ... ha a körülmé­nyek által meghatározott bur­kolt tormában is, ellenállásra serkentsék a népet a zsarnok­sággal szemben." A folyóiratot kiadó Janus Pannonius Társaság első elnö­ke, Surányi Miklós Író, társel­nökei Tolnai Vilmos irodalom­professzor és Fischer Béla alis­pán voltak. Lovász Pált titkár­rá, (ezt a posztot később Weö­res Sándor is viselte), Várkonyi Nándort ellenőrré, Babits Mi­hályt tiszteletbeli taggá válasz­tották. Thienemann Tivadar professzor alapító tag lett, a Társaság tiszteletbeli elnöke pedig maga a kultuszminiszter, Klebelsberg Kunó. A tisztikar­nak később a fiatal Csorba Győző és Kodolányi János stb. is tagja lett. A Társaság tag­ságát mindiq 40 rendes és 10 levelező, valamint tiszteletbeli és pártoló tagok alkották. Ren­des taggá csak ajánlás útján, felkérésre válhatott valaki, és taaságát székfoglaló tartásával kellett megkezdenie. A háború után a Janus Pan­nonius Társaság az országban is legelsőként lát a kulturális és az irodalmi élet újjászerve­zéséhez, később nevét Batsá­nyi Társaságra változtatja, majd funkcióját átveszi az Iró- szövetséq baranyai csoportja es a másfél évtizedes múltú irodalmi társaság 1948-ban végleg megszűnik, s vele együtt a folyóirat is. Létének másfél évtizede azonban Pécsett nem volt előz­mények nélkül (mint ahogy a szellemi folytatás igénye sem múlt el mindmáig). Irodalmi társasági előzményként számít az 1863-ban, a Papneveldében megalakított Növendékpapok Irodalmi Társulata, vagy a szerb megszállás idején, 1920 januárjában létrejött Pécsi Iro­dalmi, Tudományos és Művé­szeti Társaság, amelyik öt évig működött, de ide számit az 1921-ben megafakult és szintén Pécsett kibontakozó Minervo Társaság is. A folytatók pedig többen vannak. Jogutódként senki nem sajátíthatja ki közülük a vala- tiavolt Janus Pannonius Társa­ság emlékét, de szellemi örö­köseként tekintheti magát a helyi írócsoport, a Jelenkor, a TIT vagy az 1987-ben újra megalakított azonos nevű Tár­saság is. Ez az uj Janus Társaság olyan irodalmi és művészeti egyesület, amelynek célkitűzé­sei között a háború után meg­szűnt előd emlékének, a város irodalmi hagyományainak, köz­tük a Janus Pannonius-kultusz ápolása szerepel, és a művé­szeti élet nyitottabbá válását, a társművészetek közti közele­dést és párbeszédet, a művé­szetet értő és szerető, az élő ' művészeti folyamatok iránt ori­entálódni kívánó közönséggel való intenzívebb kapcsolat megteremtését szorgalmazza. Tagjai közt a társadalom szinte minden rétegéből talál­hatók képviselők: egyetemi ta­nárok, kistisztviselők, nyugdíja­sok, diákok stb. Pecsétük emb­lémája most az Egy dunántúli mandulafáról című híres versét idéző, Janus Pannonius sors­szimbólumaként számon tartott, a zord körülmények közepette is megmutatkozó érték, - a mandulavirág. Olasz István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom