Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-09 / 247. szám

1991. szeptember 9., Hétfő aj Dunántúlt napló 7 | fi lakosság meg nem sutáig!t meg A demokrácia égetőműve Holland segítség a magyar mezőgazdaság megújításához Csomagterv a húsipar korszerűsítésére Miben tartsuk a pénzünket? Nőnek a devizabetétek Inflációs időkben az emberek általában igye­keznek megszabadulni pénzüktől, legalábbis an­nak nemzeti valutában lé­vő hányadától. Vajon mennyire tükröződik ez a tendencia a lakossági megtakarítások idei első félévi adataiban? - kér­dezte Boámé Nyitrai Ilo­nát, a Magyar Nemzeti Bank árfolyampolitikai osztályának vezetőjét a Tőzsde Kurír munkatársa. — Előzetes adatok alap­ján a lakosság takarék­betét-állománya — az idő­arányosan esedékes kama­tokat is beszámítva - 1991. június 30-án 375 milliárd forint volt, ami 42,2 milliárd forinttal (12,7 százalékkal) több a ■január elsejei betétállo­mánynál. Ezen belül a fo­rintbetétek 12,4 milliárd forinttal (4,7 százalék), a devizabetétek pedig 29,8 milliárddal (41,7 százalék) nőttek. (A forintbetétek állománya — az időará­nyos kamatok nélkül — 15,1 milliárd forinttal, az­az 5,8 százalékkal csök­kent.) A devizabetétek jú­nius 30-án 101,3 milliárd forintot tettek ki, ami na­pi árfolyamon számolva 1,3 milliárd dollárnak fe­lel meg. A lakosság tu­lajdonában lévő értékpa­pírok állománya — a ta­karéklevelekkel együtt — 28 milliárd forinttal (31 százalék), 118,4 milliárd forintra gyarapodott. A polgárok bankrendszerrel szembeni nettó megtaka­rítói pozíciója az elmúlt hat hónapban 199,9 mil­liárd forinttal (75,2 szá­zalék) javult. A takarékbetét-állomány alakulását tekintve szem­beszökő, óm teljességgel érthető a forintbetétek arányának csökkenése. A devizabetétek állo­mánya ugyanakkor, amint az a számokból is kitet­szik, erőteljes növekedést mutat. Ez az irányzat még 1989-ben indult meg, ami­kor lehetőség nyílt arra, hogy a lakosság eredet- igazolás nélkül helyezhes­sen el devizát a hazaike­reskedelmi bankokban. A devizabetétek meny- nyisége 1989. december 31. és 1990. december 31. között (forintban kifejez­ve) 2,5-szeresére nőtt. A jegybanki szakember szerint az év hátralévő ré­szében nem várható lát­ványos növekedés a la­kossági devizabetétek vo­lumenében. Azok ugyanis, akik nagyobb összeggel rendelkeztek, azt már az elmúlt esztendőben — a liberális szabályozás beve­zetését követően — elhe­lyezték a bankokban. Ta­lán a magánvállalkozók - akik szintén lakossági de­vizaszámlán tartják meg­takarításaikat - okozhat­nak még némi meglepe­tést, ám az általános pia­ci helyzet nem erre enged következtetni. A devizabetét „forró pénz": mindenfajta hí­resztelésre, spekulációra, bejelentésre rendkívül gyorson reagál, azonnal megmozdul. Márpedig az országnak, tehát a jegy­banknak az az érdeke, hogy ez a megtakarítás „nyugalomban maradjon”. Tény, hogy a cím — „A de­mokrácia égetőműve" — kissé fellengzősnek tűnik, ám na­gyon is érdekes, jóllehet, több oldalról is megfogalmazható ellentmondások feszülnek a tervezett hidasi égetőmű kö­rül. Hogy lerövidítsük: mintha az egyik község szeretné meg­valósítását, a másik, Mecsek- nádasd nem. Ebből a szem­pontból érdemes megemlíteni azt is, hogy „összekeveredik”, éspedig éppen a hidasi BVM- gyár és környéke esetében —, ahova az égetőmű is épülne -, a két község területi jogo­sultsága. Azaz hiába tervezik Hidas szomszédságába a ve­szélyes hulladékok megsemmi­sítését és hőenergia nyerését szolgáló létesítményt, Mecsek- nádasd joggal szól ebbe be­le, mégha több kilométer tá­volságról is. így már elfogadhatóbb a cím is: vajon kik és milyen mértékig szólhatnak — és szól­nak is maid — bele az éqe- tőmű létesítésébe,, mennyiben helyi politikai erőviszonyok és mennyiben a megalapozott szakmai érvek döntenek majd. Mindez pedig azért fontos, mert a beruházás velejárója­ként Hidas több 10 millió fo­rinthoz juthatna, amit — be­látása szerint — fordíthatna a falu fejlesztésére. Egyéb for­rás erre mostanában nem igen mutatkozik. Egy nyilatkozat már szüle­tett: a két község önkormány­zata rögzítette szeptember 2- án, hogy nem zárkózik el a Hidas közelében, de a me- cseknádasdi közigazgatási te­rületen felépíteni kívánt ége­tőmű létesítésétől. Ám jó né­hány információ még hiányzik ahhoz, hogy ezek ismeretében a lakosság is véleményt for­málhasson: a hatástanulmány, a kiviteli terv, a kompenzációs terv. Ezt megelőzően azonban augusztus 15-én a mecsekná- dasdi önkormányzat úgy hatá­rozott, hogy a létesítéshez szükséges ideiglenes terület­felhasználási engedély meg­adását nem javasolja. Azaz, már első lépésben tel­jesen lebénították a kezde­ményezést. A két tényből egy dologra feltétlenül következ­tethetünk: valamiféle, s külö­nösebb indokokat fel nem mu­tató halogató taktikára. Márpedig erre manapság nincsen idő. Például — kaptuk az információt — a garéi ön- kormányzat bejelentette igé­nyét: ha már ott a sok ve­szélyes hulladékot tartalmazó hordó, akkor a beruházó épít­se meg Garéban az égetőmű­vet. A garéiak gondolkodá­A többpártrendszerre épülő parlamenti demokráciák alkot­mányai általában így írjákkö- rül a képviselői mandátumot: a honatyák a nemzet képvi­selői, az egész népet képvi­selik. Minden kötött mandá­tum semmis, a mandátum köz- jogilag szabad. Ezek az elvek jellemzik a jelenlegi magyar alkotmányjo­gi megoldást is. Az alkotmány szerint a képviselők tevékeny­ségüket a köz érdekében vég­zik, megszűnt az imperativ mandátumra emlékeztető visz- szahívás és képviselői beszá­moló. A MEGVÁLASZTOTT KÉPVISELŐ ALKOTMÁNYJO­GILAG NAGY SZABADSÁGOT ÉLVEZ, LELKIISMERETE SZE­RINT CSELEKEDHET, ha nem ért egyet például pártja, frakciója elképzeléseivel, po­litikai állásfoglalásaival. Az „átigazoló", átülő kép­viselők tehát NEM KÖVETNEK EL JOGSÉRTÉST, amikor rendszerint lelkiismereti okokra hivatkozva - helyet változtat­sának lényege: a beruházási összeg 10 százaléka a köz­ségé. Azt mondja Molnár Ionos, a hidasi társadalmi bizottság elnöke: csakis a lakosság dönthet népszavazás útján. És hogy az ilyen létesítmények­kel szembeni, tapasztalatokon alapuló korábbi bizalmatlan­ságot nem szabad és nem is lehet ma már ígéretekkel, dog­mákkal megszüntetni, hanem be kell fogadni a veszélyes hulladékok megsemmisítését szolgáló jelenlegi legfejlettebb technológiát. Ez az egyetlen járható út, hogy ezektől az anyagoktól megszabaduljunk. Ami pedig a mű minősítését illeti: dolgozzon ezen egy va­lóban független szakértői bi­zottság és adjon véleményt a lakosságnak, hogy dönteni tudjon. Erre vár a beruházó, a Transdanubia Kft. is. ők tud­ják: az idő pénz, a napokban sürgették a mecseknádasdia- kat, adják meg az ideiglenes területfelhasználási engedélyt, mert hiányában kénytelenek lesznek más községgel szövet­kezni. Nem kis tétről van szó: o beruházás közel másfél mil- iiárd forint, nemzetközi pályá­zat révén nyerhető el. Felté­telezhetjük: nem komolytala­nok azok a cégek, amelyek ebbe a munkába „beszáll­nak”, szakmai, gazdasági és piaci tekintélyüket teszik a mérlegre, amikor korszerű, ve­szélymentes, megbízható tech­nológiát ígérnek. Amit azért említünk meg, mert amikor a mecseknádasdi határozat for­mai és szakmai szempontból nők a Tisztelt Kárban. Lehet persze ezen a helyzeten vál­toztatni a frakciókénysrer ügy­rendi előírásaival. Ám ez a regula meglehetősen admi­nisztratív jogi korlátozás len­ne, sértené a mandátum sza­badságának szent elvét. A képviselői „mezváltás" nem példanélküli jelenség a működő parlamentarizmusban, bár egy év alatti magyar gya­korisága kétségtelenül elgon­dolkoztató. Ritka például az olyan átlépés, amikor ellen­zéki mandátumból kormány- párti lesz. Az ülésrend-változás okai valószínű a választásokra be­robbant, kialakulatlan, inkább olvadó-stagnáló, mint erősö­dő többpártrendszerben lehet­nek. A vitathatatlan közjogi le­gitimáció mögött csökken a politikai legitimáció, éleződik a lelkiismereti kérdés, PÁRT- POLITIKUS-E A KÉPVISELŐ VAGY PEDIG A NÉP KÉPVI­SELŐJE? A lelkiismereti konflik­kifogásolja az ideiglenes terü­letfelhasználási engedély­kérelmet, akkor mintha elfe­ledkeztek volna arról: majd a pályázati döntés után a nyer­tes tud adni teljes dokumen­tációt. Vagyis nem az elké­szült magyar előtervek, hanem a pályázat nyertesének tervei jelentik a szakmai megfonto­lás alapját. Ezért nem tartja elícgadhatónak a Transzda- rubia sem a már említett kö­zös szándéknyilatkozatot. Ami furcsán ellentmondásos hely­zetet csak „megfejel" az, hogy nem egyedül a beruházás összegének 8—10 százaléka juthatna Hidasnak, de a min­denkori éves árbevétel ugyan­ekkora része is. így egyelőre patthelyzet van — mesterségesen. A veszélyes hulladékoktól meg kell sza­badulni, a szükséges - és je­lenlegi felkészültségünk szerin­ti — legkorszerűbb nyugati technológia bejelentkezett, a községek szegények, pénzük nincsen, a beruházásból ere­dő összegből komoly felada­tokat oldhatnának meg, más települések már kinyitották a kaput, Hidas pedig lebénit- tatott. A következő lépés? Ha Me- cseknádasd és Hidas nem tisztán szakmai érvek alapján dönt — mégpedig minél előbb —, akkor Garé kiüti őket a nyeregből. Ebben az esetben — véli Molnár János —, az önkormányzatoknak mindkét községben szembe kell majd nézniük a választóikkal: kivet­ték a kezükből a demokrati­kus döntés lehetőségét. Mészáros Attila tusba kerülő képviselők — kü­lönösen az egyéni választó- kerületekben megválasztott „bocskoros" képviselők — egy­re gyakrabban hivatkoznak pártjuk mellett — helyett a választópolgárok véleményére. A képviselők parlamenti sze­repléseikben finoman elhatá­rolódnak pártjuk álláspontjá­tól, szavazataikkal esetenként kibújnak a frakciókényszer alól. Végső esetben a frak­ciótól, a párttól is megválnak. A képviselői „dezertálás” VITATHATATLANUL A PART VERESÉGE, még akkor is, ha időnként nagy öröm követi egy-egy terhessé vált képvise­lő eltávozását. A vereségér­zet jelenik meg abban, hogy az átülést követő pártértéke­lésekben rendszerint a frak­cióból kilépő képviselők le­mondását követelik. Különösen hangos a lemondásra buzdí­tás, akkor, amikor országos vagy megyei pártlistán szer­zett mandátumot a képviselő. Kié tehát a képviselő? Kit A holland kormány a közel­múltban felajánlotta, hogy szakembereivel, tapasztalatai­val hathatós segítséget ad a magyar húsipar átalakításá­hoz, korszerűsítéséhez. A le­hetőség ígéretes, hiszen Hol­landia mezőgazdasága a vi­lág élvonalába tartozik, s például sertéshúsból kétszer annyit termel, mint hazánk. — Nem pénz vagy forgó­eszköz juttatása szerepel a csomagterVben, hanem a Hol­landiában kipróbált és bevált korszerű tenyésztési, hizlalást, takarmányozási, vágási és marketing technológia megis­mertetése és átadása —mond­ja dr. Nyújtó Ferenc, a Föld­művelésügyi Minisztérium köz- gazdasági főosztályának he­lyettes vezetője. — Ez lénye­gesen több, mintha elavult, nem minden piacon verseny- képes módszereinket konzer­válnák közvetlen pénzügyi tá­mogatással. — Konkrétabban mi van a program-csomag ban? — A hasonlatnál maradva: közösen bontogatjuk a cso­magot, azaz a két ország szakemberei együtt határozzák meg a közös múnko menetét és részleteit. Úgy tervezzük, hogy kiválasztunk egy régiót, ahol sertéstelepek és vágó­hidak együtt találhatók, s ott látunk hozzá a 2—3 éves mun­kához. A megfelelő helyszínt egyébként pályázat útján vá­lasztjuk ki. C. T. Slimgerland szakta­nácsadó, a húsprogram hol­land vezetője elmondta mun­katársunknak, hogy országa kormánya kelet-európai se­gélyalapjából elsőként Len­gyelországot és Magyarorszá­got segíti, de fokozatosan a régió többi országát is be­vonja támogatási program­jába. — Magyarországon elsősor­ban a mezőgazdaság, az ener­getikai szektor és a nagy ipar- vállalatok átalakítását szeret­nénk előmozdítani. Természe­tesen csak ajánlásokat, ja­vaslatokat dolgozunk ki — a döntés joga és felelőssége a magyar szakembereké. — Hogyan kívánják verseny- képessé tenni a magyar ser­téshúst a világpiacon? képvisel a képviselő? MILYEN NORMÁK KOTIK PÁRTJÁHOZ, amelyek politikai programját elfogadva mandátumhoz ju­tott? Közjogilag egyértelmű a válasz, nehezebb viszont, a po­litikai normák szintjén. A SZAKADÁR KÉPVISELŐK A PARTOK BELSŐ NORMÁIT SÉRTIK, lépésüket morális ala­pokról ítél T meg a közvéle­mény is, amely hol igazat ad, hol árulást gyanít nemritkán világnézettől, pártállástól füg­gően. Ám akkor a párt segít­ségével szerzett mandátumhoz sem illene kézzel-lábbal ra­gaszkodnia. A centralizáltabb pártok már a kezdet kezdetén arra tö­rekszenek, hogy kivédjék az esetleges későbbi mozgásokat, földrengéseket. A párthoz-lán- colás egyik formalizált — Ma­gyarországon is ismert és be­vallott, bár alig érzékelhető — intézménye a párt színeiben a választásokon induló képvi­selő-jelöltekkel aláíratott HŰ­SÉGNYILATKOZAT, amely a — Tudjuk, hogy a szovjet piac összeomlása és a belföl­di piac szűkülése nehéz hely­zetbe sodorta a magyar hús­ipart. A nyugati piacok azon­ban csak kiváló minőségű ter­mékeket fogadnak, s e krité­riumnak csak a magyar áruk viszonylag kis hányada felel meg. A megfelelő minőség ér­dekében a korszerűsítést a takarmánytermesztésnél kell kezdeni és a marketing-tevé­kenységnél befejezni. A lánc­szerűen egymáshoz illeszkedő feladatok meghatározására mi­nősítő rendszert dolgoztunk ki. Fontos eleme például a prog­ramnak a hígtrágya vizsgála­ta, hogy pontos képet kap­junk arról: mivel táplálják, hogyan tartják az ál látókat, milyen az egészségi állapo­tuk, a hús rosttartolma, stb. Ezek alapján eldönthető, mi­lyen változtatás szükséges táp­lálásukban!— attól függően, hogy mily^ célú a tenyész­tés. — Hollandia aligha érdekelt abban, hogy a magyar hús­ipar megújuljon, hiszen ezzel saját potenciális konkurenciá­ját erősiti. — Természetesen nem va­gyunk ellenségei saját érde­keinknek. Ügy látjuk, hogy mindennél fontosabb az ár- stabilitás megteremtése — s a magyar hús már most ne­gatív irányban befolyásolja a külpiaci árakat. Más szóval: a mi segítségünk nélkül is ki­jutnának a Közös Piacra, leg­feljebb a kijutás több időt venne igénybe. Akkor pedig inkább velünk, mint nélkü­lünk . . . Ugyanakkor abban is bízunk, hogy a szovjet gazda­ság előbb-utóbb talpra áll, s újra fogadja majd a ma­gyar árukat. Hosszú távon te­hát nem tekintjük konkuren­ciának a magyar termékeket. Szívesen, s reméljük, jó ered­ménnyel dolgozhatunk hát együtt ennek a fontos agrár­ágazatnak a fejlődéséért. ciklus végéig köti — politikai­lag - a képviselőt. Nagy kér­dés. hogy MILYEN - jogon kívüli - ESZKÖZÖKKEL KÉNY­SZERÍTHETI AZ ADOTT PÁRT SAJÁT KÉPVISELŐJÉT ENNEK A POLITIKAI SZERZŐDÉSNEK A TISZTELETBEN TARTÁSÁRA. A kényszerítés már önmagá­ban problémát jelez, a párt belső demokráciájának válság­jelenségeit takarthatja. Nem ismeretlen a politikában a zsarolással való visszatartás, a játékoscsábítás, a játékos- vásárlás sem más pártok, frakciók részéről. A parlamen­tig pártoknak a képviselőkkel szembeni erőtlenségét, a bel­ső pártdemokrácia hiányossá­gait mutatja, hogy egyetlen képviselő sem adta vissza pártjának mandátumát. A magyar parlamentben ed­dig csak kisebb-nagyobb vissz­hangot kiváltó, a megürese­dett helyekre belépő új képvi­selőkkel kiegészülő frakciókor­rekciók történtek, a politikai tagoltságot tükröző ÜLÉS­REND LÉNYEGÉBEN NEM VÁLTOZOTT. Más kérdés, hogy ebben az ülésrendben sok képviselő nem találja a he­lyét. Dr. Kukorelli István (Domi) ntülesek a Parlamentben Egyelőre ilyen a szeméttelep Hidas határában

Next

/
Oldalképek
Tartalom