Új Dunántúli Napló, 1991. szeptember (2. évfolyam, 239-268. szám)

1991-09-09 / 247. szám

1991. szeptember 9., hétfő uj Dunántúli napló 3 Hírek, információk, események Szombat este az Extra-bálon Megválasztották Pécs szépét Szereti, ha felfigyelnek rá Pécs szépe Kakas Edit. A rövid mondat egy fekete sze­mű. 19 éves lányról szól. Öt választotta meg a zsűri szom­baton késő éjjel a Palatínus Szállóban tartott. Extra-bálnak keresztelt szépségversenyen. A zsűri elnöke Pécs polgármes­tere volt. A bálszerű rendez­vény belépőiből befolyt ösz- szeg egy részét o Világ Vilá­gossága. Alapítvány javára ajánlották fel. A pécsi szépségkirálynö ba rátja nyitott ajtót, amikor teg­nap, hosszabb utánjárás után megkerestük Kakas Editet. — Nem, nem indultam az országos versenyen. Most is a barátnőm beszélt rá az egész­re. örülök, mit mondjak? — tesz valami változás éle­tében ezután? — Remélem. Szeretem, ha felfigyelnek rám. — Ez nőies tulajdonság? — Nem hiszem, hogy lenne külön női és férfi tulajdonság. Nem ezen múlik. — Jelenleg mi a foglalko­zása? — Főállásom nincs. Manö­kenként dolgozom alkalomad­tán, talán ezután többször - is, mint eddig. — Az országos szépségver­seny után meg kell kérdez­nem: készült korábban aktlotó Kakas Editről? — Áh, dehogy — legyint, ne vetése bársonyos jövőbelátás. — És ezután? — Még nem tudom, mikor megyek o megnyert afrikai út­ra. Egyelőre itthon maradok, és várok. Búcsúzóul barátját, Jánossy Balázst kérdezem, féltékenyebb lesz-e ezután? — Hm. Nem is tudom. Azt hiszem, nem. Várhatóan meg­változik Edit eddigi program­ja, megpróbálok hozzászokni ehhez is. Bozsik Pécsett jártam iskolába Interjú Boross Péter belügyminiszterrel Megemlékezés Szigetvár 1566-os hőseiről (Folytatás az 1. oldalról) — Veszélyesnek ítélem a ju­goszláviai helyzetet. Olyan szi­tuációnak, amely hosszú évek­re nyúlik vissza a szomszédos országban, amely természetes is lehet a nagyhatalmak által mesterségesen létrehozott ha­tárok miatt és különösen akkor, ha ez nemzetiségi és emellett ideológiai különbségekkel is párosul. — Baranya határmenti vidé­kein egy picit megrémültek az emberek, hogy magyarországi páncélozott jármüvekkel talál­koznak magyar utcákon. — Ott kezdeném, hogy a ju­goszláviai helyzet veszélyes ugyan, de úgy vélem, nem ve­szélyezteti hazánkat. A határ menti készültség, úgy ítélem meg, arra is jo, hogy megnyug­tassuk a lakosságot abban a tekintetben is, hogy nincsenek veszélyeztetve, ha bármilyen ki­sebb atrocitás is történne, te- fiát nem arról van szó, hogy nagyobb konfliktusra számíta­nánk. Nagyon bízom abban, hogy megszűnik mielőbb a ha­tármenti lakosok félelmének oka. — Miniszter úr, a kábítószer- kereskedelem magyarországi hatásai is egyre érdekesebb kérdéseket vetnek lel az embe­rekben. Tegnapi lapunkban hirt adtunk arról, hogy a bolgár- török határon egy pécsi Hatol ember. Pápa Attila autójában 11 kiló heroint találtak. Ma gam részéről csupán azt saj nálom, hogy rengeteg idő el telt az őrizetbe vétel és a hir megjelenése között . . . — Kétségtelen, hogy megin­dult a kábítószer-bűnözés Ma­gyarországon, és mivel ebben az esetben is feltételezhető a szervezettség megjelenése, nyo­mozati érdekből nem adtunk sokáig információt. Nagy való­színűséggel valamiféle lánco­latról lehet szó, és ha egy va­laki lebukik, az még semmit sem jelent önmagában. — Gondolom, nem tegnap óta tudják, hogy hazánkban is lé­tezik a kábitószer-kereskede- lem. — Természetesen, régóta. De nem oly súlyos mértékben ter­jedt el, mint néhány más euró­pai országban. — Ezek után újabb teendőik lehetnek . . . — Megpróbáljuk továbbra is csírájában elfojtani a kábító­szer-kereskedelmet, külön ki­képzett rendőri erőkkel is. És írja le, nyugodtan így, ahogy mondom: megfelelő agresszivi­tással szét kell verni azokat az útvonalakat és láncolatokat, amelyek a magyarországi kábí­tószer-kereskedelemmel össze­függnek. Bozsik László Szigetvár 1566-os hősi védel­mének 425. évfordulójára há­romnapos ünnepi programmal emlékeztek meg a hétvégén a nyugat-baranyai városban. Az utolsó napon, vasárnap a sport és zenei rendezvényeken túl könyv-, képzőművészeti és virágvásárt is tartottak Sziget­váron, kora délutántól pedig óránkénti mozsarazás jelezte a várbeli záróünnepség közeled­tét. A katonai tiszteletadással egybekötött ünnepélyes meg­emlékezés résztvevői este a vá­rosházától vonultak a hajdani hősi harc színhelyére kegyelet­tel tisztelegni Zrínyi Miklós és katonatársai önfeláldozó haza­szeretete előtt. Emlékbeszédében Darázsi Mátyás, Szigetvár polgármes­tere utalt arra. hogy ez immár a 159. alkalom, amikor a vár elestének évfordulóján Zrínyi­ünnepséget tartanak a város­ban. Kronologikus sorban fel­idézte a 425 évvel ezelőtti vár­ostrom és hősi védelem esemé­nyeit, s emlékeztetett arra, hogy Zrínyi Miklósnak és tár­sainak örök példájú tette meny­nyi művészt ihletett meg, s há­nyán mások merítettek erőt be­lőle. Kitért arra is, hogy 1566- ban magyar és horvát katonák vállvetve harcoltak a hódítók ellen, most pedig szomorú ak­tualitást ad az emlékezéshez az a körülmény, hogy ma hor­vát menekülteknek kell segít­séget nyújtanunk. Az emlékünnepség koszorú­zással zárult: A város képvise­letében Darázsi Mátyás pol­gármester és dr. Kapronczai József országgyűlési képviselő, a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démia és a Zrínyi Miklós Tüzér­dandár képviseletében dr. Sza­bó Miklós vezérőrnagy, illetve Kovács Gyula alezredes koszo­rúzott az emlékműnél. D. I. Mária-napi búcsú Somberekén A régi hagyományokat fel­elevenítő Mária-napi búcsút és az első honi találkozót tegnap rendezték meg Som­berekén. Az egésznapos prog ram térzenével kezdődött, me­lyen a palotabozsoki—mohácsi —sombereki és a langenaui fúvószenekar muzsikált. Som­berekén. Az egésznapos prog- ezelőtt kötött egymással test­vérkapcsolatot. Délelőtt Ma yer Mihály megyés püspök új­raszentelte a tatarozás utáni templomot. Délután a műve­lődési házban a langenaui zenekar és énekkar, valamint Somberek amatőr együttesei léptek föl.' A kulturális műsor után. melynek vendégeit Lan genau polgármestere, Wolf­gang Mangold és Somberek polgármestere, Dombai Gyula köszöntötte, az étterem előtt vidám zeneszó mellett rendez­ték meg a régi időkből ismert sorsolást, melyen egy kos és egy himzett vállkendő talált gazdára. Este a búcsúbálban találkoztak a helybeliek és a vendégek, akik között három­száznál több külföldre szár­mazott sombereki is volt. Ké­pünkön a sombereki néptánc- csoport. Fotó: Szundi György Pécsi napok ’91 A MÁV fúvószenekar térzenéje nyitotta o tettyei programot. Ver­senyautó-kiállítás és légvár szórakoztatta a gyerekeket, este ut­cabállal ért véget a Pécsi napok rendezvénysorozata. Fotók: Benedek Timea és Szundi György Népünnepély a Tettyén A sziklamászó bátorságpró­ba volt az egyik Legizgalma­sabb programja a tegnapi, Tettyén megrendezett ünnep­ségnek. Fentről, a városra né­ző kereszt alól népes tábor leste, mozog-e a kötél, jön-e már valaki? Végre felbukkant a kisfiú. Hangok: Fölhúzták? Fölmászott! Ha fölmászik, mit kap? Az hagyján, de hogy megy le? Erősödő biztatás, a kisfiú mászott, mint a macs­ka. Taps, visszaereszkedett. A bátor jelzőt már az is megérdemelte, aki lement je­lentkezni a szűk és meredek ösvényen az alpinistákhoz, a Pécsi Vörös Meteor Hegymá­szó Egyesület tagjaihoz. A verseny díja maga a sikerél­mény volt. Buzsáki Gábor már letette a kötelet, figyelte a többie­ket. 12 éves, a rózsadombi is­kolába jár, a barátjával jött. — Rajtam volt a kötél, nfem féltem — mondta. Horzsolás? Körbenéíett magán. Ezt a macskám csinálta — mentege­tőzött —, csak ez a mostani, a kezemen. — Megpróbálnád még egyszer?- Meg. Felhallatszik a zene és a lóbdobogás a szabadtéri szín pádról, jajgat a bőgő, szól a taps, váltják egymást a tánc- együttesek. Sokan a kirakodó- vásárt járják körbe. Tűzzománcképeket, kézbe simuló fatálkókat látunk bor sós áron, mellette szőttest árulnak. A diszgyertyaárus a gyerekek körében népszerű, megcsodálják a kacsákat, de ebből nem lesz üzlet. A Kép­csarnok zsűrizett képeiből egy öt és egy tizenötezer forintos talált gazdára 11 óráig. A bőr függőket, karpereceket árusító asztalt majd szétszedi a sok csinos lány. Neki bizto­san bejön az üzlet. De meg­éri másoknak is, árusoknak és érdeklődőknek egyaránt, séta a jó levegőn, városi látkép, vidám nyüzsgés — Pécs saját ünnepén. Sz. Lelovics I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom