Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-07 / 215. szám

e uj Dunántúlt napló 1991. augusztus 7., szerda Ezúttal sem utoljára Kolumbuszröl Bármilyen különösnek tűn­jék is, néhány évvel ezelőtt kis híján az ENSZ napirend­jére került a kérdés, hogy ki fedezte fel Amerikát. 1982-ben ugyanis a latin­amerikai országok javasol­ták, hogy az ENSZ 1992- ben, Amerika felfedezésének 500. évfordulóján emlékez­zék meg méltóképpen Ko­lumbusz Kristófról. A köz­gyűlés általános ügyrendi bizottsága azonban négy éven ót halogatta a javas­lat napirendre tűzését, mi­vel a tagállamok képviselői nem tudták eldönteni, hogy valójában kit is ünnepelje­nek Amerika felfedezőjeként. Ezért aztán az általános ügyrendi bizottság 1986. szeptember 17-i ülésén Hu- majan Rasid Csoudhuri, a közgyűlés 41. ülésszakának elnöke oly módon „vágta el a gordiuszi csomót", hogy — érthető derültség közepet­te - kijelentette: „Amerika fel van fedezve, ez nem le­het vita tárgya! A kérdést ezennel töröljük a napirendi javaslatból . . ." Azt természetesen senki sem vonja kétségbe, hogy Amerika felfedezése Kolum­busz nevéhez fűződik, az utóbbi évtizedekben azon­ban megdönthetetlen bizo­nyítékok kerültek napvilágra arra vonatkozóan, hogy előt­te már mások is jártak az amerikai földrészen. New-Foundland északi ré­szén, —L'Anse aux Meadows- nál régészek 1960 és 1968 között kiástak egy nyolc házból álló viking telepü­lést, amelyről a radiológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a Vili. és a XII. század kö­zött létesült. A Yale Egye­tem könyvtára évekkel ez­előtt közzétett egy 1440 kö­rül készült térképet, amely az „ismeretlen világot" tün­teti fel, és az Atlanti-óceá­non szerepel rajta egy „Vin- land" nevű sziget. Az északi népek egy ma is élő mon­dája szerint pedig 990 tó­ján a vikingek Leif Eriksson (Szerencsés Leif) vezetésével Labradornál eljutottak Ame­rika partjaira, majd dél felé tovább hajózva, a mai Massachusetts állam terüle­tén „tejjel-mézzel folyó Ká­naánra" bukkantak, s azt ,,Vinland"-nak (Bor Földjé­nek) nevezték el. 1347-re tehető a vikingek utolsó lab- radori látogatása, amelyet Írásos feljegyzés is említ. A „Navigatio Brendani" ír eposz, amely a X. század elején latin prózában Író­dott, arról szól, hogy a ko- lostoralapitó ir szerzetes, akit a Vili. századi művelt Európa „Brendan, az utazó”, vagy „Brendan, a hajós” néven ismert, az Atlanti­óceánon megtett útjai során eljutott a Hebridákra, sőt egy „szigetre” (Vinlandra?) is, amelyet az eposz az „ígéret Földjének" nevez. Az máig sem egyértelműen eldöntött, hogy a valószínű­síthetően 1451-ben született Kolumbusz olasz volt-e vagy spanyol. A legtöbb lexikon szerint Genovában született, ott viszont nincs írásos nyo­ma születésének — igaz, má­sutt sincs. Az amerikai Stephen Marlowe tavaly megjelent könyvében azt állítja, hogy Kolumbusz egy fregatt fedélzetén született, nem messze a genovai par­toktól. Ezt látszik alátámasz­tani, hogy a történészek az­óta tudnak teljes bizonyos­sággal létezéséről, amióta „egy bizonyos Domenico Co­lombo takácsmester felesé­gével és négyéves kisfiával 1455-ben beköltözött Genova főterének egy ma is álló - és emléktáblával megjelölt- házába". Arra sincs írásos bizonyí-. tékunk, hogy — a valószínű­síthetően — genovai születé­sű Kai umbusz beszélt vagy irt volna olasz nyelven. Azt viszont tudjuk, hogy sűrűn levelezett fiatalabbik öccsé­vel - spanyolul. Valószínű­leg ezért jutott Salvador de Madariaga, a neves törté­nész-filozófus, arra a követ­keztetésre, hogy Kolumbusz nem genovai, hanem mallor­cai vagy katalóniai születé­sű, családja szefárd eredetű és a zsidóüldözések elől me­nekült Genovába. Mallorca szigetének (Baleárok) lakos­sága mindenesetre ma is meg van győződve róla, hogy Amerika felfedezője Felantix mallorcai kisváros szülötte. Döntő fordulatot jelentett Kolumbusz életében, amikor a nagy genovai kereskedel­mi cég, a Centurione kép­viselőjeként Portugáliában telepedett le. 1479-ben már tekintélyes lisszaboni tokos, aki a Madeirákhoz tartozó Porto Santo-sziget örökös kapitányának leányát veszi feleségül. Lisszaboni kapcso­latait felhasználva, Kolum­busz nagy kereskedelmi cé­gek képviselőjeként bejárta nemcsak az ibériai és az afrikai partok előtt fekvő szigeteket, hanem jó né­hány angol és francia ki­kötőben is megfordult. Spanyolországba azután települt át, hogy II. János portugál király nem fogadta el a „nyugati útra” vonat­kozó, 1484-ben előterjesztett javaslatát. Hosszas fárado­zások után sikerült elnyernie a spanyol királyi pár, araqó- niar Ferdinánd és kasztíliai Izabella hozzájárulását és kalandos tengeri út után, 1492. október 12-én három hajójával (Santa Maria, Ni­na és Pinta) partot ért a Bahama-szigetek egyikén, Samana Cay-szigeten. Barabás Miklós EK-válasz az osztrák jelentkezésre Igen. De... Az osztrák gazdaságot szíve­sen látnák az Európai Közösség táborában, csakúgy, mint az or­szág kiérlelt demokratikus rend­jét, vagy éppen szociális vív­mányait. Egyelőre fejfájást okoz viszont a nevezetes oszt­rák semlegesség, és egyértel­műen visszatetszést kelt az a makacsság, amellyel Bécsben bizonyos közösségi törekvések­nek - mindenekelőtt a tran­zitforgalom növelését illetően — konokul az útjában állnak. De mindenekelőtt: bárki is a jelentkező, nem árt odafigyel­ni és alaposan megvizsgálni, mit is bír el a Közösség je­lenlegi struktúrája, meddig le­het még növelni a létszámot a „hagyományos logisztika" megbénulása nélkül . . . Rövi­den ez volt a summázata a Közösség Bizottsága első, az osztrák belépési kérelemre adott hivatalos véleményének — amelyben persze, mint cseppben a tenger, a Közös­ség számos akut gondja is visszatükröződik. Ami konkrétan az osztrák dossziét illeti: Ausztria már most is külkereskedelme két­harmadát a Tizenkettekkel bo­nyolítja, valutája - amely sor­sát köztudottan a német már­kához kötötte — évek óta sta­bilnak tekinthető, az osztrák ipar versenyképességéhez két­ség nem fér. Mint a bizottsági vita előtti napokban a brüsz- szeli Le Soir fogalmazott: ha a sokkal gyengébb lábakon álló görög nemzetgazdaság a Közösségi klub tagja lehetett, akkor ugyanez aligha tagad­ható meg az Európa szívében élő, sokkal jobb bizonyítványt felmutató osztrákoktól. Ráadá­sul Bécsnek tekintélyes támo­gatói is vannak: Genscher né­met külügyminiszter alig két napja erősítette meg osztrák kollégájának, hogy Bonn el­sők között szeretné déli szom­szédját a Közösség új-belépői között látni — egy nappal ko­rábban pedig Roland Dumas, a francia diplomácia irányító­ja nevezte jogosnak és meg­alapozottnak Ausztria csatlako­zási törekvéseit. Akkor mi hát a baj? Először is az a bizonyos semlegesség. És ez sem fel­tétlen konkrét tartalma miatt — végül is a hidegháború be­fejeztével igazából senki nem tudja, kihez—mihez képes is le­het ma valaki semleges. Sok­kal inkább azért, mert pilla­natnyilag maguk a Tizenkettek sem tudják, mi mindent sikerül majd belegyömöszölni az egyes tagországok által any- nyira áhított — mások által annyira ellenzett, és a Közös Piac 93-as megteremtését megkoronázó politikai unió építményébe. Nem kevésbé súlyos gond — a „logisztika”. A Közösség je­lenlegi intézményrendszere már ma is köztudottan a működő- képesség határán van. A tény, hogy hivatalosan kilenc mun­kanyelv létezik, minden egyes dokumentum megjelenésekor hatalmas fordítói energiát (és költséget) emészt fel. Ennél is alapvetőbb probléma a dön­téshozatali mechanizmus: ha például a Miniszteri Tanács ülésezik, és minden tagállam minisztere csak kétszer kap szót, egyenként tíz percre (eny- nyit egy ország csak elvár­hat . . .), már az is négy óra — anélkül, hogy igazi vitáról szó lett volna. Alapvetően e két ok — a semlegesség értelmezésének és a Közösség „befogadó- képességének" a kérdése — miatt fogalmazott végül is úgy a Bizottság, hogy bár alapve­tően támogatja az osztrák ké­relmet, de a konkrét tárgyalá­sokat a felvételről semmikép­pen nem javasolja 1993 előtt. Fóris György Brüsszel Sylvia Schoske, a müncheni Egyiptom Múzeum igazgatója bemutatja a sajtónak a III. Szeszosztrisz egyiptomi királyt (i. e. 1801 —1642) ábrázoló szfinz-fejet, amelyet kétmillió márkáért vásárolt meg o múzeum egy froncia gyűjtőtől Hubble űrteleszkóp Űrrepülőgépes javítóexpedíció? Az amerikai Űrhajózási Hi­vatal (NASA) űrrepülőgépes javítóexpedíció küldését fon­tolgatja a hibás Hubble űrte­leszkóp újabb, a múlt héten felfedezett működési zavarai­nak elhárítására. A Washington Post szerint a teleszkóp mozgását ellenőr­ző berendezés meghibásodá­sának kijavítása nem várhat a korábban 1993-ra tervezett űrrepülőgépes utazásig, amely­nek viszont egy gyártási hibát, a csillagászati berendezés 240 centiméteres tükrének torzítá­sát kellene kijavítania. Egy másik hibalehetőségre is rámutattak a szakemberek. Szerintük az energiát szolgál­tató, Európában gyártott nap­elemek tartószerkezetének anyagfáradása miatt a nap­elemek letörhetnek — Így eze­ket o tartószerkezeteket is ki kell tolón cserélni. A NASA-nak választania kell a mozgást ellenőrző berende­zés, avagy a tükör kijavítása közt, mivel nincs elegendő pénz mindkét művelet elvég­zésére, két űrrepülőgép fel­küldésére. Az amerikai lap sze­rint az űrhivatal egy hónapon belül dönt, hogy az eredetileg tervezett időpontban, avagy korábban küld fel űrexpedíciót a csillagászati berendezés megjavítására. A Hubble teleszkópot 15 hó­nappal ezelőtt helyezték föld körüli pályára. Az autóbusz nagyságú, 12,5 tonna súlyú űrtávcső 2,1 milliárd dollárba került. Működésétől azt vár­ták, hogy teljesítménye mint­egy 10—30-szor nagyobb lesz. mint a hasonló méretű földi berendezéseké, ugyanis a Hubblet a földi légkör torzí­tása, a földfelszíni fényforrá­sok nem befolyásolják. Yamahák forintért A motorozás magyar hí­vei a jövő évtől kezdő­dően immár forintért vá­sárolhatják meg a Yama­ha cég motorkerékpárjait, illetve mopedjeit. A népszerű japán már­ka magyarországi hivata­los forgalmazója a Jomo- to Hungária Kereskedelmi Kft., mely a már hosszú évek óta működő ausztriai Jamoto cég, a Yamaha osztrák importőrének leányvállalata. A Jamoto Hungária nagy várakozás­sal tekint a magyar piac­ra, ezért nemcsak az áru­sításra, hanem a megfe­lelő szervizhálózat kiépíté­sére is különleges figyel­met fordít. A fővárosi mo­tortulajdonosok kétkere­kűinek javítására a Jamo­to szerviz vállalkozik, vi­déken pedig egy országos kereskedő- és szervizháló­zat áll majd az ügyfelek rendelkezésére. A cég ter­mészetesen az országban már meglévő Yamaha mo­torok karbantartását is vál­lalja. A központi alkat­részraktár ugyancsak min­den igényt kielégít, sőt még az egyedi Yamaha modellekhez is néhány napon belül bármilyen alkatrészt beszerez. A Jamoto Hungária a Yamaha modellek gazdag választékát kínálja: a mo­pedektől a legnagyobb tel­jesítményű sportváltoza­tig. A kft. a motorozáshoz nélkülözhetetlen ruházati felszereléseket, például bu­kósisakot és csizmákat is értékesít. Lopjak a kamionokat A BIZTOSÍTÓ TÁRSASAGOK teljesen kétségbe esték: az év tekintélyes része még előttük áll, de eddig máris 7000 ka­mionnak „kelt lába" - ha helyénvaló ez a kifejezés az autópályák óriásai esetében - - Olaszországban, és nem ke­vesebb, mint 250 milliárd lírát (200 millió dollárt) kellett kár­térítésre kifizetniük ezért. A fuvarozók által befizetett biz­tosítási dijak ennek a felét sem teszik ki. A legtöbb kamion (41 szá­zalék) Nápoly környékén tű­nik el, o komorra tevékeny közreműködésével. A gépko­csivezetőt sokszor erőszakkal kényszerítik rakományának át­adására, tehát szabályos rab­lás, ami történik. Lombardiá­ban, északon, sokkal fino­mabbak a módszerek, de legalább olyan hatékonyak. A szállított árunak a jól szer­vezett bandák működése nyo­mán szinte órák alatt nyoma sem marad. A rendőrség ada­tai szerint az eltűntnek be­jelentett 7546 kamionból 1042 a külföldi jármű. Olyan esetekről van szó, amikor a szállítóeszköz — amely maga is sök milliós ér­ték - és a rakomány együtt tűnik el. Azoknak az esetek­nek a száma, amikor csak kissé „megdézsmálják” a szál­lított árukat, esetleg azok hiá­nyosan érnek célba, mert út­közben megfogyatkoztak, már a 31 ezret is meghaladja. Az ilyen „megfogyatkozást" a ká­rosultak rendre bejelentik a hatóságoknak, magyarázat azonban egyik esetben sem akad. A holmik szőrén-szálán eltűnnek a leplombált kamio­nokból, és a gépkocsivezető semmiről sem tud. „Majd fi­zet a biztosító . . ." A helyzet olyannyira meg­romlott, hogy a szállítók egye­sülete és a biztosítók közös fellépésre szánták el magu­kat: vagy a díjtételeket kell emelni vagy kellő eszközökkel a biztonságot, - hangzott el azon a tanácskozáson, ame­lyet Milánóban rendeztek a napokban a témáról. A LEGVESZÉLYESEBB az autópálya - tűnt ki az ott el­hangzottakból. Ezeken történik a lopások egyharmada, egy másik harmad a kisebb uta­kon, 13 százalékuk a gyűjtő- raktárakban, végül 15 száza­lék a parkolókban és pihenő­helyeken. Legkelendőbb a tolvajnyelven „japán szállít­mánynak" nevezett áru: tele­víziók, számítógépek és tarto­zékok, hifi-készülékek. Eze­ket követi — bármennyire hi­hetetlen - a gyógyszer, majd a különféle textiláruk, ruha­neműk, végül az élelmiszerek. Mindennek hasznosítására és értékesítésére olajozott há­lózat épült ki. A továbbadás bejáratott síneken folyik. Állí­tólag még a kohóknak szállí­tott ócskavasat is elviszik időnként. „Mindent lopnak a kamionrablók, talán az egyet­len, amit nem, az a homok" - panaszolja az egyik szállí­tó. Mindent tovább lehet ugyanis adni, ha a maffia és a komorra szervezi a dolgot, beleértve természetesen a ka­miont magát is. Esetleg élő­állattal együtt. A múltkoriban egy sertésszállítmánynak ve­szett úgy nyoma, mintha csők vízben • olvadó cukorról lett volna szó. A fuvarozóknak persze nem nagyon tetszik a díjemelés, mint ellenszer. „Sohasem lesz vége a díjak és kártalanítási összegek versenyfutásának, és csak a maffia jár jól" — mondják. Felmerült ötlet­ként, hogy a kamionokat elektronikus riasztóberendezé­sekkel szereljék fel, és ezek a rendőrség területi központ­jait riasszák, mindig a legkö­zelebbit ahhoz, ahol a kamion éppen jár. Műszakilag a do­log megvalósítható, csakhogy sok ezer szállitójárművet kel­lene így állandó megfigyelés alatt tartani, s elképzelhető, hogy milyen költségkihatás­sal. Az ötlet szerzői azt re­mélik, hogy Így nyomon kö­vethetők a kamionrablók is. Mások szerint mindennek a kulcsa ^a kamionosok ellen­őrzése és megválogatása: az ö (valószínű, de nehezen bi­zonyítható) közreműködésük nélkül ugyanis aligha ölthetett volna ilyen méreteket az or­szágúti útonállás. UGYAN KI TUDJA azonban ellenőrizni, hogy a pihenőben hagyott, majd eltűnt kamion vezetőjének lapul-e a zsebé­ben egy diszkrét boríték szemhúnyásért? Ismét mások a továbbadás útjait javasol­ják elvágni az orgazdahálózat felderítésével. „Végül is min­denki ránk mutogat — mél­tatlankodott Milánóban a rendőrség képviselője —, mi­közben a közbiztonság szám­talan egyéb feladatot is ró ránk." Az Olaszországba fu­varozó szállítóvállalatok ezek után érthetnek a szóból. Magyar Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom