Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-05 / 213. szám

1991. augusztus 5., hétfő aj Dunántúli napio 9 A moszkvai csúcs margójára Novo-Ogarjovó neve bevo­nult a szovjet—amerikai csúcs- találkozók történetébe. A Moszkvától mintegy 30 perces autóútnyira nyugatra fekvő dácsa, amelyről először akkor hallhatott a világ, ami­kor Gorbacsov és a Szovjetuni­ót alkotó köztársaságok vezetői ott a „kilenc plusz e.gy" szövet­ségi formában megállapodtak, ismét a nemzetközi sajtó cím­oldalára került - ezúttal mint Gorbacsov és Bush elnökök szerdai tanácskozásának szín­helye. A Moszkva folyó közvetlen szomszédságában, a műúttól mintegy 300 méterre nyírfaerdő közepén fekvő, több épületből álló dácsa — mint Ignatyenko elnöki szóvivő rámutatott - az amerikai Camp David megfele­lője, ahol Gorbacsov elnök hi­vatalos vendégeket (mint Fran­cois Mitterrand francia köztár­sasági elnök) és magánlátoga­tókat (mint Margaret Thatcher volt brit miniszterelnök) fogad­hat. A környéken a szovjet elit nyaralói találhatók, köztük, nem messze, Nyikita Hruscsov egykori dácsája. Novo-Ogarjo- vó szigorúan őrzött épület­együttesét 1956-ban építették Malenkov akkori szovjet vezető részére, ő azonban sohasem használta. Az épületeket Gor­bacsov újíttatta fel, az ő szál­láshelyéül szolgáló vidéki kúria 1824-ben épüft. Mellette a jó­val későbbi kétemeletes ház­ban tárgyal vendégeivel a szov­jet államfő. Biztonsági okokból Novo- Ogarjovó nem található a for­galomban levő szovjet térké­peken. Az odavezető autóút négy falun halad keresztül és a dácsához vezető bekötőút bejáratánál „Behajtani tilos!" tábla fogadja a gyanútlanul arra autózókat, akiket — ha történetesen megállnak néhány percre a főút mentén - rend­őrök vagy biztonsági emberek gyorsan továbbtessékelnek. Újságírókat csak igen kis számban engednek be a dácsa területére, és többnyire a ma­gas rangú vendég kísérőiként. Bármilyen különösen hangzik, de a csúcstalálkozóra felállí­tott moszkvai sajtóközpontot a Szovjet Kereskedelmi Központ épületében az „Alex" magán detektivügynökség emberei őrzik. Az „Alex”, amely ezt a feladatot egy állami ügynök­ségtől vette át, júniusban fél­éves megbízást kapott az épü­let biztonságának szavatolásá­ra. Az „Alex" (a név az ógö­rögben védelmet jelent) egyéb­ként ellátja Moszkva nagyobb szállodáinak, gyáraknak, külföl­di tulajdonban levő cégeknek és legkevesebb, egy nagykövet­ségnek is a védelmét. Nyilatkoztak a szlavóniai szerbek Tudósítónk helyszíni jelen lése A csalódok otthonai helyén ma romhalmaz áll A felvételeket Szundi György készítette Vujity Tvrtko Több hetes próbálkozás után sikerült kapcsolatba lépnünk a Jugoszláv Néphadsereg eszéki parancsnokságával. Branko Kucsekovity szóvivőtől ígéretet kaptunk arra, hogy a hadse­reg páncélosának segítségé­vel rövid időn belül eljutha­tunk a külvilágtól elzárt szerb falvakba. Ezeken a települé­seken a horvát hivatalos vé­lemény szerint csetnik terro­risták találhatók. A szerbek ezt tagadják. Néhány nap múlva egy pán­célos kíséretében a szerbek által lakott Palacsa irányába indultunk. Kísérőink harci jár­műve olyannyira megszokott Szlavóniában, hogy az embe­rek semmi érdeklődést nem ta­núsítottak iránta. A szentlász- lói ellenőrző ponton ismerő­seink állítottak meg minket. Amikor úticélunkat említettük, nem akarták elhinni. Rövid egyezkedés után indultunk to­vább, előttünk a páncélos, mögöttünk a horvát milicisták. Szentlászlót Palacsától elvá­lasztó vasúti átjáró (a két fo- lu kb. 15 méterre van egymás­tól) előtt rendőr kísérőink visz- szafordultak. Innen már csak 20 méterre volt a palacsai barikád. A falu sok háza teljesen szétlőve, az út szinte már használhatatlan. Amikor fe­lénk indultak a falut őrző em­berek, összeszorult a torkunk. Feszült csendben vártuk, mi történik. Megkönnyebbülé­sünkre barátságosan üdvözöl­tek, majd rövid beszélgetésre is vállalkoztak. A helyiek ve­zetője Miion Milanovity több épületet is megmutatott, me­lyekről nehezen lehetett el­hinni, hogy valamikor laktak bennük. — Ebben a házban egy véd­telen szerb asszony lakott a fiával, ők nemrég a Vajda­ságba szöktek. A házukat a fasisztoid horvát milicisták lőt­ték szét — mondta Milanovity. (A horvát milicisták állítása szerint ebben a házban volt a csetnik stáb.) Palacsa egyik istállójában megdöbbentő kép fogadott: élve elégett tehén csontváza és bőre. Az egyik faluvédő elmondá­sa szerint csetnikek egyálta­lán nincsenek (I), viszont usz- tasák nagy számban akádnak o horvátok között. Szerinte ők rabolták ki védtelen falujukat. Miközben áthajtottunk a fa­lun, tucatnyi tankra lettünk fi­gyelmesek, jól elrejtve a fák mögül meresztették csöveiket Szentlászló irányába. A raj­tuk látható feliratból kiderült, hogy a Jugoszláv Néphadse­reg kötelékébe tartoznak. A település végén szerb zászló és cirill betűs helységtábla bú­csúztatott minket. Kórógy innen alig néhány kilométerre található. A ma­gyar lakosság igencsak meg lepődött érkezésünk irányát észlelve. Miközben a katonák harckocsijukkal elhajtottak Szi- lasra, hogy bejelentsenek min­ket, mi ótodtuk a Magyaror­szágra menekültek leveleit hoz­zátartozóiknak. Kísérőink visszoérkezte után nem kis félelemmel indultunn el az „oroszlán barlangja” fe­lé. Szilas határán szerb zászló és hatalmas kiírás hirdeti, hogy ez itt autonóm szerb tartom mány. A központhoz vezető úton számos utalás figyelmez tetett: itt nem kifizetődő a Horvát Köztársaság kifejezést használni. Szilas tele volt em­berekkel, sok palacsai is ide­szökött. A faluházára felfes­tették a történelmi. négy szent sz betűt, mely szerint: Csak az egység menti meg a szer- bet! A felső emeleti szobába kí­sértek, itt beszélgettünk a vs­zető helyettesével. A nevét nem mondta meg, a fényképezést is megtiltotta. A következőket hallottuk tőle: — A horvát alkotmány sze­rint o szerb nép ebben a köztársaságban nemzeti ki­Amíg élek, nem fogom hagy­ni, hogy az én népem szen­vedjen egy nemzetgyűlölő ve­zetés zsarnoksága miatt. Mi nem támadunk meg senkit, de védekezünk! Palacsára visszaérkezve ke­Haromszobas ház . . . volt sebbség, míg a jugoszláv al­kotmány szerint nemzet. En például nem írok cirill betűk­kel, de ha megtiltják, csak ezt az írásmódot fogom hasz­nálni. Jugoszláviáért küzdők, mert itt egy nacionalista, szerb- gyűlölő vezetés van hatalmon. zembe nyomtak egy levelet. Egy kórógyi vezető bocsánatot kér a palacsaiaktól, mert nyi­latkozott a zágrábi tévések­nek, akik — mint írja — ki­vágták azt a mondatot, m;- szerint: a felsorolt vádak nem vonatkoznak a szomszédaink­ra. A palacsai szerb lakosok kezében levő dokumentumot eddig rajtuk kívül meg senki nem láthatta,> ezt ők nagyon fájlalták, ugyanis nem tudták eljuttatni egyetlen hírközlő szervhez sem. Szomorúak amiatt, hogy a horvát médiu­mok minden ellenük szóló bi­zonyítékot felhasználnak a propaganda-hadjáratban, amit a szerbek ellen folytatnak, vi­szont a szerbek kezében lévő bizonyítékot nem hajlandók bemutatni. Az az érzésem, sokan cse­lekszenek propaganda hatásá­ra mindkét oldalon. Mi meg­próbáltuk bemutatni a másik fél véleményét - objektiven, kommentár nélkül. A Belgrád- ban és Zágrábban kitervezett politikai propagandából az egyszerű ember nem sokat ért meg, csak az értelmetlen ha­lállal és szenvedéssel szem­besül. „Csak egy START?” Csalódottan álltak fel az újságírók a csúcstalálkozót követő közös sajtóértekez­letről. Semmi meglepő, sem­mi szenzáció. „Csak" egy START egyezmény és két közös nyilatkozat, az egyik Jugoszláviáról, a másik pe­dig a Közel-Keletről. Sok ez vagy kevés, beszámítva azt is, hogy immár a leszerelés mellett a gazdaság uralta a terepet? Most még nem tud­ni, ám alighanem az egyik amerikai szóvivőnek lehet igaza, aki szerint, ha az ember sohasem teszi meg az első lépést, akkor min­dig egyhelyben marad. Nagy bölcsesség, vitatkoz­ni sem érdemes vele. Csak hát mindig az a kérdés: mekkora az a lépés? Eleinte ugyanis, jó néhány évvel ezelőtt, még a híres felező egyezmény formulája élt a köztudatban a hadászati tá­madó fegyverek csökkenté­sével kapcsolatban. S mi a tény: a most aláírt START- szerződés alapján, a Szov­jetunió 35, míg az Egyesült Államok 28 százalékkal ke­sébb ilyen típusú fegyverrel rendelkezik majd. Tulajdon­képpen visszatérnek az 1982-es szinthez, amikor az egész nukleáris fegyverke­zés nagy lendülettel zajlott, örülni mégis lehet. A gyil­kos lendület ugyanis némi­leg csökken ezáltal, s im­már több idő jut egymásra. Ez érződött is a két ál­lamférfi megjelenésén, gesz­tusain. Nem győzték hang­súlyozni: szükségük van egymásra, s csakis London szellemében kívánnak to­vább haladni. Ez annyit tesz, hogy a Nyugat - bizonyos igen kemény feltételekkel — kész klubtaggá fogadni a Szovjetuniót, további általá­nos hitelek helyett konkrét programokhoz nyújt segít­séget, mind technikája, mind szakemberei révén. Gorba­csov is elismerte ezt. A saj­tóértekezleten nevetve kö­zölte: „Tetszik nekem a ki­fejezés: el kell fogadni a játékszabályokat". Persze nem akart olyan színben feltűnni, mintha térdenállva könyörögne azért a bizo­nyos klubtagságért. így hát azonnal jelezte: csak akkor lehet szó együttműködésről, ha egyenrangú partnerként ülhet a közös asztalhoz. Politikai pikantériája volt ennek a csúcsnak, hogy a korábban csak hangoztatott „köztársasági háttér" most meg is jelent. Amíg Lon­donban csupán szó volt ar­ról, hogy Gorbacsov mögött immár ott áll a kilenc szö­vetséges köztársaság, Moszk­vában néhányon közülük meg is jelentek a színen, igaz nem együtt, erre Borisz Jelcin oroszországi elnök nagyon vigyázott. Nem ment el ugyanis arra a plenáris ülésre, amelyre Nazarbajev kazah elnökön kívül, ő is hivatalos volt - Gorbacsov személyes invitálására. Ké­sőbb így már önállóan ül­hetett Bush asztalához, je­lezve: neki saját dolga is van az amerikai elnökkel. A közel-keleti békekonfe­rencia összehívásának beje­lentése nem okozott megle­petést. Baker és Bessz- mertnih, illetve a két külüqyi csapat derekas munkát vég­zett az elmúlt hetekben, s már Moszkva előtt jelezték: naavon időszerű a meghir­detése, csak eqy-két aka­dályt kell előbb elhárítani az útból. Baker ieruzsálemi és arab fővárosokbr' vezető misszióin után kiderül majd, hoav sikerült-e. Volt eqv kellemetlenséq is. ami azonban aligha vé­letlen, legalábbis az időzíté­se nem az. A litvániai inci­dens véres foltot haayott a csúcson. s méainkóbb Bushnak adott iaazat, aki nem mulasztotta el ismétel­ten Gorbacsov tudtára ad­ni: mielőbb rendezze, per­sze békés eszközökkel. a balti államokkal fennálló, s mindeddia kibékíthetetlen- nek látszó nézeteltéréseit. Volt hát egy újabb csúcs, amely kívülről nézve békü- lékeny, már-már baráti lég­körben zajlott. Volt sok alá­írás, nem is akármilyen szerződéseké, és volt egy ki nem mondott elv, hogy tudniillik: egyedül nem megy. Ezért lesz ismét csúcs, immár nem csak kettesben, hanem a Hetekkel is rend­szeresen, ahogy partnerek­hez illik. Nemrégiben még itt fs laktak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom