Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-31 / 238. szám
1991. augusztus 31., szombat uj Dunántúli napló ...Hogy végre megszűnjön az idegek jatéka... számára. Zobák-akna Itt is megtörténtek a nagy átkeresztelkedések: a Lenin tértből Városház tér, a Steinmetz Szakközépiskolából Kazinczy, a Kun Béla Gimnáziumiból Nagy László Gimnázium lett. A hajdan híres komlói futballcsapat már az gyek ülnek a fodrászatok halkan zümmögő burái alatt. Az önkiszolgáló boltok pénztárainál sokan telt kosarakkal sorakoznak. A kosarakban ott a nyár végi fülledtség hathatós ellenszere, a sör is. Látok itt-ott parkokban ülő párakat, és — bár még vakáció van — feltűnően sok a fiatal mindenfelé. Mindemellett mostanában valami mást is lehet érezni ebben a városban. Mintha a szénre épült település mélyében valami soha nem volt, roppant fenyegető üreg kezdene növekedni - elementáris veszélyt jelentve mindarra, amit Komló városának nevezhetünk. Beleértve az embereket, épületeket, közterületeket, magát az egész komlói életet. A jelenlegi veszély — hord- erejét tekintve — egyetlen korábbihoz sem hasonlítható. Pedig rengett már néhányszor a föld a komlóiak alatt az elmúlt évtizedekben. Komlót, amely puszta létét az itt található magas kaló- riájú, kokszolható feketeszénnek köszönheti, 1951. szeptember 2-án nyilvánították városvagy és honnan jöttél, ki volt az apád, mi a vallásod. Komló tehát ezekben az években született, ezekben az években alakultak ki alapvető vonásai. Amit akkor elrontottak, máig sem sikerült helyre hozni. Hatalmas kémények me- redeznek az égre a városköz pont lakóházai között, a szén osztályozó szürke blokkja egy másik központi területet ural és a szenet szállító kötél pá - lya ma is ugyanott húzódik ahova hajdan szerelték. A komlóiak mindezzel együtt szerették és szeretik a városukat, amely alatt most ott növekszik az a hatalmas, fekete üreg, és immár nemcsak szórványosan akar elnyelni néhány bányászt, mint az elmúlt hetekben is, hanem az egész várost fenyegeti. Volt már egyszer erre példa az emlékezetes „sokk" idején, amikor az olaj kedvező világpiaci helyzete és a szén- kitermelés ráfizetéses volta miatt fenyegetett a szénbányászat visszafejlesztése. Aztán később jött a „hátra arc", a bányászok ismét „hős bányáA szilvási lakótelep A Zengő Aruház és a „piramis-ház" — immár nevetséges áron is — eladhatatlanok. Mennének innen sokan, ha tudnának. Hiszen a bányász sok mindenhez ért. Ki ebbe, ki abba talán még belevágna, ha lehetne. És a bizonytalanság már jó három éve nőttön nő. A szénbányászás intenzívvé válása óta az elmúlt hetek bányásztragédiájának áldozatait is figyelembe véve immár jóval több mint száz komlói bányászhalott került baleset következtében az itteni temetőbe. A polgármesteri hivatal obeliszket állíttat a Lenin- szobor helyére és kőbe vésve örökíti meg mindazok nevét, akik munka közben a komlói bányaüzemek munkahelyein lelték halálukat. Ez volt az ő. hatalmas áldozatuk azért az élettérért, azért a bizonytalan jövőjű városért, amely mosl negyvenéves. A „sokk" éveit követően létesült — javarészben könnyűipari — cégek munkásai, dolgozói összesen mintegy 2500- an vannak. Őket ebben a pillanatban talán nem fenyegeti konkrét veszély. Kibontakozóban vannak egy leendő ipar csírái is. A közelmúltban fafeldolgozó kft. -k alakultak. Rajnai Attila vállakozó gépkocsikiegészítő elemeket gyárt nyugati piacra, Hogy végre megszűnjön ai idegek játéka, hogy végre körvonalazódhasson egy belakható jövő, amiért aki tud, akár további áldozatot is vállalhat De vajon ma még van-e ilyen ember Komlón . . .? Aligha. Kép és szöveg: Bebesi Károly T Ez a vágány most hova vezet? kialakulóban van egy kisebb műanyaggyártó üzem is. Mindez azonban még mentőövnek is kevés. Átfogó, minden részletre kiterjedő komp-- le* program kellene a szén- bányászatra és az erre épülő települések — igy Komló jövőjére is. A régi bevásárlóközpont Véglegesen még nem dőlt, nem is dőlhetett el a bánya ügye. Jelenleg is folynak viták arról, hogy miként lehet önfinanszírozó vagy csak igen kevés támogatást igénylő a széntermelés. Komló egymillió tonna szén kitermelésére képes évente, ezzel szemben most a 600 ezer tonnás szinten vannak. Mintegy 2700 aktív bányadolgozó sorsát érinti a döntés, összességében azonban négy-ötezer emberről van szó. A bányászatból származó 700 millió forintos -éves jövedelem kiesése padlóra küldheti a város infrastruktúráját és szolgáltatói ágazatát is. Napjainkban a bányász — pótlékokkal és néhány plusz műszakkal — viszonylag jó jövedelemre tehet szert. Ha ugyanő munkanélküli-segélyre kényszerül, akkor vége. Akkor már nem tud törleszteni, nem tud mit nyújtani a családjának. Pedig a komlói bányász fölöttébb gyermekszerető és mindig is' büszke volt arra, hogy többet tud adni a csa adjának, mint az átlag fizika' munkás. Az óriási árról, áldozat- és kockázatvállalásról persze egyetlen pillanatra sem lehel megfeledkezni. — Ha a bánya bezár - mondja a polgármester —, akkor legalább egy-, másfél milliárd forint állami támogatás kellene ahhoz, hogy a várost vállalkozásbarát helyzetbe hozzuk és elérjük, hogy Komló vonzó legyen a tőke számára Jó érzés tudni, hogy ezekben a nehéz hónapokban a kormány valamiképpen szinte jelen van a város falai között. A miniszterelnöktől az illetékes tárcavezetőkig már valameny- nyien kifejezésre juttatták azon eltökélt szándékukat, hogy segítenek megoldani a bányász- várost fenyegető legsúlyosabb gondokat. Számos vizsgálat folyik a szénkitermelés gazdaságossá meg. A vezetés alkalmasságát, rátermettségét tekintve pedig azon méretik meg, miként lesz képes megbirkózni a munkahelyteremtés feladatával. Jóllehet, ez nem közvetlenül államigazgatási feladat, de azért a várost valamiképpen mégis vonzóvá kell tenni a hazai és külföldi beruházók tétele érdekében, kutatják a szénhasznosítás újszerű lehetőségeit is. Keresik a külföldi beruházót. Az önmagukat ismét becsapottnak érző bányászok azonban nem sokban reménykednek. A közelmúltban épült si- kondai városrész új lakásai Üj, hangulatos üzletsor a belvárosban NB ll-ből is kiesett — nem volt pénz erre sem. A városkép azonban nem változott. Az a városkép, amelyet teljes egészében az elmúlt rendszer hagyományozott ránk, sokakat vonz, sokakat taszít. Nekem a városképpel korábban sem volt különösebb gondom. Tetszettek az itteni dombok, a zegzugos beépítettség, a parkok sokasága, vonzott a város atmoszférája, vonzottak az emberek. Az utcákat járva ismételten fölélednek és megerősödnek bennem ezek az érzések. Az emberek viszik a zöldségestől a dinnyét, höl sá. Legendás hőskor vette akkor kezdetét. Az ország minden részéből özönlöttek ide a vállalkozó kedvű emberek — a magas kereset, a gyors lakáshoz jutás és a biztos megélhetés reményében. A szén az ország számára akkoriban létkérdésnek bizonyult. Engel Adolf 1892-ben nyitotta meg az első, majd néhány év múlva a második komlói aknát, a széntermelés azonban csaknem száz évig gyermekcipőben járt az ötvenes évekbeli mennyiségekhez képest. Kellett tehát a munkáskéz! Komlón nem kérdezték, ki szók" lettek De milyen Ma egyenesen a bánya bezárásának a veszélye fenyeget, és ez már több, mint a „sokk", ez már a város puszta létét veszélyezteti. Erről a hatalmas problémáról beszélgetünk a polgár- mesteri hivatalban Tóth József polgármesterrel, akiről többek szerint máris elmondható, hogy személyében nem keveset nyert Komló. A sokat próbált, aggodalomban élő város legnagyobb ellensége ma a munkanélküliség veszélye — erősíti Komloi évtizedek
