Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-29 / 236. szám

1991. augusztus 29., csütörtök aj Dunántúlt napló 7 Pályázat a képzés fejlesztésére, műhelyek építésére Segítség a szakoktatáshoz 111 s> - * Munkában a pécsi 506-os Szakmunkásképző Iskola parkettázó tanulói Zrínyi-emlékmű - Honvéd­hagyományok A szakmunkásképzés gon­dokkal küzd. Egy sor nagyvál­lalatnál megszűnt az ipari- tanuló-képzés. A szakmunkás­képző intézetek tanműhelyekei építenek, bővítik a már meg­lévőket. A Baranya Megyei Munkaügyi Tanács pályázatot irt ki, melyre várják azoknak a vállalatoknak, üzemeknek, szakképesítést adó iskoláknak, kisvállalkozóknak a jelentke­zését, akik javítani, korszerű­síteni kívánják a szakmunkás- képzés tárgyi feltételeit. A vállalatok, szövetkezetek úgynevezett szakképzési hoz­zájárulást fizetnek, amiből a Szakképzési Alap képződik. A vállalatoknak lehetőségük - van arra is, hogy a szakképzési hozzájárulást közvetlenül át­utalják egy szakképesítést adó iskola részére. Az utóbbi idő­ben egészséges verseny ala­kult ki a szakközép- és szak­iskolák, valamint a szakmun­kásképző intézetek között a szakképzési hozzájárulás el­nyeréséért. A Szakképzési Alapba befolyt összeg hatvan százalékát a megyékben pá­lyázat útján osztják szét, a fennmaradó negyven százalé­kot pedig az Országos Képzé­si Tanács használja fel az egy-egy régiót ellátó szakisko­lák, műhelyek fejlesztésére. 1991-ben Baranya megye 18 millió forintot kapott a szak­képzést segítő beruházások támogatására és a tárgyi fel­Medicin Holiday Érden, a 17-es kilométerkő­nél tetszetős szolgáltatóház­együttes csalogatja a látoga­tót. Köztük a Medicin Holi­day, ahol „két férfi, s egy eset", azaz két sebész, s egy természetgyógyász hölgy fo­gadja a pácienseket. A két­szintes épület igazán nem lát­szik rendelőnek: az ember belép, s egy kedves bárhelyi­séget lát, igaz, Potornainé Hajnal Éva nem jóféle konyak­kal kínál, hanem svédcseppel, Drink—21 -gyei, tölgyfakéregböl és vérehulló fecskefűből ké­szült teakeverékkel . . . Dr. Csillái'/ Dezső főorvos és dr. Bálint Tamás adjunktus — mindketten a Tétényi úti kór­ház sebészei — pedig vállal­koznak, akár „generáljavitás- ra" is. — Amit mi csinálunk, az nem plasztikai sebészet — mondja Csiffáry doktor —, hájleszivás a becsületes neve \/agy ha úgy tetszik, zsírleszi- vó plasztika. Valójában végte­lenül egyszerű kis műtétet végzünk egy mindent tudó gép segítségével. A karcsúsodni vágyó hölgy fölkeres bennün­ket, s az előzetes beszélgetés után — melynek során föl­tárjuk, nincs-e valamilyen be­tegsége, ami kizárhatja a be­avatkozást — megejtjük a va­rázslatot. Aprócska metszést ejtünk csak azon a testterüle ten, ahonnan a „zsirpárnákat" eltávolítjuk. Egy kanült veze­tünk be, s a gép elkezd dol­gozni . . . — A páciensek nem panasz­kodnak — mosolyog Bálint doktor. — Sőt! Helyi érzéste­lenítéssel végezzük el a be­avatkozást, s egy-egy kezelés sohasem tart fél óránál több ideig. A módszer nem vado­natúj — az olaszok találták ki, s a franciák finomították. Gal­liában óriási kultusza van már ennek. Hiszi, nem hiszi, de még a megereszkedett szem­héjat is feszesssé, „újjá" va­rázsolják! Hozzánk inkább olyanok jönnek, akik utálják már a „bricseszt", azaz a kül­ső combra föl rakódott zsír­párnákat, szeretnének meg­szabadulni az „úszóövtől" vagy utálják már a tokácskát az áll alatt. Előfordult, hogy két molett hölgy érkezett egy­szerre: anya és lánya. Egy­mást biztatták, ki kerüljön előbb sorra, s az eredmény láttán az bánkódott jobban, aki későbbre maradt. tételek javítására, fejleszté­sére. A Baranya Megyei Munka­ügyi Tanács 1991-ben elsősor­ban azokat a pályázatokat tá­mogatja, amelyek a gazdasá­gi szerkezetváltást szolgálják, saját pénzforrással rendelkez­Nem nehéz megjósolni, hogy az 1991—92-es tanév legfonto­sabb eseménye az új. a máso­dik közoktatási törvénytervezet megfogalmazása, esetleg par­lamenti vitája, elfogadása vagy elutasítása lesz. Gazsó Ferenc és munkacsoportja ugyanis már elkészített egy koncepciót, saj­nos, eddig ez az egyetlen, amely bármiféle oktatási re­form kiindulópontja lehet. Hogyan készült és milyen ez a koncepció? Megítéléséhez összehasonlításra van szükség. Svédország nemcsak gazda­sági sikereivel, következetesen humanista külpolitikájával, irigylésre méltó szociálpolitiká­jával vívta ki a világ elismeré­sét, hanem olyan iskolareform­mal is, amelyet 1945-ben el­kezdtek, húsz alatt befejez­tek, s a rendszer azóta jól mű­ködik. A neves kutató házas­párnak, Inger és Sixten Mark- lundnak kiemelkedő érdemei vannak a svéd oktatási reform megvalósításában. Három éve jártak Magyarországon. Arra a kérdésre, hogy tapasztalataik birtokában milyen általános ér­vényű tanulságokra hívnák fel a magyar reformerek figyelmét, a következőket válaszolták: „Bármiféle iskolareform ter­vét először a legszélesebb köz­véleménnyel kell megvitatni, mert az nem valamiféle peda­gógiai belügy, nem csupán a szakértők problémája, hanem mindenkit érint. Ugyanez vo­natkozik a nevelés általános céljaira is, közmegegyezésnek kell kialakulnia ebben a leg­fontosabb kérdésben. A másik általánosítható ta­pasztalat, hogy sok idő kell az oktatási reformhoz. Szeren­csénkre, nekünk a megvalósítás időszakában stabil, állandó és kiegyensúlyozott politikai rend­szerünk volt. A harmadik tanulság az, hogy az iskolákat érdekeltté kell tenni a változtatásokban, felülről nem lehet megvalósíta­ni semmiféle reformot. Egy hi­bát mi is elkövettünk. A tanár­képzés reformja nem előzte meg az iskolareformot, holott éppen fordítva kellett volna történnie." Nos, ha az iménti tanulságo­kat elfogadjuk, lehangoltan kell megállapítanunk, hogy kö­zülük egyik sem érvényesült a reformszándékokban, a kon­nek, szakképző iskolával kö­tött együttműködési megálla­podás alapján teremtik meg a szakoktatás feltételeit. Azo­kat, akik vállalják, hogy leg­alább öt évig fogadnak a pályázatukban megjelölt szám­ban szakmunkástanulókat. A cepció megalkotásában, a tör­vénytervezet koncepciójában. A hangsúlyozottan szakértői ter­vezetet hangsúlyozottan szak­mai körökben vitatták. A köz­véleménynek lehetősége sem nyílt arra, hogy előzetesen meg­fogalmazza igényeit, kifejtse véleményét, a koncepció peda­gógiai belügy a mai napig Legfeljebb pártérdekek homá­lyos és unalomig ismételt cím­kéi igyekeznek pótolni a társa­dalom valóságos értékítéletét „liberális, konzervatív . . ." Kiderül a tervezetből, hogy itt a nevelésnek nincsenek köz- megegyezésen alapuló általá­nos céljai, mi több, nevelésről szó sem esik, hiszen a törvény neve is oktatási. E koncepció az alapvető nevelési célok ki­alakulásának lehetőségét meg­előzi azzal, hogy az állammal azonosítja a társadalmat, így már elutasíthatja azt a törvény­kezési koncepciót, „amely az állam nevelési célkitűzéseiből vezeti le a közoktatás intéz­ményrendszerét és annak mű­ködését". Mit választ helyette? A koncepció „a közoktatás résztvevői között” javasol sza­bályozást, vagyis a mindenkit érintő törvényt szándékosan a szakma belügyévé teszi. Hangsúlyozza, hogy „több elemet átvesz az 1985-ös okta­tási törvényből", ám ennél lé­nyegibb a folytonosság. Éppen annyira finanszirozhatatlan ez, mint az első volt, ugyanúgy nem tartalmaz garanciákat, mi­ként az első törvény sem tartal­mazott. Mintha egyetlen célja csak az volna, hogy átmenjen a parlamenten, hiszen még csak becsülni sem lehet, hogy a megvalósítása mennyibe ke­rül. Félő, hogy megmarad, sőt törvényerőre emelkedik a ma­radékelv, amely a tönk szélére juttatta a művelődést, az okta­tást. Kétségtelen, hogy az oktatá­si reformhoz nemcsak pénzre, hanem sok időre is ' szükség van. Hivatalos reformereink egyszerre késlekednek és kap­kodnak. A minisztériumnak máig nincs egységes koncep­ciója, ám e szakértőinek neve­zett tervezet sem képes egység­ben látni a közoktatás külön­böző területeit: nem foglalko­zik az óvodával, a szakképzést ugyancsak külön törvénykezés hatáskörébe utalja, pedagógus­kis- és középvállalkozásokat, amelyek beindítják az ipari tanulók gyakorlati képzését. A pályázaton részt vehetnek azok a középfokú oktatási intézmé­nyek, amelyekben szakképzés folyik, így a szakképesítést adó, gyakorlati fakultációs ok­tatást végző gimnáziumok is. A pályázaton részt vevő isko­láknak, vállalatoknak, vállal­kozóknak, kisiparosoknak szak­mai programot kell készíte­niük. A pályaműveket szep­tember 10-ig lehet benyújta­ni a Baranya Megyei Munka­ügyi Központhoz. A Munka­ügyi Tanács október elsején dönt. A szakmunkásképzésben már évek óta részt vesznek a kisiparosok is. Azonban csak cE’san az esetben pályázhat­nak, ha önkéntes felajánlás alapján rendszeresen fizetik a szakképzési hozzájárulást. A Szakképzési Alap elsősorban a csoportos és nem az egye­di szakoktatási lehetőségeket támogatja. A kisiparosoknál hatékonyabb lenbe, ha külön­féle adókedvezményekkel tá­mogatják a szakmunkáskép­zést, várhatóan többen vállal koznának az utánpótlás neve­lésére. képzésről — amely reformjával a tényleges oktatási reformot kezdeni kellene — nem esik szó. Tudjuk, hogy az első oktatási törvény nem valósult meg, a rá épített .folyamatos fejlesz­tés oktatáspolitikai stratégiát a pedagógusok nagyobbik része nem fogadta el. Ám vajon si­kerül-e megnyerni az óvónőket, a tanítókat, a tanárokat eme új (régi) koncepciónak, ha a tervezet garantált bért sem hajlandó követelni számukra, hiszen köztisztviselők helyett szakalkalmazottként határozza meg státusukat. Ez pedig kol­lektív és egyéni kiszolgáltatott­ságukat tartósítja. Miben kellene a köznek egyezségre jutnia? Úgy vélem, mindenekelőtt abban, hogy va­jon a verseny avagy az esély­egyenlőség eszméje legyen-e az a fundamentum, amelyre ráépül az iskolarendszer. Ez pedig olyan kérdést vet fel, hogy időben előre hozzuk-e vagy kitoljuk az elágazási, a szelekciós pontokat? A versen­gés vagy a kooperáció szelle­me hassa-e át az intézménye­ket, a tanítási módszereket? Megteremtsük-e a sokszoros új­rakezdés lehetőségét, vagy elé­gedjünk meg azzal, hogy szo­ciálisan támogatjuk a lemara­dókat? Szintén közösen kellene tisz­táznunk: Kié az iskola? Kinek kell finanszíroznia? Milyen mó­don, mely elvek alapján? Med­dig terjed az önkormányzatok joga, felelőssége az intézmé­nyek fenntartásában, irányítá­sában? Miként érvényesülhet­nek a szülők jogai? Hol húzó­dik az illetékesség és az ille­téktelen beleavatkozás határa? Legyen-e a parlament által is jóváhagyott nemzeti alaptan­terv (mi legyen benne?), s vele párhuzamosan külső vizsga- rendszer? Ha lesz vizsgarend- szer, fenn kell-e tartani a fel­vételi rendszert? És így to­vább . . . És Így tovább? Ha nem vál­tozik meg a törvénykezés logi­kája, ha az új oktatási törvényt a nemzet nem érzi magáénak, a közoktatás soha nem lesz stratégiai ágazat. Akkor pedig semmi sem változik, legfeljebb szavakban. Miksa Lajos ünnepi esemény közeledik mindazok számára, akik váro­sunkban, hazánkban és hatá­rainkon kívül is tisztelettel őrzik az egykori pécsi M. Kir. Zrínyi Miklós Honvéd Középiskolai Nevelőintézet, utóbb Gyalog­sági Hadapródiskola emlékét. 1990. szeptember hó elejére si­került az intézet egykori épü­letegyüttese — ma a Pécsi Or­vostudományi Egyetem köz­pontja — előtti parkban újra, oz eredeti talapzatra elhelyez­ni a sziqetvári hősnek a régivel teljesen azonos szobrát, de 1991. évre maradt a talapzat díszítő elemeinek helyreállítá­sa és azoknak a márványtáb­láknak az elkészítése, amelyek a szobor emlékmű voltát teszik hangsúlyosabbá. Az emlékmű-szobor márvány­táblái meg kívánják örökíteni az intézet egykori nevelőinek és növendékeinek neveit, akik a két világháborúban és a diktatúra időszakában szenved­tek hősi, illetve mártírhalált. Lehetséges, hogy a gondos előkészítő munka eredménye­ként napjainkig rendelkezésre álló névsorok nem teljesek. Az emlékmű készítésével foglalko­zó Zrínyi szobor bizottság örömmel fogad minden kiegé­szítő információt. Köszönet és elismerés illeti a Honvédelmi Minisztériumot azért a jelentős szakmai segít­ségért, amellyel az emlékmű létrehozását támogatta, a Pé­csi Orvostudományi Egyetem­nek. amely a hagyomány tisz­teletében helyet ad annak, kö­szönetét azoknak az intézmé­nyeknek és magánszemélyek­nek, akik pénzbeli hozzájárulá­sai gazdaságilag alapozták meg a szükséges munkálatok elvégzését. Nem maradhat azonban emlités nélkül azok­nak a fiatal és lelkes katonák­nak a teljesítménye, akiket fel­kérésre a Honvédelmi Miniszté­rium vezényelt erre a feladat­ra és akik kezdettől maguké­vá téve az emlékmű ügyét, min­den elismerést kiérdemlő mun­kát végeztek. Az érdem oroszlánrésze azonban egyetlen névhez fűző­dik: a most kilencvenéves V i - rág István tartalékos alezre­des, aranydiplomás középisko­lai tanár, az intézet egykori növendéke, majd tanára, aki­nek több évtizedes kutató mun­kája és ugyancsak sok éves küzdelme érik sikerré az emlék­mű ünnepélyes felavatásával. A különböző érdekvédelmi szervezetek közötti huzavonával kapcsolatban (vagyonmegosz­tás, újraválasztás stb.) leszö­gezzük, hogy o munkások, földművesek, alkalmazottak érdekvédelmére az a szervezet jogosult, akit az érintettek sza­bad, demokratikus úton maguk választottak meg erre a fel­adatra. Támogatjuk a szabad mun­kavállalói érdekvédelmi válasz­tásokat, az ennek alapján tör­ténő, a dolgozók tulajdonában levő vagyon elosztását a külön­böző érdekvédelmi tömörülések között. Támogatjuk az újonnan Erre 1991. szeptember hó 8- án 11 órakor kerül sor. Az ün­nepi alkalommal, amelyre a Magyar Köztársaság kormányá­nak több tagján kívül hivatalo­sak a városi, egyházi vezetők és értelemszerűen mindazok, akik az intézethez érzelmileg kötődnek, Kéri Kálmán ny. vezérezredes, országgyűlési kép­viselő, a Honvéd Hagyomány- őrző Egyesület alapító-elnöke mond avatóbeszédet. A ren­dezők szándéka, hogy ökume­nikus áldás szentelje meg és katonai tiszteletadás kísérje az emlékműavatást. Az egykori növendékek közül személyre szóló meghívót azok kaptak, akiknek a címe rendel­kezésre áll. Az ünnepélyre szóló meghívás azonban álta­lános érvényű és minden ro- konszenvezőt szívesen lát a rendezőség. Azok, akik kap­csolatot kívánnak teremteni ezzel a bajtársi körrel, a Hon­véd Helyőrségi Klub útján te­hetik ezt meg (Pécs, Kossuth u. 13.), ahol távbeszélő-üze­neteket is fogadnak ebben a témakörben. Végezetül a Honvéd Ha­gyományőrző Eqvesület pécsi- baranyoi csoportja kivánja tagjait és a belépni szándé­kozókat tájékoztatni arról, hogy a csoport rövid meg­beszélést tart a Helyőrségi Klubban 1991. szeptember hó 3-án 16 órakor, amelyen a Zrínyi emlékműavatási ünnep- segqel kapcsolatos időszerű kérdéseken túlmenően témo lesz még: az egykori M. Kir. Honvéd Ludoviko Akadémia múzeumi gyűjteményének és zászlajának hazaszállítása és a Hadtörténeti Múzeumban történő elhelyezése érdekében indított mozgalomhoz csatla­kozva minél több volt Ludovi- kás bajtárs aláírása kívána­tos, hogy leküzdhető legyen a München székhellyel működő Ludovika Akadémia Egyesület vezetéseben még mindig mu­tatkozó ellenállás ezzel a szándékkal szemben. A kérdés dőszerűsege abból adódik, hogy a gyűjtemény jelenlegi, mostoha körülmények közötti tárolására vonatkozó szerző­dés (Ingolstadt) rövidesen le­jár, ezzel szemben visszahúzó erők azt a 2000. évig kívánják meghosszabbítani. — újonnan jelentkezőket is szívesen láf ezen a megbeszélésen a Hon­véd Hagyományőrző Egyesület pécsi-baranyai csoportja. Virág István sajnos nem érhette meg a Zrínyi-emlékmű avatását. Augusztus 13-án elhunyt . . . megalakult szabad szakszerve­zeteket! Egyetértünk azzal, hogy az Országgyűlés vessen véget a munkavállalók alopve- tő érdekeivel ellentétes huza­vonának, mert ez csak azok ér­dekeit segíti, akik a monopol- struktúra fenntartásában, a nemzeti vagyon felélésében ér­dekeltek. Szülessék törvény a legrövi­debb időn belül, mely igazi, demokratikus keretet ad az ér­dekvédelemnek, annak összes feltételével együtt! A mohácsi Farostlemezgyár Munkástanács elnöksége Sz. K. Készül az új közoktatási törvény Állásfoglalás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom