Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-26 / 233. szám
1991. augusztus 26., hétfő aj Dunántúli napló 3 Megemlékezés a mohácsi csatáról Békében akarunk élni szomszédainkkal (Folytatás az 1. oldalról) ha van mohácsi szellem, üzenet, gondolat, okkor az azt tartalmazza, hogy a magyarság békében akar élni a délszláv, a balkáni, a szomszéd népekkel. A miniszterelnök szólt a szomszéd országban dúló polgárháborúról is. Elmondta, Magyarország mindig a törvényesség, az alkotmányosság és a népek, nemzetek önrendelkezési joga alapján áll, s azon az alapon, hogy az emberi és kisebbségi jogok együtt kell, hogy érvényesüljenek. Ezzel kapcsolatban idé- .zett egy 125 éve megjelent szerb lapból, hozzátéve, hazánk ma ugyanezt üzenheti Jugoszláviának. „Ha a magyarok azt hiszik, hogy más nemzetiségek a polgári és nemzeti egyenjogúság közötti különbséget nem értik, s mint hal a csalétken, a polgári egyenjogúságon hagyják magukat megfogni, úgy nagyon csalódnak. Nemzeti egyenjogúság nélkül nincs békesség Magyarország nemzetei között.” Magyarország azt kívánja - mondta Antall József —, hogy Jugoszláviában alkotmányos, demokratikus választásokon alapuló politikai rendszer legyen, tartsák tiszteletben a nemzeti önrendelkezést, a kisebbségi és emberi jogokat. — Hazánk nem avatkozhat ebbe, de ha tudják, kíséreljék meg létrehozni a szuverén köztársaságok konföderációját. Jugoszlávia népeinek, nemzeteinek — mint Hunyadi János óto annyiszor - ismét baráti jobbot nyújtunk, segítjük a hozzánk menekülőket, ugyanakkor nem szeretnénk, ha Magyarország Libanonhoz, Palesztinához hasonló menekült- övezetté válna — mondta a miniszterelnök. A határ menti településeken élők megnyugtatására közölte, nem kell aggódniuk, mert megtettek minden védelmi és biztonsági intézkedést nyugalmuk érdekében. Hangsúlyozta ezzel kapcsolatban, ő is azért jött Mohácsra, hogy erről személyesen meggyőződjék, s hogy ellátogasson menekülteket befogadó táborokba. A beszéd után dr. Bőgne/ Mikiás címzetes államtitkárral, röztársasági megbízottal koszorúkat helyezett el az 1526- ds ütközet elesettjeinek sírjainál. Ezt követően fotókiállítást nyitott meg Mohácson, meg- oeszélést folytatott Mohács képviselő-testületének tagjai Antall József (jobbról) a mohácsi polgármesteri hivatalban a város vezetőivel találkozott Fotó: Proksza László val, majd találkozott a hazai és nemzetközi sajtó képvise- őivel, Antall József látogatásának végén felkereste az egyik mohácsi és egy Mohács törnyéki menekülteket befogadó tábort, majd elutazott Budapestre. Roszprim Nándor Európai összefogás szükséges Antall lózsel miniszterelnök zsúfolt programjának közepette is maradt ideje (bár nagyon kevés), hogy a sajtó képviselőivel találkozzék. Az Új Dunántúli Napló tervezett interjújára is e tájékoztató keretében került sor. Mohács önmagában Hazánk védelmének jelképe Mi biztosítjuk hazánk valamennyi délszláv nemzetiségének nemzeti jogait . Antall József az llj Dunántúli Napié és más tömegkommunikációs intézmények kérdéseire válaszolt- Miniszterelnök úr! Mint történész, mint miniszterelnök, számára milyen üzenete van az ön számára 1526. augusztus 29-nek, amikor pár kilométerre ismét vér folyik, miközben menekültáradatot tógád Mohács, e térség, Baranya? — Mohács üzenete jelképes értékű! Európai összefogásra és a világ összefogására van szükség ahhoz, hogy Kelet-Közép-Európa és a Bajkán biztonságát, megújítását megteremtsék. Ennek biztosításához európai, és ha úgy tetszik, atlanti összefogásra van szükség. Másik üzenete e napnak az, hogy Magyarországon egy többpártrendszerű demokráciában — amiért küzdöttünk —, és ami a politikai ideálunk, is meg kell lennie a nemzeti egységnek az alapvető politikai és stratégiai kérdésekben! Meg kell lennie az egyetértésnek az alkotmányos rend fenntartásában, az ország külpolitikai elhelyezkedésében, az ország sorsának alakításában. A harmadik üzenete pedig, hogy Ma- gyafország, itt, Mohácson egy olyan várossal rendelkezik, amelynek lakossága, múltja önmagában jelképet jelent, mégpedig az említett népek összefogására, ezeknek a népeknek a szolidaritására. Itt, Mohácson teszünk újra egy gesztust, újra üzenünk: mi a délszláv népekkel barátságban és egyetértésben kívánunk élni. Mi biztosítjuk valamennyi délszláv nemzetiségnek a nemzetiségi jogait, kisebbségi jogait, de ezt a leghatározottabban elvárjuk a szomszédainktól is! Nem tekintjük belügyekbe való beavatkozásnak, ha Jugoszlávia vagy a tagköztársaságok kormányai érdeklődnek a magyarországi kisebbségek iránt, és figyelemmel kísérik a jugoszláviai délszláv kisebbségek sorsát. Ugyanígy ők se vegyék bel- ügynek, ha mi kísérjük figyelemmel és érdeklődéssel a határainkon kívüli magyarok sorsát. Ez a harmadik üzenete Mohácsnak ezen a napon, és erre szeretnék emlékeztetni. Történészként nem hiszem, hogy kell külön nyilatkozni, nekem, mint történésznek, és mint politikusnak, sohasem kellett skizophréniába esnem, mert történészként is csak azt irtom le egész életemben, amit politikailag elhittem, és amit politikailag vállaltam, és most is vállalok.- Meddig terjedhet a kormány toleranciája, megértő segitőkészsége?- Kritikus órák, kritikus napok lehetnek. A mi álláspontunkat többször is egyértelműen kifejezésre juttattuk Jugoszláviával kapcsolatban, nemzetközi szervezetek előtt, külföldi kormányok előtt .... a szovjet válságot követően is . . . Nem lehet, hogy a szovjet válság háttérbe szorítsa, elfelejtesse a jugoszláv krízist! Nekünk arra különös indokunk van (a szomszédság, az a tény), hogy mindhárom szomszédos köztársaságban magyar kisebbség él! Itt a demokrácia és a diktatúra erőinek a mérkőzéséről is szó van! Ez a szovjet belső változások, a puccsisták bukása után, amely bizonyára nem csak egyes archaikusabb lelkületű magyar pártpolitikusra, hatott élénkítőleg. Feltehetően akadtak déli szomszédainknál is olyanok, akik távoli harsonazajnak érezték ezt, afféle csorba kürtből származó zajndk, amely még a vén ménekre is hatással van . . . A Magyar Honvéd munkatársának kérdése, a magyar kormány és a magyar hadsereg kapcsolatáról, a miniszterelnök számára újabb lehetőséget ad az előző téma folytatására. — A honvédség nagyon fontos szerepet kap az ország védelmében, egyidejűleg rendkívül fontos, hogy a honvédség érezze és tudja azt, hogy a kormány — nem akarjuk a honvédséget megszüntetni — nem katonaellenes, és nagy súlyt helyezünk arra, hogy nehogy rossz politikai reflexek következtében a honvédséget felhasználhassák olyan célok érdekében, amelyek szemben állnak az alkotmánnyal, és amelyek olyan politikai irányzatokat jelentenek, aminek természetesen számos képviselője volt a hadsereg vezetésében. Szeretném remélni, hogy ma már ennek az ellenkezőjéről beszélhetünk. Általában a magyar honvédségben, a magyar fegyveres erőkben teljes bizalmunk van! A magyar honvédséggel szembep nekünk nem hogy fenntartásaink vannak, hanem nagyon fontosnak tartjuk. A magyar honvédség és a határőrség — nem tesz látványos, és főleg nem tesz provokatív jellegű intézkedéseket, ami valamiféle propagandacélokat szolgálna. A magyar határőrségnek, a magyar honvédség nek megfelelő utasításai, he úgy tetszik, parancsai van: nak arra, hogy Magyarország területét és' légterét meg kell védenie, ha bárki azt megsértené. Megnyugtathatjuk e térség lakosságát, hogy ilyen veszély nem fenyegeti, de amennyiben mégis (!), akkor a magyar honvédség készen áll feladata teljesítésére! El is várjuk a magyar honvédségtől ... A magyar történelemnek egyik nagy hagyománya: magyar katonát, magyar szabadságeszmék ellen, alkotmányos szabadságon alapuló alkotmányos rend ellen, civil lakosság ellen soha nem lehetett bevetni. Egy másik laptársunk munkatársa a Jugoszláviában élő magyar nemzetiségiek sorsáért emelte fef féltő szavát.- Bízom abban, hogy Jugoszlávia szövetségi kormánya tisztában van azzal, hogy a Vajdaságban élő magyarság nem kezelhető túszként és szeretnem remélni, hogy ilyenre nem kerülhet sor, és semmiféle megtorlás nem érheti a vajdasági magyarságot. A vajdasági magyarság szervezetei és képviselői pontosan tudják, hogy Magyar- ország kormánya milyen figyelemmel és minden konfliktust elkerülve, ami őket érheti — kíván e kérdésben politizálni. Őszintén sajnálom, hogy az elmúlt időszakban előfordulhatott, hogy magyar politikusok az Újvidéki Rádióban magyar kisebbséginek mondott személyeknek olyan megnyilatkozásokat tettek, amelyek politikai értelemben a külpolitika, az ebben a térségben bekövetkezett változások teljes megnemértésé- ről tanúskodik, és ellentétben áll a nemzetközi joggal, a kisebbségi joggal és az alapvető politikai ismeretekkel. Lombosi Jenő Az MDF-frakció rendkívüli ülése A budapesti Gelfért Szállóban vasárnap délután befejeződött a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának rendkívüli ülése. Az eseményt követő sajtótájékoztatón Kónya Imre, a párt frakcióvezetője a kétnapos ülés témáit ismertette. Elmondotta: Antall József miniszterelnök és Jeszenszky Géza külügyminiszter tájékoztatót tartott, valamint napirendre került az egyéves parlamenti munka értékelése. A második napra maradt Balás István ügyének megtárgyalása, azaz az ellene felhozott etikai vádak alapján az elnökségből való kizárása. A jelenlévő 96 képviselő közül 72-en szavaztak arra. hogy az elnökségi titkárt, aki az utóbbi hónapokban az MDF-et alaptalanul visszaélésekkel vádolta, kizárja a párt vezető grémiumának tagjai közül. Együtt, vagy külön utakon? BefejeződöH' a Magyar Könyvfárosok Egyesületének vándorgyűlése A Magyar . Könyvtárosok Egyesületének XXIII. vándor- gyűlése az elmúlt szombaton délelőtt plenáris üléssel, a szakmai díjak kiosztásával, majd tegnap,"vasárnap baranyai kirándulásokkal zárult. A Magyar Könyvtárosok Egyesü- letéért-emlékérmet kapott Bauer József, az Országos Széchenyi Könyvtár nyugdíjas szakembere, a könyvtárközi kapcsolatokon munkálkodó Guy Marco, az Egyesült Álla- mok-beli • Kent egyeteméről, Gócz Gyuláné, az Országos Idegennyelvi Könyvtár osztály- vezetője, Lisztes László, a Bács-Kiskun Megyei Könyvtár nyugdíjas könyvtárosa. Pápai Kemenczey Judit, a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtár igazgatója és a jelentős elismerésben részesült Győrli Csa- b óné, a Pécsi Városi Könyvtár igazgatóhelyettese is. Ezután az év legjobb könyveit jutalmazták Fitz József-díjjal. A névadó jeles könyvtártörténész, aki a harmincas években a Pécsi Egyetemi Könyvtár, majd az Országos Széchenyi Könyvtár igazgatója volt. Már pénteken, a területi szervezetek együttes ülésének előadásai, érzékeltették, menynyi a nyitott probléma. A vélemények éppen a könyvtárak létét, fennmaradását érintő kérdésekben ütköznek egymással. A szervezeti megújulást sürgető Szita Ferenc, a Somogy Megyei Könyvtár igazgatója szerint egy önkéntes társulás révén kialakuló, egységes közkönyvtári szervezet egyúttal gazdaságos, minőségcentrikus egységgé válhat. Így a falvakban többnyire fölösleges, néha háromféle könyvtárat — iskolait, községit, szakmait - is működtetni. Élesen szemben állt ezzel dr. Szűcs lózselnek, a Baranya Megyei Közgyűlés elnökénék a véleménye, aki szerint a könyvtáraknak tévedhetetlen (?!) ösztönnel kell megválasztani a fenntartóit, és ami kialakul, legyen nagyon is sokszínű . . .- De kihez forduljunk a „hetedik érzékünkkel"? Ki fogja garantálni a maradékelvet felváltó támogatást? - kérdez vissza érdeklődésemre Rozsnyói Ilona, a Siklósi Városi Könyvtár igazgatója. - Mi korábban mind a 91 községünkért felelősek voltunk. Utóbb már csak hatvan falut láttunk el szákszerűen, számuk mára 35-re zsugorodott. Sajnos, a siklósi önkormányzat is azt mondja, a falvak boldoguljanak maguk. Ugyanakkor a szolgáltató funkció változóban van. Nem a ‘ beiratkozott olvasók, hanem az érdeklődők számában kell. gondolkodnunk, szolgáltatást nyújtva valamennyi látogatónknak.- A megfelelő tájékoztatáshoz hiányzik az országos számítógépes szolgálat is — teszi hozzá Kiss Julianna, a Nagykátaí Városi Könyvtár olvasószolgálatának vezetője -, s úgy hiszem, nem hogy integrálni kellene a könyvtárakat, de nagyon hiányzik sok faluból és iskolából, ahol a könyveknek egy-egy olvasókör is nagyon jó gazdája lehetne. Nem szólok a változatlan beszerzési keretről, s hogy könyveket gyakran.a Rákóczi úton vásárolunk féláron . . . B. R. «
