Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-24 / 231. szám

1991. augusztus 24., szombat aj Dunántúlt napló 11 Magyaroknak behajtani tilos? Az ausztriai buszkatasztrófa nyomán drasztikus intézkedé­seket jelentett be maga Vra­nitzky kancellár. Eszerint a jövőben a határnál minden Kelet-Európábái érkező autó­busz műszaki állapotát ellen­őrizni fogják mielőtt beenge­dik az osztrák utakra. Most mindenki az intézke­dés közvetlen hatásait próbál­ja felmérni: mivel jár ez az idegenforgalmi irodákra, mennyiben sérti a szigorítás a nemzetközi jogot, lesz-e ná­lunk is viszontkorlátozás stb. Ám az igazán súlyos és aligha elkerülhető következ­mények eddig még alig kerül­tek terítékre. Nem kétséges ugyanis, hogy éppencsak el? kezdődött egy folyamat, amely a nyugat-európaihoz képest elviselhetetlenül elmaradott, megbízhatatlan, környezet­szennyező keleti járművek, technológiák, termékek, élel­miszerek egyre jelentősebb be­viteli korlátozását hozza majd magával. Aki alaposabban körülnézett Ausztriában, Németországban, az már eddig is csodálkozott hogy miként engedhették be a magyar átlagbuszt, átlag- Trabantot ezekbe a biztonsá­gukra, környezetükre egyre ké­nyesebb országokba. Elég szomorú, hogy évtize­deken át eltagadták a lakos­ság elől a nyilvánvaló ténye­ket: a magyar Ikarusz legfel­jebb sok importalkatrész be­szerzésével értékesíthető a fej­tett országokban. Ez olyan ousz, ami a kairói, odesszai és fekete-afrikai normáknak eleget tesz, ám ennél nyuga­tabbra műemléknek számít. Ám még nagyobb hiba len­ne, ha továbbra is illúziókat kergetnénk termékeink valósá­gos eladhatóságát, valóságos értékét illetően. Legyen itt szó televízióról, autóbuszról, hús­ról, vagy almáról. Persze ve­vőt itt-ott még biztos találni, hiszen széles a kereslet sáv­ja, akárcsak a kínálaté. De az idő nem nekünk dol­gozik. Azokban az országok­ban, ahova mi a termékeirtk- kel törekszünk, hónapról hó­napra szigorúbbak az előírá­sok, legyen szó akár a jár­művek biztonságáról, crkár az élelmiszerek vegyszertartalmó- ról. A Közös Piac egyre jelen­tősebb nyomóst gyakorol tag­jaira és reménybeli tagjaira - például Ausztriára — a közös minőségi, egészség- és bal­esetvédelmi, környezetvédelmi normáival. Nálunk sajnálato­san keveset tudunk és beszé­lünk ezekről az előírásokról Márpedig az Európába vezető úton ezek az igazi sorompók. Ma a buszainkat állítják le, holnap esetleg az élelmiszer- szállítmányainkat. Pusztai Éva Népkonyha Mohácson Református olvasókörnek hívják mindmáig a mohácsi idő­sek azt a Jókai utcai épületet, amely az 1950. június 7-i ál- amosításig adott otthont összejöveteleiknek. Azóta a Belvá­rosi Általános Iskolához tartozott, az igényeknek megfelelően ioI tanulócsoportok osztályterme, hol meg napközi működött a falai között. Most az utolsó negyedévtől teljesen új felada­tot szánnak az ingatlannak. Dr. Marosi Irén városi főorvos pá­lyázatot nyújtott be az illetékes minisztériumhoz, melyben hoz­zájárulást igényelt egy népkonyha és éjjeli menedékhely ki­alakítására, valamint ezek működtetésére. Az elgondolást a főhatóság méltányolta, s bár nem a tel­jes költséget állja, de a 20 fás szálláshely kialakításához 1 millió 74 ezer forinttal, míg a népkonyhán a napi 50 személy ngyenes ebédeltetésének megoldásához 500 ezer forinttal jó­ul hozzá. A város önkormányzata a költségvetési tartalékból 300 ezer forintot adott a megvalósításhoz. A Népjóléti Minisztérium pénze sajnos még nem ért Mó­zesra. Ennek ellenére Kuti István, a város polgármestere úgy aatározott, hogy az átalakítást a költségvetési üzem a napok- bon kezdje el. Mint mondta, szeptember végére a két fürdő­nek, a tálalókonyhának, az étkezőnek és a hálóhelyiségnek íészen kell lennie, hogy október elejétől a rászorulók haszná- atba vehessék. A Mohácson mindeddig nélkülözött szociális létesítmény be­rendezésének többségét adományokból gyűjtik össze. A kór­ház, a szociális otthonok, valamint több szeretetszolgálat je­lezte, hogy ágyat, ágyneműt, gázzsámolyt és egyéb használati tárgyakat adnak. A fenntartáshoz szükséges pénzt természete­sen normatív támogatással központi keretből a továbbiakba^ megkapja Mohács. A helyi református egyház o kárpótlási törvény adta jogá­val élve visszaigényli a volt ingatlanait, így az egykori olvasó­kört is. Ám az értékének megfelelő vagyonjegyre tartanak csak igényt, s nem akadályozzák meg, hogy a valamilyen okból ellátásra szorulóknak az önkormányzat segítséget tudjon nyúj­tani. Tehát az épületbe nem kívánnak visszaköltözni. B. M. Világgazdasági kislexikon EFT A Szabadkereskedelmi Társulás, amelyet eredetileg a Közös Piac­ból kimaradt nyugat-európai or­szágok hoztak létre. Az ipari cik­kek forgalmát liberalizálták egy­másközt, vagyis a kontingenseket és a vámokat megszüntették. Je­lentősége csökkenőben van, azon­ban az Európai Közösség nö­vekvő súlya miatt és tagjai kö­zül Svédország és Ausztria már kérte felvételét az Európai Közös­ségbe. Magyarország jelenleg tárgyal az EFTA-val egy előreláthatólag 1992-ben életbe lépő úgynevezett asszimetrikus egyezményről, amely a vámok nem egyidejű megszün­letését irányozza elő. ami azt jelenti. hogy Magyarország csu­pán fokozatosan teszi meg eze­két a lépéseket az EFTA tag­államaival szemben. relemes Pécsre Hozeni az Zöldség- és gyümölcspiac, nagyban — Hogyé oggya? - kérdi a rövid nadrágos férfi, miközben fürkészőn pislog a furgonon te­tőig pakolt csemegekukoricára. — Mennyi kell? - hangzik a válasz, majd az eladó leg­alább olyan élénken, mint az előbb, folytatja. — Mert, ha az egész kocsival elviszi, akkor ol­csóbb, ha nem, drágább. — ötszáz. — Akkor 5 forint csövenként. — 4,50. — Ne vicceljen, uram! Ennek a fajtának a vetőmagja 1350 forint! S a munka, a vegyszer? A rövid nadrágos legyint, is­merős számára a szöveg, majd szó nélkül odébb megy. Ömlik az áru A késő esti órákban élénk az élet a pécsi „nagybani" pia­con. Kis és nagy teherautók utánfutóval és anélkül gördül nek be a kapun, helyet keresve maguknak a betonozott piac con, a salakon; a fényszórók csóvái a platókon egymásra pa költ dinnyéket, tököket, káposz­tákat, sárgarépahalmokat pász táznak. A motorzaj kiabálással párosul - nehéz helyet találni Akik már korábban érkeztek várják a kereskedőket. Otthon ról hozott stifoldert, sonkát fa latoznak - hosszú az éjszaka . . A zöldség- és gyümölcskereske­dők még csak szállingóznak, ér­deklődnek az árak felől, must- rálgatnok, bár imitt-amott már üzlet is kötődik. Gyakorta járok a vásárcsar­nokba, ABC-be, zöldségüzletek­be. ,,Kisker”-árakhoz szokott sze­memnek furcsa volt látni, hogy az olyan paradicsomot, amit délelőtt 70 forintért vettem, itt a termelő 85-ért alig tudja el­adni, az 50 forintos paprika 10-ért kínálja magát, a 30 fo rintos görögdinnye 20 forint ért . . . Egy vajszlói termelő mondja: — Érthetetlen, hogyan lesz a 10 forintos paprikából 50 vala­melyik városi zöldségesnél. De mit csináljunk, ilyen bolond vi­lág ez. — Jobb üzlet eladni, mint ter­melni. — Nem lehet mindenki keres­kedő . . . — Paprikával megéri? — Idén úgy tűnik, nem. De ki tudja ezt előre. En is sok mindent termelek, most például a dinnye nagyon jól hozta ma­gát, de az uborkára sem pa­naszkodhatok. — És Pécsre hozni? — Még itt a legjobb az ára S főleg amióta átadták ezt az új piacot, jó a kereslet is. Csak azt nem értem, hogy példáül miért kell nekem a Ladáért 190 forint helypénzt fizetnem, a ke­reskedőnek pedig mindössze 30-at! I Mint később megtudtam, azért, mert a kereskedők csak rövid ideig állnak be a piacra Ny üzsgés az éjszakában Jó nézni és hallgatni az éj­szakai nyüzsgést, az alkudozást, a régebbi ismerősök évődését, a különféle tájegységekről ér­kezett emberek ízes beszédét. S jó nézni a rengeteg szép zöld­séget, gyümölcsöt. . . Egy kereskedővel is igyekez­tem szóba elegyedni. Arra a kérdésre, hogy . honnan jött, még szívesen válaszolt — Szek- szárdról —, de miután megtud­ta, hogy újságban írnám meg, amit mond, fekete pincérpénz­tárcáját szája elé téve jelezte, inkább hallgat. Több felvásárlót is faggattam volna - árrésről, kockázatról, adózásról egyet­len egy sem akadt, aki beszélt volna. Gál Jánosné három mázsa paradicsommal ponyvás ARO- ján egyedül jött Bótmonostor- ról. — Azt hittem, legalább 45-ért el tudom adni, de még a 35-öt is sokallják. Persze, megértem, ők minél nagyobb haszonnal akarják továbbadni. — S ez így igazságos? — Igazság! Miért, az igazsá­gos, hogy minket rendesen megadóztatnak, ők meg csak töredékét fizetik annak, mint amennyit kellene. — Számla? — Ugyan! Máris kinőtte magát? Kádár Imrétől, a Pannonkert Rt. elnök-igazgatójától tudom, hogy az új, kertvárosi nagybani piacot ők hozták létre. Jól is­meri a gondokat, gyakorta meg­fordul éjszakánként a termelők és kereskedők „fórumán". — Gyorsan kinőtte magát. Amikor terveztük, nem gondol­tuk, hogy ilyen nagy lesz a for­galom. Igyekszünk bővíteni. A zűrzavart az is „elősegíti", hogy a környéken lakók is el­jönnek ide éjszakánként az ol­csóbb vásárlás reményében. Hogy ez megszűnjön, az ABC-nk előtt lehetőséget bizto­sítunk a kis tételű árusításra, vásárlásra. — Az itteni árak és a kiske­reskedelmi árak között nagyon nagy az eltérés? Ezt nem tud­ják szabályozni? — Az árat a kereslet és a kí­nálat alakítja. A piacorientált gazdaságban ez igaz is. Nálunk csak részben. De az tény, hogy még mindig nem elég nagy a kínálat. S, ha beszélünk róla. ha nem, létezik egy kereskedői réteg, amely meghatározza az árakat. — A Bosnyákon maffiáról be­szélnek. Ezek szerint ilyen „nagykutyák" itt is vannak? — Igen. Nem feltétlenül kell. hogy személyesen ismerjék egy­mást, hisz az érdek tartja őket össze, ez pedig nem más, mint hogy minél nagyobb árrést ér­jenek el. Mondom Kádár Imrének, ér­dekes, tavaly a dinnye augusz­tus közepe tájékán 10 forint körül mozgott, most pedig 20— 30, holott az időjárásra a diny- nyetermelők sem panaszkodhat­nak. — Jó, hogy említi, mert az árat például befolyásolja az ex­port. Ha nagyobb tételt külföld­re szállítanak — mint például dinnyéből az elmúlt hetekben -. ez azt is jelenti, hogy keve­sebb marad itthon, tehát a többlet nem jelentkezett a pia­con, igy magasabb az ára. Ez volt a kajszinál, a meggynél, a cseresznyénél .. . — Visszatérve a nagyokra, semmit nem lehet ellenük ten­ni? — Adminisztratív eszközökkel semmit. Ahhoz, hogy ezek meg­szűnjenek, igazi piaci viszo­nyokra van szükség, ahol a ter­melők szövetkeznek, megfelelő csomagoló-hátteret hoznak lét­re, s az igazi nagybani piacon adják el a portékát, vagy tőzs­deszerű módon értékesítik. Amíg ez nem jön létre, addig a kü­lönbség mindig nagy lesz a ter­melő által kért és a kiskereske­delmi ár között. A piac éli a megszökött éj­szakai életét, élelmes háziusz- szonyok is befurakodnak a ka­pun. kezükben vödrök, barackot jöttek venni feleannyiért, mint a vásárcsarnokban. A szegedi termelő örül. mert bár kilóznia nem volna szabad, előveszi a mérleget és mér. Ö eladni jött. o háziasszony venni, az árrés nulla, mindketten jól járnak. Szüntelen érkeznek termelők, kereskedők, valamennyien a jó üzlet reményében. S az alku, el­adás és vétel reggelig tart. Roszprim Nándor 18 óra után termelők, viszonteladók népesítik be a piacot Pécsett, a Kertvárosban Fotó: Benedek Tímea Szeptemberben indul az önprivatizációs program * Szeptemberben indul az ön­privatizációs program első üte­me. Ennek előkészítésével fog­lalkozott az Állami Vagyonügy­nökség igazgatótanácsa leg­utóbbi ülésén. A programra 288 tanácsadó cég jelentkezett, ami jól mu­tatja, hogy igen nagy az ér­deklődés az akció iránt. Az ön­privatizációs modellben közre­működő tanácsadó cégek kivá­lasztására az ÁVÜ pályázatot hirdetett. Az igazgatótanács úgy döntött, hogy a nagyszá­mú, jó színvonalú pályázat alapján a közreműködő tanács­adói kör összetételéről a kérdé­ses feltételek véglegesítésével együttesen határoz. Leszögez­ték: a kiválasztás alapvető kri­tériuma a szakmai felkészültség, de emellett azt is figyefembe veszik, hogy a tanácsadó cég milyen térségben dolgozik. Az AVU igazgatótanácsa szerint a döntést követően a privatizáció előrehaladásával a tanácsadó cégek listája folyamatosan bő­vülhet. Az állami vállalatok előtt to­vábbra is nyitva áll az átala­kulás valamennyi eddig kimun­kált lehetősége. Ennek során továbbra sem szükséges az AVU által kijelölt céget választani tanácsadóként. Az önprivatizá­ciós modell bevezettésének elő­készítését az AVU vezetése to­vább folytatja az igazgatóta- jáps döntése által meghatáro­zott ütemben. Az ÁVÜ igazgatótanácsa en­gedélyezte a Betonútépítő Vál­lalat, az Anyagmozgatási és Csomagolási Intézet, az Álba Regia Állami Építőipari Válla­lat,, valamint a BHG Híradás­technikai Vállalat apportbevi­teli, illetve ingatlanértékesítési tranzakcióit. Jóváhagyólag tu­domásul vette a Csepel Müvek Fémmű által bejelentett priva­tizációs elképzelést. Szintén jó­váhagyta az Észak-magyaror­szági Állami Építőipari Vállalat előzetes átalakulási elképzelé­sét. Eszerint az állami vállalat­ból kisméretű társaságok vál­nak le, amelyek önálló üzleti szervezetként végzik az állami vállalat termelőrészlegeinek te­vékenységeit. A privatizáció befejeződéséig átalakul az ál­lami tulajdonú vállalat központ­ja. Olyan gazdasági társaság lesz belőle, amely a kis kivite­lező cégek számára piacszerve­zést, üzleti információkat és be­fektetési javaslatokat nyújt A privatizációs folyamat egy Jen piaci és üzleti elvek alapján megvalósított decentralize : ót jelent. Az igazgatótanács a C :z Szerszámgyár Vállalatot pr a- tizóciós terveinek megvalósít sa érdekében augusztus 1-jétő! ál­lamigazgatási felügyelet aló vonta. A privatizáció szakmai be­fektetők bevonásával törte ük. A programot megerősítve támo­gatta az Ipari és Kereskedelmi M misztérium, és ilyen érte nü volt a vállalati tanács dör‘?se is. A programot az illeték ek egyeztették a szakszervezet munkahelyi szervezetével.

Next

/
Oldalképek
Tartalom