Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-17 / 225. szám

1991. augusztus 17., szombat aj Dunántúli napló 11 Egy lépéssel a kialakulható szövődmények előtt járnak A szeptikus kezelő szemben van a kórteremmel. Ketten mosl is kint állnak némán az ajtó­tóban és nézik a társukat, akit épp kezelésre visznek. A bétái sújtólégrobbanás nyolc sérült­je közül ők ketten azok, akik viszonylag jól vannak. Most is látják a tűzgolyót, amely egyik pillanatról a má­sikra betöltötte a teljes vága­tot és a szivárvány összes szí­nét villogtatva rohant feléjük önkéntelenül hasra vágták ma­gukat, kezükkel takarva, védve a fejüket. De hiába! Hallották, érezték, mint perzselődik a fü­lük, serceg a hajuk, feszül, hó- lyagosodik a bőrük. Ki tudja, hányszor pörgetik végig ezeket a perceket társaik is, akik tő­lük nem messze, az intenzív osztályon fekszenek. Akik nincsenek lélegeztető gépen, azok a kötözések után bódultak a fájdalomcsillapítók­tól. Másként nem is lehetne el­viselni az égés okozta kínokat. A kötszerbe pólyáit testükből csak a fejük van szabadon. Ar­cuk feketére változott, egyfor­mára kerekedett a hőségtől, a lángoktól. Ágyuk mellett léle­geztető gépek, infúziós állvá­nyok, monitorok. A legkorsze­rűbb készülékek. A monitorok ontják az ada­tokat. naponta több mint négy­ezret. Az orvosok folyamatosan értékelik, szintetizálják őket, s mindegyik ágy mellett ott van­nak a nővérek. Ketten-hárman s. A gép ugyan kiadja, de azért időről időre stoperrel mé- -ik a légzésszámot, 50 millili­terenként szondán adagolják a tápoldatot, ellenőrzik, hogy to- /ábbmegy-e a gyomor és bél­rendszeren, aztán folytatják. Akinek von egy szabad perce, az kötszereket készít. Elképesz­tő mennyiségű kötszer áll ké­szenlétben, de egy-egy átkötö- tésnél eltűnnek a fehér hal­mok. A nyolc sérültet minden dél­előtt a szeptikus kezelőben spe­ciális oldatban fürdetik, levág­Csendes küzdelem jók az elhalt bőrrészeket, le­tisztítják a felületet. A hőség kibírhatatlannak tűnik. A sérül­teknek erre a hőfokra van szük­ségük, különben vacognának. Reggeltől kora délutánig tart, amíg az orvosok, nővérek a nyolc beteget itt lekezelik. Az égési és az intenzív osz­tálynak dolgozó laborban sincs megállás. Egyik óráról a má­sikra történhet olyan változás, amelynek előjelét épp a labor­eredmények alapján észlelhetik. A műtétek miatt is nélkülözhe­tetlen a folyamatos munka. A számitógépes rendszer pillana­tok alatt produkálja, amire szükség van. Ezek birtokában konzultálnak az orvosok, s ha kell, változtatnak. Ottjártunkkor éppen elhalasztottak egy dél­előttre tervezett műtétet, mert alacsonynak tartották a sérült vérének oxigéntartalmát. Bár az elhalt szövetek eltávolítása is nagyon sürgős lett volna, mér legelniük kellett, mi a nagyobb kockázat: még néhány órát hagyni az elhalt részt, vagy mű­téthez altatni a sérültet. Az előbbi mellett döntöttek, hisz az oxigéntartalom növelésével pár óra alatt műtéthez megfe­lelő állapotba tudják hozni a beteget. Az égés kínzó és alattomos sérülés - kiszámíthatatlan kö­vetkezményekkel járhat. Péntek este, amikor a robba­nás történt Bétán, beindult egy gépezet. A bányamentők kezd­ték, tőlük átvették a mentők és foly atja a pécsi Honvéd Kór­ház. Péntekről szombatra virra­dó éjjel hatvanén dolgoztak a kórházban. Azok, akik a sérül­teket fogadták, ellátták, azok, akiknek gondoskodniuk kellett arról, hogy a következő órák­ban, napokban is minden szük­séges eszköz, gyógyszer, vérké­szítmény rendelkezésre álljon, és azok, akik azzal törődtek, hogy az egész éjjel talpon lé­vők és az új napot is pihenés nélkül töltőknek legyen egy csészényi teájuk, bekaphassa­nak egy szendvicset. Mindezt egy olyan tömegbalesetre, ka­tasztrófahelyzetre kidolgozott terv alapján, amely már a het­venes évektől él és többször eredményesen vizsgázott a Hon véd Kórházban. Az első percekben azt tették, ami a robbanást átélt embe­reknek a legfontosabb volt: a számukra biztonságot jelente ágyba fektették őket, és azon­nal megkezdték a fájdalomcsil­lapítást, a folyadékpótlást. A szerencsétlenül járt bányászok mindannyian öntudatuknál vol­tak, de a sokkhatástól órákon át némák maradtak. A gyógy­szerek hozta első álmukban az­tán ismét végiglátták, ami ve­lük történt: fel-felriadva alud­tak. A robbanást túlélték, meg­kezdődött a küzdelem az égés­sel többnyire eayüttiáró kerin­gési, vese-, véralvadási, anyag­csere-elégtelenségek, szövőd­mények legyőzéséért. A szeptikus fürdőben Proksza László felvételei Akik mellettük vannak, lát­szólag nyugodtak. Gyorsasá­gukból, mosolytalan tekintetük- aől azonban kiolvasható a fe­szültség. Ma még egy lépés­sel a kialakulható szövődmé­nyek előtt járnak. Ezt az előnyt szeretnék tartani. A kritikus idő­szak most kezdődött. Mosolyog­ni akkor fognak, ha a követke­ző napokon is túljutnak, ha ió hírt tudnak mondani mindazok­nak, akik naponta többször ér­deklődnek. Akkor lesz okuk őrülni, és nagyon sokan kíván­ják, hogy legyen. T. É. Dr. Habsburg Ottó Jugoszláviáról Újra kellene gombolni a mellényt Az Európai Parlament poli­tikai bizottságának hétfői, a Közösség jugoszláviai akció­járól rendezett vitájában az egyik felszólaló Habsburg Ottó, a bajor CSU európai képviselője volt, aki Horvát­ország és Szlovénia függet­lenségének mielőbbi elisme­rése mellett tette le a garast. Baracs Dénes, az MTI brüsszeli tudósítója a bizott­ság ülése után beszélgetett a történelmi név viselőjével.- Nem tort attól, hogy ál­lásfoglalását, tekintettel a személyes háttérre, egyesek úgy értelmezik, mint valami­féle „választ", reagálást az ön részéről az ismert törté­nelmi eseményekre?- Erre csak egyet mond­hatok: mindenki valamikép­pen „válaszol" a történelem­re, akik ellenzik az én véle­ményemet, azoknak is van történelmi hátterük. Ez így nem kérdés. Tény, hogy érde­keltek vagyunk abban, hogy a népek önrendelkezési jogát érvényesítsék. Nem vitás, hogy a horvátok és a szlo­vének függetlenek akarnak lenni. Ezt népszavazáson nyil­vánították ki. Ha mi demok­raták vagyunk, el kell fogad­nunk azt, amit ők akarnak. — Ha történelemről beszé­lünk, az is ismert, hogy an­nak idején pontosan az ilyen kis balkáni államok közötti torzsalkodások vezettek az el­ső világháborúhoz. — Igen, de akkor még nem létezett az Európai Közösség. Én persze az önrendelkezési jogot úgy látom, hogy azután felvesszük őket az Európai Közösségbe is. Ott sok kis állam kaphat helyet, ez nem vezet torzsalkodásra. Jugo­szlávia azonban voltaképpen teljesen légből kapott állam volt, mindenfajta múlt nélkül, óriási kulturális különbségek­kel és nemzetiségi ellentétek­kel. Én Deák Ferenccel val­lom: ha egy mellényt rosszul gomboltak be, ki kell gom­bolni és aztán kell újra, ren­desen visszagombolni. Úgy érzem, hogy ezt most kell megtenni. Érvényesíteni kell azokat az elveket, amelyeket a második világháború ide­jén az Atlanti Charta ígért az önrendelkezésre vonatkozó­lag, s amit aztán nem tartot­tak be.- Az európai státus quo egy sor határ tiszteletben tar­tásán alapszik. Itt az Európai Parlamentben, ebben, a vitá­ban is lelvetették, hogy a 'ju­goszláv precedens azért ve­szélyes, mert végső soron minden határt kétségbe le­het vonni. — Ez - csak ott veszélyes, ahol tényleg több nemzeti­ségről van szó. Ott persze valami mást kell csinálni. Re­mélem, hogy el fogják fogad­ni egy európai nemzetiségi jog kialakítását, amelyért én már 11 éve harcolok. Az Eu­rópa Tanács is kidolgozott erre vonatkozó javaslatot.- Azzal kapcsolatban, hogy ön a két függetlenséget kinyilvánító jugoszláv köztár­saságnak a Közösségbe való belogadását javasolja, az eddigi tapasztalatok nem túl biztatóak, hiszen nemigen tapsolnak az új jelentkezők­nek.- Nekünk állandó nyomást kell gyakorolnunk azért, hogy meggyorsítsák ezeket a tag­felvételeket. 1992 végére, a nagypiac létrejöttéig meglesz már a társulási szerződés Magyarországgal, Csehszlo­vákiával, Lengyelországgal. Ezt követően megkezdődnek majd a tagfelvételi tárgyalá­sok Ausztriával, amelynek fel­vételéről most már közzétet­ték a Bizottság véleményét. Azon fogunk dolgozni, hogy ezután például Magyaror­szággal és Csehszlovákiával a beszélgetések ne hivatalos tárgyalások formájában, de ténylegesen már megkezdőd­jenek.- És milyen jövőt lát az eddigi Jugoszlávia többi ré­sze számára?- Ha egy szép napon a szerbek is követni akarják a Közösséabe a horvátokat és szlovéneket, joguk van erre, ha demokratikusak, ha sza­bad választásokat engednek, ha nem folytatnak imperia­lista politikát, mint most te­szik, és ha tiszteletben tart­ják a kisebbségeket — arról ugyanis nemigen esik szó, hogy Szerbia lakossácfónak 40 százaléka kisebbségekből áll.- Reálisnak tartja ön a Közösség részéről az ilyen messzemenő lépéseket akkor, amikor láthatólag jelenlegi korlátozott akciója is elakad?- A Közösség lehetőségei bizonyos mértékben természe­tesen korlátozottak, de azért ne felejtsük, hogy a világ el­ső gazdasági hatalma. A Kö­zösség gazdasági eszközök­kel is sokat tehet, és közre­működésére abszolúte szük­ség van. Persze, a válság megoldása sokáig fog tarta­ni. Ha léteznek is ellentétek a Közösség keretei közt, ez abból adódik, hogy vannak, akik mór el akarnák ismerni Horvátországot és Szlovéniát, mások nem akarják ezt: de ez mindig így van a demok­ráciában — fejtette ki véle­ményét az MTI tudósítójának Habsburg Ottó. Világbanki hitelből Piacképes tudást! Két hét múlva már benépesül a komlói Kazinczy Ferenc Szak- középiskola Fotó: Läufer László Sikerrel pályázott a komlói Kazinczy Ferenc Egészségügyi és Közgazdasági Szakközépis­kola. A Munkaügyi Miniszté­rium pályázati felhívására, a Világbanki Hitel elnyerésére az országból kétszáznál több szakközépiskola nyújtotta be fejlesztési programját. A ku­ratórium hatvan szakközépisko­la pályázatát fogadta el, köz­tük a pécsi Zipernovszky és a komlói Kazinczy iskoláét. A hatvan iskola képviselője már találkozott egymással, hogy egyeztessék programjai­kat és elhatározzák, melyik in­tézmény milyen profilt tud vál­lalni. Terveikben támaszkod­nak a majdani nemzeti alap­tanterv eddig ismeretes el­képzeléseire, de lehetséges, hogy lesznek attól eltérő vo­násaik is. A korszerű képzést viszont minél előbb el akar­ják kezdeni. Úgy képzelik az oktatást, hogy a tanulók az első két osztályban hasonló színvonalú képzést kapnak, mint a gimnazisták, hogy a másodikban letett alapvizsga utón még dönthessenek, még­is inkább gimnáziumban sze­retnék-e folytatni a tanulmá­nyaikat, vagy hűek maradnak választott szakképzésükhöz, netán a hatvan iskola tizen­két szakirányából választanak valamit. Teszik ezt a rugalmas iskolaválasztás biztosításának érdekében, hogy a diákokat ne tizennégy évesen kénysze­rítsék pályaválasztásra. A komlói Kazinczy Szakkö­zépiskola igazgatója, Rendeki Ágoston azt mondja, előttük egy cél lebeg: piacképes tu­dást adni a hozzájuk járó gye­rekeknek. Iskolájukba egyéb­ként csak felvétellel lehet be­jutni, a jelentkezők magyar­ból és matematikából adnak számot ismereteikről. Közgazdasági szakukon há­rom profilt kívánnak megva­lósítani: a számviteli gazdál­kodási ágazatban többek kö­zött a kisgazdálkodó egysé­gekben is alkalmazható szá­mítógépes ismereteket szélesí­teni, a gyors- és gépírói kép­zésben az idegen nyelvi isme­reteket szélesíteni, mig az elektronikát is meg akarják honosítani az igazgatási ügy­vitelben. Az egészségügy/ szakon vissza akarják helyezni megfe­lelő jogaiba a régebben is alkalmazott természetgyógyá­szati irányzatot, s a régi szó- használattal „egészségügyi középkádernek” nevezett szak­képzett embereket. Annak a felismerésnek szeretnének te­ret engedni, hogy vannak ese­tek, amelyekben egy jól kép­zett ápolónő, védőnő is tud segítséget nyújtani, nem kell orvoshoz fordulni. Az általános nővéreknél viszont emelni kell a képzési időt, mert a jelen­legi négy évbe ennyi tudni­való nem fér bele. Az iskola igazgatója öt, öt és fél évre gondol. Másik oktatási irá­nyuk ezen a szakon a szociá­lis nővér képzése lenne, aki pszichológusi, egészségügyi és gazdasági ismeretekkel is ren­delkezne. Az egészségügyi szakon is megerősítenék a számítógépes, valamint az idegen nyelv-oktatást. Az iskola még nem kapta meg a hitelt, és a végleges összeget sem tudják, de a várható pénz alsó határa is lehetőségeik mesés kiterjesz­tését jelentené. Az új típusú képzést legkorábban a jövő tanévben tudják elkezdeni. B. A. tllondó felügyelet alatt

Next

/
Oldalképek
Tartalom