Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-17 / 225. szám
e aj Dunántúli napló 1991. augusztus 17., szombat a városok barátságáról A Szentatya látogatásának alkalmával Pécs partnerei is képviseltetik magukat. Seppo Valisalo, Laht' polgármestere, Louis Cheo ignard, dijoni alpolgármester, Zladko Kramaric, eszéki polgármester, Theodor Mo- rar, kolozsvári alpolgármester és Friedrich Wilhelm Kiel, Fellbach polgármestere személyében. Valamennyien részesei lesznek Pécs rendkívüli ünnepének, mint az egykori testvér- városok, illetve új partnerek küldöttei. Tagadhatatlan tény, a testvérváros megtisztelő kifejezést elkoptattuk. A pécs polgárok zömének erről nem volt személyes élménye, bői sok barátság szövődött az elmúlt évtizedekben e kapcsolatok által. Dőreség lenne persze azt hinni, hogy e kör jóval nagyobb lehet. Ami egyértelmű, megváltozott a partnerkapcsolatok építésének módja. Dr. Krippt Zoltán, Pécs polgármestere olyan személyes élményeket említett, amelyek talán nem látszanak túl jelentősnek, de hű képet mutatnak, és számára fontosak. Legutóbb a fellbachi városházán tett látogatás alkalmával az épület előtt egy tizenéves fiatalember szólította illeg magyarul, aki néhány hetet tolt ott, ismerkedik. Nemrég egy, a grazi egyetemen tanuló pécsi hölgy, aki emellett taxizik a városban, hogy a tanulás költségeit előteremtse, kereste meg a polgármestert, szívesen szervezi a partner- kapcsolatokat ottani és pécsi barátai között. Megfordult az utazások szervezése is, amíg korábban jellemzőbb volt, hogy egy-egy állami küldöttséghez csatlakozhattak cégek, intézmények képviselői, ma a cégek viszik magukkal a városháza munkatársait, ahogy az iparosokkal utazhatott nemrég szintén Fell- bachba a polgármesteri hivatal iparügyekkel foglalkozó dolgozója. (Azt már zárójelben, de szomorúan mesélte el, hogy a holland kormány finanszírozásával szerveztek tanfolyamot odakint, amelyre utazhatott volna pécsi szakember is tanulmányozni az államigazgatási munkát, de a nyelvtudás hiánya miatt, senkit sem küldhették.) És előfordul, hogy a kormány patronál. Legutóbb a Belügyminisztérium közvetített: van-e kíváncsiság Pécsett Izrael iránt. Természetesen igen. Néhány izraeli vendég járt itt, akik felkeresik az ország néhány városát, ismerkednek, partnereket keresnek. Új kapcsolatok szövődnek, mint az iparosoknak Trieszttel vagy az egyetemnek a franciaországi Poitiers, és sorolhatnánk a művészeti együttesek, kórusok egyre növekvő útjait. Érdekes, hogy egy-egy európai országból, sőt Amerikából több város érdeklődik. A napokban Pécs vendége a franciaországi Dijon alpolgármestere, aki többek között a városok együttműködésének lehetőségeit keresi. Nemrég az USAból, az Arizona állambeli Tucsonból jött barátságot ajánló levél, amire a válasz is elment már, beszámolva eddigi kapcsolatainkról, új amerikai partnerünkről — Seattle városával most írta alá dr. Mikes Éva a partnerkapcsolatról szóló megállapodást -, ám mindez természetesen nem akadály abban, hogy kíváncsiak legyünk egymásra. Talán új lehetőséget ad a Pécsi Lions Klub kezdeményezése is: nemrég a Nürnberg melletti Aldorfban vendégeskedett a pécsi klub, ahol a tizenegyezres lélekszámú történelmi városka polgármestere igen szívélyesen fogadta az ünnepi játékokra érkezett magyar vendégeket. kifejezve reményét a városok közötti további kapcsolatok ápolására. A Lions Klub a pécsi történelmi belváros és a történelmi német város között segíti a barátságot, remélhetőleg a színház októberi avatásakor ennek már ünnepélyesebb formát is adhatnak a polgármesterek. És talán a többi városrész is talál partnereket európai városokban vagy egy-egy nagyváros hasonló városrészében. Dr. Krippl Zoltán azt szeretné, ha a város vezetésének csak koordináló, megerősítő, ha kell, politika súlyt adó szerepe lenne e baráti kapcsolatokban. Felvetődött, szintén a Lions Klubban egy Partnervárosok Egyesületének lehetősége. A pécsi polgármester szerint egyedülálló vállalkozás lenne Európában, mert ismeretei szerint egyelőre az Egyesült Államokban működik ilyen szervezet. Úgy véli, egy-egy találkozó szervezésével lehetne eljutni az egyesületi formáig, mindenesetre igen érdekes lehetőség, meri képzeljük el: például Pécsnek, Kolozsvárnak vagy Fell- bachnak mások a partnerei, így tíz-tizenöt további város ismerhetné meg egymást. Az ismerkedésen, barátságon túl dr. Krippl Zoltán azt tartja legfontosabbnak, ha az érdekek találnak egymásra, és Pécs polgárainak kiválóak a lehetőségeik, ha körülnézünk, nagy a kíváncsiság irántunk nemcsak Ausztriában, Dél-Német- országban, hanem ma mái Svájcban, Olaszországban Palermótól az északi városokig, és Franciaországban is erősek a törekvések. Régi kapcsolataink persze éppoly fontosak, Eszékről különösen most a nehéz hetekben naponta jönnek a követlen hírek, és keleti szomszédainkkal nyilván újraformálható a korábbi testvér- kapcsolat. Óriási lehetőségünk van megtanulni- alkalmazkodni, viselkedni, üzletet kötni, piacot találni. Ha mindezt tudjuk, kereskedhetünk mindenütt. . . A baráti törekvések, és az együttműködést szolgáló érdekek néha érdekes dolgokat teremtenek: Az Europa Cantat mozgalom kezdeményezi a- spanyol lapokban jelent meg — az Európa Közösség kulturális-zenei szervezetének létrehozását az Europa Cantatnak otthont adó tíz város részvételével. Ezek szerint Magyarország Pécsen keresztül léphet az Európai Közösségbe? Érdekes perspektíva . . . Gáldonyi Magdolna Kitüntetett könyvtárosok Szabó Ervin-díj Boda Miklós Az ünnepi portrék mindig szőkék, mindig úgy érzi az ember sokkal többet kellene elmondania a kitüntetettről. Boda Miklós, a Baranya Megyei Könyvtár igazgatóhelyettese csak iskolaváltásairól tudna egy novellára valót mesélni. 1934- ben született, s így történhetett, hogy az államosítás és az oktatási reformok miatt háromszor kezdte tanulmányait elemi, illetve általános iskolában, s kétszer gimnáziumban mielőtt besorozták. A szemléletétől teljesen idegen katonaság mégis haszonnal járt a számára. A keszthelyi Festetics kastélyban kialakított laktanyából módja volt bejárni a nagy értékű főúri Helikon könyvtárba és belelapozni a régi könyvekbe. Vonzalma irántuk máig megmaradt, s nem csak szenvedélyes gyűjtővé vált, hanem könyvtárosi munkája mellett kutatási témájául is Janus Pannonius tevékenységét, a középkori pécsi egyetem és a Klimó könyvtár történetének felderítését választotta. Boda Miklós az Eötvös Ló- ránd Tudományegyetemről és az Eötvös kollégiumból ment dolgozni a pécsi Egyetemi Könyvtárba. A könyvek mellől egy kis időre elcsábult, s kipróbálta az újságírói pályát a Dunántúli Naplónál, de hét hónap után visszatért a könyvtárba. Dolgozott később a megyei pályaválasztási intézetnél és a művelődési osztályon, mígnem a Baranya Megyei Könyvtárnál le.l tudományos munkatárs, majd igazgatóhelyettes, és ez idő alatt választották a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Baranyai Csoportjának elnökéül. Eközben hódolt több kedvtelésének is, az olasz kultúra, az olasz művelődéstörténet megismerésének és a fotózásnak. Tagja a Mecseki Fotóklubnak, s olasz civilizációtörténetet tanít a JPTE Tanárképző Kar olasz tanszékén. Elnökéül választották a római központú pécsi Dante Társaságnak. Kétszer járt Rómában ösztöndíjjal, ahol a Vatikáni Könyvtárban kutatott. — Bármennyire is úgy tűnik, hogy „hobijaim" elvisznek a könyvtárosi pályától, ez csak látszat. Valójában mindig minden a könyvek, a könyvek által elérhető ismeretek körül forog — Igazítja meg szemüvegét Boda Miklós. A könyvtár a számára mindig izgalmas hely marad, akkor is, amikor a régi könyvek között búvárkodhat, s akkor is, amikor a Megyei Könyvtár számítógépes rendszerének kiépítését tervezgeti. Azt mondja, felsőfokú szakképzett könyvtárosokra lenne szükségük, s igen hiányolja, hogy a régióban nem folyik ilyen irányú képzés. A szakképzettség és a tudományos munka összekapcsolása a másik célja nyilván ezért is ő a fő szervezője a regionális közgyűjteményi tudományos napoknak, melyet évről évre megrendeznek Pécsen. Szeretné elérni azt is, hogy a Megyei Könyvtár, összefogva a dél-dunántúli megyei könyvtárakkal, megjelentesse évkönyveit. Boda Miklósnak három gyermeke van. Felesége szintén könyvtáros, s így érthető, hogy otthon olykor családi „szimpóziumot" tartanak a könyvtárak legfontosabb ügyeiről, teendőiről. B. A. Bessenyei-díj Amikor először találkoztam vele, éppen egy csapat újságírót vezetett körbe a Házban. A Művészetek Házában, melybe azon a négy év előtti dél - előttön az ország több lapjától érkeztek kollégák, hogy megismerkedjenek ezzel az egyedülálló vállalkozással. Molnár C. Judit, a ház igazgatója — aki most Andráslalvy Bertalan minisztertől munkája elismeréseképpen megkapta a Bessenyei György-díjat — akkor is jó házigazdának bizonyult, s mert az első pillanattól részt vett a Házzal kapcsolatos minden munkában, nem túlzás, ha azt mondjuk, az utolsó szögek történetét is ismeri. Ez azóta sincs másként. És ez az az érzés, mely a belépő számára a Molnár G. Judit vezette intézményből úgy sugárzik, hogy az ember tudja: ennek a Háznak gazdája van. Lenne néhány kérdésem hozzá. Arról, hogy hogyan lehet egyszerre mosolygósán, kedvesen kőkemény gazdasági vezetőnek is lenni, profi szakembernek és menedzser stílusú szervezőnek, mi o titka, hogy any- nyira naprakészen tájékozott, hogy mintha magától értetődne, tud mindenről, ami a munkájához fontos lehet. És persze ez a számára magától is értetődik. Amit most sajnálok, az az, hogy ebben a kis bemutatásban nem szólaltathatom meg őt magát. De a helyzet úgy hozta, hogy az egész éves szolgálat után éppen most pihen valahol, így hát a saját élményeim mellé azokra is támaszkodom, melyeket munkatársai, kollégái, barátai mondanak róla. A jelenlét, a bátorság és a váltani tudás ott szerepel a jelzők között. A jelenlét tehát, ami talán jelentheti ezúttal a hiva-' tásszeretet, a többiekkel való törődést, odafigyelést is. A bá: torság és a váltani tudás új fogalmak az életünkben, s a vezetők életében is. Nélkülük ma nem lehet eredményesen dolgozni. Molnár G. Judit tudja ezt. Bár én azt hiszem, e tulajdonságokkal azért születni kell . . . Amikor a munkáról beszélünk (s ha Judittal leülünk egy kis csevegésre, az a legkönnyebben előadódhat), mindig jön valaki, akinek tájékoztatásra, segítségre van szüksége. Ez nem is véletlen, hiszen a Házban képzőművész, iparművész, színész, fotográfus és még nagyon sokan kapnak segítséget, akár bemutatkozásról, akár szakmai kérdésekről, akár szövetségi ügyekről van is szó. Judit vonzódása e területekhez régi keletű, pályáját Veszprémben a Képcsarnok Vállalatnál kezdte, majd amikor 1973-ban Pécsre költözött, a megyei tanácson volt művészeti főelőadó. Ö foglalkozott a képzőművészeti alkotások gondozásával, az alkotótelepek problémáival, s mára már évtizedek munkája köti őt össze a képző- és iparművész tagokkal. Mindez magyarázza azt, amit nagy szakmai tapasztalatáról és tekintélyéről mondanak. Én persze megkérdezném ezekről is szívesen. Bár az a gyanúm, egy kis nevetős-mosolygós szabadkozás után azt mondaná: „Ez nem olyan fontos, inkább elmesélem neked, mit szeretnénk csinálni a következő fél évben . . Hodnik I. Népművelésért díj Keresztúri József Pécs híres szülöttének, Vár- konyi Nándornak a neve már önmagában garanciát sejtet, amikor a Pécsi Városi Könyvtár gyönyörű, Nagy Ernő utcai fiók- könyvtárába lépünk. A hely - a genius loci - szellemének, a történelmi múltat is felidéző falaknak, a közel hétezer kötet könyvnek, valamint a hanglemez- és kazettagyűjteménynek elsők között ' Keresztúri József, a most Népművelésért díjban részesült igazgató a gazdája. — Az új lakótelep közelében még csak a Petőfi utcai kis fiókkönyvtár létezett - mondja Keresztúri Józsel -, amikor 1980. augusztus 20-án ez az új könyvtár megnyílt. Akkor Berták László volt az igazgatója. Alapításához, az állomány kialakításához néhány kollégámmal együtt magam is hozzájárultam, hogy az intézmény az egyetemi hallgatók igényeivel is számoló közművelődési szerepét betöltse.- A Népművelésért adományozott dij tudomásom szerint a könyvtár által teremtett hagyomány - a rendszeressé vált kiállítások, iró-olvasó találkozók - elismerése is. — Való igaz, könyvheti rendezvényeinknek Bertha Bulcsútól Hubay Miklósig számos íróvendége volt, s a Pécsi Grafikai Műhellyel is szoros a kapcsolatunk. Sikeres kiállítás so i köszöntöttük a reformátusok világtalálkozóját — és az is természetes, hogy Várkonyi Nándor emlékét igyekszünk szelleméhez méltóan ápolni. De hozzá kell tennem: .hagyományos népművelői feladatokat még a nyolcvanas évek eiőtt vállaltam: ifjúsági klubot vezettem, és ugyan most nem illik dicsekedni vele, de vállaltam hasonló feladatokat a KISZ-en belül is, noha soha nem voltam, se a szövetség, se a párt tagja. Ma is pártonkivüli vagyok. De éppen most azzal sem szívesen hozakodok elő, hogy a teológia szakot is elvégeztem. Az embereket aszerint ítélhetem meg, hogy rendesek, becsületesek-e, így nem szeretem a ma divatos kommunistázást sem. Tulajdonképpen népművelés—könyvtár szakos diplomát szereztem még 1967-ben Szombathelyen, majd a megyei, ezután a Pécsi Tanárképző Főiskola könyvtárában dolgoztam. Kétéves szigetvári kitérővel, 1977-ben kerültem a Pécsi Városi Könyvtárhoz. Szeretettel emlékszem Kozma Jenő bácsira, aki szakmája szerint villanyszerelő volt, de rendkívüli olvasottsága révén kiváló könyvtárossá válhatott - és akinek a gyakorló éveimben a tanítványa voltam Ugyanígy él bennem dr. Keré- nyi Ferenc tanár úr. Ö tanácsolta, hogy ne pedagógus pályára menjek. Sírjára .évenként ma is viszek egy szál virágot . . . — Milyennek Ítéli a kultúra mai, állami mecenatúráját?- Kulturális közintézmény sehol sem létezhet állami segítség nélkül. Másfelől mi is küszködünk a silány könyvek döm- pingjével, de a kulturáltság hiányát nem írnám az elmúlt negyven év számlájára. Félek — korjelenség. Naponta látom, ahogy a fiatalok átgázolnak új parkunkon, míg az idősebbek a számukra tán kényelmetlenebb lépcsőt választják . . . B. R. Molnár G. Judit
