Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-01 / 209. szám

1991. augusztus 1., csütörtök uj Dunántúli napló 3 Kisdobsza továbbra is Nagydobszához tartozik Egy éve húzódik már Kisdob­sza és Nagydobsza elválásá­nak ügye, de akármilyen hihe­tetlen, ez alatt a hosszú idő alatt még semmi eredményt nem sikerült elérniük. Leg­utóbb formai hibaként a nép­szavazás megtartását hiányolta a Belügyminisztérium önkor­mányzati főosztálya. Ügy gon­dolták, ez nem lehet akadály, a dobszaiak tehát szavaztak. Ezzel sem mentek azonban sokra, mert újabb kifogásként ezúttal az önállóság anyagi Felbonthatatlan házasság feltételeit nem találta biztosí­tottnak a minisztérium. Dr. Horváth Lajos körjegyző­től megtudtuk, hogy az anyagi feltétel az a kétmillió forint lenne, ami mint kiderült, csak az 1990-ben önállósult telepü­léseknek járt. Iskola, orvosi rendelő van, a népszavazást is megtartották, ezúttal tehát pénz nincs. Ennek ellenére a kisdobszaiak tovább keresik a megoldást, mert a település 320 lakosa végre ismét gazda ja szeretne lenni községének Annál inkább, mivel Kisdobsza egészen az 1978-as elnöki ta nácsi határozatig mindig ön­álló település volt, és előbb is épült mint Nagydobsza. Legutóbbi testületi ülésükön több képviselő indítványozta. hogy mondjon le a testület és addig ne vállaljon senki tiszt­séget a nagydobszai önkor­mányzatban, amíg az elválás kérdését nem tudják megolda­ni. Természetesen a képviselők is jobbon örülnének egy békés megoldásnak, ezért tervüket csak a végső esetben szeret­nék megvalósítani. P. V. OTP-mérleg Az OTP első félévi előzetes mérlegadatai szerint a lakos­ság betétállománya június 30-án 219 milliárd forintot tett ki, 14 milliárd forinttal keve­sebbet, mint január elsején. A csökkenést az eddig még jóvá nem irt 22,1 milliárd forintnyi időarányos kamat ellensú lyozza. A devizabetétek összértéke 77,5 milliárd forintnak felel meg, s ez az összeg 18,9 mil­liárd forinttal több mint egy fél évvel korábban. Leállítják az alumíniumgyártást Tatabányán A tatabányai Alumíniumko­hó 3-as számú csarnokában szerdán áramtaianították az utolsó, a 47. olvasztókádat. Ezzel teljesen megszűnt az üzemben az elektrolízis, s meg­kezdődött a leállással végződő visszaszámlálás. Az év végéig az üzem másik két csarnoká­ban is befejezik a munkát. A kohókat lebontják, hasznosít­ható részeit értékesítik. Csődöt jelentett a Dutex Rt­Csődöt jelentett, felszámolá­sát kérte a dunaújvárosi Du­tex Rt. - a volt dunaújvárosi fésűsfonoda. A 350 dolgozót foglalkoztató, kötöfonalgyár- tást végző üzem erre a lé­pésre azért kényszerűit, mert képtelen törleszteni a hiteleit, piacai pedig - mivel termé­keinek mntegy hatvan száza­léka korábban a volt szocia­lista országokban talált gaz­dára — beszűkültek, a Magyar Hitel Bank Dunaújvárosi Igaz­gatósága pedig nem volt haj­landó tovább finanszírozni az üzem termelését. A fonoda dolgozoi augusztus 19-ig kény­szerszabadságon vannak. Jö­vőjükkel kapcsolatosan sok még a bizonytalanság, de a részvénytársaság vezetői a bankkal közösen szeretnének egy kisebb, a korábbinál gaz­daságosabban működtethető vállalkozással folytatni a du­naújvárosi fonalgyártást. Minden terméket eladnak a nyugati piacon „Uborkaszezon" a Szigetvári Konzervgyárban Fotó: Szundi György Savanyú uborka készül a Szigetvári Konzervgyárban rr Ősszel diszkontboltot nyitnak Ritkaság ma ilyet hallani, de Kelemen József, a Sziget­vári Konzervgyár vegyészmér­nök igazgatója azzal büszkél­kedhet. hogy a gyáruk min­den termékét el tudják adni nyugati piacon, amire 25 mil­lió márkás exportszerződésük a garancia. E jó hírben any- nyi a szomorú, hogy a ma­gyar vásárlók alig találkoznak a hazai üzletekben termékeik­kel. A nyár derekán túl vannak már a borsó és a meggy fel­dolgozásán, most a bőséges uborkatermésből készül a sa­vanyúság, majd jön a paprika és a szilva. Egész évben dol­goznak a gépsorok, a konzerv­gyár termékszerkezete ezt le­hetővé teszi, sőt a nyáron még a szigetvári diákoknak is tud­nak munkát adni. Hogy miért kedveltek es el­adhatók a termékeik a német piacon, a fiatal gyárigazgato két dolgot említ: a 950 tagú kollektívát — szakmai tudását —, amely megtanult a piacra termelni, annak minden köve­telményét teljesítve és a né­met Manz-céget, amelyhez nyolc és fél éves partnerkap­csolat fűzi a szigetváriakat, ami korszerű technológiákat jelentett a gyárnak. Ez a kapcsolat több lehét- ne, mint a minden terméket el tudnak adni biztonságát, ugyanis a tavasszal kezdemé­nyezték a szigetváriak a gyár privatizációját a német Manz- céggel létesített kft. formájá­ban. Már csak a Vagyonügy­nökségen múlik, hogy ebből a további hasznot hozó frigy­ből lesz-e belátható időn be­lül valami. Kelemen József azonban az egyik legjobban álló gyár ve- •zetőjeként határozottan állítja, Magyar tankönyv az amerikai szövegszerkesztő programhoz Országszerte jelentős érdek­lődés mutatkozik a pécsi JPTE Tanárképző Kar számítástech­nikai központjában készített új tankönyv iránt, amely az ame­rikai Word Perfect nevű leg­modernebb szövegszerkesztő program használatához nélkü­lözhetetlen. A múlt héten meg- je'ent „Szövegszerkesztés Word- perfect-tel" cimű 200 oldalas és 90 különböző ábrát tártál- . ma'zó tankönyvet a Szauer Ilo­na — Fehér Péter pécsi szer­zőpáros írta, a programot az Angol Tanszék biztosította. A szövegszerkesztés Tninden rész­letét bemutató könyv egyben referencia is, mert o Wordper- fect-tel írt és összeállított nyomdakész szöveget, grafikát változtatás nélkül másolták le a budapesti Flag Kft. nyomdá­jában. A tankönyvet eddig megvá sárolta a pécsi múzeumokon és felsőoktatási intézményeken túlmenően az ELTE, a Magyar Tudományos Akadémia több kutatóintézete, a budapesti Közgazdaság Tudományi Egye­tem, vállalatok, vállalkozások A terjesztést is a szerzők vál­lalták magukra - könyvesbolti forgalomba csak igen korláto­zott mértékben kerül -, azon­ban a pécsi SZOV Rákóczi úti boltjában megvásárolható. Az aránylag magasnak tűnő árból az oktatási intézményeknek, il­letve azok tanulóinak, hallga­tóinak 30 százalékos árenged­ményt adnak a terjesztők, meg­rendeléseket a 30-337-es tele­fonon fogadnak el. További kedvezmény, hogy a könyv megvásárlásához 3 hónapos ingyenes szaktanácsadás is pá­rosul. H. Zs. a privatizáció az egyetlen jár­ható út a konzervipar talpon maradására, ugyanis a pénz­hiány és a megfizethető ka­matozású export előfinanszíro­zási hitelek hiánya mic.il a gyárak többsége mindössze néhány hétig, hónapig képes a termelését finanszírozni. A búza után jön a konzerv-- botrány? A szigetváriak úgy érzik, mindent megtettek a termelés finanszírozása érdekében: min­den ésszerű takarékosságot bevezettek, a dolgozók, akik­nek 70 százaléka nő, elviselik az alacsony fizetéseket. Ma­guk kezdeményezték a vállalat privatizációját a kollektíva be­vonásával, nem kívánják fel­darabolni a céget. Vagy min­denkinek jut munka, vagy sen­kinek — ehhez olyan partnert találtak, aki elfogadta a fel­tételeket és új termékekkel - például mikrohullámú félkész ételekkel - és korszerű tech­nikával fejlesztené o terme­lést. Mégis azt látják a hazai gazdasági környezet az erőfe­szítéseik ellen hat, és szinte lehetetlenné teszi a talpon ma radást. A hazai piacon vásárlók mégis arra kíváncsiak első­sorban, mikor vehetnek a né­met konyhákban oly kedvelt szigetvári konzervekböl, persze elfogadható áron. Az árról jegyezte meg Kelemen József, hogy az az üveg zöldborsó, amit ők 26 forintért adnak el a kereskedőnek, a pultokon már 77 forint, valakik szép hasznot szereznek belőle . . . Várhatóan az ősszel nyitják Szigetváron, a gyár épületé­ben a diszkontboltot, és ez talán több termeket közvetít idehaza is, remélhetőleg ked­vezőbb áron, amennyiben a kereskedői láncból. kimarad I egy-egy árnövelő láncszem. Megszégyenítő történetek Az első történet, még a tavasszal esett meg egy is­merősömmel. „AZ ÁRUHAZ"- ból jövet találkoztam vele, s felháborodva mesélte, mi történt az imént vele. Egy héttel korábban a Szliven Áruházban vásárolt egy csiz­mát, de csők ezen a napon húzta fel először. A Konzum Áruház első emeletén haris­nyavásárlás után átment a cipöosztályra, hogy körül­nézzen. Nem vett semmit, s üres kosarát letéve már ép­pen indult volna a mozgó­lépcső felé, amikor egy köp­cös, szemüveges férfi utána­szaladt, s szólt - hölgyem, jöjjön csak vissza! Először nem gondolt semmi rosszra, csak akkor döbbent meg, amikor kiderült, azzal gya­núsítják, hogy a lábán lévő új csizmát ott lopta. A pénz­tárnál, mindenki szeme lát­tára kellett bizonygatni az igazát, mutogatni a csizmá­ja talpát, hogy nem onnan származik. A másik történet szenve­dő alanya ugyancsak a Konzum Áruház cipőosztá­lyán nézett körül, szandált keresett. Mivel nem talált kedvére valót, távozott. Ám alig tett egy-két lépést, ott termett mellette egy férfi, s követelte, mutassa meg a táskáját. Igaz, egy nagy be­vásárlótáska volt vele, ezért megmutatta, hogy üres. A férfinek ez azonban nem volt elég, fogta a ballonka­bátja két szárnyát, szétnyi­totta a nőn, és elkezdte a bélését tapogatni. Amikor felháborodva szólt rá, hogy mégis, mit képzel, az közöl­te, az ilyen bő kabátokba szoktak belül rejtett zsebe­ket varrni. A történeteket hallva ak­kor még azt gondoltam, va­lóban szörnyű kellemetlen lehet ilyen helyzetbe kerül­ni, de meg lehet érteni a.2 áruház alkalmazottjait, hi­szen hihetetlen mádon el­szaporodtak a lopások. Am, ami hétfőn történt az egyi^ vásárlóval, az egyszerűen felháborító. A hölgy ugyan­csak a Konzum Áruházban a konfekció osztályon né­zett körül. Nem találván gusztusára valót, távozni ké­szült, ám amint áthaladt az érzékelőn, az megszólalt (Az áruházban nemrég a kezeletlen, tehát fizetetten árut jelző érzékelőt állítot­tak fel.) Még jóformán fel sem fogta, mi történt, ott term 311 egy úr — a leírása alapján ugyanaz lehetett, mint az első két esetben - s felkérte, azonnal köves­se. A nő hiába bizonygatta, hogy nem vett semmit, hogy eldugni sem dughatott sem­mit, hiszen csak egy kis ké­zitáska van nála. Pardon nem volt. Táskát kiborítani, cipőből kibújni, blézert le­venni. Hiába, nem találtak semmit. De az úr nem érte be ennyivel, közölte, hogy akkor biztosan fürdőruha '/an a ruhája alatt, vagy bu­gyit, melltartót lopott. Már el is rendelte, hogy két kol­léganő vetkőztesse le a szé­gyentől remegő vásárlót, amikor szóltak, álljanak le, mert az érzékelő romlott el. A meggyanúsított az áru­ház előtt tört ki sírásban, ott mondták fel idege* a szolgálatot. Mondta, nem is annyira a tény ellen van fel­háborodva, hanem amiatt a megalázó stilus miatt, ahogy ez az ember beszélt vele, hogy mielőtt bármiről meggyőződött volna, eleve tolvajként kezelte. Az áru­ház tele volt, amikor öt karon fogták, mindenki őt nézte, úgy érzi, ezen a meg­aláztatáson nem egyhamar teszi túl magát, s biztos benne: többet a lábát sem teszi be AZ ÁRUHÁZBA! Sarok Zsuzsa Dinnye, aki mondja? Vaklárma Vajszlón Az a hír jutott el szerkesztőségúnkbe, hogy néhány vajszlá. dinnyetermesztő gazda terméke túl van vegyszerezve, fogyasz­tásuk nem ajánlott. Informátorunk nem adta a nevét, ezért felhívtuk a vajszlói polgármestert, mit tud a híresztelésekről. — Sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudom a hírt - mond ta Katona Zoltán polgármester —, nem vagyok benne a dinnye termesztők körében, magam is pletykaszinten hallottam ilyes­mit. Tudvalévő, hogy ilyenkor már nem kell permetezni a diny- nyét, valamivel korábban szokták, de csak azért, hogy a húsa szép piros legyen, de ennek a vegyszernek tudtommal három nap a lebomlási ideje. A dinnye ára egyébként is zuhan - csökkent a balatoni, harkányi forgalom, most Vajszlón 20 forint 1 kiló görögdinnye —. tehát nincs értelme man'pulációkhoz fo­lyamodni. Persze, o különböző praktikákat, műhelytitkokat szí gorú titok övezi a termelők között, el tudom képzelni, hogy a rémhír a piaci harc egyik eszköze. Felhívtuk a pécsi Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állo­mást, hogy szakember véleményét kérjük. Czigány Csaba kéré­sünkre elmondta: minden kémiai vizsgálat, amit eddig elvé­geztek a vajszlói „dinnyeügy” körében, negatív: növényvédel­mi szer maradékát nem találták meg a gyümölcsben. Ettől füg getlenül ma ismét ellenőrzik a dinnyét, az eredményről tájé­koztatást adnak. G. T. Ikarusok Iránba G. M. Elkészült és útnak indult Iránba az első tizenhat Ikarus autóbusz. Az iráni Belügyminisztérium Városfejlesztési és Közigazga­tási Hivatala, valamint a te- heráni polgármesteri hivatal összesen háromezer autóbuszt rendelt a magyar autóbusz­gyártól. Az iráni fél kérésére az Ikarusban meggyorsították a gyártást, amelynek ered­ményeképpen határidő előtt elkészült az első 16 autóbusz, amelyet az iráni fél szakem­berei megelégedéssel fogad­tak. A buszokat az Ikarus bu­dapesti gyárában kedden va­gonokra rakták és szerda haj­nalban útnak indították. A jár­műveket iráni igénynek meg­felelően Mann-motorral és né­met Voith-váltókkal szerelték fel. Érdekesség még, hogy a buszokat a magyar ízlésnek szokatlanul rózsaszín, lila és' zöld színek árnyalataira fes­tették, ugyancsak iráni kérésre. Az Ikarusból a tervek sze­rint augusztusban az üteme­zett 200 autóbusz helyett száz­zal többet szállítanak iráni partnereiknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom