Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-01 / 178. szám

1991. július 1., hétfő ajDunflntüii napló 7 Mi törtei«« Tito marsall halála óta? II horvát és szlovén függetlenség kikiáltásának előzményei Gazdasági szakértők Európáról A nyugat-európai gaz­daság növekedésének las­sulása és a kelet-európai államok, illetve a Szov­jetunió gazdaságának je­lentős visszaesése jelle­mezte az 1990-1991-es évet — derül ki abból az átfogó jelentésből, ame­lyet az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottsága (ECOSOC) szakértői állí­tottak össze az európai kontinens gazdasági hely­zetéről. A jelentés egyebek kö­zött megemlíti: Lengyel- ország és Magyarország Jelentős, Csehszlovákia pedig kisebb mértékű előrehaladást ért el a piacgazdasáa megterem­tése terén. Ugyanakkor a Szovjetunióban és Jugo­szláviában a központ és a köztársaságok közötti ha­talommegosztásért folyó harc nemcsak meggátolta a gazdasági reformok végrehajtását, hanem a gazdasági stabilitás meg- ‘eremtéséhez szükséges hatékonv intézkedések megtételét is megakadá- lyoztc A jelentés készítői sze­rint tavaly a termelés Maavarorszáaon. a Szov­jetunióban és Csehszlová- Unbnn 3-5.5 százalékkal, Bulgáriában, Lengyelor­szágban es Romániában több mint 10 százalékkal csökkent. A volt NDK-ban a termelés 20 százalékkal hanyatlott. A mezőgazda- sági termelés is csökkent a térséq államaiban: Ke­let-Európábán átlagosan 3,5 százalékkal, a Szovjet­unióban 2,3 százalékkal. A kelet-európai KGST-or- szágok egymás közötti ke­reskedelme tavoly 20 szá­zalékkal maradt el az egy é”vel korábbitól. A kelet­európai államok és a Szovjetunió közötti keres­kedelem 13—15 százalék­kal esett vissza. Igen fontosnak tartva, höqy a nyugati államok pénzügyi és műszaki tá­mogatással segítik a ke­let-európai államokat, az ENSZ-jelentés készítői úgy vélik, hogy a nyugatiak mindaddia nem kívánnak jelentősebb tőkét befek­tetni* a térségben, amíq a kelet-európai reformfolya­matok nem érnek maga­sabb szintre. Jugoszláviában a szövetségi államot megalapító Tito mar­sall halála óta a következő fontos események voltak azok az előzmények, amelyek Hor­vátország és Szlovénia füg­getlenségének kikiáltásához vezettek: 1980. május 4-én meghalt Joszip Broz Tito. Az addig egy kézben összpontosult hata­lom megoszlott a szövetségi államelnökség és a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének (JKSZ) Elnöksége között. 1981. március-április: a ko­szovói albánok megmozdulá­sainak kezdete. A Szerbiához tartozó autonóm tartomány lakosságának 90 százaléka al­bán, 10 százaléka szerb. 1986 -ra Jugoszlávia külső adóssáqai meghaladták a húszmilliárd dollárt. 1988 novemberében a Szö­vetségi Gyűlés (parlament) elfogadta a gazdasági rend­szer ótalakitásót célzó alkot­mány módosításokat.- márciusban a JKSZ El- nökséae javaslatot tett a de­mokratikus centralizmus elha­gyására. A JKSZ válságba ju­tott: a Központi Bizottság tag­jainak csaknem a fele boj­kottált eay döntő fontosságú ülést.- április 8-án Szlovéniában választásokat tartottak; a iobbközén irányzatú, füaqet- lenséa-pórti DEMOSZ ellen­zéki koalíció naovaránvú ovő- zelmet arotott. de o köztár­saság elnökévé a reformkom­munista Milan Kucant válasz­tották meq.- április 22-én Horvótor- szóahan is választásokat tar­tattak; a Horvát Demokrotikus Unió avőzött, s vezetőiét, Franio Tudiman volt táborno­kát választották a köztársaság elnökévé.- májusban Boriszav Jovics, a köztársasáqi elnökség szerb elnöke programot terjesztett elő Jugoszlávia széthullásának meaakadálvozása céljából. Franio Tudiman horvát elnök a horvát parlamentben kije­lentette: az országnak kon­föderációvá kell átalakulnia.- júliusban a Szerb Kom­munisták Szövetsége egyesült a Dolgozó Nép Szövetségé­vel, s megalakult a Szerb Szo­cialista Párt.- augusztus-szeptember: az új szerb alkotmány alapján a szerb parlament feloszlatta a koszovói tartományi gyűlést, s csökkentette Koszovó és a Vajdaság autonómiáját. — októberben Szlovénia és Horvátország konföderációs modellt javasolt Jugoszlávia felépítésére. 1990 novemberében a ma­cedóniai választásokon mérsé­kelt győzelmet arattak a re­formkommunisták és a Re­formerők Szövetsége.- a szövetségi néphadsereg több főtisztje vezetésével ,,új­jászervezték" a JKSZ-t.- december 22-én a horvát parlament elfogadta az új alkotmányt, amely kimondta a köztársaság szuverenitását, lehetővé tette az elszakadást Jugoszláviától és szakított az egypártrend szerrel. — december 23-án Szlové­niában népszavazást rendez­tek, s a lakosság többsége támogatta a köztársaság füg­getlenségét és szuverenitását. A szlovén vezetők bejelentet­ték, hogy hat hónapon belül kikiáltják a függetlenséget. — Szerbiában a Szerb Szo­cialista Párt (volt kommunis­ták) győzött a választásokon. 1991 februárjában Szerbiá­ban kommunista kormány ala­kult, Szlovénia és Horvátor­szág a föderáció fokozatos megszüntetését javasolta.- márciustól több, halálos áldozatokat is követelő össze­csapás történt a horvátorszá­gi szerbek és a horvát rend­őrség között, s végül a szö­vetségi néphadsereg egységei is beavatkoztak. A Krajina kör­nyékén összpontosuló szerbek népszavazást követeltek Szer­biához való csatlakozásukról.- március 28-án a hat szö­vetségi köztársaság elnökei tárgyalássorozatot kezdtek Ju­goszlávia jövőjéről, a válság megoldásáról. A tanácskozá­sok hat forduló után, június­ban zsákutcába jutottak.- május 15-én Szerbia és támogatói meghiúsították, hogy a következő évre a hor­vát elnököt, Stipe Mesicet vá­lasszák meg a szövetségi el­nökség élére.- május 19-én Horvátor­szágban népszavazást tartot­tak, s a lakosság döntő több­sége a függetlenség mellett állt ki.- június 25-én este a zág­rábi parlament elfogadta a Horvát Köztársaság független­ségéről szóló törvényt. Né­hány órával később a ljublja­nai parlament is döntött a Szlovén Köztársaság függet­lenségéről. A jugoszláv parla­ment Szövetségi Tanácsa a két tagköztársaság elszakadá­sának megakadályozására szólította fel a szövetségi nép­hadsereget. Speciális szlovén fegyveres határőrök ellenőrzik a forgalmat jú­nius 26-án 70 km-re Ljubljanától, a jugoszláv-osztrák határnál. (MTI-Telefotó) Akik a hírekben szerepelnek: Jörg Haider Az osztrák politika fene­gyereke, a jó svádájú, kelle­mes megjelenésű, 41 éves ügyvéd, Jörg Haider egyelőre vereséget szenvedett. A Har­madik Birodalom félreérthe­tetlen dicsőítése - Haider legutóbbi „hőstette" — Auszt­riában nem kívánatos, s ezt a Szabádságpárt vezérének szűkebb pátriájában, Karin- tiában is belátták. Bár a 33 tagú tartományi parlamentben saját pártjának 11 képviselő­je természetesen kitartott mel­lette, a velük együtt kor­mányzó Néppárt és az itt ellenzékben lévő szocialisták megszívlelték a szövetségi kor­mány előző heti felhívását, s bizalmatlanságukat nyilvání­tották Haiderrel szemben. A kijelentés, amely ekkora vihart kavart, persze csak részben a náci birodalom di­csőítése. Haider szerint ak­koriban bezzeg képesek vol­tak jó foglalkoztatási politikát kialakitani, szemben a mai kormánnyal, amelyik erre al­kalmatlan. Hogy az ellenzék bírálja a kormányt, ez — de­mokratikus államról lévén szó - elfogadott, megengedett, sőt elvárható. Ha azonban Ausztria olyan fényben tűnik fel, hogy vezető politikusai közül bárki — s ebben benne- foqlaltatik természetesen az ellenzéki pártvezér, aki egy­ben tartományi főnök is — náci eszméket hirdet, azt Ausztria nem engedheti meg magának. Keserű tanulság volt Kurt Waldheim négy év­vel ezelőtti államfővé válasz­tása: az egykori ENSZ-főtit- kárnak pötty, ha ugyan nem folt van a múltján, mert kide­rült: tisztként szolgált a biro­dalmi hadseregben, s bizony Ausztria nemzetközi tekintélye igencsak meqsinylette ezt a körülményt. Ezt még Wald­heim is belátta: minden bi­zonnyal ezért állt el váratla­nul attól, hogy a jövőre ese­dékes választáson újra indul­jon. Hogy Haider kudarca csak időleges, azt általában keve­sen vonják kétségbe. Az '1950- es születésű fiatalembert a karintiai közélet a nyolcvanas évek elején ismerte meg, mégpedig igen jól felkészült alkotmányjogászként, aki el­szántan küzdött az Ausztriá­ban oly sok gondot okozó korrupció ellen. A csekélyke eredményeket felmutató Sza­badságpártban végzett mun­kája nyomán mór 1986-ban a párt országos elnökévé vá­lasztották, majd 1989-ben ő lett Karintia tartományi főnö­ke. Nézeteit mindiq igen meg­győzően adta elő, hangsú­lyozva, hogy az osztrákokat a német kultúrkör és nemzet ré­szének tekinti. Lendületesen korbácsolta az indulatokat az idegenekkel szemben — s hogy ügyesen célozta meg az osztrákok egy bizonyos réte­gét, azt az 1990. októberi ál­talános választások is jelezték. A kicsinyke pórt, amelyik ko­rábban a szavazatok tíz szá­zalékát sem tudta elérni, most a szocialisták (SPÖ — 80 mandátum), a Néppárt (ÖVP — 60 mandátum) után a har­madik, a legnagyobb ellen­zéki párt lett 33 hellyel. Haider menesztése mintha moít az osztrákok akaratának is megfelelne. Egy közvéle­mény-kutatás kimutatta, hogy a megkérdezettek 60 száza­léka helyesli a pártvezér le­váltását. Haider, aki több Íz­ben tett olyan magabiztos ki- ielentést, hogy talán már a következő választáson, de 1908-ban azután mindenkép­pen számít a kancellári poszt megszerzésére, biztosan nem adia fel eqykönnyen. Végtére is ide;e van: ha csak a kö­vetkező menetben száll ring- be, akkor is innen lesz az öt­venedik életévén. Szászi Júlia Ki mennyit keres Amerikában? Idén alkalmasint a popénekes Michael Jackson keresi a legtöbb pénzt az Egyesült Államokban: a szórakoztatóiparba beszállt japán Sony-céggel kötött szeriödése alap­ján egymilliárd dollárt kap új le­mez-, film- és videofelvételeiért. Ilyen összeg mellett még a nagy- vállalati vezetők többmillió dolláros jövedelme is eltörpül, pediq ők — átlagban — a százhatvanszorosát keresik annak, mint munkásaik, ami a világon példátlan arány. A menedzserek mellett a mun­kájukból élők jövedelmi rangsorá­ban . a szórakoztatóipar egvéb sztár­jai. valamint a orofi snortolók kö­vetkeznek: a The Washington Post adatai szerint Oprah Winfreynek, egy szórakoztató tv-müsor népszerű, fekete vezetőjének évi jövedelme 38 millió. Az élvonalbeli baseball- játékosok átlag csaknem 900 000 dollárt keresnek, de az egyik nagy sztár új szerződése évi ötmilliót hoz majd neki. Ehhez képest aligha jelentős az a 113 000 dollár, amit Norman Schwarzkopf tábornok, az Öböl-há­ború parancsnoka kap; egyébként körülbelül ugyanennyit keresnek most a Kuvait újjáéoitésén dolgo­zó amerikai művezetők . . . Az amerikai átlagkereset tavaly férfiaknál kereken 29 000, nőknél 20 000 c'o’lár volt. Több cégnél szerényebb szolga Itatás, elbocsátások Légitársaságok zűrben A KLM járatain hiába ke­resi az utas az emblémás WC-papírt; az Alitalia olcsóbb ruhát terveztet a légikísérők­nek — mindenki ott takaré­koskodik, ahol tud. A légi­forgalom annyira visszaesett,, hogy sokan egyes megszokott európai társaságok megszűné­sétől tartanak. * Egy darabig lehetett a hanyatlást az öböl­háborúval magyarázni - tény­legesen utasok milliói marad­tak inkább otthon és az egek­be szökött az üzemanyag ára is. A háborúnak azonban már vége, a turista szezon is be­indul lassan, ám a forgalom nem az igazi. Az elmúlt 12 hónap a légitársaságok több­sége számára emberemléke­zet óta a legrosszabb év volt; előfordult, hogy a Luft­hansa tengerentúli járatán csak a személyzet tartózko­dott . . . Ha még a fenyegető­en közeli közös piaci szabá­lyozás is életbe lép, valósá­gos katasztrófára lehet szá- mitani. ' Elképzelhető, hogy csak 5 vagy 6 légitársaság éli majd túl az 1992-től megva­lósuló egységes piacot - mondja Richard Hutton, a Cockpit Egyesület elnevezésű, a légijáratok teljesítményét értékelő független szervezet vezetője. A túlélő az lesz, aki olcsóbb áraival elnyeri az uta­sok kegyeit. Talán ez jobb feltételeket is jelent majd a repülni vágyóknak, mint aho­gyan lényeges javulást hozott a kis légitársaságok működé­sének engedélyezése is. Mégsem szoktak hosszú éle­tűek lenni ezek a „kicsik". Amíg ugyanis a nagy nem­zeti légitársaságok kormány­támogatásban részesülnek, ad­dig a magáncégek hullanak el először a versenyben. Az is lehet persze, hogy az Euró­pai Közösségek rendelkezik majd az állami támogatások ügyében is, és akkor az olyan mamutcégek, mint az Air France vagy a Lutfhansa, kénytelenek lesznek a magán- szektorban keresni szponzorokat. A nagy légitársaságok szí­vesen mondogatják addig is, hogy egyetlen esélyük a szol­gáltatások színvonalának eme­lése. A Lufthansa például mű­szakilag remek állapotban van, sok járata nyereséges, otthon kényelmes monopol­helyzetet élvez. A gondot a személyzetre kiadott költségek állandó emelkedése jelenti; ez tavaly a teljes kiadás egy- harg^adát tette ki. Csak a Swissair, az Alitalia és a KLM költ többet a személyzet egy órányi bérére. A Lufthansa ve­zető munkatársai szerint a privatizáció lehetne a megol­dás — amit mellesleg a német kormány mór évek óta fon­tolgat. Az Air France februárban 2 millárd francia frankos in­jekciót kapott a kormánytól. A következő három évben állan­dó szerződéseket terveznek állami vállalatokkal és a kor­mánnyal. Ugyanakkor a kor­mány szívesen látna külső be­fektetőket; szerinte mellesleg az Air France gazdálkodásá­ban á hiba, s elfogadhatat­lan az öböl-háborúval ma­gyarázni a tavalyi 712 millió frankos ráfijetést. Az Alitaliának, amely az IRI nevű állami részvénytár­saság tulajdona, sikerült vesz­teségeit tavaly 120 millió dol­láros szinten tartani, de azért vannak gondjai. Éppen 1500 alkalmazottját készül elbocsá­tani. A közöspiaci rendelke­zések megváltoztathatják ha­zai monopolhelyzetét," márpe­dig a versenyhez nincs hoz­zászokva! Sokan a privatizá­ciótól várják az üdvözítő meg­oldást, csakhogy amíg a ke­reszténydemokratáknak olyan nagy a befolyásuk az Alitatiá- nál, mint amilyen, addig alig­ha fognak belemenni kiárusí­tásába. Az Iberia New Yorkba in­duló 951-es járata május vé­gén hét órát vesztegelt a madridi kifutópályán, majd a járatot törölték. Csakhogy az utasok fellázadtak, és nem voltak hajlandók kiszállni. A spanyol légitársaság vezetői is jól tudják, hogy a cég alig­ha fogja megállni a helyét az egységes európai piacon. 1991 már elveszett — mondja, de jövőre minden másként lesz. A Swissair mindenkin túl­tesz, már ami a kiadásait il­leti. A svájci pilóták a legdrá­gábbak; havonta 22 ezer svájci frankot (14 800 dollárt) keresnek. A korábbi (1989; 55 millió SFR) nyereséggel szemben tavaly 22 milliós veszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni, de még ennél is nagyobb az a diszkriminációs veszély, ami — nem közös pia­ci tag lévén — az 1992 utáni időszakra fenyegeti a svájcia­kat. A SAS nagy átszervezéseket hajt végre; 3 ezerrel csökken a személyzet létszáma, ami az évi kiadások 15 százalékos megtakarítását jelenti. Vol­tak olyan híresztelések is, hogy „olcsó” ázsiai személy­zettel fognak repülni; igaz, ezeket cáfolták, de tény, hogy jelentős korlátozásokat tervez­nek, beleértve' járatok törlé­sét is. Nem volt szerencsés az a tavalyi döntés, hogy rész­vényekkel beszálltak a Texas Air megmentésébe, amely most Continental Airlines Hol­ding néven úszik az adósság­ban. A naqv léqitársasáaok egy­mással és a brüsszeli dere­gulációs tervekkel hadakoz­nak. A kicsik azonban — a portugál, a görög, a luxem­burgi — végveszélyben van­nak. S bár nem illik beszélni róla, a nagyok közül is né­hányat a bezárás fenyeget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom