Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-31 / 208. szám

1991. július 31., szerda uj Dunántúli napló 7 Súlyos válságban az agrárgazdaság A szövetkezetek átalakítása halaszthatatlan feladat A rendszerváltozás nagy vesztesei, azt is mondhatnánk, ál­dozatai a mezőgazdasági nagyüzemek. A Kárpótlási Törvény elfogadását követően helyzetük még bizonytalanabb. Lesz-e megállás a lejtön? Lehet-e kibontakozás, s milyen, az agrár­ágazat általános válsága közepette? A szakembereké a szó.- Az agrárágazat súlyos válságban van, és mivel a szövetkezeti szektor nagyság­rendileg meghatározó, Így ez olyan látszatot kelt, mintha a szövetkezeti forma volna vál­ságban — mondja Harmatos lózsel, a mohácsi Üj Barázda Termelőszövetkezet elnöke. - Az alapvető kérdés az ágazat közgazdasági, piaci pozíciója, A szervezeti forma lényeges, de a kettő semmiképpen nem azonos fajsúlyú. Tartalék erőforrások Jelenleg az agrártermelés rendkívül alacsony jövedelme­zőségű. A támogatások csök­kenésével pedig romlik ver­senyképességünk a külpiacon. Ehhez kapcsolódik a volt szo­cialista piacaink jelentős ré­szének elvesztése. A nyomott világpiaci árak, a fejlett piac- gazdaságok agyontámogatott exportja mellett a magyar me­zőgazdaság lehetőségei igen szerények. Terményeink nagy­része eladhatatlan, vagy csak nagyon alacsony áron értéke­síthető. Erre a helyzetre kell sürgős megoldást találni. Elsődlege­sen a szervezeti kérdésekben. Ezek képesek olyan tartalék erőforrásokat mozgósítani, amelyek az első időszakban a túlélésre, azt követően a felemelkedésre adnak lehető­séget. A szövetkezetek átala­kítása nagyon fontos, és ha­laszthatatlan feladat, mert a jelenlegi helyzet olyan súlyos, hogy 3—400 tsz már nem lesz képes arra, hogy túlélje ezt a válságot. Minden szövetkezet az el­múlt évtizedekben a maga módján nagyon sokat dolgo­zott, hogy a mai fejlettségi szintjét elérje. Bizonyos kor­látok között a legnagyobb de­mokrácia a szövetkezeti for­mában volt. A tagság szabad gazdálkodást folytatott, ami a szocialista táboron belül szin­te egyedülálló volt. S ennek oz állapotnak a felszámolása, megsemmisítése folyik most. Egy másikat kell létrehozn , ami valószínűleg jobb lesz, csakhogy jelenleg semmilyen gazdasági feltétel nem adott hozzá. Termékeink nincsenek megfelelően elismerve a kül­piacon. Nincs piaci háttér, átalakulási törvény, ami szin­tén bizonytalanságot szül. A tsz-ek nem tudják: vessenek, vagy ne. A mezőgazdasági dolgozók közül szinte minden­ki félti munkahelyét, családját, önmagát. És nem tud mit ten­ni. Nincsenek meg a feltéte­lek, amelyek a felemelkedés­hez, a kilábaláshoz vezetné­nek. Többféle lehetőség Az átalakulásra a tsz-eknek többféle lehetőségük van. Vá­lasztható a társasági forma, de akkor a mezőgazdasági üzem teljesen elveszíti a szö­vetkezeti jellegét. Ha a szövet­kezeti formát megtartja, ké­sőbb még átalakulhat bármi­kor társasággá, de a társaság­ból már többé nem lehet ter­melőszövetkezet. Bizonyos te­rületek, tevékenységek kft., be­téti társaság formájában mű­ködhetnek. A szövetkezetek az átalakulást nem szívesen vál­lalják, mert magántulajdoni alapokra kell helyezni azt, és a tartozásuk 80 százalékát az állami vállalatok adják. Ha fizetőképtelenné válnak, annak elsősorban ez lesz az oka. A másik a növénytermesz­téssel függ össze. A termé­nyek eladhatatlanok, s ha a szövetkezeteknek nem lesz ár­bevételük, fizetőképtelenek lesznek. Ha pedig a szövetke­zetek nem tudnak fizetni, ez a politika kezében pszköz lesz a szövetkezetek szétrombolásá- ra. De a tsz-ek bíznak benne, hogy a kormány nem ezt akar­ja, hanem inkább gyorsan meghozott, okos törvényekkel a piaci válság leküzdését. Se- git a gazdaságoknak megke­resni és megtalálni - a pilla­natnyi nehézségeken való túl- jutóshoz - a legjobb módsze­reket, és nem veszteget el min-, den olyan előnyt, ami még jelenleg is a nagyüzemi gaz­dálkodásban megvan. A gyors gazdasági változá­sok, a válság miatt 1991. ja­nuár 31-én összehívtuk a tag­ságot. Kidolgoztunk egy gaz­dasági programot, ami a szö­vetkezet vagyonának megóvá­sa mellett lehetőséget ad a talpon maradásra 1991-92- 93-ban. Folyamatosan Fel kell ismerni, hogy a gaz­dasági válságban a mezőgaz­daság átalakítása is kezelhe­tetlen. Egy lerombolt állapotot helyrehozni sokkal több időt, pénzt, energiát emészt fel, mint a folyamatos átalakulás, miközben megy a termelés, nyereség képződik. Az ország export devizabevételének egy- harmadát a mezőgazdaság termeli meg. Ha ezt elveszít­jük, nagyon sok lesz a sze­gény ember. Sz. K. Dán DAMAS licenc alapján készült vetőmag-előkészítő üzem A Baranya Megyei Adófelügyelőség tájékoztatója Az üdülés költségei A megváltozott jogszabályi rendelkezések révén sokan ér­deklődnek az üdülés költségének átvállalásával, munkáltatói étkezési hozzájárulással, munkaruha-juttatással, szálláskölt­ség átvállalásával (albérleti hozzájárulással), költségtéríté­sekkel kapcsolatos változásokról. Sorozatunkban ezekre szeretnénk eligazodást, jó tanácsot nyújtani. A megváltozott jogszabá­lyi rendelkezések és egyéb körülmények kapcsán sokan félnek ezen a nyáron — a még mindig olcsónak szá­mító — szakszervezeti beuta­lót kérni, hiszen nem tudják, mekkora adóterhet vesznek ezzel a nyakukba. Tény, hogy megszűnt az a szabály, hogy adómentes az üdülés önköltsége és a térí­tési díj közötti' különböze'. Az új szabály csak a bel­földi üdülés költségeinek 50 százalékáig ismeri el adó­mentesként a munkáltató, illetve a munkavállalói ér­dekképviseleti szervezet ál­tal átvállalt összeget. (Az adómentességnek nem teltétele, hogy az üdülést a munkáltató vagy az érdek- képviseleti szervezet szervez­ze.) A törvény természetesen nem korlátozza azt, hogy az üdülés költségéből -mekkora összeg vállalható át, de ki­mondja, hogy az adómentes 50 százalékot meghaladó rész adóköteles egyéb jöve­delemnek számit, és ezzel a bevétellel szemben költség nem számolható el. Az adómentesség a bel­földi csereüdülésre is vonat­kozik és kiterjed a munka- végzési kötelezettséggel nem járó szövetkezeti tagsági vi­szonyban állókra is. Az 50 százalékig terjedő adómentesség a dolgozót a családos beutaló egész ősz- szege után megilleti, ha a családos beutalót a nevére állították ki. Az 50 százalé­kot meghaladó költségátvál­lalás esetén az adókötele­zettség szintén azt terheli, akinek a nevére szól a be­utaló. Nincs tiltó rendelke­zés arra, hogy a beutalókat családtagonként névre szó­lóan adják ki. Ez esetben az 50 százalék adómentesen juttatott téríté­si kedvezmény csak a dol­gozót munkaviszonyára te­kintettel illeti meg (vagy, ha a szakszervezettől kapja a beutalót, akkor a tagsági vi­szony alopján), a családta­goknak adott kedvezmény viszont teljes egészében adóköteles. (A nem dolgozó házastárs, a nyugdíjas csa­ládtag, a gyermekek eseté­ben még így is előnyös le­het a beutaló szétbontása, mert ők az összjövedelmük alapján egyáltalán nem fi­zetnek adót, vagy ha mégis, összességében valószínűleg kevesebbet, mint amennyit a dolgozó fizetne.) A törvény nem zárja ki, hogy az üdü­lés miatti adóterheket az azonos munkáltatónál dol­gozó családtagok között megosszák, mivel ilyenkor mindkettőjüknek jár az 50 százalékos adómentes ked­vezmény. Külön kérdés — a gyer­meküdültetés; olyan eset- 'ben, amikor a gyermek sa­ját jogán kap beutalót. Ezt bárhonnan is kapja, fő sza­bályként a természetben nyújtott oktatási, egészség- ügyi és szociális ellátás mentességi szabálya érvé­nyesül, illetve, ha ezek nem vonatkoztathatók rá, a gyermek a „saját jogán" adóköteles (55 000 Ft-ig 0 kulcs szerint). A szociálpoli­tikai ellátási rendszerben működő üdültetésnél nem számit adókötelesnek az az összeg, amelyet az üdülés önköltségéből az egészség- ügyi és szociálpolitikai ellá­tási rendszer keretében, az erre a célra központosított forrásokból finanszíroznak, mivel ez adómentes. (E kör­be az üdülési és Szanató­riumi Főigazgatóság - ÜSZF — által kiadott beutalók tartoznak.) Sajátos eset a küllöldi csereüdülés. Ha a deviza- jogszabályokba nem ütköző közvetlen cseréről van szó, az ilyen üdülés költségének a cserébe vont üdülés ha­zai költségét (értékét) kell tekinteni. Ha ezt az össze­get a magánszemély megfi­zeti, adókötelezettsége nem keletkezik, ha azonban en­gedményt kap (helyette bárki átvállalja), akkor a meg nem fizetett (átvállalt) rész adóköteles. (Példa: az üdülési ön­költség kiszámításához mun­káltató által fenntartott vagy bérelt üdülőnél, ha a költség (önköltség) házas- pári beutaló esetében 22 000 Ft és a dolgozó befizet 12 000 Ft-ot. Mivel a befize­tett összeg meghaladja az önköltség 50 százalékát - 11 000 Ft-ot —, illetőleg a munkáltatói támogatás nem éri el az önköltség 50 szá­zalékát. az üdülés adómen­tes.) dr. Fényes Éva Buszfilozófusok hiányoznak a Közös Piachoz tartozó államokban létező tá­mogatási formák. Emellett a kisüzemi termelés feltételeit képtelenség megteremteni. Nem biztos, hogy egy kor­mánynak az lehet a célja, hogy a gazdasági feltételek ja­vítása helyett egy működő rendszert szétverjen. Az alkot mánybiróság is elismerte, hogy o közös tulajdon egyenértékű o magántulajdonnal. Akkor tehát milyen demokrácia az. ahol kényszer hatására a föl­det el kell adni kárpótlási je­gyért? Késik a tsz-, a föld- és oz H a az ember Kertváros Cityben lakik, óhatat­lanul is buszon tölti életének jó részét. Mondhat­nánk: utazik; de ez valahogy megse az igazi, főleg ilyenkor, nyáron nem ez jut eszünkbe az utazásról. Ami az ügy részleteit illeti• hallgatózni persze csúnya do­log, azonban pusztán meghal­lani valamit ebben a helyzet­ben, szinte kikerülhetetlen, s tán nem is megvetendő. Dra­maturg ismerősömtől hallot­tam, ho elakad a munkájával, kifejezetten szívesen száll pél­dául buszra vagy metróra, mert rendszerint a második, harma­dik megállónál kiejti valaki mellette a munkájához éppen hiányzó szavakat. Sokáig zavart, hogy nem ülhetek „magamban”, de be kellett látnom, a buszt nem magányos lelkigyakorlatra ta­lálták ki, s egyre inkább er dekelni kezdtek a környeze­temből felem kúszó-tolakodó beszelgetéstöredékek. Ma már úgy érzem, van abban valami megható, ahogy két idősebb úr (szatyraikból petrezselyem, sárgarépa kandikál ki) a vá­sárcsarnoktól a Szomjas tüzé­rig képes megváltani a viló got, legalábbis az országot, megfellebbezhetetlen recepte­ket adva innen a távolból a kormánynak, mit is kellene tenni, és főiképp hogyan. Van, akit a hadsereg fegyelme ke­serít el: - Nájlongyerekek ezek, mondja, es ósszepréselt ajakkal csóválja a fejét. Előttem idős házaspár ül. - Teát adtak? — kérdi a férfi. - Adtak —, feleli az asszony. Hallgatnak egy megálló hosz- szat. - Cukrot is adtak? — kérdi akkor a férfi. — Cukrot is — feleli a nő. Többet a vég­állomásig nem is szólnak. Asszonyok jönnek haza a hi­vatalokból, súlyos bevásárlá­sokkal: - Egy százas az már semmi. Veszek egy-két apró ságot, mosószert, sört, ötszáz forint úgy elmegy, mint a pinty. — Néznek kifelé, izzadt kezük mindegyre lecsúszik a kapaszkodókon. - Lehet, hogy elsejétől nincs is munkahe­lyem - mondja egy másik. — Nálunk is elküldenek legalább tíz embert, ezt hallani - jön rá rögvest a fakó hangú vá­lasz. úgy tűnik, még a legsemle­gesebb téma a kiskert, de eb­ben sem lehet maradéktalanul az utasok kedvére tenni. — Nem jön az eső, próbáltunk kapálni az urammal a hétvé­gén, úgy porzik minden, hogy csak na. — Majd eső és vihar után: — Alig lehetett kimenni a sártól. A kajszi meg mind szétrepedezve a földön. A fe­ne ott ette meg az egészet. K özben egyik megálló a másik után, ajtók nyi­tódnak, ajtók csukód­nak. Az utasok búcsúzkodnak, fáradt, legyintésnek beillő in­tegetéssel. Holnap találkozunk a hajnali megállóban. T M. K. A Mohácsi Uj Barázda Tsz szárító- és takarmánykeverő üzeme Fotó: Kórádi Gábor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom