Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-29 / 206. szám
1991. július 29., hétfő aj Dunántúli napló Hírek, információk, események Napsütés, eső* viharos síel Csapadékos hétvége Nedves, csúszós, iszapelöntéses utak A harang a templom szíve Kisgazdák nagygyűlése Pécsett (Folytatás az 1. oldalról) kát kétségtelenül, ugyanakkor a szónok azt is jelezte: a végleges program most körvonalazódik, a megyei szervezetektől a visszajelzések még nem érkeztek meg, óm a november 16-ra vagy 17-re tervezett I. országos kongresszusán az FKGP teljes programmal lép hívei elé. Az utóbbi időben komoly megrázkódtatások érték a kisgazdákat. Említsük csak a személyes torzsalkodásoktól terhes országos vezetést, a szakadás veszélyét, illetve azt, hogy a kárpótlási törvény megszavazásával a parlament lényegében — ahogy Torgyán doktor fogalmazta — kihúzta a talajt a kisgazdák alól. Új ideolóniára van szüksége a pártnak, s ezt elnöke itt, Pécsett meg is fogalmazta: a tulajdonosok, elsősorban a kis- és középtulajdonosok, de a nagytőkések, nagyvállalkozók pártjává fejlődik az FKGP. Ennek szervezeti, személyi, anyagi feltételei már alakulóban vannak. Sőt: a kormányzati struktúrához igazodó, olyan szakértői bázis dolgozik az országos vezetés mellett, amely adott esetben akár kormónvfeladatokat is képes felvállalni. A Kisgazdapárt or- száqos vezetése — ígérte az elnök - legkésőbb október 31- ia kidolgozza átfogó gazdasági konceocióiát. Ennek végrehajtása érdekében azonban fel kell hagyni a politikai vitákkal, a személyeskedésekkel — a gazdaság fellendítésére kell minden erőt koncentrálni, mert —' hallottuk az est szónokától — ..qazdasáqi Trianon elé« áll ez a szerencsétlen ország . . .". Torgyán József ígéretet tett még a Kisgazda Akadémia, illetve a Kisgazda Bank felállítására, jelezte: sokak által ugyan leszólt, de saját módszereivel képes lesz megoldani a fiatalok lakásproblémáit, gyorsan a végére kell jutni a régi rendszerben bűnöket el- követettekkel szembeni elszámoltatásnak, hogy azután azt a kiegyezés kövesse. Jelezte továbbá: az FKGP legközelebbi stratégiai célja, hogy a következő parlamenti választásokon — tisztes eszközökkel — elsöprő győzelmet arasson. M. A. Az elmúlt napokban szinte minden arcát megmutatta az időjárás, néhány órát sütött a nap, esett az eső, néha viharos erővel fújt a szél, mindössze a hóesés maradt el, ami feltételezhetően nem hiányzott senkinek. Mint Szőcs Róbert meteorológus a pogányi állomásról elmondta, csütörtökön kezdődött a lehűlés, és ezen a napon esett a legjelentősebb csapadék is, 49 milliméter. Pénteken változékony idő volt, néha előbukkant a felhők mögül a nap is, azonban a legmagasabb nappali hőmérséklet csak 22 fok volt. Szombaton hajnalban 14,6 fokra hűlt le a levegő, és napközben sem érte el a 20 fokot, egész nap borongás, esős idő volt, a leesett csapadék mennyisége 18,7 milliméter volt. Vasárnap 14 óráig 16,4 milliméter csapadék hullott, a 15.45-kor mért hőmérséklet 19,5 fok volt, feltámadt a szél is, viharos (54 km/óra) erejű széllökések voltak. A Mecsek és a Jakab-hegy váltakozva burkolóztak a felhőkbe, a páradús levegő és a lehullott csapadék vissza- párolgása miatt alacsonyan, 300 méter magasan képződtek a gomolyfelhők. A vasárnap délelőtti esőben 96 százalékos volt a páratartalom, ami délutánra a jelentős légáramlat hatására sem ment 77 százalék alá. A csütörtöktől vasárnapig lehullott csapadékmennyiséggel együtt ebben a hónapban eddig 152,9 milliméter csapadék esett, ami gyakorlatilag az egyhavi csapadékátlag két és félszeresének felel meg. A csendes eső a mélyebb talajrétegekbe is leszivárgott, ezzel jelentősen javítva a talaj vízháztartását. Az elmúlt években egy méter mélységig száradt ki a föld, ez a hiány most pótlódott. Tóth Sándor alhadnagy, a tűzoltóság ügyeletese elmondta, pénteken 28 esetben riasztották a tűzoltókat különböző elöntésekhez, ahol 20—50 köbméter vizet szivattyúztak ki. Szombaton, illetve vasárnap mindössze egyszer riasztották őket elöntéshez. A közúti igazgatóság központi ügyeletétől kapott jelentés szerint Baranya megyében nem okozott jelentős fennakadást a forgalomban a sok csapadék, azonban alaposan megváltoztak az útviszonyok, amit nem mindig vesznek figyelembe a járművezetők. Az 56-os úton több helyen tapasztaltak iszapelöntést, a Szederkény és Villány, illetve a Pécsvárad és Szederkény között lévő úton jelentősebb vízátfolyások nehezítették a közlekedést, míg kisebb átfolyásokkal több helyen kellett számolni. Fa dőlt az útra Egyházaskozár, Mágocs és Boksa közelében, illetve a 6-os útra Pécs és Szentlörinc között, amit a tűzoltók, illetve az útellenőrök eltávolítottak. H. Zs. A harang a templom szíve. Ezzel az alcímmel nyílt meg tegnap délelőtt Pécsett, a Várostörténeti Múzeumban A pécsi harangöntőműhely című kiállítás. A pápa látogatásának tiszteletére rendezett tárlat Horváth Csilla kezét dicséri, akinek közel 20 éves gyűjtőmunkája fekszik az anyagban. Dr. Patay Pál muzeológus, régész megnyitó szavai előtt a Bach Énekegyüttest hallhatták az érdeklődők, akik azt is megtudták, miképpen alakult a harangok, a harangöntés sorsa és története a legutóbbi időkig Magyarországon. Ügy tudjuk, hogy Pécsett a harangöntőműhely 1763-tól 1930-ig működött. Előtte idegen honból, főként Grazbál hozták a harangokat. Az első, név szerint is ismert meste., Pécsett, a Rózsa Ferenc— Somogyi Béla utca sarkán lévő, a non-stop nyitva tartásra tervezett Gilde-papa söröző mától délelőtt 10 órától csak éjfélig tart nyitva. A vele szemben lévő éjjel-nappal nyitva tartó élelmiszerbolt is — amely az első ilyen boltja volt Pécsnek — ugyancsak éjfélkor bezár, s csak hajnali fél ötkor nyit ki újból. Amikor a sörözőt és a boltot üzemeltető kft. egyik tagját kérdeztük, hogy miért, tömören csak ennyit válaszolt: mert elegünk van belőle. Elegünk lett abból, hogy az alvilág lepte el a környéket, és ez a söröző vált kedvenc találkozóhelyükké. A tavaszig nem is volt semmi " problémánk. Aztán ekkortájt kezdtek feltünedezni olyan alakok, akik jelenlétének nem örültünk, de akkor még nem tudtunk volna mire hivatkozni, hogy nem engedjük be. Vigyázni kell nagyon, hiszen könnyen rásütik az emberre a bélyeget, hogy fajgyűlölő. Aztán mire észbe kaptunk, a rendes vendégek elmaradoztak, s maradtak azok, akik miatt most így döntöttünk. Az volt a baj, hogy kezdetben nem ismertük ezt a Winter János Mihály volt. A pécsi műhely — országos viszonylatbon is igen ritka ön- tőnegatívjai a Janus Pannonius Múzeum tulajdonába kerültek, a több, mint 350 tárgyból a legszebbek jelentik a kiállítás magját. A válogatás bevezetőjében az is elhangzott, milyen magas fokú és sokirányú felkészültséget igényelt, s igényel ma ts a harangöntés, hiszen a praktikus forma mellett a szép külső, és a messzezengő hang is fontos szempont volt. Nem lehet véletlen, hogy néhány mesében ma is elátkozott hely az, melynek harangja elveszít; csengését, úgy tartják, hogy a megharagított szellemek a harang hangjával az emberek boldogságát is magukkal viszik . . . Hodnik I. fajta közönséget, s mire megismertük, már késő volt. Rendszeresek lettek a verekedések, többször szétverték a berendezést, a felszolgálók testi épsége sem volt biztonságban. Például az egyik alkalmazottnak azért törték be az orrát, mert visszavette előlük a korsó sört, mivel nem tudták azt kifizetni. Akiket végül már hozzánk nem engedtünk be, azok átmentek a non-stop boltba, ott vették meg az innivalót, s rendszeresek voltak az éjszakai hanqoskodások, randaliro- zások. Veszélyessé vált ez a környék, s nekünk sem az volt a célunk, amikor ezt a vendéglőt és boltot átvettük, hogy lezüllesszük, hogy az alvilági elemek találkozóhelyévé váljon. Ezért a rendőrséggel megegyezve, ezentúl éjfélkor bezárunk, ők pediq megígérték, hogy megerősített járőrszolgálatot teliesítenek a környéken. Reméljük, a lakók is meg- nvuqs7anak, s a Gilde-paoa söröző visszanyeri iá hírét. Ennék érdekében új étlappal, rendbe tett étteremmel és méa szolidabb árakkal várjuk vissza régi vendégeinket. S. Zs. Bezár éjjelre a Gilde-papa „A film szempontjából Paradicsom volt a 60-as évek” Madaras újra Jancsóval forgat A filmbarátok örömére, a sok Derrick és bárgyú amerikai filmek mellett ismét láthatók a televízióban a 60-as évek kiemelkedő alkotásai, Jancsó, Kovács András, Szabó István darabjai, s nem egyben tűnik föl — sokszor főszerepben —, Lati- novits, Kozák András, Törőcsik Mari partnereként a fiatal Madaras lózsel, akit a jövő hét csütörtökén is láthatunk a már-már legendás „Csend és kiáltás”-ban, mely 1968-ban készült. Telefonon kérdeztem Madaras Józsefet, miképp emlékszik vissza erre az időszakra, majd' harminc év távlatából?- Azt mondhatom, hogy a 60-as évek —, és itt csak filmes szempontból beszélek —, paradicsomi állapotot jelentett számunkra. Érdekes, hogy miért? Ugyanis a film volt az a művészeti ág, mely tényleges szabadságot, autonómiát tudott kivívni magának, és ennek van legalább két fő oka. Az egyik, (és ez a főbb, hogy rendkívül erős rendezői gárda jelent meg ebben az időben, és az erőset itt nem csak úgy értem, hogy tehetséges, de hallatlan erkölcsi erejük is volt, és ezzel érték el azt, hogy a visz- szásságokat, társadalmi feszültségeket egy képletes, archaikus nyelven el tudták mondani, ki tudtak törni anélkül, hogy őket magukat megölték volna. És ezáltal a magyar film ki tudott jutni a világba. Ezenkívül csak a zene tudta ugyanezt produkálni, Kocsisék, mert a zene is világnyelv és ezzel együtt megfoghatatlan. No most, hogy visszatérjek, a siker másik oka pedig az volt, hogy az az ember, akinek a filmek fölött hatalma volt, szintén nem tudott velük nagyon mit kezdeni, bizonyára maga fölött állónak érezte az egészet; és persze kufárkodott is, mert míg az irodalmat, képzőművészetet elég erős kézzel terelgette a maga szája íze szerint, íme, ott volt a film, amit eredményként föl lehetett mutatni, ki lehetett vinni az országból, és a világ értette, hogy miről szólnak ezek a filmek. Becsületesek voltak, s mivel szerintem minden művészet alapja az erkölcs, és a becsület, nem kellett melléjük adni semmilyen útmutatót. — De a 60-as, 70-es évek elmúltak, s a magyar lilm' is mélyrepülésbe kezdett. . .- Minden megváltozott. Hiába, azok, akik ebben a két évtizedben filmeztek, kimerültek, ennyi energia volt bennük, hogy idáig harcoljanak. Elszegényedtek, és nem is feltétlenül anyagilag, de lélekkel nem bírták tovább. Akárhogyis, mindnyájan Kádár óvodájába jártunk, és ott rossz ábécé szerint tanítottak meg bennünket olvasni. Eltelt negyven év, és most itt ülünk, mint a hadifoglyok —, ám hadifogolynak lenni etikai állapot. Mégis azt mondom, művészet nélkül nincs ember, de vissza kell térni valami ős-meséhez, mert minden más csak vicc. Saját monológunkat mormolva nem jutunk el sehova. Az emberek pedig kíváncsiak, ezért hazugságra nem leMadaras József (balról) „A ménesgazda" című filmben hét semmit se építeni, hazugságra a kutya se kíváncsi. — Végezetül hadd kérdezzem meg: mivel foglalkozik a közeljövőben Madaras Józsel? — Augusztus 5-én kezdem forgatni Jancsó Miklóssal az új filmjét, amit Hernádi Gyulával írtak, sőt, Írnak. Azt hiszem, egy nagyon átgondolt, jó történet fog belőle kikerekedni; ennél többet egyelőre nem árulhatok el róla. Mit kívánhatnék mást, mint: sok sikert! Méhes Károly Talán kilábalunk. Remélhetőleg nem csak az elmúlt napokban leesett csapadék bokáig érő tócsáiból. Addig is tanuljunk meg vizen járni... Fotó: Horváth Norbert
