Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-27 / 204. szám

1991. július 27., szombat

uj Dunántúli napló

11

Baranyát csak áttételesen érinti a törvény

Ki végzik a

a szakszervezeteket?

Ahogy tudnak, védekeznek

Még ki sem hirdették, máris igen nagy vihart kavart a parlament egyik legújabb alkotása,. a szakszervezetek vagyonának zárolásáról szóló törvény. Hogy botrány lesz belőle, jóelőre sejthétő volt, de mikor a szavazás előtt az MSZOSZ patrónusának titulált Szocialista Párt demonstratíve, a kormány pedig úgymond „fű alatt” kivonult az , ülésteremből, csak a vak nem vette észre: valami nincs rendjén a parlament által megszavazandó törvénytervezettel.

Érdekes

szituáció

Sokan azt várták, a törvényt Göncz Árpád nem is Írja alá, de miután a köztársasági elnök szinte a szakszervezeti törvény megszavazásával egy időben dobta vissza a televízió alel- nökeinek kinevezéséről szóló papírt - ami, tegyük hozzá: kormánypárti körökben szintén nem kis vihart kavart —, a politikával foglalkozók nagyobbik része úgy vélte, az államfő ezúttal nem vállalja fel a konfliktust. — S az így vélekedőknek lett iaazuk. Mint kiderült, a törvény élétbe lépését az sem akadályozza, hogy több szervezet az Alkotmánybírósághoz fordult — mondván, a Palkovics- féle törvény nemzetközi egyezményeket és alkotmányt sért. (Ráadásul az sem válik a parlamenti döntés előnyére, hogy a törvény kidolgozásában döntő szerepet játszó Palkovics Imre MDF-es képviselő a törvény által sújtott MSZOSZ riválisának, a Munkástanácsok Or- száaos Szövetségének a vezetői“.)

Érdekes szituációt eredményezhet az is, hogy a vasasok ágazati szervezete a parlamenti szavazást követően azonnal bejelentette: megtagadja a törvény által kötelezően előírt adatszolgáltatást. Hogy az MSZOSZ-be tartozó ágazatok közül hány követi a vasasok példáját, a következő hetekben kiderül. Az viszont, • hogy a genfi központú Szabad Szak- szervezetek Nemzetközi Szövetségének (SZSZNSZ) is lesz néhány szava a jogászok egy részé által dilettáns fércműnek nevezett Palkovics-féle törvényhez, már most biztosra vettető.

Annál is inkább, mert az MSZOSZ-hez tartozó ágazati szervezetek többsége az SZSZNSZ tagja is egyben.

Az élet nem állt meg

A baranyai szakszervezeteket — bár az MSZOSZ-nek megyénkben több mint nyolcvan- ezer tagja van — a törvény csak áttételesen érintheti. Szak- szervezeti tulajdonban lévő ingatlan ugyanis a megyében egyetlen egy sincs. Mint Med- vetzky Antaltól, az MSZOSZ megyei képviseletének vezetőjétől megtudtuk, az érdekvédelmi tömörülés két épületet jegyez használati joggal. Mindkettő Pécsett van: az egyik a Szalai András úti Szakszervezetek Háza, a másik pedig a szakszervezeti könyvtár.

— A parlament döntése to- yábbra is lehetővé teszi a szak- szervezeti munkát, az élet nem állt meg. — Mondja Medvetzky Antal - Hogy az úgynevezett VIKSZ a vagyont ideiglenesen kezelő szervezet mikor áll fel, még nem tudni, mindenesetre augusztus végére várható.

Bank

Politikai berkekben igen nagy vitát váltott ki az MSZOSZ- által létrehozandó szakszervezeti bank és biztosítótársaság terve is. A pártok és a sajtó ugyancsak az elmúlt napokban figyeltek fel a szakszervezeti tömörülés vállalkozására — azonnal vagyonátmentésnek ' minősítve azt -, az MSZOSZ vezetése viszont csak' mosolyog a politikusok felháborodásán, mondván, a pénzügyi intézet felállításának tervét több mint egy éve nyilvánosságra hozták, s ha akkor nem volt gond vele, utólag ne szidja őket senki ezért.

A bank és biztosítótársaság létrehozását az új törvény információink szerint nem befolyásolja. Az ágazati szakszervezetek — a Legfőbb ügyészség ióváhagyásával - már hónapokkal ezelőtt szándéknyilatkozatot tettek egy résjvénytár- saság megalakítására, s mivel az alaptőkét Medvetzky Antal tudomása szerint jóideje ösz- szeadtók, a VIKSZ a vagyon

eme részére már nem teheti rá a kezét.

A szakszervezeti vezetők a világon mindenütt titkosított, nálunk azonban igen gyakran firtatott sztrájkalap összegét is a szakszervezeti bankban szeretnék tartani. A sztrájkalapot — mint megtudtuk — a tagdíj 1—4 százaléka képezi, s Magyarországon a sztrájktörvény kihirdetése óta, tehát lassan már három éve gyűjtik egy e célra fenntartott számlára a pénzt. Rövid számolással — s havi tízezer forintos átlagfizetést feltételezve — kikövetkeztethető, hogy a 2,1 milliós tagság az utóbbi három esztendőben minimum 75, maximum 300 millió forintot tett félre egy esetleges sztrájk finanszírozására — ami a kamatokkal együtt persze még növekedett is.

A leendő bank —mint a baranyai szakszervezeti vezető mondja — mivel a tagok sokéves (évtizedes) befizetéseiből hozzák létre, a tagság érdekeinek maximális figyelembevételével alakítja majd ki hitelformáit, s egyéb szolgáltatásait. Munkahelyteremtő beruházásokat finanszírozna, foglalkoztatást segítő és kulturális alapítványokat hózna létre, kedvezményes személyi kölcsönöket adna a tagdíjat fizetőknek, míg a biztosító munkanélküli és egyéb kedvezményes biztosítási formákkal állna a tagok rendelkezésére. Olyan szépen hangzik mindez, hogy az ember első hallásra el sem hiszi ... Pedig a jóléti demokráciákban a szaksze'rvezeti bankok a mindennapi élet részei.

Hogy a fentiekből mikor lesz realitás, egyelőre nem tudni. A szakszervezetek körül sok minden cseppfolyós még, egy viszont biztos: a hatalomnak soha nem volt, s az élet logikája szerint nem is lesz érdeke, hogy tőle független, anyagilag is erős szervezet képviselje a dolgozók érdekeit. Akárhogy is csűrjük, csavarjuk a dolgot, a szakszervezetek vagyonának zárolását kimondó törvényt e logika alapján terjesztették elő, s nem tarthatjuk annyira naivnak parlamenti képviselőinket, hogy azt feltételeznénk, nem e szellem jegyében fogadták volna el. Háborogni lehet ugyan a dolgon, de egyvalamit nem szabad elfelejteni: a politikusokat azért fizetik, hogy politizáljanak, s az új törvény elfogadása: kőkeményen politikai lépés.

Pauska Zsolt

Augusztusban Pécsre Jön a pápa!

Személyes találkozásaim

Mint a magyar püspöki kar tagja, többszörösen is, de személyesen csupán ötször találkoztam II. János Pál pápával —, kétszer még mint krakkói bíborossal és háromszor, mint az egyház fejével. Igazán közvetlenné akkor lett a párbeszéd, amikor a Szentatyát — a többi magyar püspökhöz hasonlóan — személyesen is meghívtam Pécs meglátogatására. Akkor került elő a festett sírkamra ügye is, akkor kérdezte a Szentatya: honnan jön ez a név Pécs, és én azt válaszoltam: mai tudásunk szerint a szláv ötből, a petből. A pápa igen jó emlékező tehetséggel rendelkezik, amikor meglát, mór a szemével jelzi, hogy felismert. Nevemet sohasem tudta megjegyezni, de mindig hangosan mondja: Pécs. A magyar püspöki kar tagjait a legutóbbi közös kihallgatás alkalmával erre előkészítettem, és valóban a pápa belépett a terembe, — és amikor hozzám jött, kitárta karjait és azt mondta: Pécs.

Tántoríthatatlan

meggyőződés

Mint krakkói bíboros érsekkel kétszer találkoztam, egyszer Milánóban, a második alkalommal Rómában. Több alkalommal is hosszabb időn keresztül a lengyel és a magyar ifjúságról beszéltünk. A lengyel ifjúság szerencsésebb helyzetben volt: mint a győztesekhez sorolt államnak a szovjetek részéről is kisebb nyomást kellett elviselniük, és valamiképpen a püspöki kar és a papság is elszántabb volt és tervszerű módszerrel kívánta az egyházat fenntartani. A lengyel bíboros az utóbbi időben kritikusabb lett, többször említette az állami erőszak, de egyúttal az indiferentizmus és a szekularizáció erősödő támadásait.

Mint pápánál a kihallgatásokon az volt a benyomásom, hogy már nem annyira kritikus, hanem megértő atya, mindent elviselni tudó és minden nehézséget vállaló püspöktárs akart lenni. E négyszemközti találkozásoknál különösen

meghatott az a tántoríthatatlan meggyőződés, az. a belülről égő és kifelé törő tűz, amivel a pápa az egyház gondjait látszott viselni.

Apostoli küldetésében a lényeg már az elején látható lett: akik ma az egyházban vezetők, irányítók, azoknak szolgálni kell tudni, és voltaképpen minden keresztény embert erre a szolgálatra rá kell nevelni. Ez az egyház új stílusa: nem gyakorol hatalmat, hanem Krisztus és a lábmosás példáját követve egymás gyengéit, gondjait és nehézségeit kívánjuk viselni és enyhíteni.

Nyitottság

Ami végérvényesen hatott rám és megjelölte előttem II. János Pál pápa egyéniségét és jellemét, az az egyház ügyéért való nyitottság és eltökéltség volt. Mintha csak ez lenne a világon, mintha csak ezzel foglalkozna magánóráiban, az imádságában és minden gondolatában. Ismételt nyilatkozatai a papság felé és a hívők felé végeredményben mindig ugyanazt hangsúlyozták: meg kell térnünk, ami any- nyit jelent: elsősorban egymáshoz kell fordulnunk, és ha ezt őszintén meg tudjuk tenni, akkor az Istenhez is vissza •'fogunk találni. Előbb az emberiségnek kellene kibékülnie egymással, ha szabad mondanunk, Isten „legistenibb" tulajdonságát kell elsajátítanunk, és ez a megbocsátás, az irgalom. Mi csak igazsággal és az igazságosság mértékével tudunk mérni, Isten még ezen is túlmegy, mert az ő mértéke a szeretet, az elnézés, a megbocsátás.

Afrikai püspökökkel beszélhettem egyszer: milyen benyomást tehet a pápa a fekete

kontinensen? Azt mondták o legnagyobb tanítónak tartják, és így becézik „a fehér atya". A szeretet és a jóság csodáját várják tőle. II. János Pál pápa sohasem mutatkozik a nép előtt elvonatkoztatott főpapi fennköltségben, megközelíthetetlen magasságban. Őszintén a nép között akar maradni és a népé lenni. Egy másik vonása, hogy tudatosan gyakorolja a vendégszeretetet. Mind a három étkezésnél találhatók nála püspökök, papok, de érdemes világi hívők is. Ha ezt igazán átértékeljük, akkor megértjük az apostolkodó legfőbb főpap, a híveivel együttérző és őket átölelő, a legkisebbeket is meglátogató, az új, mélyebb emberi életre buzdító apostolutódot.

Közösségi ember

A vallásos meggyőződést a mindennapi élet mozgató erejévé kell tenni, ehhez szükséges a vallásos emberek közösségébe való beletartozás tudata, a társadalmi egybetar tozás átélése. Éppen a pápa utazásai a bizonyítékai annak, hogy a vallás nem magánügy, nincs a templomba, a sekres tyébe száműzve, mint ahogyan ezt a kommunista pártállam elképzelte. Hogy a pápa any nyiszor högyja el a Vatikánt és mer napokra, hetekre- messze vidékekre eltávozni, ez nem propagandisztikús -dobverésnek valamilyen fajtája, hanem egyszerűen ' új embertípus, a közösségi embereszme hirdetése, a másikért és az egymásért élő emberek toborzása. A pápai székbe „emberibb ember” ül, aki elsősorban emberi mérték» kel kívánja megközelíteni az egész emberiséget, akit éppen ezért személyiségének vonzása megnyerővé tesz sok rendkívüli emberi adottságán keresztül is.

A pápa tudatábon van annak, ha segíteni akar az emberiségen, akkor elsősorban őszinte, nyitott embernek kell lennie és keresni a párbeszédet. Aki a sportnak, a természetjárásnak, £ természet szere- tetének olyan elkötelezettje, mint II. János Pál pápa, megtalálja a hangot a másik emberhez.

Cserháti József

püspök"

Ki ez a pápa? J

És hogyan él? Hogyan tölti mindennapjait?

Életemben egyszer jártam a pápai lakosztályban. De még jóval II. János előtt, VI. Pál titkáránál.

(Az ő különleges engedélyére volt szükség ahhoz, hogy az első olasz Tisztelendők illusztrálására lefilmezhessük a Vatikán belső kertjeit.)

A félhomályos dolgozószoba félig nyitva hagyott ajtajában váratlanul magas sziluett .tűnt fel. Mintha csak a szemüveg villant volna, mosolyo.gva bó- linlpn. Aztán úgy tűnt el, mint egy fátomás.-■- A Szentatya néha váratlanul benéz — mondta a titkár atya. (Mintha csak azt ellenőrizte volna: aláírták-e az engedélyemet.)

A tudósító, aki végigélhette az Egyház életét megújító. II. Vatikáni Zsinat éveit — akkor ott, a félhomályban, a villanásnyi pápai jelenlét Láttán - mintha kissé megrendült volna. Mert tudtam ugyan, hogy az első „utazó pápa”, VI. Pál minden addiginál jobban alkalmazkodik századának szokásaihoz, mégis működtek bennem a vatikáni élet titokzatosságáról vallott régi reflexek: mintha a Szentatya mást se csinálna reggeltől napestig, mint ülne Péter trónján, és várná, hogy körüllebegje majd egyszer a szentség glóriája.

Nos, Casaroli bíborostól, o Vatikán immár nyugalmazott „miniszterelnökétől" tudom, hogyan tölti ténylegesen II. János Pál a napjait.

Információm ugyan még a merénylet előtti időszakra vonatkozik, de bennfentesek szerint II. János Pál, — aki különben börtönében bocsátott meg török merénylőjének - azóta sem sokat változtatott munkarendjén. Ezt hihetővé is teszi fizikai munkán felnőtt és sporthoz szokott, átlagon felüli erős szervezete. (Azt is beszélik különben, hogy amikor Krakkóban csomagolt, a házvezető apáca kérdőn tekintett a fürdőnadrágra :- Természetesen visszük Rómába is, kedves nővér.

S a Castel Gandolofo-i nyári lakban uszoda épült. A Szentatya négyszáz méteres kondíciótréningjei — legalábbis áz első években — nyaranta szinte mindennaposak voltak.)

Nos, tehát a mindennapok: háromnegyed hatkor kel. Fél - háromnegyedórás meditáció után hétkor misézik. Néha a reggelit is tíz—tizenöt perces fogadás előzi meg, amelyen egy vagy több vendég van jelen., Kilenctől tizenegyig dolgozószobájában tartózkodik. Ekkor senkit sem fogad. Nagyon gyorsan olvas. És úgy fogalmaz is.

Tizenegykor kezdődnek a kihallgatások, és tartanak háromnegyed kettőig. Az ebéd

éppúgy mint a reggeli - munkaétkezés, vendégekkel. A pápa túJ gyorsan eszik, és nagyon keveset. Mintha oda se figyelne arra, mit szolgálnak fel.

Ebéd után fél órát pihen. Azután, ha jó az idő, breviáriumával felmegy a teraszra.

Fél négytől nyolcig tanácskozik legbelsőbb munkatársaival, a Vatikán „vezérkarának" tagjaival, -a kongregációk vezetőivel, akik jönnek a dossziékkal.

Vacsora nyolckor. Kilenckor ismét a dolgozószobájában ül, vagy a kápolnában fejezi be zsolozsmáját. Tizenegykor van vége a munkanapnak.

Casaroli bíboros szerint a pápa önelemző munkamódszerének legjellemzőbb mondata: „Nem sietek”.

De azt hiszem, ez a mondat csak akkor érvényes, ha a pápa nem utazik. Ez pedig II. János Pálnál elég ritkán fordul elő. Róbert László