Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-22 / 199. szám

1991. július 22., hétfő üj Dunántúli napló 15 Már csak fél év az élet? Baranyai sportolók a kaposvári kislányért Mint mór annyiszor, ezúttal is egy nemes cél érdekében kérték a sportolók segítségét egy kaposvári kislány szülei. Zsidákovics Zita olyan sziv- rendellenességben szenved, amelyet csak külföldön tud­nak kezelni. Állapota már any- nyira leromlott, hogy a műtétet fél éven belül feltétlenül vég­re kell hajtani, hogy megment­hessék életét. Baranyában már megmoz­dultak a segíteni szándékozók, a héten két labdarúgó-mérkő­zést is tartanak, melynek bevé­teléből erre a célra is szánnak. Szerdán a PMSC fogadja a Bp. Honvédőt, és az Üjmecsek- alján, 17 órakor kezdődő ed­zőmérkőzés bevételének jelen­tős részét a kislány érdekében nyitott számlára utalják. Csü­törtökön 17 órakor az Alfa SC vendégei lesznek Mezei György fiai, ennek a mérkőzésnek a teljes bevételét ajánlották föl a szervezők. Emellett tombola is lesz, valamint a kezdőrúgást is eladják, melyet bárki megve­het, ez ügyben a 72/15-397-es telefonon lehet érdeklődni, Dautsch Józsefnél. Két pécsi az élmezőnyben Tungsram Kupa nemzetközi sakkverseny A nemzetközi körversenyen, a pécsiek jól szerepeltek. Kádár Gábor, a 4. helyen végzett, le­győzve a két első helyezettet. Sajnálatos, hogy a pécsiek év- Ú2edeken át vezető egyénisége ősztől kezdve a Kanizsa OB I- es csapatában játszik. Horváth. Péter is dicséretesen küzdött, az erős mezőnyben 50 száza­lékos eredményt ért el. SZÍNES I FILMKIDOLGOZÁS­FUJI laborral ■ 1 db normál - színes fénykép! CSAK : 15 Ft! : PLUSZ Z A nálunk vásárolt ■ negatívok előhívása " INGYENES! ­Itt mindig ® talál valami e PLUSZ-t! FEMA Passage Z Tel.: 14-066 * Laczkó mindvégig bízott Mészölyben Kár volt a mecénásoknak óriási összegekkel dobálózni „A kupacsapataink kegyetlenül kiingták" Ha nem is olyan ritka, mint a fehér holló, de nem gyakran fordul meg Pécsett dr. Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke. Csoda, hogy kihasználtam, amikor nemrégi­ben itt járt? Miután kiosztotta a PMSC-futballistáknak a bronzérmet, és az előételre - a hortobágyi palacsintára — várt az ünnepi banketten, le­csaptam rá. Készséggel állt rendelkezésemre, válaszolva kérdéseimre.- Mit lépett volna, ha Mészöly Kálmán szövetségi kapitány elfo­gadja a katari megbizást, az ara­bok zsiros állásajánlatát? — Mielőtt Mészöly döntésé­ről értesültem volna, fennen hangoztattam: nem hiszem, hogy itt hagyja a válogatottat. Jó az együttműködés kettőnk között. Erre is alapoztam. Mert ha el akarta volna vállalni, biztosan szólt volna előtte ne­kem. Kálmán nem pénzéhes. Amikor szövetségi kapitány lett, a felkérés előtt sem kér­dezte meg: mennyiért kínáljuk neki az állást?- Mit remél az augusztusban kez­dődő bajnokságtól, illetve a válo­gatottunktól ősszel?- Kezdjük a válogatottal. Elkezdett egy utat. Ezt nem ér­tékeljük túl, de látunk előre­mutató jeleket. Részeredmé­nyek vannak, kialakulóban van egy jó szellemű csapat, amely eddig a kötelező győ­zelmeket tudta hozni. Csak így tovább! Ami pedig a bajnok­ságot illeti, a legutóbbi köze­pes volt. Erőnlétileg lényeges előrelépésnek kell bekövetkez­nie. Már csak azért is, mert ez nem kerül pénzbe. Ha még technikailag és taktikailag is sikerülne fejlődni, az kellemes meglepetést jelentene szá­momra. — Ugye, nincs elájulva, hogy mi­lyen könnyű ellenfeleket kaptak pu- pacsapataink a nemzetközi poron­don? — Kegyetlenül kifogták. Ta­lán egyedül a Honvéd a kivé­tel, neki tovább kell'jutnia. Az FTC-nek is van némi esélye. A PMSC a tisztes helytállás­ban bízhat. Abban, hogy nem adja meg könnyen magát.- Amilyen állóvíz volt az utóbbi években az átigazolásokat illetően, annyira megpezsdült most a piac.- Elkezdődött valami, ha­sonlóan a gazdasághoz. A piacgazdaság lassan ide is be­tör. Győzzön az átigazolások­nál a jobb és az életképesebb klub.- A mecénások gyors fel- és el­tűnéséről mi a véleménye?- Minden mecénást, aki a focira pénzt áldoz, csak üd­vözölni tudok. Sajnos azon­Egy olasz menedzser is érdeklődik Laciké Mihály (jobbról), a pécsiek edzőjével. Garami Józseffel Fotó: Szundi György bon némelyek részéről meg­gondolatlan ballépések is tör­téntek. Többen megjelentek nagy ígéretekkel, óriási pénz­összegekkel. Akik hatalmas számokkal kezdtek dobálózni. És a végeredményt már tud­juk.- Az MLSZ hogy áll anyagilag? — Nem részesülünk állami dotációban. Az, hogy ráfizetés nélkül, a magunk által meg­keresett pénzből tudunk dol­gozni, szerintem nagyon nagy dolog. Ezzel és az átigazolá­sokkal kapcsolatban jut eszem­be: nem halat kell annak ad­ni, akit meg akarunk tanítani pecázni, hanem meg kell taní­tani horgászni.- Szeret egyébként horgászni, ezért példálózik vele?- Nem járok pecázni, de imádom a halat. Legszíveseb­ben a halat hallal enném. Horváth László Ismét csak gyerekjáték lesz? Czigler, a kapós kosaras 50 ezer dollár alatt nem engedik külföldre Leáldozóban a pécsi gombfoci csillaga Azt, hogy jó kosaras, láthat­tuk a mérkőzéseken. De hogy ennyire kapós legyen, azt azért nem gondoltuk volna. Márpedig Czigler László, a PVSK kosárlabdázója nagyon keresett lett. Szívesen leiga­zolná a ZTE, a Paksi Atom­erőmű, a Videoton, a Csepel és a Tungsram SC is. Vala­mennyi A-csoportos csapat. És ezzel még nincs vége. Külföldre is hívják, mégpedig Olaszországba. Egy Tóth La­jos nevű menedzser érdeklő­dött már tavaly is iránta, most pedig újfent jelentkezett érte. — El lehet adni a fiút kül­földre, de van olyan elképze­lésünk is, hogy most csak előszerződést írna alá a Tóth úr által közvetített együttes­hez, és egy évig még Magyar- országon maradna, valame­lyik A-csoportoshoz kerülne, és ott edződne. Aztán az egy esztendő lejártával kiszerződ­ne. A legvalószínűbb A-cso­portos csapat a Tungsram SC, alighanem nekik adjuk erre az időre. Elkésve még nem vagyunk, az átigazolások te­rén az igazi mozgás csak augusztus végén szokott be­indulni — mondja Czerpán István, a PVSK elnöke. Ami Czigler árát illeti, van egy minimálösszeg, aminél alább nem adják, ez pedig a külföldre szerződése esetén 50 ezer dollár. Ennél olcsób­ban nem engedik el Olaszor­szágba. Hogy magyar csapat­tól mennyit kérnek érte, az nem derült ki. Az elnök sej­telmesen csak annyit árult el, hogy a Videotonnál egy cen­tert 5 és fél millió forintért árulnak. Ebből körülbelül sej­teni lehet, hogy bagóért nem eladó Czigler. — Megyegyeztünk vele, hogy kivárjuk a legjobb ajánlatot. Mindenkivel tárgyalunk, de semmit sem sietünk el. A leg­kedvezőbb ajánlatot fogadjuk el. Azt, amelyik a játékosnak és nekünk is előnyös — hallot­tuk Czerpán Istvántól. H. L Czigler László (jobbról) kosárra dob az elmúlt szezon egyik mérkő­zésén Fotó: Läufer László Kezdetben a gombfocit csak gyerekjátékként „jegyezték", tavaly azonban hivatalosan is megalakult a Magyar Asztali­labdarúgók Országos Szövet­sége, Így elismerve a sport­ág rangját, amelyben már ko- lábban is rendeztek országos egyéni és csapatbajnokságot NB l-ben és NB ll-ben. A pécsi Tüzép asztali lab­darúgói az évek során előkelő helyet vívtak ki maguknak a sportágon belül, számtalan bajnoki címet tudhatnak ma­gukénak. Az utóbbi időben azonban úgy tűnik, kezd leál­dozni a pécsi gombfoci csil­laga. Ugyan a legutóbbi csa­patbajnoki mérkőzésen még jelentős különbséggel legyőz­ték a budapesti Úttörő Sta­dion együttesét, a Tüzép Vál­lalat jól felszerelt termében a 20 versenyasztalt már egyre ritkábban használják. Dr. Krassó y Miklós, a szakosztály volt vezetője, aki nemrégiben egyéb elfoglaltsága miatt vált meg a sportágtól, elmondta, hogy lassan megszűnőfélben van az együttes. A korábbi ötszörös magyar bajnok Szendreit már leigazolta a Vác, míg most Kubesát, a je­lenlegi elsőszámú játékost akarja megszerezni az Úttörő Stadion. Ami, ha valóban ilyen rossz a helyzet Pécsett, minden bizonnyal nem is lesz túl nehéz feladat. Ha így van, lehet, hogy Pécsett is­mét csak a gyerekek játéka marad az egykor sokkal nép­szerűbb gombfocizás. Sz. Zs. A Horn yoknál futott össze Fa Nándorral Egyetlen kikötéssel a Föld körül Kopár István kihívása A lehető legcsendesebb kö­rülmények között érkezett haza a 38 esztendős ifjabb Kopár István tengerésztiszt, a MA­HART munkatársa. Teljesítette, amit maga elé tűzött. Egyedül, egy éven belül, egyetlen kikö­téssel vitorlázta körül a Föl­det, úgy, hogy az öt legdélibb fokot mind északra látta ma­gától. 1990. június 16-án szállt vízre Pulában, július 28-án in­dult Gibraltárból, a nyugat­ausztráliai Freemantle-ben kö­tött ki egy hónapra. Idén má­jus 14-én Gibraltárnál 63 ezer kilométer megtételével teljesí­tette a feladatot, de azért el­vitorlázott még Puláig és pon­tosan egy évvel az indulás után július 16-án szállt partra. Hétfő délután a Balettcipő eszpresz- szóban tartott sajtótájékozta­tót.- Miért éppen ott? — kér­dezte az MTI munkatársa. — Tréfásan úgy válaszolhat­nék, hogy a hullámzó óceánon egy tea elkészítése is balett­művészi feladat, talán ezért. Az igazság viszont az, hogy vé­letlenül esett a választásom a Balettcipőre. A TF-en megkér­dezték a hallgatók, hogy nem szenvedtem-e mozgáshiánytól. A balatoni vitorlásnak épült Salambo kormányzása, a vitor­lák fel- és levonása, az állan­dó készenlét fizikailag is ala­posan igénybe vett. Legalább annyira, mint amikor naponta négyszer, máskor hétszer 10 ki­lométert futottam a felkészülés során. Az öt legdélibb fok megkerülése a hajózás Mont Everestje. Nem véletlenül jár­tak vele a legkülönbözőbb ki­váltságok egykor az angol ten­gerészeinél. Csak aki mind az öt legdélebbi fokot megkerül­te, az tehette fel, pihenéskép­pen mindkét lábát az asztalra, a szűk legénységi kabinban . . — Mennyit ér az útja nemzet­közi vitorlázás szintjén?- Lehet, hogy világcsúcs. Ilyen kis vízijármüvei, ilyen gyorsan valószínűleg még so­ha senki nem kerülte meg a Földet. Az adatokat elküldtem Londonba, várom a hitelesí­tést. Anyagilag viszont semmit sem ért az út, mert pillanatnyi­lag csak adósságaim vannak. Igaz, az élmény, a sok tapasz­talat belülről gazdagabbá tett. Kicsit példát szerettem volna mutatni az itthoniaknak. Ha egyszer valamit erősen elhatá­rozunk, keményen, felkészülünk rá, és következetesen végre­hajtjuk, akkor nem létezhet le­hetetlen feladat.- Mik voltak a legnagyobb élményei? — Végig a déli óceánokon hajóztam, több mint egy hó­napig fagypont alatti hőmér­sékleten, havazásban, a jég­hegyek birodalmában fütetlen kabinnal. Ilyen körülmények kö­zött találkoztam februárban két héttel a Horn-fok előtt a BOC- versenyen hajózó Fa Nándor­ral. Azt hiszem, azon a tájon két magyar még nem igen akadt össze. Rengeteg megfi­gyelést végeztem, de csak a fejemben raktároztam a tapasz­talatokat, mert az írásra nem maradt időm és erőm. A leg­izgalmasabb három napomban Nyugat-Afrikától vagy 1000 mérföldre egy kalózgyanús ha­jó követett. Ha nincs szeren­csém és nem jön egy vihar, könnyen a tengerbe pottyant- hattak volna, hogy azután a hajómat eladják egy afrikai ki­kötőben.- Legnagyobb öröme? — A hazaérkezés. Most a fe­leségem segítségével idézem fel az emlékeket, együtt írjuk a könyvet, ami valószínűleg ka­rácsonyra jelenik meg. Cime „A kihívás" lész.- Legnagyobb bánata?- Itthon —, valószínűleg egy jó menedzser híján -, elsikkadt a vállalkozásom a magyar saj­tóban. Néhány barátom gyűj­tötte a megjelent cikkeket, de azt hiszem, azok nem töltik majd meg a könyvszekrényemet. A naponta és egyre hosszabb adásokkal jelentkező Telesport­nak például mindössze egy nem egészen háromperces ri­portot ért a vállalkozásom — fe­jezte be nyilatkozatát kissé ke­sernyésen Kopár István.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom