Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-02 / 179. szám

uj Dunäntüii napló 1991. július 2., kedd Létszámbővítés a családvédelemnél Átszervezték a pécsi gyámügyet Sajót, belső gondjaik nem vetítődhetnek azokra a családokra, akik tőlük várnak segítséget. Ez volt a kiindulópontja a Pécsi Polgármesteri Hivatal Ha­tósági Irodája vezetőinek, amikor úgy döntöttek, hogy átszervezik a családvédelmi és egészségügyi osztály gyámügyi munkaterületét. E hónaptól a gyermek- és ifjúságvédelmi csoportnál hatan, a családvédelminél nyolcán dolgoznak. Az egyik helyen csökkentett, a másikon megnövelt lét­szám egy következmény. Egy idő óta ugyanis —, amint erről lapunkban ko­rábban beszámoltunk —, szinte szöktek erről a te­rületről a jogászok, külö­nösen a fiatalok. A miért egyik oka vél­hetően abban gyökerezik, hogy egészen mást vártak azok a jogászok, állam- igazgatási főiskolát végzet­tek a gyermek- és ifjúság- védelemtől, mint munkate­rülettől, mint amivel talál­koztak. A specializált alap- képzettségükhöz hozzá kell tartozzon az empátia. A kettőt nem egyszerű össz­hangba hozni, ráadásul az egyre több munka, a gond­jaikat egyre keserűbben és indulatosabban megfogal­mazó emberek, a folyama­tos fluktuáció szinte tapo­sómalommá változtatta a mindennapjaikat. — Tíz státusunk van eb­ben a csoportban —, de hosszú idő óta nem tud tűk valamennyit betölteni - mondja dr. Pozsárkó István, a Pécsi Polgármesteri Hiva­tal Hatósági Irodájának vezetője. — Teljes létszám mellett is csak feszített munkatempóban lehetne az itteni teendőknek eleget tenni, az üres állások pe­dig azoknak jelentettek egyre elviselhetetlenebb megterhelést, akik marad­tak és akik reménykedtek Szakmai körökben ugyanis régóta emlegetik, hogy megújítják a gyámügyes munkát. Az árvaszékek fel állítása azonban késik, s ma senki sem tudja ponto­san megmondani, mikor lesz belőle valami. A két évvel ezelőtt lét­rehozott, az akkor négy­fős családvédelmi csoport kapta ímeg a gyámügyes teendőik egy részét, így többek között a védő-óvó intézkedések megfiozata- lát, illetve a környezet- tanulmányt is «igénylő se­gélyezést. Ide vettek fel három munkatársat, egy pedig belső «átszervezés­sel került a csoporthoz. Feladatkörük szociális szolgáltató tevékenység­ként jellemezhető. A gyámügyi csoportnál ha­tan vannak, őlk a hatósá­gi munkaterületért — kap­csolattartási, intézeti be utalás és hasonló ügyek - felelősek. Az eltávozások miatti gondok - legalábbis azok, amelyeket a létszámhiány bál eredően az ide for­dulók érzékelhettek volna - úgy tűnik, megoldód­tak. Az egyik alapvető probléma azonban válto­zatlanul megmaradt. Ne­vezetesen, hogy alacsony a fizetés. T. É. Munkaskesergő a iUlechlabornal Az összeomló KGST és Var­sói Szerződés lavinaként te­meti maga alá a hazai ipart. A politikának ennyi az összefüg­gése a gyakorlattal. De ez a gyakorlat mennyiben érinti a padlóra küldött üzemek és gyá­rak dolgozóit? A Mechlabor pécsi gyáregy­ségének igazgatója, Keresztes Zoltán: — A gyárunk majd fele áll, 'a dolgozókat kényszerből el­küldjük 70 százalékos bérrel járó állásidőre, s akinek a bé­re igy nem érné el a 7000 fo­rintos minimálbért, azét arra kiegészítjük. A Szovjetunióból idén még egy árva magneto­font se rendeltek tőlünk, s a nyugaton is érezhető recesszió miatt az amúgy sem valami sok bérmunkánk is egyre csök­ken. Legutóbb a pécsi gyáregység helyzetéről tudósítottam, most az érdek'el, ezt a bizonytalan­ságot maguk a dolgozók ho­gyan élik meg. o Novák Istvánné, a pécsi gyáregység ÜSZB-titkára lé­nyegében két szóval mindent kifejez: nincs munka. A tava­lyi állományi létszám 822-ról 709-re apadt, s ez a fogyás - félő —, megállíthatatlan. Rá­adásul július 16-tal félszáz embernek már felmondtak. — Mit mondjak — sóhajtja — az első félszázas leépítés még nem volt alapjaiban megrendí­tő, mert roppant szolidárisak voltak egymással az emberek. Volt, aki a nagycsaládos mun­katársa helyett maga vállalta a vállalati felmondást. — Mindenki nélkülözhetetlen a lapátra tettek közül? — Ezt senki sem állíthatja. De sajnos a valóban nélkülöz­hetetlenek is itthagynak minket. A bizonytalanság a legkegyet­lenebb. A nagyvállalati köz­pont már megpedzette, hogy újabb félszázas leépítést ter­vez. Azt mondja meg: őket hogyan, milyen szempontok alapján válogatja ki bárki? Széttárom a karomat. Ma­gam sem tudnám eldönteni, hogy ki maradhat még és ki­nek kell távoznia. Az öSZB-nek sincs könnyű helyzete, mivel a pécsi csak gyáregység lévén, a helyi gyár­vezetésnek nem sok beleszólá­sa van az egész vállalotot érin­tő kérdésekbe. Az öSZB-titkár belelkesedik, amikor azt veszi számba, mi­lyen cégek jelentkeztek eddig komolynak tűnő ajánlattal. A privatizációhoz nélkülözhe­tetlen alapfeltétel, a vagyon­leltár július közepéig elkészül. Akkor már valamivel bizto­sabbak lehetnek a gyáriak a jelenükben és főként a jövő- jükben? Helyettük is szeretném hinni. ígéretek vannak, sőt szán­déknyilatkozatok is, melyek, ha realitássá válnak, mintegy 110 embernek jelentenek biztos megélhetést. Száztíznek a több mint hét­százból. De ki lesz az a száz­tíz? Ismét Novák Istvánné töri meg a csendet: — Úgy érezzük, a vállalati központ sokszor a gyáregységek bőrén át igyekszik menteni a helyzetet. Mi meg úgy vagyunk vele: ha csőd, akkor váljunk ki együtt valamennyien. De ha nem, akkor meg . . . Akkor meg? © A forgácsoló üzemben elmé­letileg még két műszakos a termelés, de az állásidősök miatt, jó, ha munkával tudnak egyetlen műszakot ellátni. Vinter Tibor marós műveze­tő (egyben szakszervezeti főbi­zalmi és a váMalat felügyelő­bizottság pécsi megfigyelője): — Elkeserítő a «helyzet. Ti­zenkilenc emberemből hét van állásidőn. Ezen túl a piac­vesztés miatt elestek a dolgo­zók a prémiumtól, amely cí­mén az alapbérnek átlagosan a harminc százaléka volt elér­hető, továbbá az állásidővel elestek a délutáni műszakpót­léktól, ami a havi átlag alap­bér tizenhét százalékát érte el, megszűnt a túlórázás is ... — Nem elég a bizonytalanság a holnaptól, még a jövedelmük is érezhetően megcsappant? — Sajnos, ez így igaz. Ezért is kérik az emberek: küldjenek el bennünket, mert igy a már nagyon lecsökkent átlagbér még azt a veszélyt is önmagá­ban hordozza, hogy ez a ke­vés lesz az esetleges munka- nélküli segély alapja. Úgy ér­zem, mégse lenne szabad ezt a csapatot elküldeni, már csak a szaktudás miatt sem. De mindennek ki vagyunk téve, mert nincs munka ... Idős Nyitray Győző szerszám- marós még biztonságban érez­állandóan állásidőn van. Én még nem voltam ... Derűlátók? Beletörődöttek? vagy csak nem hiszik el. hogy fejük felett ott a munkanélküli­ség réme? Vagy a csodában bíznak? Q Az elektromos üzemben Kész Péterné elektroműszerész mond­ja, hogy amikor 1973-ban a fővárosból ide költöztek a fér­jével, (aki jelenleg az elektro­mos mérőben dolgozik), akkor 8 forintos órabérrel kezdett. — Ma már 65 forintos órabért kapok, de ez nem ér annyit vásárlóértékben, mint a tizen­nyolc év előtti. — Melyikük veszélyeztetet­tebb, ön vagy a férje? — Azt hiszem, a férjem. De biztos állása egyikünknek sin­csen már. Csak a létbizonyta­lanság és a félelem, hogy mindketten az utcára kerülünk. Három gyerekünk van. Mig beszámol, hogy mi min­denre nem telik kettejük kere­setéből, s mennyire élére kell raknia a forintokat az elszaba­heti magát, bár .........Soha nem l ehet tudni ..." - mondja, ő tehát még nem elkeseredett e téren. — Most már a korábbi bér­emelésekkel is csak azon a szinten vagyok talán, mint mondjuk két éve —, említi. A megrendeléshiánnyal kap­csolatban elmondja, hogy fo­lyosószinten azt beszélik az emberek, volt megrendelés­ajánlat nem is egy, ami ki tud­ja, milyen okból hiúsult meg. Talán, mert túl drágán ter­melnek? Jó, de mihez képest?- A vállalati nagyfőnökség csak magnóban gondolkodik. Pedig itt egy olyan mag és géppark van még mindig, ami­vel még lehetne valamit kezde­ni. így meg nem kell a mag­nó, tehát előbb-utóbb mi is az utcára kerülhetünk. Fia, ifjabb Nyitray Győző ipari tanulója volt a pécsi gyár­egységnek, 1987-től esztergá­lyos. Szeptemberre várják a babát. Az édesapja invitálásá­ra jött ide. Most —, mint aki maga se tudja, hogy mit hoz a jövő - tömören csak annyival egészíti ki apja mondandóját:- Még nem néztem más mun­ka után. Szeretném, ha biztos lenne ez a munkahely, mert az a havi nettó 6—7 ezer forint is kell. Bízom az utolsó pilla­natig. Bősz Ferenc szerszámkészítő kérdezi: — Az kinek jó, ha magasan képzett szakmunkásként nem csinálunk semmit? Alig van munkánk. Az üzem fele szinte dúlt inflációban, a puszta lét­ért, szinte akaratlanul politi­zálni kezdünk. (Bár minden szava eddig is tömény politika volt, ha nem is nevezzük an­nak.) — A gyáregységben nemrég vitték fel vagy százhúsz dol­gozó bérét a 7000 forintos minimálbérre. Azt hiányolom, hogy az országban sehol, se az egészségügyben, se az ok­tatásban nem jelenik meg az a nagy pénzösszeg, amit már felvett az ország vagy amit termelt. A törvényalkotásban is sürgősebb az új kitüntetések kérdése, mint az ifjúság, a nyugdíjasok helyzete. — A múltkori országos sztrájkbejelentéssel egyetért? — Olyan a hangulat, hogy ha kell, még egy egész napos sztrájkban is részt veszünk. Mondja meg, a kevéske bé­rünkből mit számítana az egy­napos kiesés? Ki érzi át iga­zán a kisember gondjait? Engem zavar ez a „kisem­ber” jelző, bár magam is in­kább közéjük tartozom. Készék megközelítően havonta 23 ezer forintot visznek haza tisztán. A minap a Népszabadságban megjelent családi jövedelem- minimum számítások szerint ma Magyarországon egy öt­tagú csalódnak minimum havi harmincötezer forintra volna szüksége. — Harmincötezer? - néz rám. — Egyelőre annak a hu­szonháromnak is örülhetünk, amíg van munkánk! Az egyetlen mosolygós dol­gozó a pécsi Mechlaborban Mariczki Jánosné, a galvani­záló üzemből. — Van már szándéknyilatko­zata az üzemnek a kft.-re, s ha minden sínen lesz, szep­temberben indulunk — mond­ja. Derűjének az is alapja, hogy az Egyesült Államokban élő rokona révén ő maga is társtulajdonosa lesz a kft.-nek. Sose dogozott még két mű­szakban a galvanizáló üzem, mint most - mivel egészségre ártalmas terület. Ez is bonyo­dalmakat okoz, hisz a koráb­bi egy helyett sokan nem szí­vesen vállalják a két műsza­kot. Igaz, a belső megrende­léseloszlás igen vegyes képet mutat, hisz teljesen vagy alig kitöltött munkával az alumí- niumeloxálós, a matt-nikkel, a dupla nikkelezés, az ezüstözés, az ón-ólom technológia, az aluminiumnikkelezés, a lúgo- zós, a kromátozás és a ké­miai nikkel, de részben vagy teljesen kitöltött az üzem hor­ganyzó, 'barnító, kemény kró­mozó technológiája. — Bizonyos technológiákra folyamatosan növekszik a bér­munkaigény. S ha bejönnek még más megrendelések is, újabb embereket veszünk majd fel — mondja Mariczki- né. A hétszáz-valahányból tehát harminc dolgozó kenyere biz­tos, ha szeptembertől kft.-ben dolgozhat tovább a galvani­záló üzem. És manapság már ennek is lehet örülni. A Hantarex a raktárot ven­né meg. Ha az üzletet nyélbe lehet ütni, akkor az újabb 80 embernek jelenthetne biztos kenyeret. *- Mit tehet ilyen esetben a szakszervezet? - kérdem No- vák Istvánnétól és Radnóti Pé­ter főbizalmitól (meó-osztály- vezető), aki ugyancsak tagja a nagyvállalati szb-nek.- Fékek lehetünk a vállalat vezetésénél a munkakörülmé­nyek, a bérek, az emberi té­nyező figyelembevételében, te­hát a végsőkig eljárunk a dolgozók érdekében. Csak néhány példa. A sokszoros egyeztetést kö­vetően március 12-től él a kollektív szerződés módosítása, melyben a vszb elérte, hogy az állásidő alatt a dolgozó az átlagkeresetének ne 50, ha­nem 70 százalékát kapja (és az nem lehet kevesebb a mi­nimálbérnél), elérték a vég- kielégítés sávonkénti 1 hóna­pos megemelését. Ez azt je­lenti, hogy vállalati felmon­dás esetén a dolgozót ötéves munkaviszony után 2 hónap, tizenegy évtől 3 hónap, de a pécsieket a gyár kamaszkora miatt maximum 4 hónapos végkielégítés illesse meg.- Döntse el végre a köz­pont, hogy mit akarnak. Vagy adják el a pécsi gyáregységet olyan külföldi cégnek, amely terméket és piacot is hoz és biztos foglalkoztatást Ígér a lehető legtöbb dolgozó meg­tartásával vagy pedig .. . Mert így minden perc késlekedés rontja az emberek elhelyezke­dési esélyét, csökkenti a jöve­delmet — ezzel a munkanél­küli-segély kiszámítási alapját is —, és növelik a bizonyta­lanságot... — mondják. Inflációban idén már meg­közelítjük a 40 százalékot. A vszb kicsikarta a Mechlabor vezetésétől a 14 százalékos béremelést, a 0,5 százalékos szolidaritási alap alapbéresí­tését, az étkezési hozzájárulás ezer forinttal való megemelé­sét. Az eredeti vezérkari ígéret szerint mindez július 1-jétől lenne érvényes, ám az elosz­tás módja mindmáig bizony­talan. Ugyanakkor közölték az újabb ötvenfős létszámleépí­tést, de félő, ennél sokkal több is szóba jöhet. * Hónapokon belül így vagy úgy a Mechlabor pécsi gyár­egységében talán eldől min­den. De mi lesz addig? És mi lesz azután? Tart a láthatatlan verseny- futás az idővel. (Az biztos, hogy ha közben elfogynak a dolgozók a gyáregységnél, úgy lényegesen könnyebb privati­zálni a céget.) Azt a gyár­egységet, aho1 ‘"nnállása óta érezhetően kev^ bb az átlag­kereset, mint a központi gyár­egységekben, ahol a helyi ve­zetésnek nem sok beleszólni- valót hagyott a nagyvállalati vezetés. A pécsiek reménykednek. Halvány ígéretek tartják ben­nük a lelket. Hogy meddig és a végén hányukban a hét­százból? Murányi László A szállításra tesz, oecsomagou liuaminuyno* ibihimd *»■■■«» Fel kellene mondani a bizonytalanságnak Proksza László felvétele Munkára várva ... Pihennek az esztergagépek

Next

/
Oldalképek
Tartalom