Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-12 / 189. szám

1991. július 12., péntek aj Dunántúlt napló 3 Határozat a VSZ megszüntetéséről Újjáéledt egy szövetkezet Francia exportra készülnek a gyerek télikabátok Mohácson, a Ruhaipari Szövetkezetben Fotó: Kóródi Gábor Mohácson rangot Jelent náluk dolgozni (Folytatás az 1. oldalról) zetet Für Lajos honvédelmi miniszter terjesztette elő. Mint mondotta, a szervezet meg­szüntetését döntően világpoli­tikai tényezők, a nemzetközi politikában az elmúlt években történt változások tették le­hetővé, de Magyarországnak is jelentős szerepe volt e fo­lyamat ösztönzésében, előbb- reviteiében. Kiemelte annak fontosságát hogy „egyetlen lövés eldördülése nélkül”, bé­kés. diplomáciai úton, a szer­ződésben részt vett országok józan politikája révén nyilt lehetőség a VSZ felszámolá­sára. Az Országgyűlési határozat- tervezetet a jelenlévők egyön­tetű ellenszavazat és tartóz­kodás nélküli helyeslésével fo­gadták el. Ezt követően az elnök szü­netet rendelt el. hogy az ál­landó bizottságok befejezhes­sék a következő napirendi pontokkal kapcsolatos előké­szítő munkájukat. Indulatos viták Röviddel három óra után — mintegy másfél órányi bizott­ságokban folytatott munka után —, folytatódott az Or­szággyűlés tanácskozása. A képviselők megkezdték a mun­kavállalói érdekképviseleti tag­díjfizetés önkéntességéről szó­ló törvényjavaslat részletes vi­táját, amelyet azonban rövi­desen felfüggesztettek, mivel egyelőre nem készült el az illetékes bizottságok idevágó jelentése. A plénum ezért a szakszervezeti vagyon meg­osztásával foglalkozó törvény- tervezet részletes vitájával folytatta a munkát. Indulatos, személyeskedő megjegyzésektől sem mentes vita robbant ki az állami és a szakszervezeti vagyon szétvá­lasztásáról szóló önálló képvi­selői indítvány részletes tárgya- > lása során. A vitában való el­igazodást nehezítette, hogy éles szócsaták után végül is — képviselői indítványra — lezár­ták a részletes tárgyalást ám a polémia alapjául szolgáló do­kumentumot — az önálló képvi­selői indítvány alaposan át­szerkesztett, számos új megfo­galmazással, paragrafussal bő­vült változatát — még ekkor sem kapták kézhez a törvény­hozók, így gyakran követhetet­lenné vált, ki mire hivatkozik. Az újjászerkesztett formában a Ház elé kerülő jogszabály- tervezet csomag a többi között kimondja: a szakszervezetek kö­telesek a vagyonukkal elszá­molni. Az elszámolási kötele­zettség kiterjed az ingatlanok­ra, a 200 ezer forintot megha­ladó értékű állóeszközökre, a védett műalkotásokra, a szak- szervezet által alapított válla­latra, az értékpapírokra, a pén­zekre. Az elszámolásokat a ter­vezet szerint augusztus 31-ig kell benyújtani az Állami Szám­vevőszéknek. A törvénytervezet értelmében az ingatlanokra ideiglenesen elidegenítési és terhelési tila­lom lépne életbe. A szakszer­vezet által alapított vállalatok esetében pedig elidegenítési tilalom állna fenn. A szakszervezetek között fel­osztandó vagyon használatá­nak ideiglenes megosztásáról egy éven belül alkotna törvényt az Országgyűlés, az érdekkép­viseleti választások eredmé­nyének ismeretében. A végleges vagyonmegosztásról ugyancsak az Országgyűlés hozna majd törvényt A nehezen nyomon követhető tárgyalási rendben először a társadalombiztosítási ellátások évközi emelésével foglalkozó határozattervezet részletes vitá­jára került sor, majd döntést hozott a Ház a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről, hogy azután a szerencsejáték-törvény részletes taglalásával folytassák a mun­kát a képviselők, mindaddig, amíg — a forgatókönyv elké­szültével — végül határozhattak a társadalombiztosítási ellátá­sok kérdésében. A munkavállalói érdekképvi­seleti tagdíjfizetés önkéntessé­géről elfogadott törvény értel­mében — igazodva az egyesü­lési szabadság elveihez — a munkavállalók béréből szakszer­vezeti vagy egyéb érdekképvi­seleti tagdíjat csak akkor von­hat le a munkáltató, ha ezt a munkavállaló Írásbeli nyilatko­zatban engedélyezi. Évközi emelés A társadalombiztosítási ellá­tásokkal kapcsolatos határozati javaslat — amelyet egyhangú­lag fogadott el a törvényhozás — baleseti járadékok összegét, valamint az elmúlt évben nyug­díjba mentek nyugellátását ren­dezi. Ennek megfelelően az 1991 előtt megállapított bal­eseti járadékok összege 21 százalékkal emelkedik, míg a nyugdíjaknál minimum havi 650 forintnyi, maximum havi 2000 forintnyi kiegészítésre lesz lehetőség. A nyugdíjemelés azokat* érinti, akik 26 ezer fo­rintot meg nem haladó saját­jogú nyugellátásban, rokkant­sági nyugdíjban részesülnek, és nyugdíjjogosultságukat múlt év december 31-ig megszerez­ték, nyugdíjuk összegét pedig ez év február elseje előtt álla­pították meg. Az Országgyűlés pénteken — a nyári rendkívüli ülésszak utolsó napján — reggel 9 óra­kor folytatja a munkát. Kerek negyven évvel ezelőtt Mohács szabó kisiparosai közül tizenhatan kézikocsira rakták varrógépeiket, összeszedték szerszámaikat és bevonultak a „közösbe". Megalakították a Szabó Szövetkezetét. Az 1951-es szövetkezetesítést követően még néhányon a helybéli mesteremberek közül hozzájuk szegődtek, s ezzel gyakorlatilag a város minden valamire való mesterembere ott dolgozott. Kezdetben fenn­tartották a méretes szabóságot, emellett a kereskedelemnek munkásruhákat varrtak, majd néhány év múlva, mikor egye­sültek a női ruhákat készítő Út­törő Szövetkezettel, bővült a termékskálájuk. Beindították a szakmunkásképzést is, így az utánpótlást biztosították. Idővel mind igényesebb kivitelű áru hagyta el a műhelyüket, férfi és női konfekciót egyaránt gyártottak. A Mohácsi Ruházati Ipari Szövetkezet néven 1977-től is­mét gazdálkodó egység 1990 júliusában 80 dolgozóval, 118 varrógéppel, önálló, új gyártó- csarnokkal, irodákkal — vagyis a teljes vagyonával tető alá hozott egy kft-t a német NO­VA céggel. Ám hét szabász, va-, lamint a gyesen, gyeden levő, összesen húsz varrónő megtar­totta szövetkezeti tagságát, nem írt alá bérmunkásnak a most már MORINOVA néven be­jegyzett kft.-be, és nem is kért az ott ajánlott munkából. Még 1990 szeptemberében, az egye­sülést követő két hónap múlva összehívták az erősen megfo­gyatkozott szövetkezeti tagság közgyűlését és a már nyugdí­jas elnöküket, Pásztor Ádámot kérték föl ügyeik, soraik rende­zésére, ismét megválasztották elnöknek. Pásztor Ádám negyven évvel ezelőtt egyike volt annak a ti­zenhat mesterembernek, akik összeadták-hozták a szövetke­zetét. Mindent elölről kezdve ismét nekilátott és a Tanács­ház utcai műhelyben a marok­nyi szövetkezeti tagság elisme­rést érdemlő munkája nyomán 1991 májusában ismét termel egy szalag! Harminchárom embernek adnak munkát, havi átlag 10 000 forint keresettel. Elég volt két hónap ahhoz, hogy a régi, belga megrendelő mellett már egy franciának is varrnak, de rövidesen a part­nereik sorába írhatják az osztrákot. Büszkék rá, hogy rangot je­lent náluk dolgozni. A felvéte­lért sorba állnak, s nem azért, mert a városban másutt, ugyan­ebben a szakmában nincs munkaerő-kereslet. A kényszerű helyzet ellenére — a vagyonu­kért. az ehhez tartozó ingatla­nért még pereskednek a NO- VA-val — a munkavégzéshez megfelelő körülményeket te­remtettek. Az elnök szerint a sikereik, elismert munkájuk fő­leg Mutschler Rudolfné érdeme. Pásztor Ádám egy pillanatra megáll a műhelyajtóban és el­mosolyodik: tavaly ilyenkor ki­fosztva. elhagyottan, piszkosan állt ez a csarnok. És tessék, termelünk! Berta M. Levélváltás „magasházi” lakásügyben H Fórumon folytatódik a párbeszéd A pécsi magasház egykori bérlőinek csoportja lapunkon keresztül juttatta el kérését — panaszát dr. Krippl Zoltán pé­csi polgármesterhez. Mint írják, az utóbbi idő­szakban különböző fórumokon és a sajtóban ismét feleleve- nitődött a „magasház” ügye. A „magasház" hátrányos hely­zetbe került lakói kételyeikre, problémáikra megnyugtató vá­laszt senkitől sem kaptak, csak „ködös" ígéreteket, amelyek még bizonytalanabbá tették őket. Úgy érzik, a város vezetőjé­nek kell, bogy legyen ideje akkor is meghallgatni a vá­lasztópolgárait, amikor gond­jaik vannak, és igyekezzen, le­hetőségeihez képest, segíteni a megoldást. Kérjük, hogy személyes meg­hallgatáson fogadja a hátrá­nyos helyzetbe kerülteket a városházán, vagy más, erre al­kalmas helyen, a mielőbb! kö­zeljövőben. * Dr. Krippl Zoltántól a kö­vetkező tájékoztatást kaptuk a segítségkérő sorokra: Mint ismeretes, a „magas- házból" kiköltöztetett bérlők elhelyezése 1990 márciusában befejeződött. A lakók ideig­lenes jelleggel —, 1991. már­cius 31-ig - kaptak elhelye­zést összkomfortos lakásokban. Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése az ideiglenes el­helyezésre vonatkozó határ­időt —, figyelemmel arra, hogy a magasház sorsáról döntés még nem született -, 1991. május 31-ig meghosszabbítot­ta. Ezt követően, a Polgármes­teri Hivatal műszaki osztálya V. 3183/1991. számú határo­zatával kimondta, hogy a la­kások megsemmisültek, ezál­tal a bérleti jogviszonyok megszűntek. Ez a- ténymegálla­pítás a jelenlegi helyzetet minősíti. Amennyiben ezen határozat jogerőre emelkedik, úgy a la­kásügyi hatóságnak lehetősé­ge nyílott volna a bérlők igé­nyének megfelelő, végleges el­helyezések biztosítására. A műszaki osztály döntését egy „magasházi" bérlő azonban megfellebbezte, ezért a hatá­rozat elbírálásáig a konkrét ügyintézés mindenképpen ké­sedelmet szenved. A Polgármesteri Hivatal Ha­tósági Irodájának lakásügyi osztálya eddig is minden fel­világosítást megadott a* ér­deklődőknek, ennek ellenére azt tervezzük, hogy augusztus közepéig egy fórum keretében az érdekelteket részletesen tá­jékoztatni fogjuk — közölte dr. Krippl Zoltán polgármester. Esti beszélgetés a pénzügy- miniszterrel Hat hónapja tart a „Kupa-meccs” Jelképesnek is tarthatjuk, hogy Kupa Mihály kedden késő es­te ingatag talajon - hajón találkozott az újságírókkal, hi­szen egy pénzügyminiszternek -, mint maga is bevallotta -, mindig nagyon nehéz megőrizni az (államháztartás) egyensú­lyát De jelzés értékű lehet az is, hogy a Kossuth-hajót erő­sen kikötötték a pesti Duna-parthoz; így mindenkinek az volt az érzése, hogy (a pénzügyminiszternek) szilárd talaj van a lába alatt A miniszter mintegy 20 va­csoravendégét köztük a Fe- renczy-Europress főszerkesztő­jét azért hívta meg, hogy kötetlenül beszélgessenek a „Kupa-meccs” hat hónapjáról; éppen ennyi ideje ül az oly­kor nagyon is kényelmetlen miniszteri bársonyszékben Ku-. pa Mihály. A házigazda az általa ye- zetett Gazdasági Kabinet ülé­séről kimerültén érkezett, de rögtön dinamikussá vált, ami­kor hozzálátott a féléves mér­legkészítéshez. Láthatóan a legtöbbre azt tartotta, hogy megpróbált hosszú távra te­kintve, a szakmai kérdéseket a napi politikától távol tartva, a magyar adottságokból kiin­dulva dolgozni, figyelve a pénzügyi és a szociális kérdé­sekre egyaránt. Nem titkolt célja volt a magyar társada­lom önbizalmának helyreállí­tása, erősítése, valamint a nemzetközi gazdasági-pénzügyi körök rokonszenvének, támo­gatásának felkeltése, fokozá­sa. Az e téren mutatkozó je­lentős eredmények elérésében —, az ország teljesítményének elsődlegessége mellett —, a pénzügyi kormányzat szavahi­hetősége is szerepet játszott. Külföldön azonban nemcsak az számít, amit mondunk, ha­nem elsősorban az, amit te­szünk — mondotta a miniszter. A mérce, amivel megméret­tünk: folyamatosan eleget te­szünk külföldi fizetési kötele­zettségeinknek, a politikai­gazdasági átalakulás rende­zetten megy végbe, a külföldi befektető biztonságban érez­heti magát és támaszkodhat a magyar szakemberek tudó-’ sára, tehetségére. Kupa Mihály szerint a gaz­daság — szavait idézve — „a kormány által kijelölt meder-, ben” halad, ezt mutatják a fi­zetési mérleg, a külkereske­delmi forgalom, az infláció alakulásának viszonylag ked­vező adatai is. A PM elkészí­tette a tőle „rendelt" jog­szabályokat, amelyek egy ré­sze azonban még nem került a Parlament elé. A miniszter különösen fájlalja a szociális védőrendszerre és az adópoli­tikai koncepcióra vonatkozó törvények elmaradását. Meditáló gondolatmenet, meg-megálló beszéd és több sóhaj — így változott a házi­gazda előadásmódja a gon­dok felsorolásakor. „Forduló­pontok következnek — mon­dotta. Eldől, mennyire tartás és értékes lesz a külföldi tőke jelenléte Magyarországon, de ehhez az eddiginél sokkal pontosabb működési szabályok kellenek. Eldől, ellent tu­dunk-e állni az újabb és újabb költségvetési kiadások­ra vonatkozó —, olykor jórészt a politikai megoldásokat a gazdásági ésszerűség és lehe­tőség elé helyező — követelé­seknek akkor, amikor a bruttó hazai termék (GDP) az ere­detileg tervezett 4 százalékos csökkenéssel szemben 5—10 százalékkal esik vissza, s ke­vesebb lesz az adóbevétel, mert kisebb a hazai fogyasz­tás és megszűntek a KGST- kapcsolatok. Eldől, kordában tudjuk-e tartani az inflációt, amikor azt gerjesztő döntések születnek —, ismét nem gazda­sági szempontok szerint" Ilyen körülmények között a miniszter egyetlen feladatot lát maga előtt: kérlelhetetle­nül érvényt szerezni a kor­mány gazdasági programjá­nak, ami tőle megalapozott igeneket és a realitások dik­tálta nemeket követel —, ez utábbiok nem teszik őt kel­lemes partnerré a kormány berkeiben és azon kívül sem. S ennél a témánál került a „fehér asztalra" a „Kupa- meccs" egész problémaköre. Mert ennek a mérkőzésnek sók-sók részlete került — stí­lusosan szólva —, terítékre. Anélkül, hogy a házigazda bárkit is a nevén nevezett' volna, érzékeltette: a Pénz­ügyminisztérium több straté­giai és taktikai kérdésről vitá­ban áll más tárcákkal —, az újságírók persze tudták: fő­ként a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumával - s olykor azt látja, hogy nem mindenki tartja egyfor­mán kötelezőnek a maga szá­mára a kormányprogram be­tartását. A hatáskörök elmo­sódnak, nem világos, ki a fő­felelős a gazdaságpolitika végrehajtásáért. (Gazdasági csúcsminiszter kellene?) Sok gondot okoznak a megalapo­zatlan híresztelések a forint leértékeléséről („a forint most igen jó pénz, nincs szükség a leértékelésre") vagy az idei bérliberalizócióból, aminek még nem jött el az ideje. Ebben a meccsben Kupa Mihály —, miként minden sza­va elárulta —, nem adja fel egyetlen pozícióját sem, de arra készül, hogy jobb hely­zetbe hozza magát. Harcba indul a parlamenti tagságért: a Szerencs környéki választó- polgárok képviselője kíván lenni. A beszélgetés véqül is han­gos töprengéssé változott. Töp­rengett a miniszter: vajon mi­kor lesz már tiszta képe arról, mennyibe fog kerülni a kár­pótlás és kell-e pénzt előte­remtenie a világkiállításhoz? Töprengtek az újságírók: va­jon nem kellene-e a túlzott állami centralizációtól „meg­menteni", vagyis privatizálni a privatizációt? De a búcsú­záskor mindenkit az foglalkoz­tatott, vajon ki lesz a „Kupa­meccs" győztese? Remélhető­leg az ország. Pálos Tamás Ferenczy-Europress Gyógyhatású Samarin pezsgőpor Gyógyhatású pezsgőpor értékesítését kezdi meg a Kereskedel­mi és Lízing Kft. A cég megkapta az élvezeti cikként is forgal­mazható szer kizárólagos magyarországi forgalmazásának jogát a gyártó svéd—osztrák Cederrotb International S. A.-tói — jelen­tették be a német—magyar kereskedő cég sajtótájékoztatóján csütörtökön. Ettől a naptól kezdve idehaza is kapható lesz a gyógyszertárakban, Herbária szaküzletekben és mintegy száz élelmiszerboltban a Samarin pezsgőpor. A Samarin alkalmas a gyomorsavtúltengés, nehéz ételek, illet­ve alkohol fogyasztása következtében fellépő gyomorégés. meg­szüntetésére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom