Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-09 / 186. szám
IO aj Dunántúli napló 1991. július 9., kedd it postájából A postás és a kapuzárás Hogy utazzon a nyugdíjas? Már évek óta nem ültem vonaton, engedve rokonaim kedves invitálásának, elindultam Fenyvesre, hogy életemben talán utoljára láthassam a Balatont... Utazásom előtt a főpályaudvari tudakozóban azt a felvilágosítást kaptam, hogy 70 éven felül nem kell jegyet váltani és nyugodtan felültem június 28-án a 7.05-kor induló vonat I. osztályú kocsijára, ahol csak pár személy volt. Elhelyezkedtem és hálával gondoltam a MÁV-ra, hogy ilyen kényelmesen utazhatok . . . Ám jött a kalauz és közölte: itt nyugdíjas nem maradhat, menjek át a II. osztályra vagy fizessek 252 forintot. Bár elég bátor nő vagyok, nem mertem a robogó vonaton átmenni, és befizettem a kért összeget. Ha a felvilágosítóban közlik velem, hogy a nyugdíjas milyen osztályon utazhat, nem kerülök ilyen kellemetlen helyzetbe. Egy 85 éves kisnyugdíjas (Név és cím a szerkesztőségben) Hol lakom? Kiről nevezetes? Nagyon sokan vagyunk, akik lakunk egy utcában, de hogy kiről van elnevezve, ki volt vagy mi volt az illető, azt már nem tudjuk. Valljuk be őszintén, sokan így vagyunk, különösen most, amikor ismét ,,lenevezik" vagy visszaadják, ismét helybenhagyják azokat az utcaneveket, amelyek pár évtizeddel előtte voltak. Hogy ez jó vagy rossz? Majd 40—50 év múlva elválik. Gyereket, felnőttet kérdeztem meg, vajon ki volt Móra Ferenc? Voltak jópáran, akik semmit sem tudtak válaszolni, volt, aki találgatásba kezdett. Hanem aztán megkérdeztem egy 10 év körüli kisfiút, és a gyerek gondolkodás nélkül rávágta, hogy Ranga Lászlóról, az autóversenyzőről, mert itt lakik a sarkon. Berényi István Pécs, Móra Ferenc u. 48. A diósviszlói lélekharangról A diósviszlói temetőből elvitték a lélekharangot. Arra gondolok, hogy ez a harang nem egyike-é azoknak, amelyeket még Kemics — az időben ez volt a falu neve, aztán lett Kémes — népe a templom kertjében lévő kriptában rejtett el a törökök elől. És amikor Battyhány Kázmér gróf bírta azt az egész birtokot, ki- ásatta a harangokat és tudomásom szerint a vármúzeumban voltak még az 1930-as évben Siklóson, és az időben dobálták ki az utcára, ami a múzeumban volt. így kerülhetett a Tüskési-majorba, onnan meg a diósviszlói temetőbe. Ennyit tudok a harangokról. Május 22-én egy csomagot adtak fel címünkre, amelynek házhoz szállítását is kifizette a föladó. Még aznap este telefonált, hogy a csomagot föladta, várjuk a megérkezését. Hát vártuk is 23-án, 24-én, de nem jött. Viszont helyette 24-én délután egy értesítőt találtunk a levélszekrényben. A legnagyobb meglepetésünkre V. 23-i dátummal a bal felső sarkában pedig „Kapuzárás” megjegyzéssel. Most csak az a kérdés, hogy került az értesítő a levélszekrénybe 24-én? Azonnal fölhívtam a postát telefonon, sajnos több kapcsolás kísérletezése során csak a főnöki irodában vette föl egy hölgy, akinek elmondtam panaszom. Kértem, hogy intézkedA június 25-i Új Dunántúli Naplóban jelent meg az „Anya, ne!” című írás. Ehhez szeretnénk hozászólni mi, családtagok, akiknek a bánat mellett még igen sok gondot és még több szomorúságot okoztak a közöltek. Az írás szerzőjének semmi orvosi Írásos anyaga és Szakorvosi véleménye nem volt, csupán a rendőrségi akták alapján irta meg a cikkét. Magyarázat — kérésünkre a válasza —, hogy minket megbántani nem akart, csak az emberek figyelmét akarta felhívni, ő csak a „száraz tényeket”" közölte. De figyelmen kívül hagyott egy nem kis dolgot, még pedig azt, hogy az emberek rosszhi- szeműek. A cikk nélkül is igen sokféle pletyka terjeng és minjen a csomag kikézbesítéséről, vagy szíveskedjenek a házhoz szállítási díjat megküldeni. Eltelt több, mint egy hónap, és sajnos a szállítási költséget nem kaptuk meg. (Nővérem, aki a föladó volt, is nyugdíjas.) Két héttel előtte is kaptunk egy csomagot, a kapu akkor is zárva volt, de a csomagkézbesítő akkor megtalálta a csengőt. Most talán azért nem, mert akkor nem kapott borravalót? A 6300 forint nyugdíjból? A másik: az utolsó két hónapban fölváltva, pénteken nem kaptunk Nők Lapját, szombaton pedig az Új Dunántúli Napló nem érkezik meg, de hétközben is sokszor elfelejtik bedobni. Pedig a levélkét mennyi támadás és vád ért emiatt! Az írásban szó szerint nem szerepel, hogy a kislány megfulladt, csak, hogy egy 80 centis ágyon két nő között feküdt. Szerintünk ez azt sugallja, hogy agyonnyomták. Igaz, hogy nevünket nem említi, de falunkat igen, s így most Kökényben és környékén azt hiszik az írás nyomán, hogy mi meggondolatlanok, „mámoros” házibulizók voltunk és mindenki ujjal mutogat ránk. A boncolás megtörtént és így mi is megtudtuk a halál okát: hirtelen csecsemőhalál. Heveny hörgő- és hörgőcskegyulladás váladékpangással, kétoldali középfülgyulladás. Fóris Lászlóné és leánya, Tóth Andrea szekrényre rá van írva. Nahát az ingyen Extra meg a Hétfői Hírek pedig rendszerint a földön hevernek, mert a kapu alatt dobják be, mi pedig a lakásban az asztalon, vagy ágyban olvassuk. Ez aztán a higiénia! Több alkalommal is reklamáltam akár a hírlaposztólyon, akár a kihordónál, minden marad a régiben és egyre rosz- szabb lesz. Volna két javaslatom: a csomag házhozszállítási költségét szüntessék meg, a hír- lapkihordókat pedig alkalmazza a szerkesztőség. Sok bosz- szúságtól mentenének meg bennünket, előfizetőket! Elloptak egy emléktáblát A kantavári forrásnál alakult meg hetvenöt évvel ezelőtt 1916-ban - a Pécsi Cisztercita Főreáliskola 47. számú cserkészcsapata. öregcserkészei ezt az 'eseményt örökítették meg egy márvány emléktáblával, amit Ernst Henrik kőfaragó mester, az egykori „farkaskölyök" készített és ágyazott betonba a forrás fölött, az avatás előtti nap délelőttjén. Délutánra a tábla eltűnt. — Erről Vándor László értesítette szerkesztőségünket. Vajon ki feszítette le a márványlapot és miért? Kinek jelenthetett jó tréfát, hogy a másnap szép számban ösz- szegyűlt öregcserkészek hűlt helyét találják? Mindenesetre a márványnál tartósabb anyag az emberi emlékezet, ahonnan negyven év alatt sem sikerült kitörölni a hajdani szép közösségi összetartozást. A koszorúzás Tiem maradt el. R. Zs. Gondban az amatőrök Pécsi amatőr együttesek régi problémája: sajnos, hosszú ideje nem lehet a városban az erősítőinkhez elektroncsövet (EL 34) kapni. így nem tudunk fejlődni, próbálni. Bármilyen segítség nagyon fontos számunkra. — SCHAN- DAL GUYZZ. 41-269. Ozv. Zsigmond Józsefné Bogádmindszent A pécsi Kertvárost fojtogató szemétről írtam június 27-i számunkban. A Város- gondnokság jelezte, hogy véletlen egybeesésként aznap a villányi szakmunkásképző diákjai, akik a pécsi parképítő vállalatnál töltik nyári gyakorlatukat, végigtakarították az említett környéket, a Berek utcától a Diana térig és tovább. Kérték, amint tehetem, nézzem meg igy a helyet, rá sem ismerek, de siessek! Kedden Gerendássy Tamás kertészeti előadó kísért' el utamon. írjam le mégegyszer ugyanazt? Hát ezért kellett volna sietnem! Pedig a gyerekek rendesen feltakarítot- tók, bizonygatták többen is. Senki földié Az itt lakók nem érzik magukénak a környéket — elemezgette kísérőm a helyzetet. (Megjegyzem:- mitől is érez: nék annak? Kötelességük nincs vele szemben más, mint amennyit saját igényük diktál, viszont jogot sem formálhatnak rá. Közterület.) Áprilisban kétezer pécsi iskolás gyűjtötte városszerte a szemetet - folytatta. - A 2500 zsák egyötöde innét tellett meg. Mivel a gyűjtésért hektáronként kaplak ezer forint tot, az Anikó utcai gyerekek rosszul jártak . . . Nemrég a szeme láttára a 4. emeletről öntötték le a szemetet - háborgott még utólag is a dolgon Gerendássy Tamás — mikor szólt, megkérdezték, van valami köze hozzá? Van. Sz. L. I. Sz. J.-né Pécs A pécsi Jókai tér - a tiltó táblák ellenére - egy zsúfolt parkoló benyomását kelti, mintsem egy nyugalmas szigetet a forgalmas belvárosban. A díszes ivókút sem működik évek óta, félő hogy a gondozás hiánya miatt végleg tönkremegy. Fotó Proksza László A csecsemőhalál valódi okáról... A Világ Világossága Alapítványról írt cikkekhez Nem stílusom a „ szennyesek kiteregetése" és egy jó ügynek problémamegoldás idején a nyilvánosság többet árt, mint használ, de mivel az elmúlt néhány hétben két cikk is megjelent az Új Dunántúli Naplóban Gáldonyi Magdolna tollából a Világ Világossága Alapítványról és személyemről, kénytelen vagyok néhány tényt közölni. Ugyanis a fenti cikkek felháborítóan egyoldalúak, részrehajlóak voltak és egyetlen cél volt kiolvasható belőlük, engem bemocskolni, hogy átjátszhassak az alapítványt és igy az intézetet saját érdekeik kiszolgálására. A tények a következők: 1. 5 éve szervezem a Világ Világossága Alapítványt társadalmi munkában. 2. Az alapítvány célkitűzése: egy gyermeksebészeti gondozási centrum létrehozása, melyben nem egy, d® három (!) szemészeti szakrendelő szerepel, s mivel nem állami létesítmény, hanem magánalapítvány hozta létre, minden pejorativ íz nélkül nevezhetjük ,,magánszemészeti szakrendelésnek". 3. Saját tulajdonú magánrendele- sem az alapítvány bejegyzése előtt 2 évvel már működött. Az alapítvány tulajdonát képező épület költségeinek jelentős része, mintegy 10 millió Ft az én közvetlen munkám eredménye. Ezzel szemben Tolnai Gábor, megbízott igazgató mintegy 6 hónapja alkalmazottja az alapítványnak, havi 29 000 (huszonkilencezer) Ft-ért, és ez idő alatt a „jó menedzser" hírében álló igazgató tevékenysége eredményeként befolyt összegek nem érik el a 100 000 Ft-ot. Szabó Sándor formális alapitó pedig, saját bevallása szerint, az elmúlt 2 hónapban sokat foglalkozott az alapítvány témájával. Örülök, hogy aktivizálni kívánja magát, mivel ez idáig az alapító- okiratban lefektetett vállalásait sem teljesítette egészében. Remélem, nagy elszántsága az ügyért és nem az ügy ellenében él. 5. Az alapítvány célkitűzései között sehol sem szerepel egy kizárólagosan oktatási jellegű intézmény! 6. A tényleges oktatás 2/3-a a Jurisics Úti Általános Iskolában történt! Az alapítványintézet összesen 4 bizonyítványt adott ki a sokat emlegetett évzárón. Az előkészítősök a csoportvezető által a közös szülői értekezleten tett kijelentés alapján azért nem kaptak bizonyítványt, mert az előirt tananyagot nem tudták elvégezni. (2 tiflopedagógus foglalkozott teljes munkaidőben 6—7 gyermekkel.) 7. Tolnai Gábor 30 százalékos fizetésemelést eszközölt az intézet dolgozó részére anélkül, hogy az alapítókkal egyeztette volna, akik az anyagi fedezetet biztosítják. Természetesen önmagát is beleértve, megfejelve vezetői pótlékkal amely az eredetileg megállapított fizetésben benne foglaltatott. igy elérte, hogy a főállású, mintegy 12 000 Ft-os fizetés (saját bevallása) helyett a másodállásban betöltött igazgatói tevékenységéért havi 29 000 Ft-ot kapott. Munkaköri leírását, melyet a kuratórium megszavazott, sőt vele is megvitatta, a mai napig nem írta alá, mert még több jutalmat akart. 8. Tisztában volt Tolnai az alapítvány nehéz anyagi helyzetével - jelen volt a kuratóriumi üléseken — és mégis ilyen jogtalan fizetésemelések után is az 5 éves végzettségű, 3 éves gyakorlattal rendelkező tiflopedagógusnak - aki 3 értelmi fogyatékos, gyengén látó gyermekkel foglalkozott - havi 17 000 Ft-os fizetés mellett 8300 Ft túlmunkadijat számfejtett, az 1 éves végzettségűnek 5000 Ft túlmunkadija, hasonló mértékű „leterheltség" melett. És ezek után folyamatosan körözte a leveleket a kuratóriumban, hogy nincs pénz a gázra, vízre és a 11—14 000 (!) Ft-os telefonszámlára I 9. A szemészdoktornő alkalmazásának jogossága az 1991. március 21-i kuratóriumi ülés óta folyamatos téma. Hogy az ügyet békésen rendezzük le, 1991. május 14-i dátummal egy megállapodási javaslatot küldtünk a kuratóriumi elnökség aláírásával, mely nem érkezett visz- sza. így kénytelenek voltunk a szerződést egyoldalúan felmondani. 10. A gyermek kiválasztásáról: Az orvosi vizsgálat mellett psychológiai, pedagógiai vizsgálat történt. A képezhetőségről a vakszakos és általános pedagógusok adtak véleményt. De fontos, hogy szem előtt kellett tartani a bentlakás korlátolt lehetőségeit, igy elsősorban azok a rászoruló gyermekek nyerhettek felvételt, akik a bejárást vállalni tudták. Az oktatási anyag jelentős részét az én személyes utánjárásomra 1990 augusztusában a Művelődési és Közoktatási Minisztérium gyógypedagógiai főosztálya küldte le. A speciális gyengénlátó-füzeteket az én külön kérésemre a Fűzfői Papírgyár soron kívül gyártotta le 42 000 Ft értékben (több évre elegendő mennyiség). Ezenkívül számos eszköz van (olvasókészülékek, abokuszok), melyek beszerzésében a pedagógusok szinte nem vállaltak szerepet, de ennél is nagyobb baj, hogy a meglévő eszközöket nem hasznaitok! (Szülő panaszkodott, hogy a nehezen olvasó gyermekek egyszer sem jutott ai év folyamán a nagyítást biztositó olvasókészülékhez I) 11. A dolgozók bérének átutalása minden alkalommal időben megtörtént. Tehát nem helytálló az u|- ságiró állítása („kétszer maradt el hetekig a dolgozók bérének kifizetése"). Azonban volt olyan, hogy a sok indokolatlan túlmunkadi] nem fedezte a teljes összeget. 12. Az átlag 1,5 gyermek/peda- gógusarány még az USA-ban sem létezik. Erősen túlzó, bármilyen he- terogén csoportokról van szó. E* nem rentábilis. Világszerte 7-10 gyermek van egy tanulócsoportban, mely ebben az intézményben csak az óvodában valósult meg. Ilyen kis csoportoknál heti 26 órás munkaidő indokolt és nem 20 órás, ahogy ez itt történt. 13. Az egyházak pedig nem cserbenhagyták az alapítványt, hanem belátva szerepük formálissá válását, hisz az intézet léte óta az anyagi ügyeket a gazdasági csoport bonyolítja, s mivel „a létrejött intézet működésének anyagi támogatása meghaladja egyházunk lehetőségeit, mint az alapítvány kezelői, a másik két egyházmegye felelős vezetőivel egyetértésben azt állapítottuk meg, hogy az alapítvány súlyos anyagi helyzetén nem tudunk segíteni (• • •) Ebből azt a következtetést kell levonnunk, hogy p kiváló megtiszteltetést jelentő megbízást felmondjuk ..." A részlet a Baranyai Református Egyházmegye lemondó leveléből. A három kezelői tisztségről lemondó egyház közül 2 a további segítségét felajánlotta alapítványunknak. 14. Befejezésül hadd gyarapítsam Gáldonyi Magdolna és informátorai ismereteit azzal, hogy egy alapítvány működéséhez nem írja elő a jogszabály a kuratórium kötelező fennállását és a kezelői tevékenység mikéntjét is az alapítók (többsége és nem kisebbsége) határozzák meg. Dr. Sebestyén Ibolya, a Világ Világossága Alapítvány elindítója, alapító Csak a magas arakat bíráltam Az Új Dunántúli Napló március 12-i számában megjelent olvasói levelemben a vízórák vásárlásáról írtam. A leírtak tényszerűek voltak, mert a vízórákat és tartozékait külön vettem és annyiért, ahogy leírtam. Azóta Tálosi János kereskedő tudomásomra hozta, hogy a nagykereskedelemtől ő is külön kapta, a 100 forintért adott csatlakozó pedig a vízcsap tartozéka volt. Ám a leírtakat személye elleni sértésnek vette. Elnézést kérek, de nem ez volt a szándékom, hanem a jelenleg szokásos kereskedelmi módszerek és a magas árak bírálata. Deák János komlói nyugdíjas Hiába kerestem a bélyeget... ,.Magyar Mána"-kegyhelyek'‘ elnevezésű bélyegsorozat kibocsátásáról adott hírt a posta. Felkerestem a mohácsi 1. sz. postahivatalt és szerettem volna vásárolni a bélyegekből. Ott sajnálattal közölték, hogy mindössze 10 körül kaptak, azt is borítékon felragasztva. így most azt kellett megállapítanom, hogy a korlátlanul felhasználható bélyegből még csak korlátolt készlettel sem rendelkezik a posta. Kérdezném: miért kell hírt verni az újság útján olyan valaminek, amit másnap nem lehet kapni? Kolozsvári József Mohács
