Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-17 / 164. szám
a aj Dunántúli napló 1991. június 17., hétfő IV o m§ mehet Ötuen eve történt Cl.) 1941. június 21-én este 'felolvasták a már két napja a készenléti állásokban kuporgó „Keleti Front" katonái előtt Hitler hadparancsát, s másnap 'hajnaliban a hatalma teljében lévő német fegyveres erő — hét hadsereg, négy páncélos csoport, három légiflotta, hárommillió ember, hatszáz ezer jármű, 3580 páncélos, 7184 löveg és 1830 harci repülőgép — megindult kelet felé. AZ ACÉLEMBER ÖSSZEOMLOTT Sztálin, a világ leggyanak- vább emlbere, aki öreg korára mór senkiben sem bízott, még saját magában sem, csak egyvalakinek hitt vakon, Hitlerinek. Mindvégig provokációnak tartotta a közelgő német támadásról szóló híreket, s most sápadtan, „kissé leverten", bosszú, nyomasztó csendben, mélyen elmerülve gondolatai- iban, fogadta a katasztrofális beszámolókat. Az acélember összeomlott, élete munkáját láttái romba dőlve, s a német 'hddm űve letek k i'bo ntako zá sa kor teljesen visszavonult „az erdőiben lévő közeli dácsába”, maijd tíz napig tartott, amíg lelki egyensúlyát .megtalálva, július 3-án megtartotta a bizodalmát helyreállító, gyú'jtó- 'hatású beszédét. A ■németekkel együtt indult el a világtörténelem legvéresebb hadjáratára Finnország és Románia fegyveres ereje. Június 22-én hadát üzent Olaszország, fegyveres felkelés tört ki 'Litvániában, 23-án hadba lépett Szlovákia, 25-én a semleges Svédország engedélyezte a német csapatok átvonulását, a török parlament ratifikálta a Németországgá! kötött 'barátsági és megnemtámadási egyezményt, Dánia visszahívta követségét Moszkvából, a horvát államfő pedig azt kérte, bogy hadserege a német baj társaikkal együtt'harcolhasson a bolsevizmus ellen. Nyugat-Európából folyamatosan érkeztek a hírek spanyol, francia, belga, holland és norvég önkéntes alakulatok szervezéséről. A magyar történeti irodalomban egészen a közelimúltig, így az 1985-ben megjelent hivatalos hadtörténelemiben is tényként szerepel, bogy o magyar vezetés már 1940 decemlberben, Bartha honvédelmi miniszter és Werth vezérlkarl főn'ölk beiülini látogatása. során tudomást szerzett egy esetleges fegyveres fellépés szükségességéről, s a magyar delegáció — korszerű német fegyverek fejében —nyomban hajlandó volt 15 dandárral részt venni a várható háborúban. Eme állítások Ujszá- szy tábornok, o Vkf. 2. osztályának volt vezetője vallomásaira támaszkodnak, melyek a A titokzatos kassai bombázás nürnbergi perben hangzottak el. Márpedig a tanúként felhasznált Ujszászy a perben nem volt jelen, a hadifogságban tett, tehát rendkívül kétes értékű vallomását a szovjet ügyész olvasta fel, így bizonyító erejű történelmi forrásként aligha fogható fel. A rendelkezésre álló német adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a német hadvezetőség csak Románia és Finnország részvételére számított. Magyarországnak nem voltak területi követelései Szov- jetoroszarszággal szemben, semmi oka nem volt, hogy rátámadjon, ezért feltételezni lehetett, hogy Németországtól ellenszolgáltatásokat fog kérni hadiba lépése esetére, de tartottak a német 'körök attól is, hogy Magyarországról a hadjárat előkészületeinek hírei eljuthatnak a brit követségre. Magyarországot a németek nem tartották megbízhatónak. Természetszerűleg figyelembe vették az országot, mint ellátóbázist és felvonulási területet, de nem hagyták o katonák figyelmen kívül egy önkéntes csatlakozásnak a lehetőségeit sem. KINCSTÁRI OPTIMIZMUS Egyértelműen megállapítható, hogyha valaki igazában a honvédség oroszországi fel- használását szorgalmazta, az elsősorban és szinte kizárólag Werth Henrik és a köréhez tartozó vezérkari tisztek csoportja volt. Werth meg volt ■ugyanis győződve arról, hogy Németország nyeri meg a háborút, és ezzel a lépéssel Magyarországnak akart kedvező pozíció'kat szerezni. Mór a február végén tartott harcászati meg beszéléseken bejelentette, hogy „rövid időn belül sor kerül egy német—orosz háborúra, amelyben nekünk is kötelességünk részt venni”. 'Előkészítette a mozgósítás tervét, és a német összekötő tábor- nókkal a hadiba' lépés menetét. Egymás után három emlékiratot is 'intézett a kormányhoz, amélyben politikai és katonai egyezmény megkötését ■sürgette a németekkel, és önként kívánt csatlakozni a keleti hadjárathoz. Hasonlóképpen a háború érdekében tevékenykedett Sztó- jay Döme berlini követ, aki mániákusan ismételgette jelentéseiben, hogy „érdemeket” kell szereznünk, mert Szlovákia, Románia, sőt Horvátország is verseng a németek kegyeiért, s ezen érdemek fejében vélte a Bánság és Dél- Erdély kérdésének megoldását. 'Kritika nélkül átvette a német vezetés kincstári optimizmusát o berlini magyür katonai attasé, Homlok Sándor, és elsősorban a szovjetorosz háborús kapacitás és a Vörös Hadsereg erejének irreális alá- becsülésével szolgáltatott érveket Werth Henrik elképzeléseihez, amikor a németék magabiztos véleményét továbbította. Eszerint a villám háború első hónapjában nagy ütközetekkel, a másodikban pedig folytatólagos menetékkei európai Oroszország területének nagy része német megszállás aló fog kerülni. A háború kitörését Bárdossy „megértéssel és megelégedéssel” fogadta, s hasonló volt o Hitler levelét kézhez vevő Horthy kormányzó reagálása is, de egyilkük sem gondolt arra, 'hogy ebbe a világméretű küzdelembe őriként belevezesse az országot. A minisztertanács Barthai 'honvédelmi miniszter szakvéleménye alapján (hat hét alatt a németek Moszkvában lesznek, és teljesen leverik az oroszokat) pusztán a diplomáciai kapcsolatok megszakítását mondotta ki. Kere szte s - F i sehe r be I ügy mini sz- ter még ezt is korainak ta- lá Ita. HORTHY NYOMOTT HANGULATBAN VOLT Berlin a magyar hadba lépés kérdésében kétértelmű magatartást tanúsított. Diplomáciai téren óvakodott, hogy legcsekélyebb mértékben is befolyásolja az eseményeiket. De a katonai vezetés már 22- én délután hangsúlyozta, hogy „inam akarunk semmit követelni, de köszönettel veszünk mindent, amit önként felajánlanak”, s másnap délelőtt mór javaslatot is kapott Himer összekötő tábornok: „a magyar katonai vezetők hozzák mozgásba a politikai vezetést, hogy azok magúktól ajánlkozzanak”. Himer ebben o széliemben igyekezett meg- gyúrni Werth vezérkari főnököt és László Dezső tábornokot, a hadműveleti osztály vezetőjét. Werth és a honvédelmi miniszter 23-án délután el is utazott Kenederesre, s ott két árán át tartó megbeszélésen igyekezték — eredménytelenül — rábírni a kormányzót a hadba lépésre. Távozásuk után Horthy igen nyomott hangulatban volt, azzal fenyegették meg, ho nem vesz részt ai hadjáratban, nem tudják visélmi a 'felelősséget, s a távolmaradás könnyen forradalmat válthat ki a tiszti karnál. A honvédség becsületére hivatkoztak, hogy „végre cselekedjünk”. (Folytatása következik) Páva István A Balaton-vidék kutatója A 82 éves korában elhunyt dr. Zákonyi Ferencet, a kiváló történészt, etnográfust, városvédőt 1991. június 2-án helyezték örök nyugalomra a balatonarácsi temetőben. Még sokan vagyunk, akik emlékezünk érces férfihangjára, midőn a 80-as évek elején minden szombaton lenyűgöző előadásban ismertette a Balaton mondavilágát, tájszépségeit, az eleddig nem vagy ólig ismert történelmi és földrajzi nevezetességeket. Mint városvédő két kötetes munkában irta le rendkívül érdekes ismeretanyagát szűkebb pátriája, Balatonfüred híres házairól. Elkészítette Balatonfüred monográfiáját is. Kiterjedt figyelme a dunántúli betyárhistó- riákro. Ezekről élvezetes stílusban, nagy hatást keltőén számolt be. A Balatonról írt ismeret- terjesztő könyve közismert. írt a Dunántúl hévizeiről, a balatoni hajózás történetéről is. Mint kiváló városvédő, közel 100 emléktáblát helyezett el nemcsak a Dunántúlon, de Párizsban, Londonban és a Felvidéken. Ápolója volt a lengyel-magyar barátságnak. A magyar idegenforgalom is nagy halottját tiszteli benne. Évtizedeken át segítette, támogatta a somogyi és veszprémi idegenforgalmi munkát, és bölcs szaktanácsaival nagymértékben előmozdította ezen régió kül- és belföldi látogatók által történő megismerését. Nem kevés azoknak az ismretterjesztő tanulmányoknak a száma, amelyeket tudományos elkötelezettséggel a nagyközönség számára tett közzé. A dunántúli tájnak, a Balaton világának lelkes kutatója, prominens tudósa volt, s így emlékét nemcsak szeretett városa, de mi városvédők is kegyelettel megőrizzük. Dr. Marton István A Pécsi Dalárda 1912-es emlékplakettje Egy adományozás története Egy fővárosi udvari fabódéból került elő Szabó Lajos budapesti lakos fia lakást cserélt a XIX. kerületi Taksony u. 17. szám olatt, és ekkor kiürítették az udvaron lévő fabódét is. A „limlomokat" egytől egyig kidobták volna, ha nem jön a véletlen. Szabó Lajos ugyanis régi dalárdista, három kórusban is énekel. A Vám- és Pénzügyőrség Férfikarában (karnagy Révész László), a Budapesti Húsipari Vállalat Férfikórusában (karnagy Kárpáti József), a BKV Férfikórusában (karnagy Kárpáti József). Ő nem restellte végigböngészni a „limlomokat", és több más érdekesség (például egy mérnöki diploma- munka) mellett rátalált a Pécsi Dalárda 1912-es emlék- plakettjére. A 245 mm átmérőjű bronzöntvény Szamosi—Soós műhelyében készült, archaikus ruhájú dalnokot ábrázol. A szélén körkörösen a következő fölirat található: „A Pécsi Dalárda félszázados jubileumának emlékére, Pécs Szabad Királyi Város Közönsége 1912.” Most pedig idézzük föl az 1912. évi jubileumi ünnepségeket. A Király utcai Nemzeti Casino épületében gyülekezett de. 11 órára a város minden rendű és rangú polgára az 50. jubileumát ünneplő Pécsi Dalárda köszöntésére. A város és a megye előkelőségei mellett ott voltak az alapító tagok közül Hoffer Károly díszkarnagy, Felsmann József főreáliskolai tanár, Platz Ferenc vasúti hivatalnok, Fuchs Adóm ny. elemi iskolai igazgató, Herczenberger József tánctanár, Reberics Imre örökös tb. elnök. Az esemény díszvendége gráf Zichy Géza, aki aranyérmet adományozott a kórusnak. Az üdvözlők sorában szólásra emelkedett özv. Majláth Györgyné zászlóanya, Nendtvich Andor polgármester, dr. Visy László főispán. Dr. Egry Béla országgyűlési képviselő serleget adományozott a következő fölirattal: „A babérokkal ékes Pécsi Dalárdának, félszázados örömünnepének emlékére." Az országos és a dunántúli szövetség disztáviratot küldött csakúgy, mint az ország számos dalárdája. Jó kívánságaikat fejezték ki a pécsi és baranyai dalosegyesületek is, A Pécsi Jogász Dalárda selyem- szalagot csináltatott erre az alkalomra „Dalban zeng a hon szerelme" fölirattal. A díszhangversenyt este fél 8 órai kezdettel tartották meg a Nemzeti Színházban. Vá- rady Antal erre az alkalomra Írott verse hangzott el „Az örök dal” címmel, majd a Rá- kóczi-induló következett. A hangverseny műsorán Grieg, Zichy Gyula, Chopin művei szerepeltek, majd az akkor ■működő tagok hódoltak a még élő legrégibb tagoknak. Az üdvözlő beszédeket követően a 110 tagú dalkör Witt művét énekelte, „A könny” címmel. Az esti bankettre a Nádor Szálló télikertjében került sor. Se szeri, se száma nem volt a fölköszöntőknek, kisebb műsort is összeállítottak. Még az akkor 68 éves Hoffer Károly is föllépett egy énekszámmal! A Pécsi Dalárda még további évtizedekig megörvendeztette városát fényes sikerekkel. Működése egy 1847- es első próbálkozás után 1862-től 1950-ig tartott, emlékét a városban az Apáca utca 12. számú házon avatott emléktábla jelzi. Az emlékplakett megtalálója, Szabó Lajos a közelmúltban egy hangversenyen találkozott Nagy Ernővel, a Széchenyi Gimnázium és a 'Mecsek Kórus karnagyával, aki hozta a 'hírt jelen sorok Írójának. Azóta már az adományozás megtörtént, a pia- 'kett a Baranya Megyei Levéltárban találhc' ck köszönetét tudunk mondani azoknak, akik eme becses ereklyéhez hozzájuttattak bennünket, jelen Írás is ennek megörökítésére született, ami egyben bátorítás a pécsi polgároknak, hasonló példák követésére! Dr. Vargha Dezső Ásatás a pécsi Citrom utcában (archív felvétel). Fotó: Horváth N. Sopianae Furcsának tűnik a napokban megjelent Pannónia régészeti kézikönyvének megállapitása: „Sopianae. Épületeiből mindössze egy nagyobb középület, talán fürdő van feltárva.” Hogyan is van ez? Pécsen, ahol Sopianae cigarettát gyártanak, Sopiana- (sic!) gépgyár van csak, eny- nyit tártunk fel a római városból? A korábbi években a régészeti munkák azonban nem nőttek túl egy-egy közműárok adta lehetőségen, ami természetesen a megfigyelés töredékességét is jelentette. Hatalmas változást hoztak az új építkezések a Citrom fóruma utcában, a Teréz és Jókai utcákban, az új áruházak, a Kereskedők Háza és az új Centrum Áruház környékén, (ahol a tervek szerint romkert lesz), és napjainkban a Nagyposta alatti területen. Valamennyi feltárás újabb és újabb adatot nyújt az ismeretlen Sopianaeról. Már vannak római utcáink, köz- és lakóépületeink, közfürdőnk. Találtunk leomlott oltárt és rengeteg tárgyat a mindennapok életéből. Az eddigi fantom-város konkrét alakot ölt. A római municipipm központi részéhez tartozott a Nagyposta környéke, ahol 1904 óta kerülnek elő falmaradványok. Fülep Ferenc, aki legtöbbet tett Sopianae megismeréséért, ide helyezte a legfontosabb palotát, a helytartóét. A palotától délre most egy tér (talán a fórum) bontakozik ki. A teret egy út keretezte, délkeleti sarkában egy hatalmas méretű oszlop lábazata látható, de az északi beépítést is megfigyelhetjük: egy nagyméretű kőépület helyiségei tárulnak fel. A jelenségek minőségükben és méreteikben megfelelnek a későrómai kori tartományszékhely elvárásainak. Ddvös lenne a bemutatásuk, hogy végre mindenki számára a helyes So- pianae-kép legyen nyilvánvaló. Kárpáti Gábor
