Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-01 / 148. szám
© aj Dunántúli napló 1991. június 1., szombat Négy fal« példáján s; Sok minden hiányzik a jövőbe néző bizalom megteremtéséhez Ahhoz, hogy egy községről megtudjunk valamit, nyolcnál kellett kezdem. Annál a nyolc falunál, amelyek korábban a Magypeterdi Közös Községi Tanács fészekaljához tartoztak társközségi minőségben. Ügy tűnik: az asztalnál ülő polgármesterek legszívesebben nem beszélnének erről az időszakról. Nem mondják, de érzékelhető: inkább nézzünk előre. radt. Van módunk összehasonlítani a helyzetünket az elmaradottnak minősítettekével: nem látunk különbséget — magyarázatot sem találunk . . . * Erről jut eszébe a botyka- peterdi polgármesternek, Pál Jánosnak: az új vasúti menetrend szerint az a vonat, amelyik reggel 8 óra felé ért be A területen főleg Nagypeterden építkeznek a fiatalok Läufer László felvételei Délutáni pihenő a botykapeterdi főutcán Teljesen igazuk van. Am ha ilyen biztos az alapihang, miből fakadhat a különös benyomás? Mintha ők sem döntötték volna el, hogy panaszaikat, nehézségeiket akarják-e az újságírónak felfedni vagy éppen ellenkezőleg, reményeiket, eredményeiket, a pozitívumokat. Következtethető ebből, hogy az ilyen nagyságú települések, mint Nagypeterd, Nagyváty, Botykopeterd és Nyugotszenterzsébet a legteljesebb zavarban vannak: miből, hogyan, kikkel, mikor? * Ami az említett nyolcast illeti: amikor önállóakká váltak, összesen 13 millió forint pénzmaradvány állt a rendelkezésükre az indulásihoz. Ennek az összegnek a rájuk eső részéből hozta létre az előbb felsorolt négy község az intézményirányító társulatot: mindegyikük azt vállalta, hogy a szükségszerűen közös intézmények működési költségéhez, munkájuk folyamatosságának biztosításához arányosan hozzájárul. Ezen túl a négy falu önkormányzata minden óvodás- és iskoláskorú gyermek étkeztetésének 30 százalékát fedezi — megosztottan közös tehernek tekinthetjük ezt is. Megemlítünk még egy pozitívumot: eddig egyik községben sem vetettek ki helyi adót. * Itt a beszélgetés a rögösebb témákra terelődött. Dr. Németh Zoltán körjegyzőé a szó: — Botykapeterden, Nagy- vátyon is súlyos gond az egészséges ivóvíz hiánya. Két és fél millió forintot szánunk a megoldásra, a céltámogatáson túl, de ha ezt nem kapjuk meg, akkor saját erőből kell felállítanunk a hidro- globuszokat. Kérdés: fel tud-e vállalni ekkora terhet a két apró település? — Múlt év márciusában je- Jent meg egy rendelet — mondja Kelemen László, Nagypeterd polgármestere —, amelyik 188 településnek adta meg azt a lehetőséget, hogy adókedvezmény biztosításával csalogassa az ipart, a vállalkozókat. Tőlünk nyugatra, keletre, mindenki beleesett, •Nagypeterd és Mozsgó vidéke megmagyarázhatatlanul kimaradt... Elképesztő tájékozatlansággal a földek aranykorona-értékéhez kötötték a kedvezményt — mérje ezt meg valaki ezen a környéken . . . — Holott ezekben a falvakban is egyre több a munkanélküli, s valószínű: a települések életképességének egyik eleme éppen az adókedvezmény lehetne — teszi hozzá Kis Tóth Kálmán, Nagyváty polgármestere. — Egy másik kategorizálás szerint — folytatja Kelemen László — gazdaságilag elmaradt térségek vannak. Felsorolják: mely községek tartoznak ezekbe. A mi „négyesfogatunk" egyöntetűen kimaSzigetvárról Pécsre, ezen túl nem áll meg se náluk, se Nagypeterden, se Szentdéne- sen. — Ugyan, miért nem? — há- borog. — Még csak meg sem Indokolták, hogy ennyire megnehezítették az itt élők utazását... Ezzel a megjegyzéssel az apró dolgokhoz jutottunk, ha a Pál János által mondottat annak lehet minősíteni. De •nem lehet, mert ők sokkal pontosabban tudják: mi fontos az általuk vezetett községek lakóinak, mi nem. Mindenesetre Kis Tóth Kálmán a napi nehézségeiket taglaló témakört így összegzi: . — A községi önkormányzatoknak még nem volt módja bizonyítani, hogy hosszabb távra előre nézve mire képesek, s hogy megbízhatóak. Nem hiszem, hogy erről sikerült a falvak népét meggyőzni. — Csakhogy ennek a jövőbe néző bizalomnak a megteremtéséhez sok minden hiányzik! — mondja a körjegyző. — Például az önkormányzati vagyon, ami lehet, szűkebb lesz, mint ahogy azt előre remélni engedték. Az apróbb feladatok megoldására azonban van lehetőségük az önkormányzatoknak. Nincs olyan nap, hogy valami ne lenne folyamatban — ez utóbbira ez legyen a bizonyság. Nézzük akkor, mi történt ebben az évben ebben a négy faluiban. Nagypeterden új utat adtak át, buszmegállót építettek, kialakították a parabolaantennarendszert, még ebben az esztendőben rendbe hozzák és bekerítik a szemétlerakót, a közös költségek engedte mértékig felújítják az 'intézményeket, a szolgálati lakásokat. Mór működik az új zöldségesbolt, a gyógyszerész válaszát várják: a rendelkezésére bocsátott és kellően előkészített helyiségben megnyitja-e a gyógyszertárat. Most ugyanis két kézigyógyszertár van, ám 600-700 000 forintos forgalommal. Botykapeterden éppen e beszélgetés napján írták alá azt a szerződést, amelyben egy 1000 méteres út megépítésére adtak megbízást. Másfél millió forintos munka. Ök 'is várnak egy válaszra: a díjtalanul biztosított épületben megnyit- Iják-e a helybeli postahivatalt? A faluban ugyanis a lakosság 46 százaléka inaktív. — Kétségbeejtő látvány, hogy annyi öreg ember áll sorba a nyugdíj megérkezésének napján — mondja Pál János. Legközelebbi feladatuk a szociális étkeztetés biztosítása — egy-ikét hónapon belülre remélik a jó megoldást. Nyugotszenterzsébeten — hallom a 260 lakosú kisközség polgármesterétől, Kára Dezsőtől — gázcseretelep kialakítását tudják maguk mögött. A nagyvátyiak elérték: június 1-jétől hetente kétszer rendel a faluban az orvos, a rendelőt és annak berendezését az önkormányzat biztosítja. * A Botykopeterd kapcsán említett szociális étkeztetés újabb zsilipet nyitott fel. Dr. Németh Zoltán: — A szociálpolitika egy önálló beszélgetést igényelne . . . Az önkormányzatoknak mind a négy faluban sok idős emberrel kell számot vetniük. Az egyik öregnek ilyen a jövedelme, a másiknak olyan. Akiknek azonban szüksége van rá, segítünk az étkeztetés megoldásában. Addig eljutottunk, hogy a rendszeres szociális segélyeket felülvizsgáltuk, s kiderült: több esetben is van lehetőség csökkentésére. A lényeg: nem az kapja, aki kéri, hanem aki rászorul. — A Nagypeterdi Általános Iskola konyhájának kapacitása lehetőséget ad a négy községben szociális étkeztetésre szorulók ellátására — mondja Kelemen László. Úgy tűnik, eddig ezt nem tisztázták egymás között a polgármesterek, ám most, hogy tudomást szereztek róla, a szállítás megoldásán kezdik törni a 'fejük. Menni fog, derül ki, mint ahogy az is: Nyugotszenterzsébeten nincs rá •igény. Az iskola konyhája egyébként 42—45 forintért adná az ebédet, akinek azonban nyugdíja ezt sem bírná el, az önkormányzatok kiegészítik az árat. — Jóllehet — volt érezhető a beszélgetésből — a polgármesterek a jelennel küszködnek a községek jövőjéért, az itt élők ellátásának, gondjainak megoldásáért, terveik természetesen vannak. Kára Dezső két utcát szeretne még lekövezni, a mintegy két kilométeres árokrendszert rendbe tenni a faluban, és megcsináltatni 1000 méter járdát. Mintha az derülne ki ebből: a biztos talaj hiányzik. Nagypeterden két éve élet- veszélyesnek minősítették a hajdani tanácsházát, ahol most a körjegyzőség működik. Fogalmuk sincsen arról, hogyan, miből, de mindenképpen szeretnék helyrehozni a gerendákkal megtámasztott épületet. Kis Tóth Kálmánnak a polgári védelem nagyvátyi, évek óta kihasználatlan kiképző- bázisa miatt fáj a feje. Annak •idején a tanács adta át a szervezetnek, még korábban egyházi tulajdonban volt, s az egyház most bejelentette rá az igényét. A iPV vissza is adná, az egyház rendelkezésére bocsátaná az önkormányzatnak, ha lenne hova tenni a kiképzőbázist. Ami ennek a bonyolult hercehurcának a lényege: Kis Tóth Kálmánék munkahelyteremtési lehetőséget látnak az épületben. Kell a munkahely az ilyen kisközségekben is, mint a falat kenyér. Itt azonban a körjegyző megint kénytelen közbesáhajtani: csakhogy az önkormányzati tulajdon talán még az Ígértnél is szűkebb lesz... Miből és •merre induljanak ki 'Nagy- vátyon, meg a többi faluban? — Mert ugyanez a helyzet a Messzilátó csárdával - teszi hozzá Kelemen László. - Ez ráadásul műemléképület, felújításához az Országos Műemléki Felügyelőség tetemes összeget adott. A tanács ennek ellenére könnyedén átHuber István Nyugotszenterzsébet szépségeiről beszél engedte a Szigetvári Városgazdálkodási Vállalatnak ... Kié lesz, és mikor derül ki? * Valami a beszélgetésnek erre a pontjára már feltűnővé vált: nem beszélt egyik polgármester sem arról, hogy a községekben élőkre milyen mértékben számíthatnak, támaszkodhatnak. Arra az erőre, amely attól egészséges, hogy tudja: ha a faluban élő maga •is nem tesz valamit a lakóhelyéért, a közért, az előrelépés sokkal lassúbb és főleg kisebb lesz. Másként szólva: lehet, a helybeliek közömbössége az emberek saját fejére hullik vissza. És ez is szülheti a bizonytalanság érzétet. — A lakosság? — kérdez vissza a négy polgármester legidősebbje, Kára Dezső. — Mitől érezné magátbiztonságban? Holott ennek tudata lenne talán az egyik legfontosabb lendítőerő. Mondók egy példát: egy körzeti megbízott lát el tizennégy községet és közben még Szigetváron is teljesít szolgálatot.. . Ami valóban meghökkentő — akad 'is bőven betörés a környéken —, de önmagában nem tűnik meggyőző érvnek. Azt tényleg nem lehet manapság kívánni, hogy mindenki mindenkiére felügyeljen — de a sajátjára igen. A sajátba pedig még a porta előtti árokpart is beletartozik.- Hja, kérem - mondja a körjegyző —, sajnos nincsen meg a lehetősége az önkormányzatoknak arra, hogy közmunkákra rendeljen. Pedig csak egy falugyűlési döntés kellene hozzá. És ezen valóban érdemes elgondolkodni: a rendelés joga hiányzik. Remélhetőleg nem sokáig - az élőbb-utóbbi leleslegességére gondolunk. Minek, ha mindenki a sajátjának érzi a lakóhelyét? Minek, ha az önkormányzatok olyan lehetőségekkel rendelkeznek, amelyek hiánya pillanatnyilag bénítóan hat a működésükre? Mészáros Attila A nagyvátyi határban legel a tehéncsorda, melyet minden este hétkor terelnek haza a gazdálkodókhoz.
