Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-29 / 176. szám

T991. június 29., szombat aj Dunántúlt napló 3 Szocialista képviselők fóruma Komlón Pál László és Jánosi György szocialista országgyűlési kép­viselők határozottan állították, ez a hatalom nem szereti a népet, nem érez felelősséget az emberekért. Meg is indo­kolták állításukat azon a fó­rumon, amely csütörtök este volt Komlón, a pártok házá­ban. Honnan az igencsak el­marasztaló megállapítás? A miért szerintük a kormány egy­éves politikájában található meg, ugyanis a kormány nem o társadalom égető problémái­val foglalkozott, hanem a koa­líció összetartására — ami mö­gött mély válságok látszanak a kárpótlási és az egyházi ingatlanokról szóló törvénnyel a potenciális szavazóbázis megszerzésére és hatalmi pozí­ciójának tudatos kiépítésére, szélesítésére koncentrált — so­rakoztatták fel a képviselők. Pál László példaként emlí­tette a héten a kötelező fele­lősség biztosítás ügyében tett interpellációját - ritka alka­lom, a parlament sem fogad­ta el a miniszteri választ, így a rendelkezés átdolgozá­sa várható —, amelyben bizo­nyította a kormánynak az emberek iránt megmutatkozó felelőtlenségét a döntésben, ugyanis a képviselő szerint nem ellenőrizte a biztosítók adatszolgáltatását, nem kal­kulált a bevezetés kétmilliár­dos költségével, és azzal, hogy egy állampolgárnak egy év alatt százezer forintba kerül így a gépkocsi fenntartása, és az emberek tömegeit zárja ki az autózásból. Szóba kerültek a fórumon az energiaárak is, amelyek a szocialista képviselők számítá­sai szerint 17 milliárdos ter­het jelentenek a lakosságnak, amit a kormány nagy alkuk árán 5 milliárddal kompenzál, de csak úgy teheti; ha a par­lament ezt elfogadja, a par­lament csak a kormány elő­terjesztésére fogadhatja el, ám a kormány nem terjeszti be... Érthetően a komlóiakat is elsősorban ezek a pénztár­cájukat érintő kérdések fog­lalkoztatták, és viszonylag ke­vesebb szó esett a bányász­kodásról. A helybeliek és az országgyűlési képviselők is azt állapíthatták meg, ma is hiá­nyosak és ellentmondásosak az információk és koncepciók, és egyik fél sem tagadta az előző kormány felelősségét a kialakult helyzetben, egyet­értés volt azonban abban is, hogy felértékelődött a ma­gyar szénvagyon és a bá­nyászkodás, ennek kellene a döntéseket megalapozni, hi­szen a felszámolás-újranyitás hibás döntéseit és következ­ményeit valamennyien ismerik és nem tartják célszerűnek a megismétlését. „ G. M. Futnál« a képek „Szakad ez a rohadt eső .. . már majdnem bőrig óztam . . . Rita, hol a fenében vagy? Hm? Te vagy az én kis eszkimó-fele­ségem ... És máris úgy hiány­zol ... De nem baj, én megta­lállak ... Utánad megyek akár a világ végére ... És féltékeny vagyok a levegőre is, amit nél­külem veszel . ..” Amikor ezek a szavak elhangzanak Rózsa János 1/2 álom című filmjé­ben egy magnetofontekercsről, Zoli, akitől a vallomás szárma­zik, már nem él. Talán csak e néhány felvétel maradt utána, és Jack London arcképe, melyet a szobája falán őrzött. Bűnös volt, summázhatnánk rövid éle­tét, de érezzük, hogy ugyanok­Bizalmatlansági indítvány A pécsi Táncsics Mihály Általános Iskola (régi nevén I. Sz. Kertvárosi Iskola) tantestületének egy része bizalmatlansági in­dítványt terjesztett be a Polgármesteri Hivatalba. Ezenkívül egy tantestületi értekezleten az egy éve megválasztott igazgató visz- szahivására adtak le szavazatokat. E szavazat eredménye: kettő tartózkodás mellett 19-en a visszahívás mellett, 15-en ellene vok­soltak. Gyűrűznek az iskolagondok Pécsett is? Természetesen amint tudo­mást szereztünk az esetről, azonnal írni akartunk róla. Mi­vel azonban az önkormányzat oktatási és sportbizottsága vizs­gálatot rendelt el az ügyben, megnézve, mennyire helytállóak az igazgató ellen felsorakozta­tott vádak, azt kérték, a vizs­gálat lefolytatása, illetve an­nak lezárása előtt ne hozzuk nyilvánosságra az ügyet. A tisz­tesség nevében e kérésnek ele­get tettünk, főként, mert az is­kolaigazgatót többszöri tele­fonálás és üzenethagyás után sem sikerült elérni, s nehogy az a vád érje az ellenszavazókat, hogy a vizsgálat kimenetelét akarnák befolyásolni a sajtó­nyilvánossággal. Most azonban felmentve érezzük magunkat mindenféle ígéret alól, mert vol­tak, akik nem tartották magu­kat a megállapodáshoz. Tehát a tény a következő: az iskola előző igazgatójának nyugdíjba vonulása után a tan­testület hat pályázó közül Mu­rai Jánost választotta meg az iskola új igazgatójának. A be­mutatkozáskor mutatott lendü­lete, ígéretei arra a meggyőző­désre juttatták a tanárok döntő többségét, hogy ő a megfelelő ember erre a posztra. És ez az ember ezt a szinte egységes bi­zalmat veszítette el egy év alatt, hogy ugyanazok, akik ak­kor rá szavaztak, most a vissza­hívását kezdeményezték. Nincs szándékunkban állást foglalni az igazgató ellen fel­sorakoztatott vádpontokat ille­tően, a vizsgálat úgyis meghoz­za a döntést helytállóságukat illetően. Ám az mégis csak el­gondolkodtató, hogy olyan ter­veket próbált keresztül vinni, amit a legjobban érdekeltek­kel, a tanárokkal előzetesen nem beszélt meg. Hogy csak egy-két példát említsünk ezek­ből: az igazgató egyházi sport­iskolát akart létrehozni. Torna­terem azonban nincs, az összes sportolási lehetőség egy 18 év­vel ezelőtt lebitumenezett kézi- labdapálya s egy nem éppen szerencsésen elhelyezett ugró­gödör. Persze a terv része lett volna, hogy a gyerekeket utaz­tatnák valamelyik sportlétesít­ményhez. A bibliamagyarázat pedig az osztályfőnökök fel­adata lett volna. Mint ahogy a technika tárgy tanítását is az osztályfőnököknek kellene a jö­vőben tanítani, a tananyag pedig az iskola karbantartása lenne (a tantestület tagjai ket­tő kivételével nők). Magát a technika oktatását egy termé­szetes fénnyel és szellőzési le­hetőséggel nem rendelkező alagsori helyiségbe kívánta te­lepíteni, ami ellen ugyancsak tiltakoztak a tanárok. Ha vala­kinek ellenvéleménye volt e tervek ellen (mi csak párat so­roltunk fel az egyébként szim­patikusnak tűnő elképzelések­ből, csak aki ismeri az ottani lehetőségeket, tudja, hogy leg­többje eleve zsákutca) - azok­kal — enyhén szólva - nem épp a megfelelő hangnemben be­szélt, sőt felmondással fenye­gette meg őket. Természetesen mindezek helytálló- lógót lehet vitatni, biztos, hogy az egyik lél részéről ugyanannyi érv szót a lentiek mellett, mint amennyi a másik fél részéről ellene. Egy valami viszont tény) Ez a tantestület hosszú évek — évtizedek — óta kiegyensúlyo­zottan, jól dolgozó tantestület volt, az öreg, elavult iskola lehetőségei­hez képest igen eredményesen. Ki­sebb nézeteltéréseket leszámítva ko­moly konlliktusok ebben a közösség­ben nem voltak. Most ketté szakad­tak, ellenséggé váltak, az utóbbi hó­napokban elképzelhetetlen feszültsé­gek halmozódtak, volt barátok most gyűlölködve, bizalmatlanul néznek egymásra. S mindezt egy év alatt si­került az induláskor teljes bizalmat kapott igazgatónak elérni. Sarok Zsuzsa Színezüst csehó a Tettyén A fináléjelenet Fotó: Tóth László Több helyen kedvezményes akció Növekvő és csökkenő ­árak Pécsett A jővő héten csirkemájat és hízott libát kínálnak olcsóbban Pontos, megnyugtató képet nem lehet még adni arról, hogy a baromfihús árának június 17-i emelése milyen mértékben változtatta meg vagy csökkentette az emberek vásárlókedvét. Az üzletek eladói - általánosságban - mindannyian azt ta­pasztalják, panaszolják, hogy már év eleje óta egyre kevesebb hús fogy ... Viharosra sikerült az amúgy békésnek induló csütörtök es­ti színházi bemutató a tettyei romoknál. Tüke szinházjárók azonban mit sem csodálkoz­hattak az eseten, hiszen a szabadtéri nyári játékok szin­te mindahányszor az égiek ki­fürkészhetetlen terveinek van­nak kitéve. A Színezüst csehónak tulaj­donképpen nem is jött rossz­kor a késő este kerekedett hurrikánszerű vihar. Persze nem irigylem a színészeket, akik foguk között homok- szemcséket morzsolgatva ját­szottak, énekeltek, vagy ép­pen nagy tragédiákat próbál­tak színre vinni, melyek re­ménytelen kudarcba, helyen­ként röhögésbe fulladtak, de- hát annyira klappolt minden. Amikor a hősnő vihart idéz, megjelenik a művillámok mel­lett az igazi is, szinte rende­lésre. Amikor a talpig művelt tanitónő (Spilák Klára) ha­lált megvető bátorsággal igyekszik kimondani a számá­ra eleddig kimondhatatlant, hatalmas égzengés, porfelhő torzítja el erőlködő hangját, a dalból is csak foszlány ma­rad. A hatvanas évek Ameriká­jában keletkezett, nem éppen elsővonalbeli western-musical, melyet Vas-Zoltán Iván rende­zésében láthattunk, amúgy nem hordoz különösebben megrázó mondanivalót. Mór­kor képtelenül ártatlan is, mi­ként a társai. A magnószalag nemcsak a véteknek, hanem egy szétfoszlott álomnak is be­szédes tanújele. Nyomasztó álomra emlékez­tet az a világ is, melyben hő­sünk élt. Ez itt a Parlament, ez pedig a Margitsziget, mondta egy alkalommal Ritának, az Er­délyből menekült lánynak, oda sem pillantva. Mint ahogy Má- thé Tibor kamerája sem kínál nekünk efféle képeslapokat. Lá­tunk viszont egy kopott, lepusz­tult várost, egy elnyűtt Budapes­tet, 1989 telén. Egy sivár teret például, falnak támasztott ha­talmas vörös csillaggal, melyet már leszereltek, de még nem szállítottak el. S amerre járunk, gan (Gergely Róbert) egy megátalkodott gazember, hiá­ba küzd egykori kedvese, Ma- rie-Claire (Prókai Annamária) ellen, hogy megszerezze a bányáit, s közös gyermeküket is megkaparintsa, méltón meglakol bűneiért. Bár a meghalás kicsit sután sike­rült, (nem volt igazán ritmus­ban az esés a lövések eldör- dülésével), mégis megnyugod­hattunk. Vagy sajnálni kellett volna a meghalt szerelmet? Nem tudom. Mint ahogy azt sem tudtam, aztán hosszas töprengés, a szórólap sege­delme és néhány konzultáció eredményeképp rájöttem — mi az oka az időnként civilek­ként felbukkanó színészek megjelenésének a pályán. Persze. Színház a színházban. mindenfelé komor aluljárók, sötét lépcsóházak és tátongó pincék tárulnak elénk, akár a pokol félelmes bugyrai. Mintha a film legemlékezetesebb figu­rája, a groteszk megjelenésű Laci is e mélységek küldötte lenne. Szánalmas alakjára ta­lán ezért vetül rá valami fenye­gető, szinte ördögi árnyék. Ami­kor hirtelen kést ránt, megle­pődünk ugyan,'de rájövünk: ennek így kellett történnie. Ebből a zord világból a szel­lem és az erkölcs úgy elillant, mint egy elalgásodott tóból a halak. Csak a tárgyak marad­tak, az, ami megfogható és el­vehető. Jack Londonnak köny- nyű volt, végső esetben fellázít­hatta az aranyásókat. De itt Mert ők játsszák, hogy ját­szanak. E rendezői ötlet felis­merése — bevallom — való­ban hosszas töprengés ered­ménye volt. Az előadás eklektikája el­lenére, amely néha a realitás talaján, néha a stílusparódia szintjén, néha nem tudom, hol mozgott, azért voltak szép pillanatok. A dalok, a hang- szerelés — Papp Zoltán mun­kája — kevés kivétellel, jó élményt nyújtottak, igazi nagy alakításokról azonban — talán Prókai Annamáriáét leszámít­va — nem számolhatok be. De ahogy a finálé slógerszö- vegével biztatja magát a tár­sulat, én is bízom, és aján­lom megtekintésre az elő­adást: Hát megy ez majd... Z. M. csak magadra számíthatsz. És mégis mennyi önfeláldozás, szánandó tisztaság szorult e fiúkba. S bár leplezik, milyen érzékenyek, sőt sérülékenyek e nagyhangú legények. Ezért is elfogadjuk a váratlannak tűnő, tragikus befejezést. A film gyenge oldalát bizo­nyára a felnőtt szereplők képe­zik, akiket Kardos István forga­tókönyve csak elnagyoltan vá­zol elénk. Annál jobban sike­rült a kis Csorna alakjának megrajzolása. E furfangos fiúcska úgy jön-megy, tüsténke­dik, tesz-vesz a képeken, mint egy bohókásan bölcs angyalka. Mintha még akkor is egy titok­zatos mosoly bújkálna a tekin­tetében, amikor megpillantja a földön fekvő, halott Zoltánt. Bi­Lapunk múlt csütörtöki szá­mának „Emelték a csirkehús árát” című írásában sajnála­tos módon súlyos névelírás történt. A húsfeldolgozó cég nem az AGROKOMPLEX. ha­nem pontos neve a remény­pusztai Új Élet Mgtsz. A re­ménypusztaiak már az év ele­je óta felemelt áron vásárol­ják a csirkét kistermelőiktől, így az áremelést már nem lehetett tovább halasztani. Tavaly óta a hús feldolgozási költségei is jelentősen meg­emelkedtek. A másfél hete bevezetett, átlag 12—15 százalékos csirke­hús-áremelést a reménypusz­tai Új Élet Mgtsz már két nap után, a pécsi Élelmiszer­kereskedelmi Részvénytársaság pedig június 24-tól mérsékelte két terméknél: az ÉLKER-bol- tokban a csirkecomb kilójá­nak új fogyasztói árát 190-ről 184-re, a csirkemellét 201-röl 196-ra csökkentették. A pécsi Bajcsy-Zsilinszky ut­cai baromfiboltban jelenleg zonyára tud valamit, amiről a többiek még nem értesültek. Úgy vélem hát, hogy e na­gyon is dokumentumszerűnek látszó film Rózsa János legösz- szetettebb és legtalányosabb műve. Az alkotói pálya fontos és ígéretes állomása, ahol a rendezői szemlélet gazdagsága a nézőpontok izgalmas polifó­niájával találkozik. A képeknek rejtett távlata nyílik, s az egyes jeleneteken belül a tévék kép­ernyői, fényképezőgépek és fo­tók tartanak újabb és újabb tükröket elénk. így azt is tud­juk, hogy a szereplők miért épp Francois Truffaut Négy­száz csapás című filmjére vál­tanak jegyet. S megértjük, hogy Zoli miért számol be mag­nójának nyomorult életének eseményeiről: mert „kell, hogy hírmondója maradjon a dol­goknak". NAGY IMRE 33 forint a csirkeláb kilón­kénti ára, a frissen vágott csirkéé 129-ről 140-re, a combbé 152-ről 170-re, a má­jé 150-ről 165-re, a zúzáé 153-ról 165-re, a nyaké 49-ről 60-ra, a fejé 30-ról 33-ra, a mellcsonté pedig 27-ről 30 forintra emelkedett. A boltban ugyanakkor már március óta tart — várhatóan még egy-két hónapig — egy zalaegerszegi cég akciója: a pulykafar-hát 33 helyett 15, a felsőcomb 160 helyett 111, az alsócomb 90 helyett 67, a szárny 68 helyett 45, a pulykamáj pedig 135 helyett 80 forintba kerül. A baromfibolt csirkeáraihoz hasonlóan alakult a pécsi Konzum áruház húsrészlegé­nek árskálája. A múlt héten megcsappant a kereslet a hű­tött termékek iránt. Az ÉLKER Rt.-től különvált PÉCSHÚS Kereskedelmi Kft. üzemelteti Pécs legnagyobb hat húsboltját. Áraik szintén 10—15 százalékkal emelkedtek. Példaként: a Bem utcai bolt­ban a frissen vágott- csirke új ára 135 helyett 148 forint lett. Legolcsóbban — nagykeres­kedelmi áron — az Anasco Baromfifeldolgozó Rt. (Bara­nya Megyei Baromfifeldolgozó és Forgalmazó Közös Válla­lat) három pécsi húspavilon- jóban: a Rózsadombon, a 48-as téren, az Uránvárosban, a Mecsek Áruház előtt, illet­ve a cég Edison utcai bolt­jában vásárolhatunk. A bőrös zsiradék kilója 20 forint, a frissen vágott csirke 128, az előhűtött, vágott csirkecomb 160, a csirkemell 170 forintot kóstál. A csirkeszárny tovább­ra is 90 forintba kerül. Az Anasco és az Élker Rt. a jövő héten közösen indít kedvezményes akciót: a 20 tonnányi csirkemájat és hízott vágott libát átlagosan 20— 22 százalékkal árulják olcsób­ban. Tröszt É. Az utolsó tekercs

Next

/
Oldalképek
Tartalom