Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-25 / 172. szám

1991. június 25., kedd uj Dunántúli napló 3 Belvárdgyula önállósult A belvórdgyulai képviselő- testület pénteki, egyhangú döntése szerint 1992. január 1-fétöl különválnak Olasztól. Addig az anyakönyvi, gyám­ügyi és egyéb hatósági jog­körök közösek maradnak, sőt az iskola valószínűleg a válás után is. A döntést Németh Jenő polgármester szerint az sürgette, hogy Belvárdgyula fejlődése a vártnál gyengéb­ben alakult, s a két község távol maradt egymástól, holott a távolság kilométerekben nem nagy. A kérdésben sza­vaztatni szerettek volna, de a falubeliek nem jöttek el ele­gen, így a döntés a képviselő- testületre hárult. Magyar-amerikai tanácsadás m így kell pénzt csinálni! Azoknak a kisvállalkozóknak és vállalati középvezetőknek rendezett két-két napos szemi­náriumról van szó, amelyeken alapvető számviteli és marke­ting ismereteket adnak elő a Budapest belvárosában műkö­dő Magánvállalkozásokat Fej­lesztő Központ és a New York-i Állami Egyetem által közösen felkért bel- és külföldi szakér­tők. Ilyen szemináriumot már néhány más magyar városban - Pécsett, Szekszárdon és Ta­tán — is tartottak. További városok kiválasztása elsősorban helyi kezdeményezésre történ­het. Ezeknek a szemináriumoknak az a céljuk, hogy növeljék a magyar vállalkozók esélyeit a világpiacon. A szakértők arra törekszenek, hogy „megfertőz­zék" a magyar üzleti életet olyan ismeretekkel, amelyek támpontot nyújtanak a vállala­ti stratégia kidolgozásához és az ésszerű gazdálkodási mód­szerek elsajátításához. A szakértők elmondják, hogy a világpiacon sokkal könnyebb versenyképességet elérni egye­di rendelésre készített, speciá­lis termékekkel vagy részegy­ségekkel, mint a fejlett ipari országokban nagyobb szériá­ban, korszerűbb gépeken és nagyobb hatékonysággal elő­állított gyári késztermékekkel. A kisvállalkozók a vámokkal és kontingensekkel védett piaco­kon is találhatnak nekik meg­felelő piaci réseket, de ehhez segítségre van szükségük. En­nek a segítségnek első lépése a magyarországi adottságok összekapcsolása a világpiac követelményeivel. Ebben a döntő kérdésben je­lent új szakaszt a Magánvál­lalkozásokat Fejlesztő Központ együttműködése a New York-i Állami Egyetemmel, amely 25 ezer kutatóval, oktatóval és számos üzemgazdasági és pénzügyi ismereteket nyújtó in­tézményével hatalmas szellemi hátteret alkot. A New York-i egyetem hosszú ideje rendez tanfolyamokat a világ számos országában, és legújabb kez- deménvezésük a magyarországi tevékenység beindítása, ami­hez az Egyesült Államok Nem­zetközi Feilesztési ügynöksége nyújt pénzügyi támogatást. Nem jutnak ugyan el közvet­lenül minden vállalkozóhoz, de már az idén legalább 16-18 szemináriumra kerül sor. Tervük az, hogy Közgazdaságtudomá­nyi és a Műszaki Egyetemmel, a pécsi Janus Pannonius Tudo­mányegyetem és a Számviteli és Pénzügyi Főiskolával kiépí­tett kapcsolatuk révén a Ma­gánvállalkozásokat Fejlesztő Központ az egyetemi élet szer­ves részévé váljon. Várhatóan szerdán döntenek a kárpátlásrúl (Folytatás az 1. oldalról) óta életüket áldozó honiftár- saink emlékének. A napirend előtti felszó­lalók sorában Borz Miklós (FKgP) a Magyarországi Re­formátusok II. Világtalálkozó­ját üdvözölte. A találkozó, mint megvilágította, nemcsak vallási esemény, hanem a vi­lágban szétszórt magyarság együvé tartozásának kifejezé­se is. Kiss Gyula (MDF), a Szo­ciális, Családvédelmi és Egész­ségügyi Bizottság elnöke szót emelt a Házbizottság azon döntése ellen, miszerint a nyári szünet előtt nem tűzi napirendre a társadalombizto­sítással ‘kapcsolatos törvénye­ket. A bizottság megítélése szerint az egészségügy terü­letén hiányzó öt törvény körül a társadalombiztosítás ön- kormányzatáról szóló semmi­képp nem halasztható tovább. Szabad György emlékeztet­te a 'képviselőket arra, hogy a kérdéses javaslatot az Or­szággyűlés sürgősséggel fel­vette tárgyalandó témái köré, s szerepel a rendkívüli ülés napirendjén is. Mindazonáltal ígéretet tett arra, hogy a képviselő elő­terjesztését a Házbizottság kö­vetkező ülésén kiemelten tár­gyalja. Napirend előtti felszólalásá­ban Kocsenda Antal (FKgP) a növekvő bűnözési hullámra, a romló közbiztonsági hely­zetre hivatkozva a rendőrségi törvény mielőbbi elfogadását, valamint a rendőrségi infra­struktúra javítását sürgette. Ezt követően a plénom újabb törvényjavaslatok sürgős tár­gyalásáról döntött. Eszerint a Ház sürgősséggel vitatja majd meg a Magyar Nemzeti Bank­ról szóló törvényjavaslatot, il­letve az államháztartással, va­lamint a nemzeti és etnikai kisebbségi szervezetek számá­ra elkülönített tartalékalap felosztásával foglalkozó or­szággyűlési határozati javas­latokat. FOLYTATÓDOTT a kárpótlási TÖRVÉNYTERVEZET VITÁJA Miután a képviselők el­fogadták a plenáris tanácsko­zás törvénysorozatát is, folyta­tódott a kárpótlási törvény- tervezet részletes vitája. A kárpótlási törvény részletes vitájában érezhetően megme­revedtek az álláspontok. Az el­lenzék szónokai egyértelműen elutasították az MDF által be­terjesztett új tervezetet. Meg­ítélésük szerint az elképzelés súlyosabb terheket ró a gazda­ságra, mint a korábban elfoga­dott jogszabály. Az MSZP nevében felszólaló Katona Béla annak a meggyő­ződésének adott hangot, hogy az MDF tervezetével nem jobb, hanem rosszabb lett a törvény. Azt helyeselte, hogy bővülne a kárpótlásban részesülők köre, ám kifogásolta, hogy ezt nem egyszerre, egy időben, ugyan­abban a törvényben kívánják rendezni. Szerinte — ha a Par­lament megszavazza a törvényt - a költségvetés terhei 40-50 milliárd forinttal növekednek. Glattlelder Béla a FIDESZ véleményét tolmácsolva kijelen­tette: a benyújtott módosító ja­vaslatok nem képesek feloldani azt a feszültséget, amely a volt tulajdonosok teljes körű kár­pótlás, a hátrányos megkülön­böztetés tilalma, és a gazdasá­gi racionalitás között feszül. E felszólalással szöges ellen­tétben Szabó Lajos (FKgP) azt hangoztatta, hogy a kisgazda­javaslat teljesen „tiszta", figye­lembe veszi az ország teher­bíró képességét, ahhoz alkal­mazkodik, világos, egyszerű, jogszerű, könnyen végrehajtha­tó. Pásztor Gyula, az FKgP frakcióvezetője javasolta, hogy a tényleges kárpótlás több ütemben, időben elnyújt­va, 10 év alatt történjen meg. Ennyi idő alatt mindenképpen lebonyolítható a kárpótlási je­gyek vagyoni fedezetét jelentő állami privatizáció, s ezáltal nem kell a privatizációs bevé­telek egy részén túlmenően más költségvetési forrást fel­használni a kárpótlás fedeze­téül. Gerbovits Jenő (FKgP) az MDF-tervezetben szereplő li­citálásos rendszert bírálta. Mint fogalmazott: paraszttal így még nem bánt el az élet, hiszen most saját földjére kellene alkudoznia. Képviselő- társa, Nagy Ferenc Józsel tár­canélküli miniszter annak a Mágocson tegnap reggel nyolc órcrkor végre megindul­tok a tárgyalások a két el­lenérdekű pedagóguscsoport között. Mint az esti órákban meg­tudtuk, a szavazást bojkottáló „tizenhatok" a megbeszélés elejién petíciót adtak át az ébségsztrájkolók képviselői­nék, melyben elítélik a község lejáratását, s melyben többek között követelik, hogy a pá­lyázatát beadó három mágo- csi pedagógus a jelöléstől lépjen vissza, majd az ön- kormányzat egy nem mágocsi illetőségű tanárt nevezzen ki az .intézmény vezetőjéül. reményének adott hangot, hogy az ellenzék és a kor­mánykoalíció között nincsenek antagonisztikus ellentétek e kérdésben, hiszen a képvise­lőknek közös a felelősségük az ország sorsát illetően. Nagy Ferenc Józsel felszó­lalásában utalt az ellenzéki padsorokban ülő képviselők életkorból adódó tapasztalat­lanságára, ezt a kiszólást azonban Orbán Viktor frak­cióvezető visszautasította. A délutáni szünet előtt szót kért Balsai István igazságügy miniszter, aki a kormány ne­vében támogatta az MDF ál­tal benyújtott tervezetet, amely „megfelel" az alkot­mánybírósági kifogásoknak. LEZÁRULT A VITA A kárpótlási törvénytervezet részletes vitájának lezárásá­val röviddel hét óra előtt ért véget az Országgyűlés hét­fői munkanapja. Az Alkotmánybíróság által kifogásolt pontok helyett be­terjesztett szövegrészek leg­vitatottabb pontja az a föld- tulajdonra vonatkozó, úgyne­vezett licitálási rendszer volt, amelyet még a kormánypárti frakciók részéről is többen élesen bíráltak. A kisgazda képviselők szinte egyöntetűen utasították el a licitálás el­vét, s Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője is elismerte: nem ez a legjobb megoldás, de csak ily módon kerülhet összhangba a törvénytervezet az Alkotmány rendelkezéseivel. A kárpótlással kapcsolatos módosító indítványokat ked­den az illetékes bizottságok összevont ülésen vitatják meg, s így a szerdai plenáris ta­nácskozáson várhatóan sor kerülhet a határozathozatal­ra. A reggeli órákban egyéb­ként Mágocsra érkezett Borbáth Gábor, a Pedagógusok Szak- szervezetének főtitkárhelyette­se, aki a két pedagógus- csoporton kívül tárgyalt az önkormányzat vezetőivel is. Borbáth úr az Új Dunántúli Napló kérdésére megerősítet­te, hogy a jelenlegi helyzet­ből - az igazgatóválasztásról szóló rendeletben lévő jog­hézag miatt - egyetlen kiút léhetséges, s ez mem más, mint a két szembenálló cso­port kiegyezése. (A mágocsi eseményekről természetesen továbbra is rendszeresen tájé­koztatjuk olvasóinkat.)- pauska ­Beszélőviszonyban a mágocsiak A Szigetvári Állami Gazdaság saját erőből felújítja két mesterember segítségével a szentegáti kastélyparkban és arborétumban található régi Biedermann kápolnát. A mives kődíszeket, kőfa- ragásokat a régi minták alapján a sellyei Halász Mihály kőfaragó mester készíti. Fotó: Proksza László A jó időbeosztás 20 parancsolata 1. Állítson fel magának fontossági sorrendet! Az előttünk tornyosuló feladatok már nem is tűnnek olyan megoldhatatlannak, ha lé­pésről lépésre haladunk. Ha fontosságuk szerint osztályoz­za teendőit, nem veszti el a fonalat, az áttekintést. 2. Ne akarjon egyszerre túl sok mindent megoldani — a nap csak 24 órából áll! Ha túl sokat akar markolni, az­zal azt kockáztatja, hogy a legfontosabb dolgok marad­nak el. 3. Ne halogassa a munka elkezdését ilyen látszatérvek­kel: „Most éppen nem va­gyok ráhangolva", vagy „csak úgy tudok dolgozni, ha szorít az idő". Minden mun­kához szükség van bizonyos nekifutási időre. Ha túl gyak­ran megszakítja a munkát, újra és újra elölről kell kez­denie. így sokkal több időre van szüksége, mintha egy- végtében elvégezné a fel­adatát. 4. Kezdje á legfontosabb vagy legnehezebb munkával. Aki elaprózza a dolgokat, könnyen hatalmába kerítheti az érzés, hogy már megint nem csinált semmit. Az ap­róbb tennivalókat tegye két időhöz kötött elfoglaltság kö­zé. 5. Minden feladat végzé­sénél — akár munkahelyről, akár otthoni feladatokról le­gyen szó — tervezzen be rö- videbb szüneteket, különben csökken a koncentráló ké­pessége és ez árt a teljesít­ménynek. A következmény: sok mindent felületesen, kapkodva old meg. Később aztán rengeteg időt emészt fel, amíg kijavítja a hibákat. 6. Napi munkaideje ne le­gyen túl hosszú - ez a telje­sítmény csökkenéséhez vezet. Aki végtelen munkanapot lát maga előtt, az automatiku­san „takaréklángra" állítja magát. Ésszerűen rövidített munkaidő alatt intenzíveb­ben és koncentráltabban dol­gozunk. 7. A mérgelődés árt a munkakedvnek! A főnök pont akkor jön újabb feladattal, amikor beteg kollégája he­lyettesítése miatt úgyis nya­kig ül a munkában. Ne húz­za fel magát, akkor még egy­szer annyi időre van szüksé­ge a munka elvégzéséhez. Ehelyett beszélje meg a fő­nökkel a dolgot, és keresse­nek közösen megoldást. 8. Néha gondolkozzon el azon. hogy az, amit csinál, tényleg úgy a legésszerűbb-e. Az, hogy a munkát mindig úgy végezték el, még nem jelenti azt, hogy másképp nem takarítana meg időt és energiát. Vagy a sok megbe­szélés — tényleg szükség van mindegyikre? 9. Ne higyjen időérzéké­nek! Legtöbbször túlértékeli azt az időt, amelyet fontos dolgokra fordított és alulér­tékeli, hogy mennyit piszmo­gott! 10. Vannak, akik akaratla­nul is hajlanak arra, hogy az egyes teendőknél, ameddig csak lehet, húzzák az időt — attól félnek, hogy ha túl gyorsan elvégzik a munkát, úgy tűnhet, nem is volt az olyan nagy dolog, nincs is rá­juk igazán szükség. Ha a dolgokat kissé lezserebben kezeli, nem lesz feszült és — időt nyer. 11. Tanuljon meg néha ne­met mondani! A munkahe­lyén éppúgy, mint a család­ban vagy baráti körében. Csak olyan kötelezettségeket és feladatokat vállaljon, amelyek megfelelnek saját elképzeléseinek. És csak ak­kor. ha ideje engedi. 12. Előfordul önnel is, hogy éjszaka nem tud alud­ni, mert egy problémát nem tud kiverni a fejéből? Ne mérgelődjék — használja ki ezeket az órákat! Ne erőltes­se az alvást, keljen fel, írja le azt, ami szünet nélkül fog­lalkoztatja. Néha éjszaka jut a legjobb megoldás az em­ber eszébe! Bár kissé fárad­tan fogja kezdeni munka­napját, de boldog, mert már megoldott valamit. 13. Ésszerű tervezésre szük­ség van. Sokan attól tarta­nak, hogy túlságosan is le­ragadnának a tervezettnél, s nem tudnának rugalmasan reagálni. Aki azonban min­dennemű tervezést elvet, az éppolyan hibát vét, mint aki konokul ragaszkodik előzete­sen eltervezett időpontokhoz és az órát állandóan figyelve hajtja magát. 14. Segít a tervezésnél két határidőnapló! Az egyik le­gyen az íróasztalán vagy a szobája falán, a másik pedig a táskájában. Este vezesse át a tennivalókat az egyikből a másikba! 15. A cédulázást helyette­síti egy lista: az elvégzett munka kipipálandó. Határoz­za meg naponta, hogy mit akar elvégezni és ellenőrizze, hogy sikerült-e végrehajtani a tervezetet. 16. Vizsgálja meg, hogy milyen felesleges dolgok nyomják a lelkét és rabolják az idejét. Szabaduljon meg ezektől az „időcsapdáktól"! 17. Gondolkozzon azon, hogy mi a fontos önnek, mihez lenne több időre szüksége és mi akadályozta ezt eddig. Bevált módszer ennek meg­állapítására a „napi munka- program": írja fel egy héten keresztül, hogy mivel töltötte idejét, s ellenőrizze, hogy tényleg ezeket a dolgokat szerette volna elvégezni. 18. Ne féljen az „üresjára­toktól". Manapság elszok­tunk attól, hogy éljünk az idővel: evés, alvás, iskola, munka, menetrendek, termi­nusok, este híradó a tv-ben... Ha már nem kell alkalmaz­kodnunk az időhöz, mert ki­repültek a gyerekek a fészek­ből, mert munkanélküliek va­gyunk, mert eljött a nyugdíj ideje, nagy problémák elé nézünk. Ezért fontos, hogy megtanuljunk egyedül, saját gondolataink társaságában lenni. 19. Ügy töltse szabadide­jét, hogy az tényleg ellensú­lyozza munkáját, igazi kikap­csolódás legyen. Megterhelő munka után különösen fontos a pihenés. Ne zsúfolja tele szabadidejét tennivalókkal, időpontokkal. 20. Végre ismerje el újra, hogy van ideje! Hagyjon fel azzal a kétes értékű versen­géssel, hogy kinek van keve­sebb ideje... Ferénczy- Eur opress

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom