Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-24 / 171. szám
aj Dunántúli napló 1991. június 24., hétfő A labdarúgó NB I. újoncai Egy év után tért vissza a Haladás A Haladás VSE labdarúgó- csapata egyéves NB ll-es szereplés után ismét kiharcolta a legmagasabb osztályban való szereplés jogát. Ez az út nem volt éppen gondmentes. Az utolsó bajnoki fordulóban dőlt el, hogy a kitűzött célt sikerült elérni - annak ellenére, hogy az NB II. Nyugati csoportjában egy-két alkalomtól eltekintve mindig listavezető volt a csapat. Az 1990-es NB l-es bajnokság befejezése után mondott búcsút a szombathelyi csapat az első osztálynak. A Haladás VSE vezetői nem estek pánikba, hanem megfontoltan megpróbálták rendezni a sorokat. Felmérték a lehetőséget, a játékosállományt, és nem utolsósorban a gazdasági körülményeket. Ezek mérlegelése után döntöttek úgy, hogy a csapat számára csak egy elfogadható célkitűzés lehet: visszatérni a bajnoki év végén a legmagasabb osztályba. A csapat játékosállománya nem nagyon változott, csak két-három ember távozott az együttestől. Ezek pótlását saját nevelésű, tehetséges, fiatal játékosokkal próbálták megoldani. Ök a mérkőzések során meghálálták a bizalmat, és azt nyújtották, amit elvártak tőlük. A csapat irányítására sikerült megnyerni Sáro- si Lászlót, aki már korábban sikerrel dolgozott a csapatnál. A kitűnő szakember ismét bizonyított, mert legénységét a kitűzött cél felé vezette. Elképzelhető, hogy Szombathelyen milyen nagy örömmel fogadták a vasárnap esti hírt, hogy a Haladás VSE labdarúgói megnyerték az NB II. Nyugati csoportjában a bajnokságot, és ez számukra azt jelentette, hogy kivívták az NB l-ben való szereplés jogát. Mivel a vasutascsapat idegenben szerepelt, ezért mindenki igen izgatottan figyelte a rádió sportműsorát, hogy megtudják az eredményeket. Sok múlott azon is, hogy a rivális ZTE mit játszik Nagykanizsán? De hát ilyen a sors, a végén csattant az ostor, a zalaegerszegi legénység elvérzett, így a Haladásnak a döntetlen is elég volt a dicsőséghez. Ezek után ismét felmerül a kérdés: most aztán hogyan tovább? Sárosi László edző szerződése lejárt, így új mester után kell nézni a szakvezetésnek, aki elvállalja a csapat irányítását. Egy-két tapasztalt rutinos játékosra is szüksége lenne az együttesnek, akik összefognák, és irányítanák a fiatal játékosokat. Jelenleg ezek a gondok foglalkoztatják a szakvezetést és a szurkolókat is. Mindenki bizakodik Szombathelyen, hogy a gondok megoldást találnak, és a Haladás VSE az 1991/92- es bajnoki évben eredményesen szerepel. Másutt csalódott edzők „aranymunkája’ Noha a hetvenes években játszottak NB l-es labdarúgó- mérkőzéseket a Szőnyi úton, ám akkor az ott vendégeskedő VM Egyetértés futballistái — közülük például Siklósi, Józsa és a többiek — kergették a bőrgolyót. Vasárnap óta végleges, hoqy immáron az iqozi házigazda, a BVSC-MÁVTRANS- PED együttese iátszhat élvonalbeli találkozókat itt az ősztől.- Mondanom sem kell, óriási az öröm — mondta dr. Balázs Ákos, a vasutasklub ügyvezető elnöke. — Az 1958—59-es idényben szerepelhettek dicső elődeink a legjobbak között utoljára.- Jelentős szünet után vágták ki újra a rezet! Okok?- Úgy válaszolhatok, a nem is olyan réai múltban még az volt az állásfoglalás, hoqy a labdarúaás túlzottan költséges, ezért nem érdemes vele komolyan foglalkozni az egyesületnél. Ennek ellenére utánpótlásvonalon mindig is remekeltünk. A mai kerek tucatnyi utánpótlásgárdánk mindeqyike — a maga korosztályos bajnokságában — érmes helyen végzett, vagy véqez majd. Két-három éve ütköztek össze igazán a klubon belüli nézetek. Előtte — néqy éve — vívott élethalál harcot az első csaoat. Akkor csaknem az NB lll-ba csúsztunk le. Jogos volt hát a kérdés: elsorvadnak-e, vagy nemesebb célokat is kitűzhetünk magunk elé? — Egyszóval két-három éve fogalmazták meg, hogy az élvonal a cél! — Nem! Pusztán azt kötöttük ki, hogy legalább az NB II. derékhadához tartozó legénységet kell összekovácsolni. Annak idején Both József, majd Kisteleki István irányított - utóbbi most is vezetőedző. Olyan két egyéniség, aki megjárta az NB l-et. Ott nem éppen kedvezően tették le a névjegyüket. Miért? Ne boncolgassuk. Bizonyos csalódottsággal távoztak. A BVSC-ben mi tudtuk, hoqy sokra hivatott, fiatal mesterek, akik bizonyítani kívánnak. Ehhez meqadtuk a lehetőséget. Ami épületet Both megalaoozott, arra Kisteleki most felhúzta a tetőt is. Tavaly ugye bronzérmesek lettünk, most meg íme, NB l-ben folytatjuk. — Ezek szerint a többi szakosztály részéről sincs már „fut- ballellenesség" ? — így igaz. Olyan szakosztályokkal rendelkezünk, amelynek eredményeire odafigyel az ország, sőt, nemzetközi porondon is helytállnak, gondoljunk csak az asztaliteniszezőkre és a birkózókra. Ök is tudják, egy NB l-es futballcsapat az ő ázsiójukat is növeli. Az „őrület versenye", avagy ultra- triatlon - először Magyarországon Június utolsó napjaiban érdemes lesz odafigyelni azokra a hírekre, amelyek Magyarország második legnagyobb állóvize, a Velencei-tó környékéről érkeznek. Idegenforgalmi látványosságnál sokkal többnek számit a Car- kiwarny Kupa (nevét a rendezés költségeit magára vállaló belga-magyar vegyesvállalattól kapta), amely csupán 19 résztvevőt vonultat fel, ám egytől-egyig rendkívüli embereket. Pontosabban: 11 ország képviseletében 18 gladiátort és egy mindenre elszánt — mexikói — amazont. A június 27-én kezdődő és bátran egyedülállónak nevezhető próbatétel tulajdonképpen egy rendhagyó triatlon verseny, amely „csak” azért nem nevezhető hagyományosnak, mert az indulók mindenből a szokásos táv négyszeresét teszik meg! Innen az elnevezés is: ultra- triatlon, amelynek teljesítéséhez 15,2 kilométert kell úszni, 720 kilométert kerékpározni, befejezésül pedig 168,8 kilométert futni! összesen több mint 900 kilométert, méghozzá tempósan, mert szorít a szigorúan megszabott 90 órás versenyidő, amelynek legcsekélyebb túllépése is hiábavalóvá teheti csaknem négy nap embertelen erőfeszítéseit ... Ilyen versenyt eddig még egyet sem rendeztek, sőt az ultra-triatlon küzdelmes napjait is csupán ketten élték át, egy holland és egy magyar. Utóbbi, a székesfehérvári Mészáros János nem mindennapi sikerélményén felbuzdulva fogott hozzá a Carkiwarny Kupa előkészítéséhez, többek között azért is, mert egy szép napon elege lett a „hosszútávfutó magányosságából". Téved, aki arra tippel, hogy az „őrület versenyének” leg- jobbjaira sok tízezer dolláros pénzdíjak várnak, netán egy luxuskocsi, vagy ehhez hasonlók. Téved, hiszen az egész csak kedvtelés, senki sem számíthat olyasfajta elismerésre, amelyben nem is olyan régen a kanadai Ben Johnson hetente részesült, fellépésenként 20-30 ezer dolláros honoráriumban. A 19 megszállott közül az esélyesnek kikiáltott francia Dominique Callard egyszer már az ötszörös triatlon kíméletlen vizsgáján is megfelelt. A japán Yosiuki Tanaka viszont elmondhatja magáról, hogy egyszer „átszaladt" az Egyesült Államokon: több részletben, de pihenőnap nélkül 4800 kilométert hagyott maga mögött. Ami pedig az egyetlen hölgyindulót, a mexikói Silvia Andonie-t illeti, nos, ő is már túljutott a dupla és a tripla triatlonon is, de még ezek után sem érzi teljesnek a pályafutását, ezért utazik Magyarországra és már előre fogadkozik, hogy eléri a célt, 900 kilomé: tér tempózás, pedálozás és futás után. Szalay Péter Ferenczy-EUROPRESS Jött, látott es győzött Belansky (sötét mezben) a fehér mezes Honvéd védők gyűrűjé ben Belansky lőtt egy 10-est UEFA-ellenfélről álmodni az olasz tengerparton Ha valakire .illik a szállóige, akkor Belansky Attilára, a 'PMSC labdarúgó-csatárára ugyancsak stimmel: „Jött, látóit és győzött!” A Szlovákiából szerződtetett labdarúgó már az első mérkőzésén gólt lőtt Győrben, s nem maradt adós a továbbiakban sem. A bajnokság végére egy kerek tízest osztott szét az ellenfelek hálójába, legfeljebb a Péccsel játszó csapatok méltatlankodhatnak, hogy nem mért mindig ugyanazon mércével. A bajnokság végén — mielőtt még jól megérdemelt nyári szabadságára utazott — kértünk tőle találkozót. A gyorsléptű, tíz méteren védőjére négyet verő, testőré’ az őrületbe vagy legalábbis a sárga lapot kiérdemlő szaCarl Lewis-nak túl lassú Ben Johnson? Könnyen lehet, hogy kudarcba fullad a nagy vállalkozás, és semmi sem lesz a július elsejére meghirdetett lille-i Carl Lewis-Ben Johnson „szuperszózméterből”, noha a rendezőket képviselő Laurent Sharapan ennek egyelőre az ellenkezőjét állítja. A lille-i szervező az elmúlt hét végén New Yorkban járt, hogy ott szemrevételezze a legjobb amerikai atlétákat. persze, mindenkinél tüzetesebben Carl Lewist, a július elsejei gárda egyik főszereplőjét. A Los Angeles-i és szöuli atlétikai bajnokban nem is csalatkozott, aki idei eredményeit messze felülmúlva, 9.93 mp-vel lett az amerikai bajnokság másodikja, a 9.90- nel világcsúcsot javító klubtársa, Leroy Burrell mögött. A baj inkább az, hogy Lewis régi vetélytársa, a kanadai Ben Johnson egyelőre meg sem közelíti az amerikait, idei százas legjobbja szerény 10.41, amivel talán még magyar bajnokságot sem nyerhetne. így pedig nincs sok értelme annak a rangadónak, amire Szöul óta vár a sportvilág, s amire eddig azért nem kerülhetett sor, mert Johnsont a súlyos doppingvétség miatt hosszú két évre eltiltották. bálytalanság'ba kergető labdarúgó örömmel állt „kötélnek”. — Miként értékeled — egy gyors leltár után - éves, egyéni teljesítményedet? — Gondolom, nem tartónak nagyképűnek a szurkolóik, ha azt mondom, hogy meg vagyok elégedve a teljesítményemmel, hiszen ismeretlenül kellett beépülnöm a csapatba, omely’ik «efogadott. Talán türelmesebben kellene elviselnem a védők velem szemben alkalmazott durvaságait. Sajnos, így nemcsak miattam kaptak sárga iapolkat, de összeszedtem néhányat én is. — iMr a véleményed a csapatról, és annak eredményéről? — Az őszi hátrány után nem sokan bíztunk abban, hogy ott lőhetünk a dobogón. Különösen a Vác volt nagyon messze előttünk. Szerencsére a tetemes hátrányt mór ott, Vácott sikerült csökkenteni. Úgy érzem: a csapat maximumát nyújtotta és maximálisan meg lehet elégedve a bronzéremmel. — Szép Jcerek szám a 10 lőtt gól, mégis melyiket tartod a legfontosabbnak, és melyiket a legszebbnek? — Legfontosabbnak az MTK- VM pályán élértet, hiszen az a győzelmet és a lehetőséget jelentette a harmadik hely megszerzésére. Hogy melyik volt a legszebb? Istenem, egy szülőnek minden gyereke szép, hát nekem is mind a tíz. Ha szépségdíjot kérhetek, akikor a váci két találatomat tenném meg tétre, egyenlő esély- lyel.- Otthon már összepakoltál, csak elbúcsúzni jöttél a PMSC-pályára. Hova, milyen programmal készülsz a nyárra? — Most először is hazautazom Lévára. Amint megpihenek, máris 'ndulok Olaszországba. Bibiónéban kívánom élvezni a napfényt.- Es mit tervezel a nyári szünet után? — Jó lenne az UEFA Kupában kifogni egy olyan csapatot, amelyik ellen eséllyel vehetnénk fel a küzdelmet, és természetesen továbbjutnánk. Talán ebben az esetben ösz- szejönne az a tervem is, hogy egy esetleges jó szereplés után megakadna rajtam egy ■külföldi mester szeme. Szerződésem ugyan még egy évre Pécshez köt, de a szakvezetőkkel történt megállapodás alapján, egy jó üzlet esetén kipróbálhatom magamat máshol is. Ha nem, akkor marad Pécs, soha rosszabb helyem ne legyen . . . Kapu László Mit kell tudni Naganóról? Nem ért célt a japán környezetvédők tiltakozása, hiszen a NOB 97. ülésszaka az 1998. évi téli olimpia megrendezéséért folyó versenyfutásban, a két favorit közül a ja-, pán Naganónak szavazott bizalmat. A nagy vesztes az egyesült államokbeli Salt Lake City, amely alighanem az 1996. évi nyári játékok házigazdájának, Atlantának köszönheti lemaradását. Ázsia viszont mindeddig egyszer, 1972-ben Szapporo révén adhatott otthont a téli játékoknak. Naqano sikerének „eszmei értéke” abban rejlik, hogy a város kampánya során mindvégig igyekezett betartani a NOB korlátozásait, azaz megpróbáltak csak any- nyit költeni a propagandára és csak annyi ajándékot adni a Naganóba látogatott 60 NOB-tagnak, amelyet a NOB- előírások még megengednek, fgy is 10,8 millió dollárt áldoztak a siker oltárán, ám végig igyekeztek elkerülni azt a látszatot, hogy „meg akarják venni” a játékokat. Habár az olimpiai mozgalomban is a dollár beszél, ezúttal a jen is megtette a magáét... A Tokiótól 200 km-re északnyugatra fekvő, 350 ezres Nagano mellett, két nagy érv szólt. Az egyik, hogy az 511 millió dollárra becsült költség felére a kormány garanciát vállalt, és a körzetben szükséges infrastruktúra-fejlesztést akkor is megvalósították volna, ha nem nyerik el a rendezés jogát. A másik „jó pont” volt, hogy a naganóiak vállalták, miszerint a jegeshavas versenyeket —, az alpesi viadalok kivételével — 40 km-es körzetben megrendezik. (Az alpesi síversenyeket az 52 km-re fekvő Shigakogen pályáin bonyolítják le.) Ami a szálláshelyeket illeti, Naganóban egyedül 24 ezer ágy áll a látogatók rendelkezésére, ám egyórás gépkocsi- útnyi körzetben további 140 ezer férőhely akad a többnyire nyugati típusú szállodákban. Ha elkészülnek mindennel Tokióból 2 óra alatt lehet vonattal eljutni Naganóba. Sportlétesítmények dolgában nem áll olyan jól a japán város, mint amerikai vetélytársa. Szükség van még egy bobpályára (ez lesz az első mesterséges jégteknő Ázsiában), egy síugrósáncra, egy 12 ezres jégkorongcsarnokra, valamint egy műkorcsolya- és egy gyorskorcsolya-stadionra. Ám úgy látszik, a NOB-tagok maximálisan bíznak abban, hogy a munkaszeretetéről ismert japánok idővel elkészülnek minden szükséges beruházással.
