Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-02 / 149. szám

Off ex lu helyett Bätaapö ti ? Bush orvos-tanácsadója és egy kaposvári sebész Sugárzó pletykák Forradalmasították az epehólyapűtétet Az elnök jól van, kutatják a betegség okát — Jelenleg az elnöki rezidenciát vizsgálják Nem zörög a horaszt, ha ... Tényleg nem zörög — teljesen kopasz az a terület, ohova „hajdanáiban" a paksi atom­erőmű kis- és közepes radio­aktiv hulladékait akarták el­helyezni, Ófalu szomszédságá­ban. Nemhogy fa nincs itt, de levél sem — frissen feltúrt a föld, mély árikokat sajtoltak a nehéz járművek kerekei az akkor hígra ázott sárba. Csak­hogy: miért voltak itt a kö­zelmúltban a járművek? A hír gyorsan lábra kapott: az Atomerőmű Vállalat megint mozgolódik, mert ugye, itt vannak a legfrissebb tárgya­lások a franciákkal újalbb atomerőművi blokkok megépí­téséről , ezekben is keletkezik majd radioaktivitással szeny- nyezett hulladék, ezt is el kell majd valahol helyezni. S ha már az ófaluiak nemet mond­tak, kicsit arrébb megy a te­mető, pár száz méterrel, még­pedig Bátaapáti felé, a szom­szédos község területére. Mert­hogy ezért a bátaopátiaik már Ifjúsági Otthon Kaposváron Tizenhat állami gondozott lakója van Kaposváron a Nyár utcában található egy­kori kúriából, a Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet támo­gatásával átalakított Ifjúsági Otthonnak. A legtöbben ha­marosan betöltik 18. életévü­ket, de huszonnégy éves ko­rukig maradhatnak az intéz­ményben, nem kell önálló életüket albérletben kezdeni­ük. A tervek szerint nemcsak állami gondozottak, hanem krízishelyzetben lévő fiatalok is menedéket kapnak az ott­hon falai között. Ezt a kez­deményezésüket támogatja a Kolping kaposvári szervezete is, amely felvállalta a devi­áns fiatalok felkarolását. Árnyékkötők Az Árnyékkötők elnevezésű művészeti csoport tagjainak alkotásaiból látható kiállítás Kaposváron, a Somogy megyei Művelődési Központban. Te­vékenységük a fény—árnyék je­lenségek ábrázolására, rögzí­tésére épül, elsősorban az irodalom, filozófia, képzőmű­vészet területén. Képeiket electrographic artnak nevezik, mert nemcsak manuális eljá­rásokat, hanem más techniká­kat — fénymásolást, fényké­pezést — is alkalmaznak. A csoport tagjainak már több közös kiállítása volt, és ne­gyedévente megjelentetik fo­lyóiratukat az Árnyékkötőt. A tárlat június 15-ig tekinthető meg. kaptak is — mondják a sutto­gó szót az emberek - egy­millió forintot. . . Mármint, hogy a szomszéd község fogadja be az atom­temetőt. Amiit már csak azért is sürgetnek a paksiak, mert az uránbánya által tervezett lerakó pénz hiányálban nem biztos, hogy megvalósul. Ha pedig nem, akkor ugye, nem marad más, miint ismét kutat- ni-fúrni-építeni kell az atom- erőm űveseknek, s ha már ezen a környéken egyszer elkezdték - vagyis Ófalu térségében —, okkor túl messze nem akar­nak menni: idéhozták már az elektromos energiát, ide az utat.-.. Bátaa pátiban az önkor­mányzatnál kissé meghökken- ten veszik hírét a találgatá­soknak. A polgármester csak annyit mond: ebben az év­A kisharang elütötte a négy negyedet, majd a másik ha­rang a tizet. Száz éve napon­ta így megy ez. A káptalani levéltár szűk padlásán pihen a hatalmas óraszerkezet, amely 1891 óta kongatta a pontos időt, egészen az 1980- as évek elejéig, amikor a bé­csi Emil Schauer cég elektro­mos órával váltotta fel az ugyancsak tőlük származó szerkezetet. Az új óra saját maga állítja be pontosságát a stuttgarti rádióhullámok alapján. A régi óra szerkezete bár jó, tétlenségre van kárhoz­tatva, viszont ütni ma is üt. A bazilika restaurálásakor került a számára épített óra­házba, jelenlegi helyére, de ben nem történik semmi az atomtemetővel összefüggés­ben. Ebben az évben? — kap­ják fel a fejüket az ófaluiak. Akkor nem zárható ki, hogy majd a következő esztendő­ben ... A bátaapáti polgár- mester még ad egy telefon- számot. Az atomerőmű tájé­koztatási irodája. Na igen, erről tudnak Ófaluiban is: minden kedden délután lehet itt érdeklődni, Bátaapátiban. De miért működik folyamato­san ez a tájékoztatási iroda? — teszik fél az úljaibb kér­dést. Azért, mondja válaszul Bá­tora páti polgármestere, mert az atomerőmű nem tett le véglleg arról, hogy a térség­ben találjon megfelelő hely­re. Azt is hozzáteszi: hogy idén nem történik semmi, ez a templom felszentelésekor, 1891. június 22-én már mű­ködött. A költöztetést való­színűleg ugyanazzal a mód­szerrel oldották meg, mint az apostolok szobrainak felállítá­sát — ökrökkel vontatták fel. A sekrestyében ma is meg­bízhatóan működik az az 1700-as évek végéről szárma­zó óra, dupla üvegvitrin alatt, amihez a külső toronyórát a sekrestyés utánaigazította. Számlapjára 12 helyett nullát rajzolt ismeretlen bécsi alko­tója, s 24 órás beosztást. A ikis-, a nagy- és a másod­percmutató külön körökben jár, és elég hetente egyszer felhúzni. A sekrestyés gondos munkájának köszönhetően az valóiban nem zárja ki a jö­vő évi megújuló kutatásokat, sőt: ha ezt éppen Bátaapáti térségében találják meg, ak­kor — megfelelő társadalmi ellenőrzés mellett — a falu nem fog tiltakozni. Na, igen - szólt a pletyka - az egymillió forint megtet­te a hatását. .. Valóban, a község — két éve — egymillió forintot ka­pott az atomerőműtől, hogy az akkor épülő óvoda kony­háját a tervezett atomtemető­nél dolgozók ellátására is al­kalmassá tegyék. Tavaly pedig fél ml Illát ka ptak, az iskolá­hoz. De ez — szögezi Je a polgármester - nem jelenti azt, hogy Bátaapáti .„lefe­küdt . .." Úgy tűnik, a haraszt most jól zörgött. Jövőre élképzel­hető, hogy Ófalu környékén újraindul a tiltakozás. Ha le­het beleszólásuk Bátaapáti ügyeibe . . . M. A. a hír járta messze földön, hogy a bazilika torony­órájához „órát lehet igazí­tani”, sőt, állítólag a rádió is bűnbánókig visszatér hoz­zá, amikor egyszer a kétper­ces különbség esetében a pé­csi óra bizonyult pontosnak. Ha galambok szállnak a mu­tatóra, nehezítik annak járá­sát, de zavart nem okoznak — a negyedes ütés omúgyis elzavarja őket. Minderről egyetlen ember tudott mesél­ni nekem, Márton Dénes, a bazilika kanonokja, aki 29 évig állt a bazilika szolgálatában, s az órák tör­ténetét ő is öreg órásmesterek és sekrestyések szájából hal­lotta. Sz. Lelovics I. Húsz centiméteres vágással járó műtét helyett csupán két és fél centis beavatkozást haj­tanak végre az epehólyag- műtétnél — legalábbis Kapos­várott. Epekő-eltávolítást több mint 100 éve csináltak először, az­óta a módszer csaknem vál­tozatlan. Próbálkoztak a mű­tét helyett az epekő oldásá­val, külső hatásra történő szét­zúzásával. A beteg epehó­lyagban a kő azonban sok­szor újratermelődik, ezért az epehólyagot el kell távolíta­ni. A '80-as években új mód­szerek láttak napvilágot. A kisebb fájdalommal, rövidebb ideig tartó kórházi kezeléssel járó beavatkozások Magyar- országon és szerte a világ­ban sem tudnak elterjedni, mivel egy-egy kórház felmű­szerezése erre a műtétre 60 ezer dollárba kerülne. Bush amerikai elnök három tagú orvosi tanácsadó cso­portjának magyar származású tagja, ár. Jakó Géza és Ka­posvár kutatóorvosa, ár. Ro­zsos István együttműködése folytán a Kaposváron kidol­gozottműtét felszerelése mind­össze 10 ezer dollárt tenne ki forintban, mivel a műszerek zöme előállítható Magyaror­szágon. Jakó Géza Budapesten, a Péterfi Sándor utcai kórház­ban volt orvos, 1956-ban a forradalmároknak mentőszol­gálatot szervezett, emiatt emig­rálni kényszerült. Az USA-ban a Harward, majd a Boston Egyetem tanára lett. Somogy- ország székhelyén ' 1989-ben A járművek rendszámát va­lamennyi ablakba, lámpába belevésik a gépkocsi-tulajdo­nos kérésére Szekszárdon, az Autóklubban. Ezzel csökken az esélye annak, hogy ezeket a járműveket ellopják, ugyan­is akkor minden ablakot, lám­pát ki kell cserélnie a tolvaj­nak. Ha mégis elviszik, na­gyobb az esély arra, hogy megtalálják, mert a megjelölt autókról egy országos számí­mint az Orvos Világszövetség alelnöke felavatta a híres ka­posvári orvos, Kaposi Mór szobrát. (A világhírű bőrgyó­gyászt az AIDS elleni küzde­lem folytán egyre többször emlegetik a század eleji ku­tatásai miatt.) Az epehólyag- műtétet forradalmasító két or­vos itt ismerkedett meg. A tudományos elmék rög­vest működésbe léptek: az amerikai fül-orr-gégész ötle­te alapján a kaposvári sebész négy hónapi, állatokon vég­zett kísérletei után tavaly de­cemberben sikeresen végrehaj­tották az első „két és fél cen­tis” műtétet. Azóta 42 ilyen- könnyű lefolyású sebésri be­avatkozást végzett Rozsos Ist­ván. A kaposvári kórház kész tanfolyamokat szervezni, vala­mint Kaposvárott el lehet ké­szíteni a műtéthez szükséges műszereket is. Miért szenvedjen tovább a beteg, ha nem muszáj, mond­ta Ja-kó Géza a kisebb fáj­dalommal, gyorsabb gyógyu­lással járó műtétről. Bush el­nök orvos-tanácsadóját bos­toni lakásán hívtük fel, el­mondta, hogy az elnök jól van, folytatja feszített tempó­jú munkáját. Az elnöknek pajzsmirigy-problémái voltak csakúgy, mint feleségének két évvel ezelőtt. Most az elnöki házaspár betegségének az okát kutatják, van-e valami különös oka a pajzsmirigy­problémáknak. Jelenleg az al­elnöki rezidenciát vizsgálják át, ahol Barbara és Georges Bush nyolc évet töltött Ronald Reagan elnöksége idején. Szíjártó József tógépes nyilvántartás készül. Lehetőség van arra is, hogy rádióadót építsenek be az autóba —, egyéni kérésre —, ami lopáskor az első elektro­mos berendezés bekapcsolását követően működésbe lép, de csak a rendőrjárőrnél, és ha­tárőrnél található vevőkészü­léken jelez. Ennek segítségé­vel egyszerre kerül meg o kocsi és a tolvaj. Öreg órások mesélik Az épület toronyórája 1891-ben készült el Fotó: Läufer László m Uj szolgáltatás a szekszárdi Autóklubnál látszd újraf Bob! •• Ötvenéves a szakállas trubadúr 1962 nyara lehetett, amikor Robert Zimmermann, akiről csak a Greenwich Village-i jazzkocsmák törzsvendégei és pincérei tudták, hogy Bob Dylan néven próbál fellépési lehetőséghez jutni, szokása szerint egy dupla Tequila Gold-ot rendelt a Bleecker Street-i bárban. Fölhajtotta az italt, aztán komótosan elő­húzta kockás noteszét és föl­olvasta legújabb négysoros dalszövegét: „Május ötödik napján vettem el Isist, de nem tudtam megmaradni mellette sokáig. Levágattam hát a ha­jamat, s egyenesen nekivág­tam a vad ismeretlennek, ahol nem érhetnek kudar­cok . . .” Ez és az ehhez hasonló ke­sernyés, fura, önmarcangoló versek és dallamok keltették föl Mike Porco klubtulajdo- dos figyelmét, annyira, hogy meghívja Dylan-t egy be­mutatkozásra. Robert Shel­ton, a New York Times mun­katársa erről az estről írt ér­tő és lelkes kritikát. A követ­kezmény egy nagylemez-szer­ződés lett, s innen már Dylan megállíthatatlanul haladt az országos és a világhír felé. Sokan mondták, s mondják ma is, hogy Bob Dylan-nek szerencséje volt. Jó korban született, jó műfajt választott, könnyen találkozott a közön­ségével. Bob Dylan azonban azt állítja, ez a találkozás véletlen. „Nem akartam én rávenni senkit semmire. Csak azt írom, ami eszembe jut és nem törekszem arra, hogy szolgálatába álljak valamilyen ügynek." Dylan egyénisége, gondolkodása, előadásmódja ugyanazt a szorongással és lázadással teli filozófiát fejezi ki, amit a vietnami háború ellen tiltakozó amerikai fiata­lok vallottak, amikor aposto­luknak kiáltották ki a szerző­énekest. Dylan-t egyes korszakaiban a legkülönbözőbb csoportok te­kintették mentoruknak. Ki-ki azt látta benne, amit látni akart: politikust, aki dalba fojtja elveit; trubadúrt, aki nemet mond a kommerciális szórakoztató zenének; magá­nyos költőt, aki intellektuális integritásához saját megúju­lása közepette is ragaszkodik; muzsikust, aki folyamatosan forradalmasítja, s ezzel tágít­ja a műfaj formavilágát. Esz­téták és kritikusok, profesz- szorok és diákok egyetértenek abban, hogy Bob Dylan a folkzenét sikeresen honosítot­ta meg a rockban, hogy a rockot összekötötte a country­zenével, s hogy még a wes- tern-muzsikát is be tudta il­leszteni saját, . senkiével sem összetéveszthető kompozíciói­ba, sőt, a heavy metal rock­kal is kacérkodott. S miköz­ben formai újításokon törte a fejét, olyan örökzöldekkel ajándékozta meg a közönsé­get, mint a „Blowin' in the Wind”, „Like a Rolling Stone” és a „Times Are A-Chan- ging" . . . „Az ötvenedik születésnapot Bob Dylan nem tekinti mér­földkőnek az életében, és nem is lelkesedik a gondolattól, hogy már nem fiatal. Szeret­né, ha a közönség sem tulaj­donítana nagyobb jelentőséget ennek a napnak, amely o művész életében ugyanolyan nap, mint a többi.” - mondta Elliot Mintz, Dylan sajtótitká­ra. Néhány Dylan-kritikus pe­dig leszögezte: a protest-song műfaj megteremtője valóban megöregedett, de hangja ugyanolyan, mint a 10 évvel ezelőtti Bob Dylan-é. Ebben az a ki nem mondott véle­mény is benne rejlik, hogy a 20—30 évvel ezelőtti Dylan és a mai már nem egészen ugyanaz. Csak a zárkózottsága nem változott, s idegenkedése a nagy nyilvánosságtól. Szinte hihetetlen, hogy hosszú pálya­futása során most tavasszal járt először Dél-Amerikában, s az ott kipróbált koncertet ugyancsak első ízben hozza el június 12-én Budapestre. Havas Klára vasárnapi 3 Százéves évforduló a pécsi bazilikában Ha galambok szállnak a mutatóra

Next

/
Oldalképek
Tartalom