Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-12 / 159. szám
1991. június 12., szerda aj Dunántúli napló 9 111 ■ Gondolatok május 1. kapcson Róluk - nélkülük! Május 1-jei demonstráció elindítója és szervezője Vasasbányaüzem szakszervezete volt. A kezdeményezésünket felvállalta a Baranya Megyei Munkavállalók Érdekképviseleti Fóruma, melynek tagja az MSZOSZ mellett a Munkástanácsok és a Független Szakszervezetek /negyei szervezetei is. Ez a fórum személyemet bízta meg a főszervezői feladattal. Innen az indíttatás. hogy reagáljak Tóth Ferenc által felvetett gondolatokra. A gondolatok között van több, amivel egyetértek, de van sok olyan is, amit el kell utasítanom. ön azt kérdezi: hol döntenek rólunk, nélkülünk? S mindjárt meg is állapítja, hogy a munkahelyen. Igen. döntenek a munkahelyeken is nélkülünk, de még inkább a kormányban és a Parlamentben. A munkahelyen elsősorban azért tudnak nélkülünk dönteni, mert a jogi szabályozás olyan, hogy erre lehetőséget ad. Erre ön is hamarosan rá fog döbbenni. Ameddig a kormány és a parlament nem alkotja meg az általunk követelt érdekvédelmi törvényt, addig így is lesz. Persze, kivétel van, ott ahol a szakszervezetek erősek és jól felkészült szakszervezeti vezetők vannak. Meg kívánom jegyezni, hogy az új munkatörvény-tervezet semmivel sem ad több jogot sem önöknek, sem nekünk, sőt ha nem tudná, az üzemi tanács létrehozásával a jogaink jelentősen megcsappannak. Ennek ellenére nincs kifogásom az üzemi tanácsok létrehozása ellen. Az üzemi tanácstörvény ugyanúgy, mint az érdekvédelmi törvény a demokrácia kiteljesedésének része. A demokrácia része ugyanúgy, mint az, hogy az MSZOSZ szakszervezeti tagsága egy demokratikus választásokon kiket választ vezetőjének. Jó lenne már önöknek, az új érdekképviseleti vezetőknek tudomásul venni, hogy azért, mert önök minden MSZOSZ - vezetőt egy kalap alá vesznek, attól még mi, ha voltunk is tagjai az MSZMP-nek, lehetünk jó szakszervezeti vezetők, jó munkásérdekvédők. Igaza van abban, hogy ma még sokan vannak köztünk, akik nem alkalmasak szak- szervezeti vezetőnek, de a jellemző ma már az, hogy az üzemekben jelentős számban azok vannak, akik új emberként kerültek a mozgalom élére. A másik nagyon lényeges dolog, hogy a vállalatok át- ( alakulása kapcsán, de sok helyen enélküi is választásokat tartottak az elmúlt egy év során. Ezeken a helyeken, ahol a teljes szakszervezeti tagság választott, nem lehet megkérdőjelezni a legitimitást. Az ilyen választások megtörténtek az uránbányánál, a Mecseki Szénbányáknál, de tudomásom szerint a Posta különböző üzemeiben is. Tudom nehéz tudomásul venni, hogy ha a volt „csillagosak” közül választanak vezetőt. Márpedig sok helyen így van, s nem ok nélkül. A szakszervezeti vezetés és a vállalatok vezetői közötti együttműködés kérdésében részben igazat adok önneik. Vannak olyan szakszervezeti vezetők, akik a vezetés befolyása alá kerültek, ez ellen küzdünk mi is. Ezekben az üzemekben tudnak megerősödni, s nem 10—20 fős tagságú szervezettel, hanem a dolgozók jelentős részét maguk mellé állítva a Munkás- tanácsok és a Független Szakszervezetek. Kérdem: önt miért nem hívták a főnökei bért osztani? iMost én mondom a választ: azért, mert jelentéktelen taglétszámmal és befolyással bír az üzemben. Meg kell tanulnia. hogy csak az követelhet, aki mögött felsorakozik a tagság, ha szükséges. Ameddig ezt nem tudja elérni, addig azt javaslom, hogy a szakszervezettel működjön együtt, és közös erővel próbáljanak eredményesebben fellépni. Hogy mit kellett volna tenni a postás munkástanácsnak? Nem azt, amit tett. A magyar közvélemény túlnyomó többsége nem fogadja el a kormány és a parlament népnyúzó intézkedéseit. Ha ön a munkások között él, akkor ezt nagyon jól kellene tudnia. Mi a demonstárción is és sokszor más helyen is kinyilvánítottuk, hogy a piacgazdaságot támogatjuk, de szociális védőhálóval. Ami leegyszerűsítve any- nyit jelent, hogy a kiskeresetűek és az alacsony nyugdíjjal rendelkezők meg tudjanak élni. Ma imár ott tartunk, hogy az átlagember sem tud elfogadható szinten megélni. Mi ez ellen tiltakoztunk. Mi azt akarjuk, hogy ne szülessenek olyan törvényök ebben a szegénységben, hogy 100-200 milliárdot kelljen kárpótlásra fordítani. Ne az újgazdag réteg megteremtése legyen az elsődleges. Ne állítsák vissza a pénzes Iskoláztatást. S még sorolhatnám. Ehelyett adnának nagyobb nyugdíjat a rászorulóknak, adókedvezményt a munkavállalóknak, maradna a teljes ingyenes iskoláztatás, orvosi ellátás stb. Talán a legfontosabb, hogy olyan intézkedéseknek kellene születniük, amelyek a gazdaságot talpra állítják. Hát ezért kellett volna önöknek velünk a Széchenyi térre jönn'i. Nem értünk egyet mi sem azzal, hogy az elmúlt rendszerben volt vezetők lépnek sorba az új gazdasági egységek élére. Van köztük, akinek ott a helye. De kérem: ki teszi ezt lehetővé? Nem véletlenül a jelenlegi kormány és a parlament? Nekik mindegy, kik lesznek az újgazdagok, csak alakuljon ki a tulajdonosi rendszer. Mit ad önnek ez az új rend? Azt, hogy a vezetők fizetése, jövedelme egyre nő, az öné, a munkásé pedig behatárolva. Még arra is gondolnak, hogy a szakszervezetek ne is tudjanak megfelelő béremelést követelni. Gondolom, tudja, hogy 28 százalék felett milyen adó terheli a vállalatot. Ma szinte egy vállalat sem engedheti meg, hogy 28 százalék felett fejlesszen bért, az infláció pedig 40 százalék. Ezért jó ez a kormány önnek? Hát nem látják, amilyen társadal-' mi forma van ma kialakulóban, kíméletlen törvényeivel, az nem nekünk, hanem a kialakuló hatalomnak kedvez. A fizetési arányok, a jövedelmi különbségek, a gazdag és szegény fogalom valósággá vált. Nekünk elsősorban az jut, amit maijd ki tudunk harcolni. Látja, ebben megint egyetértünk. Ezért és még sok minden másért kellene végre az embereknek velünk, önökkel együtt az utcára menni. Nem szabad megvárni, hogy a nép önmaga menjen az utcára,, mert nagy valószínűséggel vér és rombolás nélkül nem úsznánk meg. Ez az, ami igazán elkerülendő lenne. Májusi, nagy csalódást okozott nekem is. Elsősorban azért, mert az üzem azon dolgozói közül többen, akik kezdeményezői voltak a demonstrációnak, nem jöttek el. Az érdek- védelmi szervezetek közötti, a pártok közötti széthúzás, az álltalános csalódottság is jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a Széchenyi tér nem telt meg. Ez, s nem az ön által kifogásolt kérdések az oka. Ezt bizonyítja a Tv- híradó esti körképe is. Az önök rendezvénye is. ön Palkovics urat állitja példaképnek, munkásvezérnek. Ez az ön dolga. De az az ember, a'ki az MDF parlamenti frakció tagjaként dönt az általam népnyúzának nevezett kérdésekben, aki nem érzi, hogy a pártja és kormánya még egyetlen munkás- barát intézkedést sem tett, hát az én szememben nem az igazi és szolidáris vezető. Ő szolidáris, de nem velünk. A pénzről csak annyit, ha ön vagy én ennyi cimen kapnánk jövedelmet és ilyen nagy összegeket, mint Palkovics úr, mi is könnyen lemondhatnánk egy újabb tiszteletdijról, még ha az nettó 20 ezer lenne is, mert az ő jövedelme bőven az 50 százalékos adókategóriába tartozik. Csak megjegyzem, a képviselői díjazás, a gazdasági bizottsági tagság utáni 40 százalék és a különböző költségtérítések — a Magyar Közlönyben meg lehet győződni róla — bőven meghaladják a 60 000 Ft-ot havi átlagban. Hol a szolidaritás? — kérdezi ön. Én is azt kérdezem. De én a munkástól, a kisembertől, a kiszolgáltatott embertől kérdezem. Kérdezem: mi az oka annak, hogy még mindig nem hajlandók saját jól felfogott érdekükben összefogni, miért nem hajlandók a munkahelyen kívül a szabadidő rovására tenni. Tudom, mert erről többször meggyőződtem, hogy hajlandók munkaidőben minden értelmes dolgokra, ha kell, sztrájkra is, de munkaidő után szinte semmire. Meddig tarthat ez még? Vegyük észre végre, az átrendeződés folyik, a kapitalizmus épül, mórt lehetne úgy befolyásolni, hogy nekünk is kedvezőbb legyen. Ha most nem tesszük, akkor a gyerekeinknek is azért kell küzdeni, hogy emberformájú kapitalizmus alakuljon ki. Ami egyszer ' kialakult, nagyon hosszú idő alatt változtatható meg békés úton. Tisztelt Tóth Ferenc! Nekünk, érdekképviseleti vezetőknek a végső célunk egy: az hogy az általunk képviseltek minél több jogot és anyagi előnyt kapjanak a piacgazdaságiban. Ha a szolidaritás, az igazságosság, és a szabadság szellemében tevékenykedünk, önök és mi, akkor az ön által és általam felsorakoztatott problémák gyorsabban oldódnak meg. Az igazi demokráciához az összefogás, az egymáson segíteni akarás és egymás jogainak tiszteletben tartásán keresztül vezet az út. A demokráciát együtt kell megtanulnunk. A mi feladatunk, elhivatottságunk az általunk képviseltek összefogása és nem a szétdarabo- lás kell hogy legyen. Kovács Mózes alapszervi elnök Nyílt levél a Pannon Volán Igazgatóhelyetteséhez Igényünk jogos Utoljára április 22-én 9 órakor találkoztunk személyesen a Kertvárosból Egyetemvárosba tervezett autóbuszjárat indítása ügyében. Mi, akik az érintett útvonalon található munkahelyek szakszervezetei képviseletében voltunk jelen, érdeklődve és türelmesen hallgattuk a márciusi utasfelmécésük eredményét. Megnyugtató volt számunkra, hogy az önök adatai is igazolták: a kezdeményezésünk indokolt, erre a járatra szükség van. Abban is megállapodtunk, hogy a leendő 5-ös járat milyen útvonalon és mely megállók érintésével közlekedjen. Tudomásul vettük, hogy nincs kapacitásuk a járat azonnali beindítására, ön viszont kijelentette, hpgy június 10-én — a nyári fordák beindulásával egyelőre csak reggeli és délutáni csúcsidőben, majd augusztus végétől — mikorra sikerül autóbuszokat vásárolniuk -, az egyes járattal hasonló időbeosztással „teljes üzemmel” indítják a járatot. A tárgyalás végén ön hivatkozott az önkormányzatnak egy olyan határozatára, melynek értelmében ez az új járat csak összvonalas bérlettel, illetve 2 darab vonali jegy érvényesítésével vehető igénybe. Mivel a kezdeményező szak- szervezetek alapvető célja a járat beindítása volt, ezért a tarifaemeléssel kapcsolatosan pusztán nemtetszésünket fejeztük ki.. Problémáink: © A tervezett 5-ös járat miként alakult át M 55-össé? Csak azért, mert munkahelyi szakszervezeti kezdeményezésként merült fel a járat szükségessége, nevetséges lenne azt állítani, hogy ugyanaz a helyzet állt elő, mint a célirányos üzemi járatoknál, melyek az üzemek műszakjaihoz igazodnak. A városban közlekedő számtalan „sima” busz érint munkahelyeket (Id. 20-as, 30-as). © ön április 22-én a tarifa- emelés kapcsán a felelősséget az önkormányzatra hárította, a döntést is önkormányzati hatáskörként tüntette fel. Nem értjük, hogy az önök számára kedvezőtlennek tűnő, ám teljesen ésszerű önkormányzati döntésre miért válaszolnak a járat beindításának megtagadásával? ön az egyik tárgyalásunk során szakmai presztízsükre hivatkozva közös érdekünknek tüntette fel, hogy a város tömeg- közlekedése egyre inkább igazodjon az utazók igényéhez. A május 31 -i Új Dunántúli Naplóban megjelent rövid információ alapján úgy véljük, hogy önök a szakmai presztízst egészen másként értelmezik. Továbbra is meg vagyunk győződve róla, hogy igényünk jogos, tehát a tervezett 5-ös járatért folytatjuk a küzdelmet. Úgy véljük, hogy az önkormányzat tarifaemelést elutasító intézkedésére a Pannon Volánnak nincs joga a járat megtagadásával válaszolni, ha egy kicsit is komolyan veszik a szakmai presztízst. A Kertváros-Egyetemváros buszjáratot kezdeményező szakszervezetek nevében, a JPTE FDSZ Tanárképző Kari vezetősége. Átpolitizáltak, kiszolgáltatottak A kisemmizettek érdekei A napi politikai események — az Érdekegyeztető Tanács, a kormány és a Magyar Szakszervezetek Órszágos Szövetsége (MSZOSZ) nem sok sikerrel zárult tárgyalásai, a Jogvédő Liga engedetlenségi, a szakszervezetek esetleges sztrájkfelhívása - mind azt jelzik: fontos társadalmi rétegek érdekeinek képviselete, védelme nem megoldott. Hogyan gondolkoznak a kérdéskörről a kormánykoalíció vezető pártjában? Milyen problémák megoldását látják gyorsan elképzelhetőnek, s melyekkel nem tudnak egyelőre mit kezdeni? Beszélgetőpartnerünk dr. Körösi Imre, a Magyar Demokrata Fórum parlamenti frakciójának elnökségi tagja.- Azt hiszem, a széles közvélemény előtt ismert, hogy az MDF minden programjában meghirdette a bérből, fizetésből élők létbiztonságának szavatolását. Hitet tettünk az értékteremtő munka, s az azt végző emberek mellett, s elismertük, hogy szociális létbizonytalanság esetén nem lehet végrehajtott rendszerváltásról beszélni. Azt azonban az MDF programjának készítői sem látták előre — mert nem volt, nem is lehetett kellő mélységű információjuk az ország helyzetéről — hogy milyen csődtömeggel kell a kilencvenes évek elején megbirkózni - mondja dr. Körösi Imre. Arra sem számíthatnak, hogy a múlt rendszer haszonélvezői nagy tömegben a helyükön, vagy más, a korábbihoz hasonló előnyöket kínáló pozícióban maradnak.- Ez a helyzet minek köszönhető?- Természetesen több oka van, én mégis egyre hívnám fel az elégedetlenkedők figyelmét. Arra, hogy a szociális biztonság gyengülése már az elmúlt évtizedben tapasztalható volt. A mai kúsza gazdasági, pénzügyi, tulajdonosi helyzetet pedig még az 1987-tel induló törvényalkotási folyamat segítette uralomra. Ennek köszönhető, hogy a politikai hatalom egykori kézben tartói közül sokan ma legitim tulajdonosként térhetnek vissza, megint- csak hatalmi pozícióba. És bármennyire igyekszik most hangot váltani az MSZOSZ, az elődjének mondható SZOT, a maga ál-szakszervezeteivel ugyancsak benne volt ebben a játékban.- Azt állitja, hogy sohasem volt igazi szakszervezeti érdekvédelem?- Szó sincs erről. Nyolcvankilenc—kilencvenben például igen dinamikussá változott a szakszervezet tevékenysége, azzal a kis szépséghibával, hogy a meglévő rendszerben gondolkodtak, abban a hatalmi struktúrában akartak nagyobb szerepet, s vele jogokat szerezni. Közben úgy fordult a helyzet, hogy tovább kellett húzni a nadrágszíjat, s kimondhatjuk: mig az urak máig is csak gazdagodnak, a bérből, fizetésből élőket, vagyis akiket lehet - keményen kordában tartják a pénzügyi ösz- szeomlás elkerülése érdekében.- Ezek kemény szavak . . .- De tények. Sajnos, nem tudtunk mindmáig illő megbecsülést szerezni az értékteremtő embernek, s még az érdekvédelemben sem teremtettünk versenyhelyzetet. Ma is a szakszervezet az egyetlen erő, amely /egalább szavakban ki tud állni a töme- qek képviseletében, az új formáktól, például a munkás- tanácsoktól idegenkednek a kollektívák. Ami pedig az ország egészét illeti: a Parlament sem azzal foglalkozik a legtöbbet, ami a feladata lenne. A pártok és a képviselők erejét szétforgácsolja az egymással szembeni küzdelem, ahelyett, hogy az országos célok mielőbbi elérésének feltételeit akarnák a leggyorsabban megteremteni, erre koncentrálnának.- Ha ezt így látják az MDF parlamenti frakciójában, miért nem változtatnak a helyzeten? — Alighanem kevés az erőnk, s nem is jól szervezett. Most még csak annyira vagyunk képesek, hogy megfogalmazzuk: mit kellene tenni. Például azt, hogy a lehető leggyorsabban lépjünk fel a monopóliumokkal szemben. Amíg versenytárs nélkül uralják a piacot, addig az árakban csakis az ő érdekeik érvényesülnek, amint ezt a biztosítás, a gabona-, a húsprobléma, de a tömegközlekedés, a gépkocsiforgalmazás terén is egyértelműen bizonyítani lehet. Szeretnénk felgyorsítani az érdekvédelmi szerződések rendszerének kialakulását.- Milyen módon? — A munkavállalók nagy többsége most alapvetően tájékozatlan, s a látszat ellenére alulpolitizált légkörben él. Tudatosítani kell bennük: nem a munkaadók, hanem ők vannak felül a dolgok meghirdetett rendje szerint. A mai menedzseruralomnak a menedzserek részéről szolgálattá kell változnia, de ehhez csak a munkavállalók tudatos szerveződésein át vezet az út. És kevés hozzá az MDF-propaganda I Mindenkinek össze kellene fogni, aki nemcsak a hatás kedvéért állítja magáról, hogy a munkavállalók érdekeit képviseli. Most és azonnal, hiszen folyik a megfelelő ellenőrzés nélküli privatizáció, s ha a 89—90-es évek már el is szaladtak anélkül, hogy a kisemmizettek érdekei érvényesültek volna, a 91-es esztendő fele még hátravan. Nem titok az a nézetünk, hogy az Állami Vagyonügynökség példátlan- hatalmát korlátozni, még inkább szigorúan ellenőrizni kell. Változatlanul fontosnak tartom a vagyonelszámoltatás rendjének életbe léptetését, s mindegyik tevékenységi körben a végzett munka teljes nyilvánosságát! Ha az összes va- gyonátmentési kísérlet, privatizációs umbulda megkapná a nyilvánosság ellenőrzési lehetőségét, s csakis meghirdetett árveréseken cserélne gazdát a volt állami vagyon, akkor kevesebb lenne a keserű iz a pohárban, s az MDF is jobban betöltené hivatását. Hiszen annak idején lényegesen radikálisabb programot hirdettünk, mint amit most fölvállalunk belőle. Schöffer Jenő
