Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-09 / 156. szám
lfíllanyorgonista lett a kisegítő iskolás Az ország egyetlen értelmi fogyatékos gyerekekből álló zenekara Pécsett, a Kuli eh Gyula Utcai Általános Iskolában található. Tizenöt éwel ezelőtt alakította meg Depi- myi János gyógypedagógus. Az éveik során sikert sikerre halmoztak. — 1975-ben lettem nevelőtanár Itt, a Kulich Gyula utcában — mondja Depinyi János. — Egy vi' anyorganával alapítottuk meg a mai zeneikart. 'Mindig sok volt a jelentkező. Az első időkben Inkább én akartam, aztán meg a gyerekek. Az érzelmi életükre és a tanulmányi eredményeikre nagy hatással volt, hogy a zenekarban játszottak. A két legtehetségesebb tanítványom, Várnai Gyuri és Orsós Sanyi volt. Harmadikos korukban kerültek a zenekarba. Várnai György alacsony, keményötésű, tiszta tekintetű fiatalember. Három Ihánapja katona. A laktanyában beszélgettünk. — Harmadikos voltam, amikor az iskoláiban a Depinyi tanár úr zenékari tagakat keresett - meséli. — Gondoltam jelentkezem én is, hiszen már otthon is tanultam egy kicsit hangszeren játszani, volt egy tangóharmonikáink. Eleinte nagyon nehéz volt megszokni, hogy mindennap tél egytől fél háromig nincs futball, se játék, hanem próbálni kell. Szigorú volt a tanár úr, addig nem mehettünk el, amíg nem ment hibátlanul a darab, az ujjainkat nem jól használtuk. Várnai György először csak kísérte a többiek játékát, majd szólista lett. A szülei is örültek, hogy zenélni tanul. Otthon is rendszeresen gyakorolt a tangóharmonikán. Nyolcadikos korában kapta élete első villanyorgonáját, rá hamarosan a hangfalakat és az erősítőt. Addig sokat bejárt az iskolába hétvégeken, megengedték néki, hogy a villanyorgonón játsszon. . — A tanár úr szigorának köszönhetem, hogy zenész lettem. Ha annak idején megkönyörül rajtáim, okkor ma lakatosként dolgozhatnék, ugyanis a kisegítő iskola után az 506-os Szokmu-'-áíképző Intézetbe kerültem, és miint betanított lakatos végeztem. Fél évig a Pécsi Vízműnél dolgoztam, de kevés volt a pénz, meg zenélni jobban szerettem. Elmentem és letettem az OSZK vizsgát. Először az Elefántos házban helyezkedett el, majd a Hullám étterembe került, ahol egy gitáros fiúval együtt lépett fel esténként. A vendéglátóhelyet a Pécsi Vízmű visszavette a bérlőtől, ezért útija továbbvitt a Márvány étterembe, majd a Saláta Bárba. — Jó helyem volt a Saláta Bárban, együtt zenéltünk a főnök fiával, ő gitározott én meg a villanyorgonón játszottam este hattól fél tizenegyig, ugyanis addigra a vendégek között mindig kialakult kisebb, nagyobb nézeteltérés. Mi meg megmondtuk, hogy csak akkor játszunk, ha rendesen viselkednék. Innen kerültem Du- naszekcsöre egy újonnan nyílt étterembe. Jó érzés volt látni, hogy Pécsről is jötték vendégek, akik rám voltak kíváncsiak. Aztán ennek is vége- szakadt, mert behívtak katonának. A laktanyában is velem van a hangszerem. A társaim sokszor kérik is, hogy játsszak nekik. Ha leszerelek, akkor szeretnék saját számokat is inni. Sz. K. A négy evangélium cigány nyelven Istentisztelet az alsószentmártoni templomban. Nemsokára anya- nyelvükön misézhetnek a cigányok. Fotó: Szundi György Élénk kulturális élet Keszthelyen Az igazi nyár még várat magára, június jószerével csak az esőt hozta meg. Keszthelyen Medárdkor is kis megszakításokkal egész nap csöpör- gött, megnehezítve, a vízitúrázók, vitorlások versenyét. A közkedvelt üdülőváros ezekben a borús napokban igyekszik kulturális életével, látványosságokkal kárpótolni az üdülőket, kirándulókat. Belőlük pedig már van szép számmal, o moteleket és kempingeket inkább az idősebb korosztály — Hollandiától, Ausztriáig —, a nyugdíjasok, a Hévízen gyógyulást keresők népesítik be. A városba pedig nap mint nap autóbuszok tucatjai hozzák a tanulmányi kirándulások diákjait az ország minden részéből. A kulturális kínálat gazdag. Ma délelőtt Gold- mark Károly Művelődési Házban Dore Nagy Aladár helybéli képzőművész akverelljeiböl és grafikáiból nyílik kiállítás, amely társulva az Egry József Képzőművészeti Klub tárlatához, a hónap végéig látható. Június 16-ig még nyitva tart a Balatoni Múzeum időszakos érmekiállítása. A Festetics-kastély tükörtermében hétfőn este 20 órakor a keszthely— hévízi Musico Antiqua együttes koncertezik . . . Míg a 80-as években Pécs után Keszthelyen alakult meg az első vidéki városi tévéstúdiók egyike. A kábeltévé hétfőtől már heti három este ad műsort, csatlakozva a tv-hálózathoz. örömhír a helybelieknek, miszerint júliustól mór önálló csatornát kap a helyi stúdió. Szabó Csaba Kiadja a Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület A Cigány Kulturális és Köz- művelődési Egyesület kiadja Pécsett lovári nyelvjárásban a négy evangéliumot. A pápa pécsi látogatásának idejére tervezik a könyv megjelenését 3000 példányban. Az evangéliumokat Choli Daróczi József költő fordította, Baranyai Naiv Művészek illusztrálják, a Duplex Rota Kft. végzi a nyomdai munkákat. A Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület képviselői a székesegyházi misén szeretnék a pápának átnyújtani a cigány nyelvű képes bibliát.- A cigány kulturális egyesület fontos feladatának tartja a cigányság kiútkeresésének megkönnyítését ebből a mély válságos helyzetből - mondja Kosztics István elnök. - Ennek egyik eszköze lehet, hogy cigány nyelven megjelenik a négy evangélium. Ez az első ilyen jellegű próbálkozás. Minden nép életében jelentős esemény volt, amikor először vehették kezükbe a saját nyelvükön a bibliát. A cigányság is vallásos, csak nem az európai normák szerint gyakorolja. Az egész világszemléletük gyökeresen megváltozhat a vallás hatására. Baranyában 25 000 cigány él. Úgy érezzük, hogy a katolikus egyház nem érzi magáénak az ügyüket. Egyedül a 8—900 lélekszámú Alsószent- mártonban van katolikus pap. A cigány nyelvű képes biblia kiadását támogatta a Művelődési Minisztérium, az OTP Baranya Megyei Igazgatósága, a Posta Bank, az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Pécsi Fiókja, a Zsidó egyházközség, a Jézus Szive és az újpetrei plébánia. Az eredeti tervek szerint a pogány! szentmisén ingyen osztották volna szét az ott megjelent cigányok között. A kiadáshoz szükséges pénznek azonban csak a fele gyűlt ösz- sze. Szívesen fogadnak még adományokat az OTP Baranya Megyei Igazgatósága 581-11240-0 szómlaszámára, hogy tervük megvalósulhasson. Sz. K. Radio mellett. . . Mint az ismeretes, nemcsak a rádiót, hanem a tévét is bekapcsolom és még újságokat is lapozok; aztán kiderül, melyik-melyik tudja lekötni figyelmemet, ha csak néhány percre is, vagy egészen az elalvásig. A héten szerencsém volt, nézem a Nap-tévé műsorát, pontosabban a „kín-padot”, amelyen Gerbovits Jenő kisgazdapárti képviselő és volt tárcanélküli miniszter foglalt helyet a riporter társaságában. Röpködnek a kérdések, rá a válaszok, aztán később a kérdések hosszan és sűrűbben követik egymást, szinte a vendégbe szorítva a lélegzetet. A riporter — enyhén szólva — eléggé lazán viselkedik, végül is a kisgazdapárti vezető személyiség már nem miniszter, hanem csak „egyszerű" képviselő. A módszer tehát nem éppen tiszteletre méltó. A riporter kérdez: „Hogy van az, hogy egyszer a kommunistáknak ad igazat, egyszer meg éppen a kormányjártiaknak. . .?" (Gondolom, az előbbiek alatt az MSZP-seket érti a riporter.) „Engem nem érdekel, hogy ki milyen párti, hanem az, hogy kimondja-e az igazságot vagy sem!" — mondja a kisgazdapárti képviselő. Világos, tisztességes vélemény. Csak a riporter csodálkozik ezen. Pedig ugyancsak bősz gyakorlója a - szerinte - „rázós" kérdéseknek, a manapság annyira divatos jól - oda-mondogató szövegelésnek, hogy ország—világ lássa vagy hallja, milyen kemény fickó is ő, aki majd jól megszorongatja a politikust, de talán magát az Úristent is. Na azt azért nem. Mert láttam — és rádióban hallottam — már, amikor a fentebb szereplő riporter szerényebb, majdhogynem alázatosabb hangot ütött meg, az Úrisévek során is odaadó munkát végzett a szeretetotthon lakóinak körében. Ez számít csak, semmi más. Ezért lett ő továbbra is az otthon igazgatója . . ." Ez a riporter is elfelejtette, hogy az MSZMP — vagy most Munkáspárt — legálison működő párt és annak sem görbül(het) meg a hajaszála sem, aki ma Túlbuzgók tenhez közelálló személyiségekkel. Egy másik riporter egy vidéki kistelepülés szeretetotthonának körülményeiről szerzi be ismereteit. Felteszi a kérdést a kamerák előtt: „Hogy újra X. Y.-nét választották meg újra igazgatónak, amikor valamikor MSZMP-tag volt?” Beszélgetőpartnere a helyi plébános: „Az számít, hogy az igazgató az elmúlt kommunistának, vagy marxistának, vagy baloldalinak vallja magát. Csak az számit, mit tesz ma és mit tesz a jövőben. Főleg a köz érdekében. Meg hát aztán ... az említett riporterek sem ma vagy mondjuk egy éve választották hivatásuknak az újságírást. A rádió is hírt ad már a Balaton nyári nyitásáról. A nagy roham majd az elköNemesi rangot használni továbbra is tilos Királyok, hercegek, grófok Ausztriában akár le is csukhatják az illetőt Manapság mind gyakrabban találkozunk a közéletben bárókkal, vitézekkel, grófokkal, de még hercegekkel is, pedig hát tudvalévő, hogy a magyar nemesi és főnemesi rangökat egy 1947-ben hozott törvény egy az egyben megszüntette. Rákosiék hatalomra jutása idején a magyar főrendi ház tagjai jobbára csak az emigráció és a hortobágyi munkatáborok között választhattak, de akik szerencsésebben vészelték át ezt az időszakot, valamikori rangjukról — úgy tűnt, örökre - nekik is le kellett mondaniuk.- Az 1947-es IV. törvény ugyan a nemesi előneveket és lőnemesi rangokat megszüntette, s használatukat is megtiltotta, de azonkívül, hogy tiltott, semmiféle szankcióról nem rendelkezett - mondta az Úi VDN-nek dr. Szita János jogtörténész, a JPTE egyetemi docense. — Egyébként az, hogy a törvényben jogkövetkezmény nem szerepel, nagyon is érthető. Mert hát ki mert volna az elmúlt negyven évben nemesi rangjára hivatkozni? A negyvenhetes törvény viszont jelen pillanatban is érvényben van, s ha azt a két világháború közti időszakra oly’ szívesen emlékező koalíciós pártoknak eszébe nem jut megváltoztatni, érvényben is marad, Így hát a nemesi rangot használni a magyar törvények szerint továbbra is tilos. Mondhatnánk, vicc az olyan törvény, melynek megsértése esetén senkinek nem esik bántódása, de valószínűleg az is vicc lenne, ha a törvényalkotónak most jutna eszébe szankcionálni a szóban forgó jogszabályt. Egyeseket ugyan sérthet, ha valaki egykori feudális előjogait jelző rangjára hivatkozik, a közvélemény nagyobbik része viszont valószínűleg csak mosolyog a dolgon - igaz, nem is nagyon tehetne mást. Nem így például Ausztriában, ahol a nemesi, főnemesi cím használata — elvileg — akár féléves elzárást és komoly pénzbüntetést is maga után vonhat. A monarchia utáni osztrák köztársaság ugyanis e kérdésben sokáig nem ismert pardont. Olyannyira nem, hogy a Habsburg-család leszármazottai például egészen az utóbbi évekig lábukat sem tehették osztrák földre, igaz, mostanában mintha engedékenyebbek lennének az egykori alattvalók. Eddig a jog - mert az élet Ausztriában is nagyvonalúbb, mint a politika. Visszatérve a hazai viszonyokra: az egykori nemesi, főnemesi rangok tulajdonosainak semmivel sem könnyebb a dolguk, mint bárki másnak. A gazdasági élet - természetszerűleg — nem ad az egykori rangokra, de úgy tűnik, a választópolgárok sem mérlegelik igazán, hogy valakinek kék vagy a „hétköznapi" piros színű vér csörgedez ereiben. S ugyan kinek jutott volna eszébe például Pécsett, hogy azért üljön Zichy úr taxijába, mert az illető ősei azok voltak, akik? Avagy ki kérdezné meg a Pécsi Nemzeti Színház fiatal alkalmazottjától, hogy ■tényleg annak a Benyovszky családnak a leszármazottja, melynek leghíresebb tagját Benyovszky Móricnak ismeri a magyar kultúra és történelem? A válasz eléggé egyértelmű - s talán így is van jól.- pauska Magyar mesterművek Szántód pusztán Új rendezvénnyel gazdagodott a Szántódpusztai Idegen- forgalmi és Kulturális Központ. A Magyar Nemzeti Galéria és a Siótour közös rendezésében, a Magya r Mesterművek sorozatban, Víz a képzőművészetben címmel nyílt kiállítás pénteken délelőtt a szántódpusztai kúria épületében. A kiállításon neves hazai festő- és szobrász- művészek alkotásait tekinthetik meg a Balaton partján nyaralók, üdülők. Többek között Ber- náth Aurél, Csók István, Egry József, Mednyónszky László festményeit, Medgyessy Ferenc, Senyey Károly, Tar István szobrait láthatja, aki Szóntódpusz- tára látogat. vetkezendő hetek múlva indul meg, az iskolai szünidő kezdetekor. Sorra nyílnak a vendéglők, éttermek, kempingek, már egy főidegenfor- galmista is nyilatkozott, miszerint az idei nyárra feltűnően nagy a külföldiek érdeklődése. Megkezdődött a szálláshelyek lekötése és reményre adhat okot, hogy a várva-várt keményvaluta is bővebben csordogál az idén. Igaz, tavaly és tavalyelőtt is hasonló nyilatkozatok hangzottak el a rádióban, tévében, vagy jelentek meg a lapok hasábjain. Aztán elmúlt a nyár és az idegenforgalmi értékelés szolidabb, visszafogottabb lett. Kivéve a vendéglátást: minden szezon előtt az ellenőrző szervek megesküdtek, hogy az idén szigorítanak jobban, mint tavaly, leleplezve a csalásokat, a túlszámlázásokat, és olyan elő sem fordulhat, hogy némely vendéglős a tusolóban tárolja a halakat, mint két éve például ... A tömegkommunikáció mindezt persze figyelemmel kíséri. Még a csillagászati árakat produkáló étlapokat, itallapokat is. Majd meglátjuk. Vannak azért derék vendéglátósok is, legföljebb kevesebben a Balatonon . .. Van egy vendéglős barátom Pécsett, aki úgy hirdette portékáját, hogy „... az a vendég, aki azt mondja, nem ízlett konyhánk slágere, a pacalpörkölt, nem köteles fizetni, távozhat zokszó nélkül!" Kérdem tőle, az elmúlt két évben akadt-e ilyen? „Igen. Hat esetben, de azok közül hárman néhány nap múlva visszajöttek és fizettek. De a másik három vendég — miután még a tányért is kitörölték a kenyérrel -, búcsúzásképpen eny- nyit mondtak: pocsék volt főnök úr! És nem fizettek..." Tudom, most sokan szeretnék megkapni tőlem a címet . . . vasárnapi