Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-08 / 155. szám
1991. június 8., szombat aj Dunántúli napló 11 lfarosi rendőrkapitányok Dr. Tóth László és Gábor József Ismeretes, hogy pályázatot írtak ki szerte az országban a városi rendőrkapitányok személyére. A megyei rendőrfőkapitány abban a pillanatban kinevezheti az általa az önkormányzatoknak javasolt személyt, ha a városkörnyéki önkormányzatok polgármestereinek (testületéinek) összességében több mint fele áldását adja a főkapitányi javaslatra. Múlt hét végén megtörténtek az első hivatalos kinevezések Baranyában is. Pécsett dr. Tóth László, Szigetváron Gábor József lett a városi rendőrkapitány. Mindketten az ezt megelőző időszakban is hasonló funkcióban voltak. Dr. Tóth László — Ezredes úr, ön három éve már pécsi rendőrkapitány. Mennyiben jelenthet más feladatokat mostani kinevezése? — Egyetlen adattal szeretnék erre válaszolni: 1981-'ben, amikor o bűnügyi osztály vezetője voltam, csupán 2342 ismertté vált bűncselekményt jegyezhettünk, aztán tavaly ez a szám meghaladta a hétezret. — Akkor a munka adott . . . — Igen, éppen ezért próbáltunk már korábban országosan egyedülálló modelleket, •például a rendőrállomások kiépítését. Úgy érzem, bevált ez a (orma, egyrészt nem kell az állampolgároknak egy központi helyre menniük, ha be tki- vánják jelenteni sérelmeiket, hiszen lakhelyükhöz közelebb is megtalálhatják a legközelebbi rendőrállomást. Másrészt pedig az ismeretlen tettes ellen érkezett feljelentések több mint negyven százalékát sikeresen derítettük fel, ezzel az ország nagyvárosai körül mész - sze az első helyen vagyunk. ■ — Mégis sokszor azt mondják, hogy manapság egyre kevésbé mernek intézkedni a rendőrök az utcán is. .. — Elképzelhető, hogy lehet flyen eset is. Nem tagadom, rendőreink körében is keltett némi zavort az elmúlt egyikét év politikai történése. Várjuk a rendörtörvényt. Addig is elsődleges célunk, hogy minél több rendőrt lássanak az utcán az állampolgárok, hiszen ezzel tudunk segíteni esetleg a bűnmegelőzésben, folyamatos gépkocsizó és gyalogos járőrpárok és éjjel-nappali szolgálat egészíti még iki ezt a tevékenységet. — Sokaknak ettől függetlenül az a véleményük, hogy tovább növekszik a valutázás és más hasonló bűncselekményfajta részaránya . . . — Ez tagadhatatlan, de egyelőre a létszámunk nem engedi meg. ihogy ennél több helyen is ott legyünk. Egyetlen konkrét példa: a Szalai András úti parkolóban tett intézkedésekhez külön embereket kértünk Budapestről, közben pedig többszörösére emelkedett a betörések, a lopások száma is. — ön 54 éves, három gyereke van, 27 éve dolgozik rendőrként. Gondolom, meglepte, hogy a ■ pécsi önkormányzat nem támogatta feltétlenül rendőrkapitányi jelölését. — Bevallhatom, életem legnehezebb pillanatait éltem át. Megnyugtatott, bogy az állomány és a városkörnyék mellettem áll. Az elkövetkezendő években mindenkinek szeretnék bizonyítani, ahogy eddig is ezt próbáltam tenni. — Kinevezése öt évre szól. Ha a „félidőben" találkozunk, miről szeretne beszámolni? — Szeretném, ha elérhet- nérik, hogy o mostanában várható létszám bővítéssel és más eszközökkel is elérhessük, hogy a bűnesetek dinamizmusa megálljon, és talán már akkor elmondhatom azt is, hogy stabilizálódott a köz— Őrnagy úr, ön 38 éves, annak idején miként került erre a pályára? — Sorkatonaként jelentkeztem a BM tartalékostiszt-képző iskolájába. Aztán maradtam. Tavaly szintén pályázat alapján lettem szigetvári kapitány. — Gondolom, egy kisebb városban mindenki ismeri a kapitányt . . . — Igen, majdnem. És ez jó is. Szeretem, ha az utcán is megállítanak, hogy elmondják ügyes-bajos dolgaikat. Mindezek alapján pedig azt tapasztalhatom, hogy a korábbi bizalomvesztés után manapság •mintha szívesebben fordulnának az emberek a rendőrséghez, talán rádöbbentek, hogy szükség van ránk. Szigetváron is jelentősen nőtt a bűnözés az eltelt időszakban. — Ugyanakkor változnia kell a rendőrségi tevékenységnek is. . . — Ezt is tapasztalom, örülök, hogy megfiatalodott, és szakmailag is egyre jobb gárdával foglalkozhatok. Mindig elmondom, hogy arrogancia, hatalmi gőg nem lehet sajátja a rendőri munkának. — Ezek szerint most boldog . . . — Inkább úgy fogalmaznék, hogy vegyes érzelmekkel vágók neki ennek az öt évnek: tovább nő a bűnözés, növekszenek a feladatok, szervezeti átalakításokat is meg kell oldanunk. — A szervezeti átalakításoknak része lehet manapság az is, hogy minden falunak legyen saját rendőre? — Bár némi létszámemelés várható, pillanatnyilag sajnos, megoldhatatlan, hogy ezen a környéken minden faluban legyen rendőr. Mindenesetre Gábor József nagyon számítunk, és most már számíthatunk is a volt önkéntes rendőrök közül jó néhányra. Ezenkívül szeretnénk, ha — első lépésben Szentlőrincen — megerősíthetnénk a jelenlétünket. — Minek örül mostanában leginkább Szigetvár rendőrkapitánya? — Elsősorban annak, hogy úgy érzem, nagyobb önállóságunk lesz az elkövetkezendő időszakban. Aztán örülök annak, hogy várhatóan a közeljövőben meg lesz a városnak és a hozzá tartozó résznek a saját közlekedési részlege. Ezekkel is segíteni tudunk majd az önkormányzatnak ahhoz, hogy megvalósíthassa elképzeléseit. — Mi a legnagyobb bánata? — Sokkal több ember kellene, több rendőr. Tudjuk, ezen a környéken van a legtöbb aprófalu. — Ha „félidőben" találkozunk, két és fél év múlva, mire lenne büszke? — Ha még jobb kapcsolatba kerülnék az önkormányzatokkal, ha elérhetnénk, hogy jóval kevesebb bűneset legyen a környéken, és ho az elkövetők közül a mainál is többet sikerülne mielőbb megtalálni. Bozsik László biztonság Pécsett és a város környékén. Oktatási reform alulról Üj pedagógiai törekvések Se szeri, se száma azoknak a tanácskozásoknak, melyeken különböző testületek az alternatív pedagógiai kísérletek jövőjéről beszélnek. A gondot azonban gyakran az jelenti, hogy a résztvevők csak részinformációkhoz jutnak, a problémakör egészét — önhibájukon kívül — nem látják át. Nemrég országos tanácskozás zajlott Székesfehérvárott „Oktatási reform alulról" címmel, melyet az Alapítvány a mindennapi kultúráért és a Coménius tanulmányi társaság szervezett. Ezen a találkozón túlnyomó- részt az alternativ oktatási szervezetek képviseltették magukat, megyei művelődési központok, felsőoktatási intézmények, alapítványok, iskolák, eqyes minisztériumok, de aazdasági társulások is érdeklődtek. A tanácskozáson résztvevők hozzászólásaiból kiderült, hogv az új pedagógiai törekvések - különösen Budapesten kívül — igen nehéz helyzetben vannak. Az információhiány, az elszigeteltség jelentősen lassítja, sok esetben gátolja a pedagógusműhelyek létrejöttét, az alternativ programok bevezetését, helyi kezdeményezések megvalósítását, azok bizton- sáaos működését. Az eavütt- működés, a közös fellépés persze segítené az oktatási rendszer átalakítását, a reformpedagógia beillesztését a közoktatásba. A helyi tervek támogatásában segítséget várnak a résztvevők, akik egyébként e konferencián úgy döntöttek, hogy a már működő, illetve az ezután létrejövő, alternatív oktatást végzők (iskolák, pedagógiai és oktatási társaságok) számára érdekvédelmi szervezet létrehozását kezdeményezik. E szervezettel kapcsolatban több elvárás fogalmazódott meg, így például arról is, hogy az alternatív oktatási formációknak az állami oktatással azonos elvek alapján való megítélést rögzíteni kell az oktatási, a felsőoktatási, a szakoktatási, valamint a non-profit törvényben. Cél és vágy, hogy az önkormányzatokkal kreatív párbeszéd jöjjön létre, hogy segítséget kérhessenek és kaphassanak az alternatív oktatási szervezetek gazdálkodási kérdésekben — például egy pénzintézet bevonásával. Nemcsak a résztvevőket izgatja a kérdés, vajon miképpen biztosítható a színvonal ezekben az új módon képző intézményekben. Az erre vonatkozó, tanúsító eljárás még kidolgozásra vár. Ugyancsak képlékeny egyelőre annak az információs szolgáltató hálózatnak a szerepe is, melyről azonban annyit tudni lehet, hogy nemcsak az oktatási szervezetek, hanem a szülők, tanulók és a pedagógusok érdekeit is szolgálná. Úgy tűnik, az előadók (köztük dr. Gazsó Ferenc egyetemi tanár, dr. Kálmán Attila, Művelődési és Közoktatási Minisztériumi államtitkár, Szűcs Pál, a Munkaügyi Minisztérium Szakképzési Főosztályának vezetője, Balsay István, Székesfehérvár polgármestere és dr. Marschall Miklós, Budapest főpolgármester-helyettese) leginkább csak a kérdések fölvetésével, a gondok megfogalmazásával segítettek. Nem mintha ez baj lenne. Mindenesetre a kezdeményezett érdekvédelmi csoporthoz való csatlakozási szándékról értesíteni lehet az Alapítvány a mindennapi kultúráért szervezetet, ahol mindenkitől várnak javaslatokat is. Aki úgy érzi, hogy ez a kezdeményezés kissé a levegőben lóg, nem téved sokat. Ne feleitsük el azonban, hogy amíg nincsenek kidolgozott utak, bármilyen lehetőséget figyelembe kell venni és alaposan megvizsgálni. Azért is, mert előbb vagy utóbb, de mindenki kapcsolatba kerül az oktatással, és igazán nem mindegy, miképpen lesz ez néhány év múltán. Addig is, legalább a kérdéseket gondoljuk tovább ! Hodnik I. 45 év után újra megjelent Commager könyve A második világháború történőié Úgyszólván pillanatokkal a második világháború befejezése után megjelent a róla szóló első összefoglaló mű, s kevéssel utóbb nálunk is kapható volt az Új Idők Irodalmi Intézet Rt. (Singer és Wollner) kiadó jóvoltából. Jómagam 1947-ben már a második kiadást vásárolhattam meg. A szerző amerikai: Henry Steele Commager, a mű címe pedig mi más is lehetett volna, mint „A második világháború története" ■ Máthé Elek fordította, aki egy 26 oldalas rövid tanulmányban foglalta össze a könyv végén Magyarország szerepét a háborúban. Furcsa egy könyv a Comma- garé. Minden benne van, amit a nagy háborúról tudni kelleti és tudni lehetett közvetlenül annak a végetérte után, annak ellenére, hogy oly gyorsan elkészült. S bár az utána jövő nagyigenyű történelmi müvek, jelentős emlékiratok sokkal többet elmondhattak már o vészterhes hat esztendőről, Commagernek semmi szégyenkeznivalója nem lehetett azóta sem, hogy a könyvét közreadta. Ugyanis ez — és ebben van a furcsasága, vagy inkább a rendhagyó volta - nem a hagyományos értelemben vett történelmi mű. Sokkal inkább illik rá az, hogy riportkönyv, hiszen a háború történéseit úgy írja le, hogy közben mindvégig ott vannak a frontokon dolgozó haditudósítók, a szerző „összekötő szövegként" idézi őket, s ettől lesz a „történelemkönyv” hallatlanul izgalmassá, színessé, tehát olvasmányossá. Találomra ütöttem fel most a könyvet, melynek „A partraszállás" című alfejezetében C. S. Forester amerikai haditudósító így Írja le a D-nap első benyomásait: „Szeles, hűvös éjszaka volt, alacsonyan szálló felhőkkel, amikor a csapatszállító hajók védelmét ellátó hadihajóhad egységei gyülekezni kezdtek A borult égnek és az alacsonyra leszálló felhőknek lehetett köszönni, hogy egyetlen német repülőgép sem ügyelte meg az inváziós hajóhad elindulását... A parton érthetetlen nyugalom uralkodott, úgyhogy többen közülünk attól léitek, hogy a nyugalom oka nem az, mintha a németek nem tudtak volna semmit, hanem mert valami kel lemetlen meglepetést tartogatnak számunkra .öt óra múlt kilenc perccel, amikor megpillantottuk a francia partokat és ugyanekkor az inváziós hajóhadat kísérő hadihajók megnyitották tüzűket a németek parti erődítései ellen. A partok bombázása 160 kilométer széles ség ben kezdődött meg; minden percben kétszáz tonna súlyú nehéztüzérségi lövedék zúdult az ellenség partvédő állásaira." Világos, hogy szívesen újra- és újraolvasott egyede lehetett e mű a házikönyvtárnak, hiszen a történésekről mindig hű és tárgyilagos képet adott/ Olyant, ami nem tett különbséget a szövetséges és társult hatalmak között a háborús erőfeszítéseket illetően, vagyis nem növelte egyiknek a teljesítményét a másiknak a rovására, amint ezt az utóbb nálunk megjelent művek többsége tette. Talán ez lehetett az oka annak, hogy Commager könyve 1947 óta nem jelent meg nálunk, így generációk lettek szegényebbek egy kitűnő háborús történeti könyvvel. Most megtört a jég. H. S. Commager könyve a minap ismét megjelent nálunk a Holnap Kiadónak köszönhetően. Az új kiadás azonban szegényebb a korábbiaknál. Hiányzik belőle pl. az a 17 térképmelléklet, ami az események menetének a jobb megismerését szolgálta. S különösen hiányzik Máthé Elek említett tömör tanulmánya, hiszen Commager néhány mondatban intézi el a háború számunkra oly fontos magyarországi eseményeit. S van az újraolvasó számára egy sejtelmes közlés a címoldalon: „A fordítást az eredetivel egybevetette és átdolgozta . . ." Ez utóbbi szó nagyon zavaró. Commager műve úgy, ahogy Máthé magyarul közreadta - szerintem — kitűnő volt, így nem tudom, hogy az átdolgozás rontott-e vagy javított rajta. Végezetül érdemes idézni most a könyv befejező gondolatát, amit egy Roosevelt-idézethez fűzött a szerző: „A győztesek azzal az érzéssel tét ték le a fegyvereiket, hogy ha mérhetetlen szenvedések árán is, de az igaz ügyért harcoltak, az elképzelhető legnemesebb célokért: a szabadságért, a békéért. A mi nemzedékünkre vár a leiadat, hogy biztossá tegye ezen a földön az erkölcs és az igazság tartós békéiét." Úgy tűnik, 46 esztendővel a háború után az újjászülető Európa el is jut ehhez. De hogy a Föld is? . . . Hársfai István
