Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-29 / 145. szám
üj Dunántúli napló 1991. május 29., szerda Fogyatékos gyermekek fejlődése érdekében 0 Az integráció lehetőségei Nagyobb a pedagógus és a szülő felelőssége Mivel lehet jobban elősegíteni. hogy a fogyatékos gyermekek megállják a helyüket az életben, beilleszkedjenek a környezetükbe? A speciális iskolák, melyből Magyarországon is jó néhány épült, e célt kívánták szolgálni és szolgálják ma is. Ugyanakkor külföldön két évtizeddel ezelőtt elkezdtek próbálkozni másfajta módszerrel is. így például a fogyatékos gyermekek óvodai, iskolai integrációjával, amelynek a lényege, hogy az arra képes gyerekeket nem külön iskolában, hanem a normál óvodai csoportokban, iskolai osztályokban tanítják. Ennek megvalósításához természetesen több szempontot figyelembe kell venni, több feltételnek eleget tenni és nem megfeledkezni a leglényegesebbről, a gyermek személyiségéről, állapotáról, adottságairól. Ez is egyike azoknak a területeknek, ahol nem lehet általános kategóriákban és mindenkire érvényes minták alapján gondolkodni és cselekedni. Minden fogyatékos gyermeknek más tanítási mód lehet a megfelelő, más környezet segítheti elő a fejlődését. Magyarországon az integráció még csak kísérletképpen ismert, de az eredmények azt mutatják, érdemes fontolóra venni, hogy mielőbb bekerülhessen a napi gyakorlatba. Az integráció mellett és ellene is lehet érveket sorolni, s a Pécsen megrendezett III. nemzetközi gyógypedagógiai konferencián a résztvevők mindkettőt meg is tették. Az inteq ráció gondolata, mint egy módszeré, mégis avőztesen került ki a „csatából". — Én az integráció mellett voksoltam, de mindjárt az elején hangsúlyoznám én is, amit ön: az integráció egy módszer, amit önmagában is lehet alkalmazni, de elképzelhető, hogy felváltva a speciális iskolákkal, ahogyan azt az egyén érdeke megkívánja — jelenti ki beszélgetőpartnerem, dr. Csányi Yvonne, a budapesti Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskola tanára, aki nagyhatású előadást tartott a oécsi konferencián, ahol az általa vezetett integrációs kísérletekről is beszámolt, melyekben halláscsökkent gyerekek integrációjával próbálkoztak, óvodákban, általános iskolákban, gimnáziumokban. — A mai iskolarendszer alkalmas a kísérletekhez? — Ez jelenti a legtöbb gondot. Az iskolarendszer nem rugalmas és ma a közepesekre épít, amelyben a gyengék és a tehetségesek sem kapnak megfelelő képzést. A fogyatékos gyerekek között jelenleg azok tudják megállni a helyüket a normál osztályokban, akiknek a lemaradásuk csekély. Külföldön több példa van arra is, miként dolgoznak együtt a normál iskolákban a tanárok és a gyógypedagógusok, a szurdopedagógusok. Van iskola, ahol állandó státusban található gyógypedagógus, míg másutt a fogyatékos gyermekekkel az iskolán kívül foglalkozik a speciális pedagógus. Mindez megint csak az egyéntől függ, neki melyik forma a megfelelő. Más a helyzet egy hallássérült gyerekkel és más egy szellemi fogyatékossal. Vannak esetek, ahol a speciális iskolák jelentik a megoldást. — Belehallgatva a konferencia előadásaiba és a szünetek beszélgetéseibe, úgy tűnt számomra, a speciális iskolák tanárai között vannak, akik túlontúl ragaszkodnak a gyerekekhez, illetve ahhoz a véleményükhöz, hogy csakis náluk lehet eredményeket elérni. ön hogyan látja ezt a kérdést? — Annyi bizonyos, hogy nem lehet egészen objektív az integrációra alkalmasság megítélésében az iskola, a tanár. Sokszor létszámkérdések forognak kockán, pl. egy-egy gyermek elkerülése miatt esetleg osztály- összevonásra kell sort keríteni. Másrészt gyakran éppen a legjobb tanulók átadását kellene kezdeményezni. — Az integrációban nagyobb felelősség hárul a szülőkre is. — A szülők segítsége nélkül nem lehet eredményes integrációt végrehajtani. Szinte napi kontaktusban kell lenni velük, és nekik is többet kell foglalkozni a gyerekeikkel. Külföldön bevált gyakorlat, hogy a szülők egyesületet alakítanak és így képviselik még jobban gyerekeik érdekét.- A széles körű integráció megvalósításához szükséges a tanárok, tanítók, gyógypedagógusok képzésének is némi módosítása, amelyhez tananyag, jegyezt is kell. Vannak-e ilyen tankönyvek lorgalomban Magyarországon?- A tanmenetekbe mindenképpen be kell kerülnie az integrációra való felkészítésnek. Az integrációnak külföldön gazdag az irodalma, itthon még nem. Viszont itt a főiskolán összeállítottunk egy tankönyvet, mely a legjobb külföldi tapasztalatokat gyűjti össze. A könyvet az egész pedagógiai társadalom haszonnal forgathatná, csak az a gondunk, hogy jelenleg nem találunk még vállalkozó kiadót. Pedig a szerzők díjazást sem kérnek, át tudnám adni egy kiadónak a megszerkesztett kötetet. Igen fontos lenne a megjelenése.- Az integráció hivatalos elismeréséhez mi mindenre lenne szükség?- Először is tudni kell: csak az elv nem elég ahhoz, hogy az integrációt jól csináljuk. Amerikában például lehet remek és gyenge megvalósításokat látni. Ha az integrációt rosszul csinálják, akkor a gyerek még inkább kikerül a közösségből, mintha csak speciális iskolákba járna. A hivatalos elismertségéhez, ahhoz, hogy beépüljön az iskolarendszerbe, több minden kell. A leglényegesebb feltételek közé tartozik, hogy a közoktatási törvény és megfelelő végrehajtási utasítások biztosítsák egyfelől a garanciát. Barlahidai Andrea Ha végre itt a nyár - Pécsett az jut eszembe, hogy benépesül a Káptalan utca Szabadtéri Színpada, a tettyei romok, g vén tuják jelmezt öltenek. Ha végre itt a nyár - kezdődik a nyári színház. Idén sajnos, az eddiginél is nagyobb kérdőjellel. Mert anyagi gondok mindig voltak. Esetenként súlyosabbak is, a szekér mégis gördült. Nem a pénz húzta, valami más. Talán a lelkesedés, a hit, hogy nagyobb szavakat ne használjak. Bagossy László, a Pécsi Nyári Színház volt igazgatója, a szinház egyik motorja elfáradt? — Hát, az előző évekhez képest sokat változott a helyzetünk, és nem éppen a legjobb irányba. Az anyagi gondok valóban nem új keletűek, de idén sajnos teljesen betelt a pohár. Most azonban bizakodom, bár a tervezett nyári programunk teljesen átalakult, pénz is csak egy részére van. — Ki jelenleg a Pécsi Kis- szinház igazgatója? — A színházi vitában kifejtett terveim szerint a színház két részre oszlik, ennek megfelelően a költségvetés és a vezetés is. Lakatos Árpád, a jelenlegi üzemigazgató hatáskörébe tartozik majd a műszak, az infrastruktúra, én pedig kizárólag a művészeti irányítással foglalkozom. Szerencsére az önkormányzat elfogadta az igazgatói lemondásomat, úgyhogy azt gondolom, a tervünknek nincs akadálya.- Nyári Szinház tehát lesz.- Igen, de másképp hívjuk ezután. A Pécsi Kisszínház rendezésében: Nyári Színházi Esték. Hiszen arról már beszéltem, hogy az új működési struktúrában nagyjából az évszakoknak megfelelő műsorfelosztással dolgozunk. A tavaszi évadból átnyúlik a nyáriba a Sírkő és kakaó című előadásunk, ezzel párhuzamosan elkezdi próbálni Vas-Zoltán Iván Foster: Színezüst csehó című musicaljét, melynek bemutatója a Tettyén június 27-én lesz. A főbb szerepekben Gergely V. Róbertét, Prókai Annamáriát, Jónás Juditot, Stenczer Bélát láthatjuk majd.- A nyári esték jelentős hányada a nemzetiségi programoké. — Igen, ez nagyon fontos. Göncz Árpád, Szabad György, Tőkés László védnökségével megrendezzük a Magyarországon élő nemzetiségek kulturális hetét. Július 12-től augusztus 20-ig „Estvéli forgatag” a Káptalan utcában címmel kézműves és kirakodóvásár lesz a tervek szerint folyamatosan. Ezzel egy időben, június 12-én indul a Nemzetközi néptánctalálkozó, a Magyarországon élő nemzetiségek tánccsoportjainak bemutatkozása, európai vendégegyüttesek közreműködésével. Másnap gálaműsor a Szabadtéri Színpadon, a Káptalan utcában. Július 12-én este először, aztán még három alkalommal láthatják újra a tavalyi nyár sikerdarabját, a jugoszláviai vendégszerepléseken is remekül sikerült Szentistvánnapi búcsú című előadást, horvátul és magyarul egyaránt. Ezt követi a Baranya Táncegyüttes két önálló estje. „A kóló a földet rengeti" címmel magyar- országi délszláv táncokat mutatnak be július 21-én, augusztus 2-án pedig „Aki dudás akar lenni..." címmel a magyar nyelvterület táncait mutatják be a Szabadtéri Színpadon, Vidákovics Antal vezetésével.- Úgy tudom, lesz meglepetés is...- Igen, de ez tényleg maradjon meglepetés. Július 17-re tervezünk az Egyetemi Színpadon egy bemutatót, egy igazi farce előadást, egy izgalmas darabból, de egyelőre különböző okokból nem árulhatom el a címét és a szerzőjét.- A Peace, Child alapítvány támogatásával létrejön az agusztus 19-re tervezett nemzetközi gyermekszinházi bemutató? — Igen, mi ebben csak társ- szervezők vagyunk, de a Csongor és Tünde alaptémára minden valószínűséggel érdekes improvizatív produkciót hoznak létre a világ különböző országából érkező gyerekek. És még valami. A pápa látogatása idején a Budapesti Térszínház előadásában a XVI. századi Winkler-kódex szövegéből, Má- ria-siralom címmel rendez előadást Bucz Hunor. Z. M. vei történelminek mutatkozó értékké szelídül. Tompa Mihályt ma már senki sem látja Arany ‘János mellett, jés Simon Istvánt sem helyezik Nagy Lászlóval egy polcra, de azért mindegyikük értékét elismerik. DE VAN MÉG valami — s ebben már korántsem lehet megdicsérni sem a folyóiratokat, sem a sajtót, a tömegkommunikációt: a megjelenő szépirodalmi műveknek egyre fogyatékosabb a tudomásul vétele. Reklám — akár a puszta tényközlés szintjén is — alig van már, s a recenziók, kritikák száma is egyre fogyatkozik., Még a teljes magyar folyóirat- és lapállományból sem rajzolódik ki a teljés élő irodalom kritikai fogadtatása: egyre több az olyan mű, amelyről sehol nem jelenik meg kritika. Pedig erre még a gyenge mű is érdemes lehetne. S mennyivel inkább a jó és a nagyszerű! V. G. Kfinyuhét előtt Hol vannak a müvek? ÉVEK ÓTA írom a folyáirat- tallózókot, s még hosszabb évek óta hallom az irodalom világából, s az olvasáktól is, hogy hol vannak a művek? A rosszindulatú és rosszízű hangokat most félretéve, természetesen ilyenkor mindenki a remekművekre gondol. Aki egy kicsit régebb óta foglalkozik irodalommal, az már átélhetett egy-két hasonló időszakot. Mert az ilyenek általában csak néhány évig szók-. tok tartani. Éppen két évtize- de, a hatvanas-hetvenes évek fordulóján már volt egy ugyanennyire sopánkodó időszak, amikor sökan kérték számon a hatvanas évek kétségtelenül remek alkotásainak — Déry, Illyés, Németh László, Weöres, Örkény, Pilinszky, Nagy Lásrló, Juhász Ferenc és a többiek — munkáinak folytatásait és folytatóit. Aztán hamarosan kiderült, hogy a számonkérés fölösleges volt, mert a művek megszülettek, legfeljebb nem ott, és nem olyan szemlélettel, amint azt a számonkérők elképzelték. S lezajlott aztán - ugyancsak a hetvenes években - még egy jelentős módosulás. Korábban - tetszéssel vagy csöndben bár — mindenki az irodalmunk fővonala tézist vette alapul, ha megszólalt, s ebhez képest nagyon jelentős teljesítmények — mint Weöresé, Ottlliké például — igencsak félreszorultak. Ez az időszak a gyakorlatban szemléletesen példázta azonban, hogy az irodalomban demokrácia van akkor is, ha maga a politika erről nem kíván tudomást venni, s a „vonalaiknak”, a tendenciáknak, törekvéséknek, csoportoknak nincs semmiféle eleve meghatározható hierarchiája az esztétikai ítélőszék előtt. Ez a felismerni kezdett egyenrangú sokarcúság azonban elbizonytalanította az olvasót, de még az irodalmi élet résztvevőit is. Annyiszor hallották a fővonal teóriát, s nemegyszer éppen maguk ellen kifejtve, hogy a szemlélet változásával olykor hajlamosak lettek arra, hogy most meg magukat és társaikat kezdjék fővonalnak tekinteni. A társadalomra, illetve a személyiségre inkább figyelő, a reoliszitkus, illetve a szimbo- likusabb, a nemzeteszmét, illetve a nemzetek fölötti eszméket követők pedig létükkel nem tagadják, hanem kiegészítik egymást. S ezt bizonyíthatja g jelen irodalmának elfogulatlan olvasása is. A könyvkiadás ugyan már 1990-ben is súlyos — nem irodalmi, hanem gazdasági - válságban volt, de a folyóirat-kiadásig még nem ért el a válság. Túlzás nélkül állítható, hogy a magyar irodalomban még soha ennyi és ilyen jó átlagszínvonalú folyóirat nem jelent meg. A régiek — Alföld, Jelenkor, Kortárs, Tiszatáj, Életünk stb. — mellett olyanok, mint a Hitel, a Holmi, a 2000, a most újraindult Magyar Napló, a megújult Műhely, s még folytathatnám a sort, mind ezt bizonyítják. A MÚLT ÉVBEN megjelent könyvekkel sem kell szégyenkeznünk. Csak példaként idézek néhány nevet A prózából Ágh István, Cseres Tibor, Csiki László, Esterházy Péter, Kertész Ákos, Kertész Imre, Mészöly Miklós, Spiró György, Szabó Magda', a lírából Berták László, Baka István, Balaskó Jenő, Orbán Ottó, Somlyó György, Kiss Anna, Takáts Gyula, a drámából Csutka István, Göncz Árpád, Lázár Ervin jelentkezett új művel, s ők csupán az itthon élő szerzők. Mondhatná bárki kételkedve: jó, jó, szép a névsor, de a művek is ennyire „szépek"? Hadd feleljem erre azt, hogy a jelenkor ritkán tud a ma- radandóságról igazán hitelesen véleményt formálni. Kellő szakismerettel azt viszonylag könnyű megmondani, hogy egy mű selejtes, hibás vagy jó-e, de már a jó és a kiemelkedő művek elkülönítése gondot okoz. Amit egy kor kiemelkedőnek, tehát „örök" értéknek minősít, az bizony gyakran csak jó, s korhoz kötött, időA közelmúltban rendezték meg a pécsi sportcsarnokban a fogyatékos gyerekek sportvetélkedőjét Fotó: Szundi György Nemzetiségi kulturális hetek Ha végre itt a nyár... Lesz Pécsi Nyári Színház, de másként hívják - Aki dudás akar lenni... - Elfogadták bagossy László lemondását Az elmúlt évek egyik legsikeresebb darabja A Szentistvánnapi búcsú bemutatója volt Fotó: Tóth László
