Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-08 / 124. szám
üj Dunántúli napló 1991. május 8., szerda Információáramlás az oktatási intézményekben Hírek a végekre is' Tegyük fel, hogy van egy falu a végeken. Busz csak bemegy oda, megfordul, aztán kimegy. Nincs több ezres könyvtár, félújdonságoíkat hozó 'könyvesbolt. Lehet, hogy még iskola sincs. Ha viszont van, kérdés, mi jut el idáig, hír, információ elér-e időben gyerekhez, tanárhoz. A nagyobb településeken, városokban csak látszatra könnyebb a helyzet. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gyakran több száz ember között elveszik az a hír, amit egy kisebb oktatási intézményben jobban tisztelnek . .. — Nem babra megy a játék — mondja dr. Bernóth József, a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet igazgatója, amikor az információáramlásban betöltött szerepükről kérdezem. — Ha egy-egy intézmény nem tudja megszerezni az információkat vagy nem használja fel a meglévőket, pénztől, lehetőségtől éshet el. Alapítványi összegekre, tanulmányútokra, versenyekre pályázhatna, a legkülönbözőbb előnyökhöz juthatna. Tény, hogy az alsó- és középfokú oktatási intézményekben az információáramlásnak sajátos formái is érvényesülnek. Ezek a nem hivatalos csatornák igénybevételétől és a kollégák, szaktanárok gyors, telefonos üzenetváltásától az információk egy kézben tartásáig terjednek, széles a Skála, és mindenhol az adott Intézményben kialakult szokások a mérvadók. A folyamatot a pedagógiai intézet Palatábla című kiadványa kapósán is nyomon követhetjük. Ebben az — egyébként egyre vastagodó — kis lapcsomagban havonta megjelennek azok az összegyűjtött tudnivalók, melyek óvodától középiskoláig hasznosíthatók. A intézet munkatársai saját területükről folyamatosan kapják és szerzik a híreket, a szerkesztésben mindenki részt vesz. — Teljesen változó a kép folytatja dr. Bernáth -, van, ahof az intézmény vezetője név szerint szignálja ki a Palatábla egyes fejezeteit, máshol viszont azt képzeli, hogy a lap magántulajdon. Sok helyütt részekre bontva kikerül a faliújságra, vagy fénymásolatban kering. Mivel mára már megszűnt a körleveles rendszer, az óvodáik és iskolák nincsenek kitéve például a szakminisztérium különösebb „zaklatásának", azonban ily módon az is megtörténhet, hogy szakmai információkhoz késve, alig, vagy egyáltalán nem jutnak hozzá. Más megyei pedagógiai intézetek is készítenek hasonló kiadványokat, az itteni négy évvel ezelőtt indult, s azóta él. Tájékoztat az intézmény nyújtotta szolgáltatásokról, pénzügyi, gazdasági, munkajogi ügyekben segít, felhívásokat közöl tanfolyamokról, továbbképzésekről, átképzésekről, nyári egyetemekről, a legkülönfélébb szakmai programokról, konferenciákról, táborokról, előadásokról, versenyekről és pályázatokról, olcsó szállásókról, új kiadványokról, szakkönyvekről és tanulmányókról, de ad rövid ismertetőt is szakmai eredményekről, hasznosítható tapasztalatokról. Mivel a kapcsolatok kölcsönösek más megyék pedagógiai intézeteinek hasonló kiadványaival, a Palatábla országos kitekintést is nyújt. Baranya megyében 594 újságot küldenek szét. Figyelmes olvasó gyakorlatilag minden lényeges tudnivalóról tájékoztatást kaphat belőle. Itt az ideje alaposan megjegyezni, hogy az információ értők, és hogy ezekben a szűkös időkben gyakran egészen konkrétan pénzt is jelent. Hodnik I. Kisközösségek lapjai Űj hangon, mai ügyekről Nem volt még annyi lap Magyarországon, mint ameny- nyiről ma hallunk. Alakulnak és szűnnek meg szerkesztőségek, nyomtalanul tűnnek el újságok a standokról. Kistelepüléseken, vagy kisebb közösségek számára azonban mindig fontos, hogy tudjanak közös ügyeikről. Baranya megye sem kivétel, az elmúlt egy-két évben, de különösen az utóbbi néhány hónapban megszaporodtak a különféle kiadványok, önkormányzati lapok, diákújságok. Közülük most négyet mutatunk be. Tanulságos például a kővá- gószőlősi önkormányzat lapja, a Zsongorkői Lelátó létrejöttének folyamata. — Az elmúlt évi helyhatósági választás programjának ösz- szeállításakor hangzott el először a helyi újság gondolata — tájékoztat Sándor Tibor, a szerkesztő. — Később az én feladatom lett az újság létrehozása. A kisiparos újság szerkesztőjét megkeresve jutottam el a NOVOCOOP Kft.-hez, ők vállalták a számítógépes tördelést és a nyomdai munkát. A próbaszám tavaly decemberben jelent meg, s ingyen jutott el a lakókhoz. A költségekét hirdetésekből fedeztük. A cikkeket többségében a képviselők, a hivatal részéről a körjegyző írja, és természetesen az itt élők. Kényesebb kérdésekben a képviselő-testület dönt, de erre még nem volt szükség. A lapot májustól a költségvetésből is támogatjuk, mert ma még nem önköltséges. Régebbi, és ugyancsak havi- lap az Ébresztő, Pécsvárad és környékének időszakos lapja. Az MDF Pécsváradi Szervezete 1989-ben alapította, története tehát valamivel zajosabb. Akkor indult, amikor a helyi újság készítése még nem volt általános gyakorlat. Mára már eljutott oda, hogy akár össze is csaphatnak körülötte az, indulatok. A szerkesztőségből Beck Józsefet sikerült elérni, aki elmondta: — A lapot társadalmi mun- ' kában írja az öt—hat fős szerkesztőgárda. Helyi aktualitásokkal foglalkozunk, de helye van a lapban egy-egy karcolatnak is. Mindig az igazat fogjuk megírni, ehhez ragaszkodunk. Lehet, hogy ez néha kellemetlen is lesz. Clgy vesz- szük észre, hogy az emberek keresik a lapot, körülbelül hatszáz fogy el belőle alkalmanként. Kisebb anyagi nehézségeink vannak, az újság nem tartja el önmagát. Kísérletet tettünk arra is, hogy az új önkormányzattal közösen írjuk a lapot, de ez a terv nem vált be igazán. Mi mindenesetre szívesen csináljuk, bár tényleg fárasztó néha, amikor éjszakába nyúlóan dolgozunk rajta . .. Arról, hogy micsoda öröm lehet az újságkészítés, a pécsi Fábián Béla úti ÁMK diákújságírói is sokat tudnának beszélni. A Mi Újság?! című lapot harmadik éve hozza össze a változó stáb, többnyire a hetedikesek, nyolcadikosok. Legújabban nem problémamentes a megjelenés, a szerkesztők felvételire készülnek, az újságszerkesztés dolga némiképp háttérbe szorult. Gyöngyös Zoltán igazgatóhelyettes igen lényeges diákönkormányzati tevékenységnek tartja a lap írását, és nem tartaná jónak, ha elhalna ez a diákújság. A nyolcadikos Kamu Erzsébettel és Tombor Edittel beszélgettünk az újságíró-tapasztalatokról. ‘Bár nemigen tudják megfogalmazni, voltaképpen miért is csinálják a dolgot, annyi azért érződik, hogy szívesen teszik. Nem akarnak újságírók lenni, Erzsébet geológusnak, Edit mezőgazdasági szakközépiskolába készül. Az újság mellett lehetne rádiójuk és tévéjük is, mindkettőre volt már kezdeményezés, de a sors fintora, hogy ismeretlenek nemrég meglopták az ÁMK technikai bázisát... A friss hangú lap őszintesége olykor talán tiszteletlenségnek hat, és nem mondanánk igazat, ha elhallgatnánk: ebből voltak már bajók. .. A cenzúrázás veszélye azonban már nem fenyegeti a pécsi egyetemek új (két) heti lapját, melyet Pécsi Szelet néven ismerhet meg a közönség. Az, egyetemi újságírás nem minden hagyomány nélküli dolog Pécsett, közös, hivatásos újságírók és lelkes, elhivatott hallgatók majdnem a legutóbbi időkig, közel húsz éven át szerkesztettek már lapot a pécsi hallgatóknak. Az Egyetemi Közélet Alapítvány által támogatott és kiadott Pécsi Szelet most hiányt pótol tehát, célja, hogy megismertesse a várost az egyetemekkel, az egyetemeket egymással, hírt adjon az egyetemek kulturális és közéleti eseményeiről. Derényi András felelős szerkesztő az első szóm első oldalának kis vezércikkében így ajánlja magukat: „Az önkiélés formáit mindenki maga választja meg. Mi a választék növelésében gondoltunk segíteni (nemcsak önmagunkon), kinek-kinek felajánlva egy adagnyi betűhal- mot.” Remélhető, hogy érdemes lesz beleolvasni ebbe a .vbetűhalomba”. Hodnik I. Jó illatú térítők és virágok A népi iparművész világa Amolyan igazi tavaszi esőcseppek gyülekeztek azon a rohanás délutánon, amikor ^felkerestük Békés Lajosnét - Margit nénit - pécsi otthonában. A legzöldebb zöldekben pompázó kertben éppen a krizantémok ágyát készítette elő megszokott gondoskodással Margit néni - fürgén sietett kaput nyitni, s barátsággal kísért be minket otthonába. Jaj, olyan nagy a rendetlenség - szabadkozott, pedig csupán a hímzett terítőhalmok jelentették a megszokott rend megbomlását. Margit néni eddigi életműve ugyanis kiállításra állt készen. A kezdetektől, az első iskolai hímzőgyakorlaton át a legújabb gyűjtésekig, a szabolcsi, bosnyák és más tájegységek térítőinek, kézelőinek alapos műgonddal kivarrott változatáig. Az egész lakás a népművészet szeretetéről árulkodó tárgyakkal, festett tálakkal, szőttesekkel, térítőkkel, párnákkal, bútorokkal van teli — egész mú- zeumnyi anyag —, melyek többsége mind Margit néni munkája, aki 64 éves korát meghazudtoló lendülettel, lelkesedéssel beszél szépségről, barátságról, lelki békéről, sikereiről, és persze terveiről. — Gyerekkoromtól kezdve érdekeltek a szép hímzések, magam is korán elkezdtem öltö- getni. Háziasszony voltam világéletemben, a ház, a kert, a család körüli rend, béke megtartásán kívül a népművészet, a hímzés, később a tojásfestés töltötte ki életemet — mesél Margit néni. Hát, ahogy elnézem a ropogós, jó illatú, szépen bevasalt, hímzett térítőkét, csak az jut eszembe, hogy ezek csak valaBékés Lajosné a legújabb munkáival Fotó: Szundi György mi más világban születhettek. Egy olyanban, mint amiről Margit néni mesél, egy olyan ember világában, amelyben az élet apró örömeinek megbecsülése, a tiszta szívű lelkesedés tovább gyarapítja az energiákat, amelybe a külvilág rossz élményei csak egy egész apró csatornán juthatnak be, s . tartós befészkelődésre nincsen lehetőségük. A fontosabb dolgok nem engedik . . . Margit néni 1966-ban szerzett szakkörvezetői működési engedélyt, azóta párhuzamosan több helyen^ is igyekszik tudását átadni, megosztani qsszo- nyokkal, lányokkal. — Két fiam van, ők nyilván nem folytathatják a megkezdett hagyományt. De sajnos azt kell mondanom, hogy lány unokáimban sincs túl sok kedv, ambíció a hímzésre, pedig nagyon örülnek az általam készített térítőknek, különösen persze a húsvétkor készített tarkabarka tojásoknak. Margit néni munkái számos országos kiállítás, rendezvény díjazottjai. Május 17-ig a Somogy Megyei Művelődési Központban láthatják az érdeklődők a pécsi népi iparművész kiállítását. A hímzéseket, s a 330 tojást, melyek közül még egy sem tört el Margit néni keze között, legközelebb Bonyhádon láthatja majd a közönség, aztán több ilyen nagy kiállításra nem vállalkozik Margit néni. Egy japán csalód néhány évvel ezelőtt a Budapesti Tavaszi Fesztiválon teljesen rabja lett Margit néni alkotásainak, ezáltal persze a magyar népművészetnek. Azóta is rendszeres látogatók a Tolbuhin úti otthonban. Z. M. A megcélzott világbanki hitel Janus Pannonius Universitas Még az elmúlt évben alakult meg Pécs és a dél-dunántúli régió felsőoktatási intézményeinek együttműködésével a Regionális Felsődktatási Tanács és Unió, melybe önkéntes alapon lépnek be vagy ki az egyetemek, főiskolák. Mint arról már több alkalommal beszámoltunk lapunkban, a Világbanktól megpályázható, a felsőoktatás felzárkózását segítő hitel egyik feltétele éppen az, hogy egy-egy tájegység intézményei hangolják össze terveiket, s közösen nyújtsanak be pályázatokat. A világbanki hitel mellé a magyar kormánynak is jelentős összegeket kell biztosítania. A pályázatok készülnek, többek között a nemzetiségi tanárképzés és az informatikai hálózat kiépítésére. A régiós társulás mellett a közelmúltban új szándéknyilatkozatot is aláírtak, mely a Janus Pannonius Universitas alapítását tűzi ki célul. Elképzeléseik szerint a pécsi felsőoktatási intézmények hoznák létre ezt a társulást az universitas klasszikus, máig érvényes eszméjének szellemében. Az oktatás, a tudomány, a művelődés területein működnének együtt, sokoldalú kapcsolatokat alakítva ki az intézmények oktatói, hallgatói között. Máris több határterületet találtak mind a képzésben, mind a kutatásban — pl. a pécsi mesteriskola vagy az urbanisztika szak indítása —, ahol közösen tevékenykedhetnének. Gondoltak arra is, hogy a régiós pályázatoktól függetlenül a Janus Pannonius Universitas is benyújtana pályázatokat a világbanki hitel elnyerésére. A szándéknyilatkozatot a Janus Pannonius Tudomány- egyetem, a Pécsi Orvostudományi Egyetem és a Pollack Mihály Műszaki Főiskola vezetői írták alá, de nem zárkóznak el a társulat tagsági lehetőség megteremtésétől. B. A. Táncverseny Országos tehetségki^ató táncversenyt rendeztek Budapesten, a Petőfi Csarnokban, ahol a pécsi Nevelési Központ ROCK -N FLOWERS tánccsoportjából helyezést ért el „Break kategóriában” Gáspár Róbert, második Kovácseyics Gábor. Felkészülésüket az Anemy Sqed tánccsoport segítette. Disco kategóriában negyedik Hergenrőder Emese. Junior akrobatikus rock and roll kategóriában negyedik .helyezést ért el Fejér Balázs — Vass Brigitta. Felkészítő edzőjük Szuhanyik Csilla és Hergenrőder Jácint. Művészeti-kulturális díjak Elismerés Berták Lászlónak és a Mecseki Szénbányák Koncert Fúvószenekarának Átadták a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetségének művészeti-kulturális díjait. Baranyából ketten kaptak elismerést: Berták László költő és a Mecseki Szénbányák Koncert Fúvószenekara. Az elismerésről megkérdeztük a díjazottakat. Berták László kitért a válasz elől, a zenekar vezetője, Gyurkó István karmester ezt mondta: — Ezt a díjat nem egy konkrétumért kaptuk, de azt gondolom, hogy talán a hetvennyolc éves zenekar múltját is méltányolták azok, akik döntöttek. Mi mindenesetre végezzük a munkánkat, és igyekszünk, hogy a lehető legmagasabb szinten folytathassuk. Ez alatt az idő alatt több, országos szinten is aránylag magas fokozatot kaptunk, és ezt szeretnénk később is elérni. Szerencsés véletlen volt, hogy a díjátadás éppen egybeesett egy számunkra igen fontos koncerttel, azon a napon ugyanis a Világ Világossága alapítvány javára adtunk hangversenyt. Egyáltalán nem számítottunk ilyen díjra, de egyébként mi régebben sem díjakért dolgoztunk. Ez a mostani nem igazán szakmai elismerés, de ettől függetlenül örülünk neki, mert a fúvószene amúgy sincs értékén megbecsülve, és vannak, akik úgy gondolják, hogy egy fúvószenekar csak trottyogni tud a téren. Pedig a száznál több magyar fúvószenekar között a legjobbak élőben, de lemezen, kazettán is valódi művészi teljesítményt nyújtanak. Azt hiszem a hasonló elismerések akkor érik el céljukat, ha segítik, hogy az érték érték is maradhasson. Egészen biztos, hogy ma is ez a lényeg. A papíron szereplő „kimagasló munkásságért” kitétel nem vicc, és vannak, akik tudják, hogy csak a valódi értéket érdemes megtartani. Az ilyen értékelésbe pedig nem szólhat bele semmilyen nem időtálló szempont, elavuló nézet, az érték megméri önmagát. Hodnik I.
