Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-08 / 124. szám

1991. május szerda aj Dunántúli napló 5­Hírek, infformäeiök, események Bővíteniagyógyszerek választékát Tudományos ülés a PAB-székházban Amerikai cég Magyar- országon Száztizenöt évvel ezelőtt egy Lilly nevű ezredes ala­pította Indianapolisban azt a céget, amely napjainkban már harminc országban kép­viselteti magát, gyógyszerei százhuszonöt országban kap­hatóak. Az Eli Lilly and Company a kutatásokra nagy figyelmet fordít. Gyógy­szereik három nagy csoport­ját az antibiotikumok, az új géntechnológiával előállí­tott készítmények (pl. a hu­mán inzulin, a humán nö­vekedési hormon) és a ci- tosztatikumak alkotják. Ma­gyarországon tavaly szep­temberben hozták létre in­formációs irodájukat Buda­pesten. Az iroda négy or­vosból és egy vegyészből ál­ló csoportja azóta rendsze­resen tart különféle gyógy­szerismertetőket az ország egészségügyi intézményei­ben, tudományos központjai­ban. Pécsett, az Akadémiai Bi­zottság székhazában tegnap tartottak tudományos ülést a Ceclor nevű gyógyszer magyarországi bevezetése alkalmából. Az ülés elnöke, dr. Alexy György főorvos, a pécsi városi Tüdőgondozó Intézet vezetője köszöntötte a meghívottakat, orvosokat és gyógyszerészeket. A Cec­lor egy újfajta antibiotikum, amely jól bevált tüdőgyulla­dás, felnőtt-^ és gyermekkori felsőlégúti infekciók, húgyúti fertőzések kezelésében. A ta­pasztalatokról több fővárosi kórház képviselői számoltak be. Dr. Sípos Adrienne, a Lilly cég magyarországi iro­dájának csoportvezetője el­mondta: az amerikai cég tervei között szerepel, hogy további, Nyugat-Európában már forgalmazott gyógysze­reket vezessenek be Magyar- országon. A közeljövőben a humán inzulint szeretnék be­hozni, majd egy antidep- ressziós készítményt és egy Nizatidine nevű, gyomor- és nyombélfekélyek kezelésére alkalmas gyógyszert. A Lilly gyógyszerek ismertek arról az oldalukról is, hogy mel­lékhatásuk igen csekély. Ké­szítményeik nem a legol- csóbak, de dr. Sipos Adrien­ne szerint a magyar gyógy­szerekhez viszonyítva, kö­zépáras kategóriába sorol­hatók. A Lilly szeretne a jö­vőben sokoldalú kapcsolatot kiépíteni a magyar gyógy­szergyárakkal is. B. A. 85 százalékban, országosan a legmagasabb áron Átveszi a tejet a tejipari vállalat A Baranya Megyei Tejipari Vállalat, a felvásárló a Mező- gazdasági Kistermelőik Szövet­ségével, valamint a Paraszt­szövetséggel mint termelői ér­dekképviselettel előzetesen egyeztetve a feltételeket a je­lenlegi felvásárlási rendszert úgy alakította ki, hogy a tej­ipar minden megtermelt és jó minőségben felkínált tejet át­vesz. A Földművelésügyi Mi­nisztérium és az országos ér­dekképviseletek által kidolgo­zott programhoz kíván igazod­ni a megyei tejipar, a tavalyi évhez, rhint bázishoz viszonyí­tott 15 százalékos termelés- csökkentésre irányuló ösztön­zést véve figyelembe. A minőségtől függően a múlt évben megtermelt tej 85 Szá­zalékát országosan a legma­gasabban, 15,20, illetve 16,60 forintos áron átveszi a tejipari vállalat. Az ezen felül átadott tejet csökkentett áron, 9,40, illetve 10,30 forintért veszik át. A Baranya Megyei Tejipari Vállalat a kistermelői költsé­gek csökkentése érdekében 15 millió forint éves fuvarkölt­ség hozzájárulást fizet a ház­táji tej központi gyűjtőkbe beszállításának finanszírozá­sára. A költségtérítések a múlt évinek megfelelő mértékben havonta kerülnek kifizetésre. Akik tavaly kezdtek tejter­melésbe, és ezért nem lehet náluk kiszámítani az előző évi bózistermelést, azoknál havon­ként a ténylegesen megter­melt áru 85 százalékát maga­sabb, a fennmaradt részt pe­dig alacsonyabb áron veszik át. A tejipari vállalat az első félévben mindenképpen vál­lalja az országos viszonylatban legmagasabb felvásárlási árat, a többi tejipari vállalat átla­gosan 1-1,30 forinttal keve­sebbért veszi át a tejet. A ba­ranyai vállalat viszont számos problémával küszködik, pél­dául a jugoszláv exportkiesés okozta gondokkal. A vállalói igazgatója, Straub János el­mondta, nem tudják, meddig lehet még ilyen feltételekkel állni a versenyt, de mindent megtesznek, hogy a továbbiak­ban is segítsék a termelőket. Szíjártó J. Pécsváradi győzelmek országos versenyen A pécsváradi Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szakmunkásképző In­tézet és Szakközépiskola tanulói jó eredményeket értek el a Szakma Kiváló Tanulója országos versenyen. Szarvasmarha-tenyésztő szakma: Zombár Gabriella II. helyezést ért el és szakmunkás-bizonyítványt ka­pott. Felkészítő tanárok: Kovács Károlyné - Finta Judit. Húsfeldolgozó szakma: Udvari Imre és Berták Róbert. Mindkét ta­nuló szakmunkás-bizonyítványt szer­zett. Felkészítő tanárok: Heiner Ti- borné - Baracskay Lajos, Komlósi István és Deák László szakoktatók: Sütő szakma: Tóth János VI. he­lyezés és szakmunkás-bizonyítványt kapott. Felkészítő tanárok: Parragi Antalné — Rózsa Zoltán. A gép csak műszaki hibás Múlt hét pénteken történt délután fél öt előtt pár perc­cel, amikor egy utcai fülké­ből, a pécsi Volán-pályaud­var területén hívni akartam a lothárdi 71-167-es telefon­számot. A készülék elnyelte az ötös érmét, beszélgetni kezdtem, s alig 20—30 má­sodperc után megszakadt a vonal. Átmentem a szomszé­dos fülkébe, lévén ott há­rom is. Abban alig 10—15 másodperc után kezdődött a beszélgetés végét jelző lüktető, szaggatott jelzés. Egyébként nem trécselni akartam, szerencsére bal­esetet sem közölni. Tíz fo­rintért a nevemet sem tud­tam kimondani, azt se, hogy kit keresek. Mondani se kell, bogy közben ment a hívó­hang is, szóval volt hangza­var, egyveleg. Biztos vagyok benne, hogy a gép csak műszaki hibás és ő nem nyújt emelkedett színvonalat a jócskán megemelt telefon­hívási díjért. A gépet embe­rek üzemeltetik. Cs. J. Rablök, rettegjetek! A vizsga egyik izgalmas pillanata a „csibészelés" Fotó: Proksza László Csodapofák ezek a kutya pofák Ha a fegyveres rablóval is szembeszállnak, egy kis esőtől már csak nem ijednek meg — gondolták tegnap a kutya­bemutató résztvevői a Secab Rt. pécsi, György-aknai kikép­zőtelepén. Az állatok egy ré­sze itt is lakik, de többségük a gazdival jár ide nap mint nap Martin Balázs kiképző vezetésével gyakorolni az őrző­védő és személykísérő felada­tokat. Tegnap három hónapos kemény munka látványos ered­ményében gyönyörködhettünk, mi, esőben is szurkoló kutya­bolondok, az esőben is dolgo­zó párosoknak. Hegyi Győzőnek, a Secab Rt. vezetőjének a gyakorlatokhoz fűzött magyarázatát mindany- nyian nagy érdeklődéssel hall­gattuk. Mondom, mindannyian, kivéve saját kutyáját, aki elun­va, hogy gazdája nem vele foglalkozik, hangos ugatással tiltakozott az eljárás ellen. Pe­dig közben megtudtuk, hogy a jólnevelt kutya következő parancsig ott marad, ahol hagyták, például a kocsma előtt, míg szeretett gazdája odabent időz. (Némelyik ku­tyának ez esetben angyali tü­relem szükségeltetik .. .) Az akadályugrásokban már a közönség is „aktívan" részt vett, hol a néha elbizonytala­nodó kutyát, hol a futásban lemaradó férfiakat biztatva. A tűzkarikán való átugrást mind nehezebb gyakorlatok követték. A szándékosan felbosszantott kutyák közül az épp nem sorra kerülő is szívesen ellátta volna a vastag bőrruhába öltözött „csibész” baját. A tűznégy- szögből labdát, majd „csecse­mőt" kimentő műsorszám után a közönség nagy megelégedé­sére fegyveres terroristát tettek ártalmatlanná a rettenthetetlen állatok. Bizony így volt... Ugyanez „élesben” is zajlik. Az itt kiképzett kutyák egy ré­sze nem a családi házat vi­gyázza, hanem vállalatok, szállodák értékeit őrzi, pénz- szállítmányokra felügyel, sze­mélyes védelmét lót el, és ta­lán még az igazi fegyverro­pogástól sem ijed meg. Sz. Lelovics I. Előbb olvasni... A Népszava hétfői számában az Oj Vasárnapi Dunán­túli Naplóra hivatkozva ismerteti a szombati pécsi ékszer­lopást. A mi cikkünkben is, az ismertetésben is a lopás szó szerepel, de ez nem zavarja a D. D. jelű újságírót abban, hogy ékszerrablást írjon a címben. Majd miután a Napló szájába adja a rablást, és egy „Ha" aláirású be­kezdésben cáfolja: nem. rablás, mint a Napló írja, ha­nem lopás. A szemünk sem rebbenne — elvégre a Népszavának alig több, mint 1500 előfizetője van Baranyában -, ha a Népszava keddi számában nem foglalkozna ismét lapunk­kal. „Nem raboltak, »csak« loptak" címmel, leszögezve, hogy „az Új Dunántúli Napló vasárnapi számában meg­jelent tudósítással ellentétben nem történt rablás”, és mellesleg még a rendőrséget is kioktatja. Majd megírja „az igazságot": ugyanazt, amit mi megírtunk vasárnap, csak a kár összege módosult azóta a pontosabb leltár révén. A Népszava s. a. szignóval jelzett munkatársa kommentárjában ironikusan írja: „nem arról van szó, mi­ként a hír elterjedt, hogy világos nappal fegyveres ékszer- rablás^ történt Pécsett, bár ez a meghatározás újságcim- nek kiváló, ám erre az esetre mégsem alkalmazható". Hrf ezt ilyen jól tudja a Népszava, akkor miért „alkal- mázza" kétszer is? Szemben az Új Dunántúli Naplóval, amely egyszer sem irta le tudósításában ezt a szót. Nem kellene előbb olvasni, és csak utána írni? ÚDN Viharos sajtótájékoztató Budapesten A hiba kinek a készülékében van? Az MTV árvitája a Magyar Műsorszóró Vállalattal (Munkatársunk telelonjelen- tése) Zsarolta-e a magyar televí­zió a kormányt, a Pénzügymi­nisztériumot, amikor a Tv2 adásidejét költségvetési fede­zet nélkül bővítette? Vagy a mindebbe pénzt, fáradtságot ölő tévések utólag bizonyultak jóhiszemű balekoknak, miután a markát tartó, de a neve szerint közszolgáltatást végző Magyar Műsorszóró Vállalat hitelben nem volt hajlandó közvetíteni a Tv2 műsorát? Azt a műsort, amiből mi, tévénézők nem is láthattunk semmit? Ki kit csapott be? Kik csap­tak be bennünket - kérdezi most a közönség, kinek lesz kötelessége ismét utólag kifi­zetni a cehhet? S hogy vala­miféle válasz is érkezzen. Tegnap Hankiss Elemér, a tele­vízió elnöke sajtótájékoztatót tartott. Az már régről ismert, hogy a televíziónak kevés a pénze, emlékszünk, amikor az új elnök ezt a szegénységet a saját médiáját felhasználva tette közhírré. De a tegnapi lapokból is tudhatjuk: a tele­vízió ötmilliárd forintot kért, de csak 1,1 milliárdot kapott az idei évre tervezett 6,7 mil­liárdos bevétele kiegészítése­ként — s legfeljebb néhány százmilliós többlet-támogatásra számíthat. Okkal-j°99°l vető­dik fel most a műsorszórás dí­jának további növekedésével, hogy a műsoridő növelése he­lyett a csökkentésén kell gon­dolkodni. S ez túl a Vitray Tamás és társai által garan­tált színvonalon, egy jobb sors­ra érdemes koncepció bukását jelentheti. A sajtótájékoztatón először Vitray Tamás lemondásáról ér­tesülhettünk, majd Hankiss Elemér közölte, hogy kollégája szándékát nem fogadja el. Nem keltett meglepetést az újabb bejelentés sem, hogy megoldás a műsorszóró válla­lattal íolytatott árvitában ed­dig nem született. így csak a délután egy órával korábban induló műsoraikat láthatjuk. Ezzel a csonkítással súlyos kártérítési összegek is a tele­vízió nyakába szakadhatnak a megkötött reklámszerződések kényszerű megszegése miatt. A postatörvényt egyébként az MTV jogászai is vizsgálják: a Magyar Műsorszóró Vállalat megtagadhatja-e az egész or- • szögöt érintő szolgáltatását a pénzügyi megállapodás elhú­zódása miatt. A televízió elnöke visszauta­sította a sajtóban is visszakö­szönő vádakat, -amely szerint könnyelműen fogtak vállalko­zásukba, amellyel tulajdonkép­pen a Parlament, a társada­lom bízta meg őket. Másfelől a kalkulált 400 millió forinttal szemben 600 milliót kívánnak fizetni a műsorszórónak, sőt a hiányos költséqvetés ellenére saiát erőből vállalkoztak több­letfeladatra. Válasza azonban elsősorban az intendatúra, a Tv2 stábjának dolgozóit nem elégítette ki. Kóthy Judit egy valamikori megjegyzésére em­lékeztette a televízió elnökét, amelv szerint a műsorbővítésre döntően azért került volna sor, hogy az MTV a későbbiekben nenvobb támogatásban része- sülion. Hankiss Elemér vála­szában elmondta, hogy ő a maga részéről úgy érzi, az ígé­retek ellenére Magyarországon bizonyos tervek megvalósításá­ra a rendszerváltósból adódó­an semmi garancia nincs. Szándéka szerint a műsoridő bővülésével reklámszerződése­ket, pénzt szeretett volna „hoz­ni a házhoz”, s bár a jelen­legi helyzet több száz itt dol­gozó ember munkáját, egzisz­tenciáját veszélyezteti, de egy vállalat életébe — s itt a Ma­gyar Műsorszóró Vállalatra célzott — ma a politikai irá­nyításnak sincs joga beleszólni. Különös módon a parla­menti közvetítésekre ezekben a napokban is jutott pénz. Va­jon kiket kellene megkérdezni, hogy miért? ­Bóka Róbert

Next

/
Oldalképek
Tartalom