Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-28 / 144. szám
1991. május 28., kedd uj Dunántúli napló 9 Elkészült az új gyógyszertár A Baranya Megyei Gyógyszertári Központ beruházásában és a Mohácsi Költségvetési özem kivitelezésében egy év alatt készült el a rendelőintézet mellett 400 négyzet- méteres alapterületű gyógyszertár. A 19 millió forintos költséggel épített létesítmény műszaki átadását május 30-án tartják. Az építőmesteri és szakipari munkákkal már napok óta készen vannak, a belső berendezést a gyógyszertári központ végzi. Megnyitására egyelőre nincs kitűzött időpont, szeretnék minél előbh itt kiszolgálni a betegeket. Az új gyógyszertár számára a területet a város biztosította. A kivitelezők csütörtökig a környezetet is szeretnék rendezni, külön fizetség nélkül kiszélesítik a bejárat előtt a járdát, s alhól kell, az aszfaltozást is kipótolják. Fotó: Lesching László Kancsó van - víz lesz A képviselő-testület tagjai nem ismerik kellően a kapacitásukat. Erre az évre az ülések alatt elfogyasztható üdítőkre 7000 forintot szántak. A keret viszont majdnem teljes egészében kimerült május végére. A lehetőséget a további „italozásra" felajánlotta a polgármester, pótkeretet megszavazni az újabb palaokokra. Ám ezt a képviselők nem fogadták el. Vizet iszunk! - 'mondogatták. Az üveg'kancsákat máris beszerezték, a városházán pedig ezentúl bármilyen hosszúra nyúlik az ülés, csak vízzel öblögethetik kiszáradó torkukat. Az albérleti díj nem hozhat hasznot! Rendelet az uzsorások ellen Ügy tűnik, a mohácsi ön- kormányzatnak sikerül egy területen az uzsorásokat kiiktatni, az ingatlanok bérbeadásánál. A legutóbbi testületi ülésen rendeletet alkottak a nem lakás céljára szolgáló helyiségek albérletbe adásának megállapítandó bérleti díjáról. Tették mindezt azért, mert jó ideje bosszankodva figyelik, hogy egyes szervezetek az állami tulajdonba vett bérleményeik továbbadásával busás haszonra, nem munkával szerzett többletjövedelemre tesznek szert. A szükséges számokkal ellátott rendelet így hangzik: „Azokat a nem lakás céljára szolgáló helyiségeket, ahol a bérlő a számukra feleslegessé vált helyiségeket, helyiségrészeket albérlet útján, ideiglenes jelleggel, határozott időre, vagy meghatározott feltétel bekövetkezéséig hasznosítani kívánja, bérleti díját 3000- 10 000 forint/m2/év között, de legkésőbb az albérleti díj ösz- szegében kell megállapítani.” A hivatalos nyelvezettel íródott rendelet magyarul anynyit tesz, hogy ahol az eredeti bérlő az általa fizetett díjnál magasabb összegért kiadja a bérleményét, a kapott teljes összeget köteles befizetni a bérbeadónak, jelen esetben a Városgazdálkodási Vállalatnak. Hogy van-e joga ilyen szabályozást bevezetni az önkormányzatnak? Dr. Olt György, jegyző indoklása szerint a nem lakás céljára szolgáló helyiségek bérleti díját érvényes rendelet csak 1990. december 31-ig szabályozta. Ezt megelőzően, 1990. január 1-jétől jogában állt a bérbeadónak 100 százalékkal megemelni a korábbi díjat, ám amikor ezt kimondta a jogalkotó, egyúttal záróhatáridőt is megszabott, nevezetesen ennek az évnek a végét. Ezzel egy átmenetet kívánt feltehetően biztosítani a korábbi taxatív rendelkezések és a kialakuló piaci viszonyok között. Ugyanis már tavaly az újonnan kiadott helyiségeknél azt a gyakorlatot kellett követni, hogy a bérlő és a bérbeadó — tehát nem az albérletbe továbbadó — egyezsége képezi a fizetendő díjat. A helyi jogértelmezés szerint a kialakult helyzetben ezeket a viszonyokat rendelet nem szabályozza, így az önkormányzati törvénynek van lét- jogosultsága. Elfogadja-e ezt a köztársasági megbízott is? Mohácson azt mondják, igazukért készek kiállni, akár az Alkotmánybíróságnál is! A városházán ezt a rendelkezést nem egyes szervezetek bosszantására, hanem a város nagyobb közösségének gyarapodása érdekében hozták. Elvi megállapodást kötöttek a Városgazdálkodási Vállalattal, hogy a különbözeiként befolyt pénzeket egyelőre befizetik a „Mohácsért” alapítványra. Egy idő után feltehetően a plusz jövedelemhez nem jutó gazdasági egységek visszaadják a bérleményeket, amelyeket ismét a szolgáltatást végzők számára tudnak majd kiutalni, méghozzá a végzendő tevékenységnek megfelelően esetleg kedvezményesen! B. M. Szépülő belváros Mohács főutcáján, a belvárosi tömb előtt a járda és az úttest közötti szakaszt parkosították, 40 000 forint értékű örökzöldet ültettek ki. A fiatal növények védelmére lánckorlátot is tettek az úttest felől, ugyanis a parkoló gépkocsikból előszeretettel vágnak keresztül az emberek az ágyúsokon. Lesching László felvétele Tüzelő, előjegyzésre Mohács Tüzép-telepén május végéig minden igénylőnek 'beváltják a szénutalványát a jelenlegi áron, sőt elfogadnak készpénzbefizetést is 30 imázsáig. Mint Árpádi János, telepvezető elmondta, a kiszállításokra viszont várni kell. A diszpozíciókat nézve gyakorlatilag a szeptemberi szenet árulják, hiszen csak tojás- széniből eddig 30 000 mázsának az árát szedték be és 'havonta átlag 6000 mázsát 'kapnak. Pillanatnyilag lengyel lángborsót és szovjet rostált darát tudnák kiadni, ám ez utóbbi főleg nagyon poros, nem veszi senki. Minőség; szenet elvétve 'kaptak az utóbbi időben és nagyon keveset. A vágott- és hasábfa iránt nem nőtt meg a kereslet, 'talán a bejelentett 25 százalékos áremelést már nem is sokallják az emberek. Információ nincs! Lakásvásárlás területén Mohácson meglehetősen ínséges időket élünk. Nem mintha nem lenne kellő számú, eladásra váró ingatlan, csakhogy azokhoz nagyon kevesen jutnak hozzá. OTP-n keresztül a mindenféle kölcsönökkel, szociálpolitikai kedvezménnyel még csak-csak belevágtak korábban az emberek az eladósodás biztos útjába, viszont mióta egy-két leadott lakásra lehet mindössze licitálni havonta a pénzintézetnél, a saját otthonra sóvárgók tábora nem fogyatkozik. Ezért is Örültem meg egy ÉPSZÖV- ös hirdetésnek, amely a város négy pontján összkomfortos, tíz százalékkal csökkentett árú, negyven százalék előleg fizetése mellett új lakásokat kínál. Ott a helyem náluk! — gondoltam, konkurenciát jelentenek a szabadértékesítőknek, s legalább néhány fiatalnak ötletet adhatok életük nagy beruházásához. Korábban is tudtam az építőipari szövetkezet új vállalkozási formájáról, a városban folyó tetőtér-beépítéseiről és próbáltam is információt szerezni, ám hiába kerestem a vezetőket, soha nem volt szerencsém telefonközeiben találni egyiküket sem. E héten újabb ,,lendületet vettem", jó dolog, amit csinálnak, no meg egy kicsit az egyéb munkáikról sem ártana már szólni. Sikerült is az egyik vezetővel beszélnem, megegyeztünk, engedélyt kért az elnök-főkönyvelőtől a nyilatkozásra. Másnap fölhívom és előre megbeszélt időpontban találkozunk. Amikor a sokadik hívásomra is ,.házon kívül van’’-ra gyanút fogtam és hivatlanul-váratla- nul beállítottam a székházba, igen csak elképedve fogadott ez a vezető. ,,Ha az elnök-főkönyvelő tudná, hogy van, nem is tudom, mi lenne! Megtiltotta, hogy bármi információt adjunk, nem is állhatunk szóba önnel!" Hát így állunk. Igaz, akadt alkalom korábban, hogy bírálóan írtam a munkájukról. Sajnos, nekem volt igazam. Ennek ellenére jogában áll bárkinek megsértődni. Viszont én az elutasításuk ellenére sem teszem. Az építőipari szövetkezet eddig meghatározó egysége volt a városnak és remélem, az is marad. Éppen ezért igen is kíváncsi lettem volna, hogy alakul a sorsuk, hogy tudnak megélni. Hallottam, a 70-es évek elején még valamivel több mint 500 dolgozót foglalkoztató cég létszáma mára 150 főre zsugorodott. Iparosok vették ki a véméndi, dunaszekcsői, mohácsi asztalosüzemet, maszekok lettek a kőművesek és más szakiparosok többsége, a szállítási részlegüket felszámolták, a járműveket eladták. Beszélik a városban, hogy jelzálogkölcsön terheli a székházukat, de azt is, hogy készülnek eladni. Mindezt nem nyílott alkalmam hiteles forrásból megtudni, az esetleges mendemondákat eloszlatni, a gondjaikról, az útkeresésükről tájékoztatni . . . Berta Mária Budapest után elsőnek Mohácson flllatkórház, fogászati szakrendeléssel Dr. Papp Ibolya állatorvosnőt éjjel-nappal egyfolytában keresik. Hírneve a megye határain is túljutott. Tudom, nem örvend a közszereplésnek, ezért inkább rendelési időben látogatom meg. A humán rendelőkkel teljesen azonos felszereltségű helyiségben a vizsgálóasztalon álomba szenderitett héthetes Schnauzer kölyök fekszik kinyúlva, feje alatt a papírvatta vérfoltos. Fület hegyez, s közben a gazdival egyezkedik, milyen legyen a „fazon”. Kiállításra fogják hordani, van-e elképzelése, hozott-e mintát? A fiatalember az ajtófélfának támaszkodva le nem veszi szemét a kis kedvencről, s mintegy sürgetve az eseményeket, közli, semmi kiállítás, semmi elképzelés. A doktornő meg mintha nekem címezné a megjegyzést, közli, minden hirdetésnél jobb ajánló a munkám, s ezalatt az ollóval még nyisz- szant egyet-kettőt az alig vérző fülből és jöhetnek a kapcsok, mint valami divatos fülbevaló, a bőr rögzítői. Sorolja a kezelési utasításokat, receptet ír. Hárman is keresik. „Megvakult a kutya!” zsörtölődik, hozzák azonnal — mondja, s végtelen nyugalmával fogadja a következő „pácienst”. Végigsimogatja néhányszor a nagyra nőtt spánielt, az meg szinte kérésre tátja ki a száját. „Na, mit csináltál a manduláiddal?” kérdi, s már méri is a lázát a kutyának. Antibiotikumot kap, a szúrást meg sem érzi az állat, huncutkodva lehasal, és minden elérhető tárgyat alaposan megszagol. — Van ám köpenyem is - jegyzi meg és sietve hozzáteszi — de félnek tőle az állatok. A másik ruhán jobban érzik egymás szagát, megnyugtatja őket. — Míg magyaráz, már a borjú nagyságú újfund- landival barátkozik. Szerencsére az nem beteg, a kötelező oltást kapja meg. Azért a si- mogatás annak is kijár. A palotapincsit utazótáskában hozza a gazdája. Szinte könnyes szemmel mondja, meggondolta, nem kínozza tovább az állatot. Epilepsziás. A rohamai egyre gyakrabbak. A doktornő mindenkit kiküld a rendelőből. A kiirtást végső esetben vállalja, most nincs mit tenni. Talán két percig tartott. Finn szert használ, az állat semmit sem szenvedett. Megérkezik a „vak” kutya. Gazdája arra gyanakszik, valaki sprét fújt a szemébe, mert sokat ugat. A vizsgálóasztalon békésen tűri, hogy szemhéjait feszegesse, belevilágítson és két vakkantással jóváhagyja a diagnózist: feltehetően hegesztették, attól kapott kötőhártyagyulladást. Még belenéz a szájába, már három fogat húzott korábban a kutyának. Jöhet a recept, aztán néhány kutya, majd bejelenti, délután 2-re sterilizálja a rendelőt: egy kuvasz gyulladásba jött méhét távolítja el. Szombaton pedig ezentúl minden délelőtt fogászati szakrendelést tart. Felszereltette a fogászati röntgent, van paraván, védökötény. A kezelést dr. Acél Csaba, humán fogorvossal együtt végzik. Eddig csak Budapesten kezelték a háziállatok fogait. Mint mondja, ez is nagyon fontos, hiszen éppen úgy szenvéd a rossz fogtól az állat, mint az ember. Ha kell, betömi, amit nem lehet, kihúz. Még fogszabályozást is végez! Megszállottja a munkájának. Kedvencei a kutyák és a lovak, de a segíteni akarás munkál benne, bármi másról is legyen szó. Kitalál mindent, hogyan teheti sikeressé a gyógyulást. A múltkor láttam egy farkaskutyát, fején műanyag vödörrel közlekedett napokig. Kiderült, a pofáján lévő fekély gyógyulása érdekében varratta rá a gazdájával. Aztán hoznak neki egy nagykabát- gombot. A törött állkapcsot rögzítette vele, éppen az volt kéznél . . . Most nagy a gondja. Új házukat el kell adni. Építsenek, készen vegyenek? Kinőtte a kórházat! Berta M.
