Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-27 / 143. szám

1991. május 27., hétfő aj Dunántúli napió 7 A buszok nagy része nullára futott A Pécsett közlekedő helyijáratú autóbuszok közül a legtöbb már túl van a százezer kilomé tér megtételén. Fotó: Läufer László Pen* es piac nélkül Miért szöknek a gyám ügyesek? Júniusra felére csökken a gyámügyesek száma a Pécsi Polgármesteri Hivatal Hatósági Irodájában. Ezúttal nem egy előre elhatározott, átgondolt létszámleépítésről van szó. Egy­szerűen elmennek a szakemberek. A kevesebb idegeskedés, a magasabb fizetés és a nagyobb szakmai megbecsülés remé­nyében. Jogászokról, főként fiatalokról lévén szó, ez utóbbi is legalább annyira fontos nekik, mint a másik két szempont. Hogy mit jelent ma, egy ilyen nagyvárosban, mint Pécs, gyámügyi problémákkal foglalkozni, arról — ha tudnának — a falak is beszélhetnének. Az ajtókeretek mentén megrepe­dezett falak, amelyek már régóta nem állják a próbát. Az ügyfélfogadási napok forgalmát, az indulatok lecsapódását. Az a ritkaság ugyanis, ha nem érzelmektől fűtötten térnek be, illetve távoznak innét az emberek. A gyermekek intézeti beutalásától kezdve a nevelési segélyen át, az elvált szülők' láthatási vitái ugyanúgy a gyámügyesek feladatát jelentik, mint az óvodák, iskolák által jelzett, veszélyeztetett csalá­dokkal, gyerekekkel törődés. Vannak, akik rendszeresen meg­jelennek az irodában, és vannak, akikhez ők járnak ki. A környezettanulmány miatt legalább egyszer mindenképp. Sosem volt kevés, de az elmúlt évtől lényegesen több lett a munkájuk. Azzal párhuzamosan, ahogy egyre több család került nehéz anyagi helyzetbe, ahogy változott az egyre szű­kösebbnek bizonyuló anyagi támogatás feltételrendszere. Ne­kik pedig nem. kevesebb a feladatuk, mint eldönteni, hogy a támogatást kérők közül ki a rászorult és a rászorultabb. Közben cipelik magukkal azokat a terheket, amelyek a hely­zetüket elbeszélő kérelmezők keserűségéből, könyörgéséből, vagy éppen fenyegetőzéséből rájuk szállnak. Az elbírálás sokféle szempontja közül az anyagi a meghatározó, vagyis a család egy főre eső havi jövedelme a döntő. S miközben a gyámügyön dolgozók döntenek arról, hogy ki kap és ki nem kap támogatást, aközben — ha még nem is jellemzően — de egyre többször szembesülnek azzal, hogy a családjukban egy főre eső jövedelem alapján, akár ők is a segítséget kérők közé állhatnónak. Bár az utóbbi hónapokban volt fizetéseme­lés, az itt dolgozó fiatal jogászok havi jövedelme bruttó 11-13 000 forint között mozog. Akik most távozni készülnek, több ezerrel magasabb fizetésért állnak odébb. Két, a közeliövőben .váltó fiatal jogász szavaiból az is kitűnt, hogy belefáradtak a szakmai ígérgetésekbe. Egy ideig hitték, hoqy a fontosságához, súlyosságához mérten valóban megújítják ezt a területet, hogy a gyámügyi munka egy új elvárás és feltételrendszer keretében megkapja a társadalmi megbecsülést. Közülük egyre többen keseredtek bele a hiába­való várakozásba, s ma már ott tartanak, hogy nem merik, s nem is akarják felvállalni a felelősséget azokért a csalá­dokért, melyek súlyos szociális gondokkal küszködnek, s akik­nek érdemben nem tudnak segíteni. Miközben egyre több a qyámügyhöz fordulók száma, aköz­ben a távozók helyét egyre nehezebb betölteni. Akik jönnek gyakorlatlanok, tapasztalatlanok. De ezzel az indokkal nem lehet lassú, esetleg, megalapozatlan döntéseket hozni. S nem lehet azoknak a törvényeknek, jogszabályoknak meg- alkotását sokáig halogatni, amelyek hiánya alapvetően hoz­zájárult ahhoz, hogy ez a terület ma ilyen gondokkal küzd. T. É. Privatizálás után a mohácsi Ofotért Ismerkedjünk a helyes életvitellel Egészség­vásár Mi, magyarok az egész­ségügyi világstatisztikák egyi­kén sem állunk előkelő he­lyen. Sőt! Ne is szépítsük a dolgot, sok tekintetben az utolsók között kullogunk. A szomorú tényt lehet tudomá­sul venni, és tovább enni a zsíros falatokat, szívni a ci­garettát, olvasni a megfelelő fény hiányában, ülni és fe­küdni az alkalmatlan bútoro­kon. De vajon lehet tenni is 'ellene valamit? Ezzel pró­bálkozik most Pécsett egy csoport, amely „egészséget mindenkinek — mindenki az egészségért" jelmondattal máius 31. és június 2. között eaészségvásárt szervez a Szi­várvány Gyermekházban. Az ötlet dr. Körösztös Valé­ria körzeti orvos fejében fogant meg, az indító szikrát a minden évben megrendezett osztrák Grazi Egészségvásár sikere adta. Nyugati szomszédaink ugyanis nemcsak megtekintik az ilyen rendezvényeken aián- lott élelmiszereket, ruhákat, sportszereket, bútorokat, hanem lehetőség szerint be is építik azokat mindennapjaikba. Eb­ben, a magyar ember fogé­konyságában bíznak a pécsi egészségvásár szervezői is. A rendezvény maga négy fő részből áll majd. A meghirde­tett három nap mindegyikén este 18 óráig tart az egészség­gel és a helyes életmóddal kapcsolatos termékek árusítása. Számos cég jelentkezett be előre, hogy csak a legérdeke­sebbeket említsük, itt lesz bú­toraival az IKEA, kerékpárjaival a Favorit Kft., sportfelszerelé­seivel a Kurnik-Köhler Kft., ter­mékeivel a Landauer pékség. Ugyanebben az időben lehető­ség nyílik minden látogató számára, hogy szakorvosok se­gítségével állapitsa meg az egészségre ártalmas tényező­ket, jelentkezzen Celladam vizsgálatra. Ugyancsak a vásár témájá­hoz kapcsolódnak, egészségvé­delmi szakembereknek és más érdeklődőknek szólnak a há­rom nap egészségvédelmi elő­adásai. Szakáguk tekintélyes hazai és külföldi képviselői tar­tanak ismertetőket tudományos területeik legújabb eredményei­ről. t Végül, de nem utolsó sor­ban az egészségvédelmi önse­gélyező csoportok is bemutat­koznak a rendezvényen. A gyógy-, asszony- és egészség­visszaállító torna foglalkozásai mellett az érdeklődők számára dohányzásról leszoktató tan­folyamot indítanak. A helyes életvitelből példát mutat majd a hajlékony nagymama, a Vit- ray-műsorból ismert szegedi Kártyikné Benke Etka. Itt lesz tehát a lehetőség, ragadjuk meg az alkalmat. A fiatalok - még idejekorán — egyből a helyes egészségvédel­mi módszerekkel ismerkedhet­nek meg, az idősebbek pedig még addig változtathatnak ká­ros berögződéseiken, szokásai­kon, amig nem késő. Az eliga­zító segítséget hozzáértő em­berek adják majd a három nap alatt.- ke ­A tömegközlekedés olyan mint a foci, minden­kinek van véleménye róla. Mégpedig sokszor nem is éppen hízelgő, hiszen van­nak időszakok, amikor el­viselhetetlenül zsúfoltak a távolsági buszok, a helyi járatok. Sőt, időnként a kocsik, az ülések tisztasá­ga is hagy némi kívánni­valót maga után. Mindez állítólag azzal függ össze, hogy a tömegközlekedést irányítani, szervezni, az el­öregedett járműparkot üzemeltetni, napjainkban talán még nagyobb fel­adat, mint évekkel ezelőtt volt. A szakemberek szerint nem­csak az a baj, hogy a buszok nagy része nullára futott, ha­nem tíz is, hogy a kivénhedt járművek fenntartása, működte­tése, javítása jóval többe kerül, mint az újaké. Vannak persze, ahol azt állítják: a pénz nem minden! Némi szervezeti módo­sítással, esetleg egy vezetővál­tással is lehet javítani a hely­zeten. Így történt ez Komlón is, ahol a Pannon Volán a rako­dás és az árufuvarozás végzé­sére egy kft.-t hozott létre, a személyszállítást és a járművek karbantartását viszont meg­hagyták a régi keretek között. Az üzemigazgatóság munkáját február elejétől Vincze Csaba irányítja:- Feladatainkat az utazási igények határozzák meg. Ennek megismerését szolgálja a múlt hónapban tartott teljeskörű utasszámlálás. Az eredmények kel június elején ismerkedhet nek meg a komlói képviselő testület tagjai, terveink szerint az önkormányzat ülésén számi tógépes bemutatót tartunk. Az adatok szerint a komlói üzemigazgatóság havonta mintegy mpsfél-kétmillió utast szállít. Ebből 1,4 millió körül van a helyi közlekedést igény­be vevők száma, illetve 366 ez­ren utaznak a helyközi járato­kon. A forgalmat hetven, több­nyire agyonhasznált Ikarusszal bonyolítják. A reggeli és a délutáni csúcs szükségessé te­szi, hogy a helyközi közlekedés kocsijait is hadrendbe állítsák, különben még ennyire sem tudnának mit kezdeni az ilyen­kor jelentkező tömeggel. — A felmérések eredményeit figyelembe véve sajnos lesznek olyan járatok, amelyeket a ki­használatlanság miatt le kell állítanunk — mondja Vincze Csaba. — Ezt előbb természete­sen egyeztetnünk kell a helyi önkormányzattal. Az utasszám­lálás egyébként bebizonyította, hogy egészen minimális az a járatszám, ahol zsúfoltság, vagy túlzsúfoltság tapasztalható. Mindenesetre, ahol ez fennáll, ott változtatni fogunk a hely­zeten. Ezt viszont aligha lesz köny- nyű teljesíteni, hiszen a tömeg- közlekedés az áremelés ellené­re is tőkeszegény. Egy új busz ára ma már többszöröse a ko­rábbinak, közel 4 millió forint. Nyilván ezért választották azt az ideiglenes megoldást Kom­lón is, hogy két viszonylag jó állapotban lévő htísznált Ikarus 260-ast állítottak munkába. Ami igaz a helyi közlekedés­ben, az nagyjából ugyanazt je­lenti a távolsági járatoknál is. Itt is a valós igényekhez pró­bálnak közelíteni, megkezdő­dött az utazók számának figye­lése, a tapasztalatok rögzítése, feldolgozása. Egyes pontokon máris láthatók a gondok. Pél­dául Máqocs, Alsómocsolád, Pécsvárad, Erdősmecske, Apát- varasd és Zengővárkony térsé­gében bizonyos időszakokban teljes a kihasználatlanság. Hoqy mi lesz? Nem nehéz a jóslás, hiszen ha nincs utas, nincs bevétel, minden bizony­nyal megszüntetnek járatokat. — Két területre koncentrálom az erőket: szeretném a jármű­park műszaki állapotát lehető­ség szerint minél jobban fel­javítani. Ez nem lesz látványos, de bízom benne, hogy eredmé­nyeket hoz. Másrészt szeretném, ha minél többet fordíthatnánk bérfejlesztésre, hiszen tömeg­igényeket kell kielégítenünk, le­hetőleg javuló , színvonalon. Remélem, előbb vaqy utóbb minden dolgozónk belátja, hogy az utasokból élünk és éppen ezért jobban ki kell őket szolgálnunk. * A tömegközlekedésben egye­lőre még nem érvényesülnek a piaci viszonyok. Sőt, várhatóan egy ideig még nem is fognak, hiszen ekkora terhet valószínű­leg senki sem vállalna szívesen. Különben is nemcsak az a baj, hogy elöregedett a járműpark, sok a költség, hanem az is, hogy — a változatlan bürokrá­ciáról, statisztikai jelentési kö­telezettségekről nem is szól­va —, még mindig számos kor­látozás, akadály nehezíti a munkát. Talán, ha ezek meg­szűnnének, a tőke is érdeklő­dőbbé válna. Az Ofotért országos nagy- vállalatát is utolérte a privati­záció, üzleteiket meghirdették eladásra. Aggódtak is emiatt jó néhányon Mohácson, mi lesz velük a jövőben, az SZTK- vényre írt szemüvegeikért utaz­hatnak esetleg Pécsre? A gond úgy tűnik megoldódott. A bolt új tulajdonosa, Soós András ígéri, a profilt alapve­tően nem változtatja. Egyelőre ugyan nem fogadják ügyfelei­ket, mert bevezetik a gázfűtést, tapétáznak, festenek, mázol­nak, s amint megújul, korsze­rűbb lesz a helyiség, azonnal nyitnak. Szemvizsgálót is üzem­be állít és reménykedik, meg­kapják az engedélyt az SZTK- vények beváltására, legújab­ban ugyanis egy rendelkezés szakvizsgához köti ezt a tevé­kenységet, de talán elhiszik, hogy aki 30 éve megelégedés­sel végezte ezt a munkát, a jövőben is helytáll. Ferenci Demeter Szépül Székelyszabar Székelyszabarbon jelenleg az esővíz-elvezető csatornát készítik Székelyszabar - a 800-as lélekszámú, Mohácshoz közeli kistelepülés — a borult idő, szemerkélő eső ellenére sem tűnt lehangolónak, elhagya­tottnak. Kis dombjain, régi parasztházai között tégla-, cementhalmok gyűlnek sorra, markológépek, betonkeverők dolgoznak. A frissen húzott, épülő családi házak láttán nem a falvak elöregedő sorsa jut eszünkbe. A lakosság és a vezetőség régi igénye a közművesítés, de a beruházásra korábban nem volt lehetőség. Az ön- kormányzat saját erőből te­remtette elő a szükséges Ö00 000 fgrintot, hogy vízel­vezető árkokat építsen. A mun­kákat a mohácsi KEBAVIT végzi. Ezzel egy időben kezd­ték a falu egész területére kiterjedő járda- és útfelújí­tást. Szélesebb és jobb mi­nőségű lesz például a temető felé vezető út, amely nem­rég került az önkormányzat tulajdonába. Az állam 150 000 forintnyi támogatásából fel­újítják és megszépítik a köz­ségháza épületét, valamint egy hónap múlva, a főút mellett, új buszváróval gya­rapodik a falu. Nemrég helyezték vissza Székelyszabarra az általános iskola alsó tagozatát — ko­rábban Hímesházára jártak a szabari kisiskolások —, nyáron pedig új tantermekkel bővítik az iskolát. A 2,5 millió forin­tos beruházás felét állami támogatás megnyerésével szeretnék fedezni. A további tervek között a szilárd szemét elhelyezése és a szennyvíz el­vezetése szerepel. Ez nem­csak itt gond, így Szűr és Mórok faluval közösen ősszel egy központi szeméttelepet alakítanak ki Hímeshózán. Az idei költségvetésből már nem futja, de jövőre sorra kerüj_a központban elterülő zöldterü­let parkosítása, a kellemes pihenőhelyre emléktáblát, padokat helyeznek át, a fia­talokat pedig sportpályák várják majd. Tröszt É.

Next

/
Oldalképek
Tartalom