Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-27 / 143. szám
1991. május 27., hétfő aj Dunán tüli napló Az ország lakosságának kétharmada az életszínvonal csökkenésével számol Az ország lakosságának kétharmada úgy véli: az idén oly mértékben romlik anyagi helyzete, hogy még a napi megélhetéshez szükséges cikkek megvásárlása is egyre inkább problémát okoz. Az átlagosnál nagyobb mértékben jelentkeznek ezek a gondok a középkorúaknái. A túlnyomó többség — a megkérdezettek 95 százaléka arra számít, hogy a keresetek emelkedése nem fogja fedezni az árak növekedését és csak 3 százalék van az ellenkező véleményen. Mindez a Magyar Közvéleménykutató Intézet közelmúltban végzett országos, reprezentatív vizsgálatából derül ki. A megkérdezettek 90 százaléka azzal számol, hogy az idén kevesebbet tud vásárolni a jövedelméből, mint tavaly, 7 százalék ugyanannyit, és csak 2 százalék többet. E tekintetben nincs érdemleges különbség kor, település vagy iskolai végzettség szerint. A reprezentatív minta alanyainak 84 százaléka úgy ítélte meg, hogy ki tud jönni a pénzéből —, közülük 38 százalék viszonylag simán, 40 százalék viszont csak igen szigorú beosztás mellett -, 10 százalék még beosztással sem képes erre, 6 százalék viszont jól, illetve gondtalanul megél. Mivel a mintába a szélső jövedelmi helyzetben élők többnyire nem kerülnek be, illetve nem hajlandók nyilatkozni, úgy feltételezhető, hogy a válaszadók jellemzően az „alsó és felső” középréteg között helyezkednek el. Ők arra a kérdésre, hogyan latiak a helyzetüket a 3-4 évvel ezelőtti állapothoz képest, így válaszoltak: 16 százalékuk nem érez változást, 80 százalékuk jelez romlást, 4 százalékuk pedig javulást. Helyzetük romlását legnagyobb arányban a nyolc általánost végzettek, illetve a szakmunkások érzékelik, lakóhelyük szerint pedig a községekben élők. A megkérdezett nyugdíjas korúak több mint 90 százaléka azt mondta magáról, hogy ki tud jönni a pénzéből (közülük 59 százalék az „utolsó fillérig" beosztja jövedelmét), és csak 6 százalékuk jelzi, hogy még beosztással sem képes erre. fi zsűriben egy szigorú apa Nemzetközi táncparádé Szigetváron (odor a szoknyákon - Az osztrákok asztalt táncoltattak Habsburg Ottó: Bízni kell a jövőben! Bízni kell a jövőben. Magyarországnak ma szinte bámulatos, sokoldalú segítségre is ösztönző hírneve van a világban — hangoztatta Habsburg Ottó, az Európai Parlament politikai bizottságának tagja vasárnap a Vas megyei Velem községben abból az alkalomból, hogy a mindössze pár 100 lelket számláló település díszpolgárává avatták. A továbbiakban a túlzott türelmetlenség veszélyeiről szólott, kiemelve, hogy mindazt, ami az elmúlt négy évtizedben az országban és az országgal történt, nem lehet egy-két év alatt jóvátenni. Kifejtette: Magyarország szabadsága és jövője szempontjából rendkívül nagy jelentőségű, hogy tagja legyen az Európai Közösségnek, mert ez a gazdasági fejlődésen és a szociális lehetőségeken kívül, a biztonságát is jelenti. Az ezzel kapcsolatos tárgyalások, mint mondotta, jól •háládnak. Remélhetőleg nemsokára eljön az az idő, amikor az Európai Közösségbe bekerülnek a magyar képviselők is. Nagyon szigorú volt a Kap- lonczai József a gyerekeihez. Az ő pontozásával csúsztak le a harmadik helyről. Ezzel fogadtak minden olyan ismerőst a táncbarát szigetváriak, akik nem látták a kétnapos verseny szombati programját. A panaszban azonban ott bújkált az a szervezői büszkeség, ami éppen a részrehajlást nem tudta volna elnézni. Okkal büszkék a szigetváriak a lassan hagyománnyá váló Nemzetközi Társastánc Csapatversenyre. Három évvel ezelőtt, amikor az elsőt rendezték, a hazai csapatok mellett jugoszlóvok és lengyelek vettek rajta részt. Most már Ausztria, a Szlovák Köztársaság és a Szovjetunió is képviseltette magát, összesen hetvennyolc pár pörgött-forgott két délutánon át standard és latin táncokban versenyezve. A vendégeket jórészt családoknál szállásolták el. Azok a szigetváriak fogadták őket, akik kezdettől megszállottjai a versenytáncnak, akik úgy gondolják, hogy a sportolásszámban menő szép mozgás csak hasznára válhat a gyermekeiknek. S hogy mennyire jól gondolták, azt igazolja, hogy a hét végén már kicsinek bizonyult a gimnázium tornacsarnoka, annyi volt a néző. Köztük sok fiatal, akik jobb híján a radiátorokat bordásfalszerűen takaró palán- kokon ültek. És bemutatkozott az utánpótlás is. A Klapka-in- dulóra tartott mazsonett bemutató már a verseny kezdetén gálahangulatot teremtett. A koreográfiát az a Kapronczai Katalin tervezte és tanította be nekik, aki jókedvét egy cseppet sem rontotta, hogy az egykor versenytáncos édesapja szigorú volt hozzá és 17 éves öccséhez, akivel három hónapjo táncolnak együtt. Inkább drukkolt a másik nagyszerű szigetvári párosért —, Metz Katalinért és Ravazdi Barnáért. akik a latin táncokban erősek. A jó hangulat már szombat este megalapozódott, hallottuk Váradi Károlytól, a Társastáncosok Baráti Körének elnökétől, amikoris a Domolosi Kastélyszállóban rendezett baráti találkozón olyan jókedv kerekedett, hogy az osztrákok az asztalt is megtáncoltatták. Csak az egyik szervező feleségét, Lieb lózseinét hiányolták. De ő szinte az utolsó percig is dolgozott. A bemutatót táncoló 16 szigetvári gyerek ruháit varrta. Csak fodorból majdnem száz métert. A csapatversenyt a jugoszlá- vok nyerték. A SZIGO a szovjetek és a lengyelek mögött, a negyedik lett. T. É. Sertésválság Zalában Felszámolta a sertésállományát a Nagykanizsai Állami Gazdaság. A megüresedett és több milliós értéket képviselő hizlalda sorsa egyelőre bizonytalan, valószínűleg bérbe adják a vállalkozóknak. Ehhez azonban az kell, hogy ismét növekedjen a kereslet a disznóhús iránt, érdemes legyen állatpk tartásával foglalkozni. Keressétek a gyermektolvajt! Elrabolt gyermekét keresi egy anya. Tudja, ki a tettes - a férje tűnt el nyomtalanul a négy és félhónapos kislánnyal — mégsem találja a kicsit sem a rendőrség, sem az Interpol. Ezért fordul most segítségért a nyilvánossághoz. Simon Mária gyermekorvos Erdélyben, Gyergyószentmiklóson dolgozott, 1989 júliusában kötött házasságot egy magyar-holland kettős állampolgárságú férfival, Zo- rándy László Attilával, akihez szeptemberben Romániából a hollandiai Frynheuvelbe költözött. Kislányuk, Hanna, 1990 június 4- én született meg. Négy és félhónapos volt a gyerek, amikor a család Magyarországon keresztül Romániába utazott az' asszony szüleihez. Oda azonban már nem érkeztek meg: a 'férfi a határtól 20 kilométerre egy kitérő utat választott Lipova felé. Este nyolckilenc óra volt. Egy elhagyatott helyen megállította az autót és megkérte a feleségét: szálljon ki és nézze meg a hátsó kereket, mert valami baj van. Az asszony gyanútlanul a kocsi mögé ment, mire a férfi gázt adott és elhajtott — vissza Magyarország felé. Simon Mária pedig ott maradt útlevél és pénz nélkül az út szélén. Rengeteg utánjárás után sikerült papírokat szereznie és visszaérnie Hollandiába. A nyelvet nem tudja, állása nincs, s lassan már reménye sem marad. Hiába fordult a helyi rendőrséghez, az Interpolhoz, az Igazságügyi Minisztériumhoz, azóta sem találják sem a férjét, sem a gyermekét. A nagykövetségen keresztül megkereste a magyar hatóságokat is, mert úgy tudja, hogy férje a kicsivel visszatért Magyarországra. Valószínű, hogy itt élő közeli rokonai (féltestvérei élnek Szekszárdon és Szegeden) is segitettek- segitenek neki a gyerek rejtegetésében. A kislány már majdnem egyéves, hét hónapja tűnt el nyomtőlanul édesanyja szeme elöl. Az asszony azóta semmit sem tud róla. Végső kétségbeesésében fordul most a sajtó nyilvánosságához, hátha jelentkezik valaki, aki ismeri a férjét vagy tud valamit a kislányról. \ Nem tétlenkedik természetesen a rendőrség sem. Dr. Major Jolán, az Interpol magyarországi irodájának munkatársa elmondta: Hágából keresték meg őket, hogy segítsenek megtalálni a gyereket. Ők azonban csak közvetítő szerepet játszhatnak a magyar és a külföldi hatóságok ^között és tar^ tózkodási hely megállapítását kérhetik. Ez pedig meg is történt: kiderítették, hogy azokon a címeken, amelyeket az anya megadott, mint lehetséges tartózkodási the- lyüfcet, sem a férj, sem a kislány nem található. Továbbra - is valószínűnek látszik azonban, hogy Zorándy László Attila és a kicsi Hanna itt van Magyarországon. De hol? Ennek kiderítéséhez kéri az ország segítségét egy elkeseredett édesanya. Medgyesi Csilla Kinek villog a sárga lámpa? Hét végi forgalmi zűrök Pécsett Sok autós és gyalogos bosszankodott szombaton Pécsett amiatt, hogy a délelőtti tumultusban négy . útkereszteződésben is megihibásodtak a közlekedési lámpák. Szerkesztőségünkbe nemcsak telefonok étkezték, de Steuer Gottfried személyesen is megjelent, hogy szóvá tegye a hiányosságot, felhívja a figyelmet a balesetveszélyre. A Pécsi Közúti Igazgatóság ügyeletese, Győré Károly déltájban tőlünk értesült a meghibásodásokról. Bár beszélgetésünk után Győré úr a helyszínre küldte az útellenőr kocsit, a tények megállapításán kívül más nem történt. Állítólag nem is történhetett, hiszen pénzügyi és létszámgondokra hivatkozva, szombaton és vasárnap a Közúti Igazgatóság akcióképtelen! Az ügyeletes elmondta: a feladatok megoldására kértek, de nem kaptak elegendő pénzt a minisztériumtól, emiatt a hét végére nem jut szakemberük. Korábban ezt a munkát öten végezték, de három dolgozót nemrég létszámleépítés miatt kénytelenek voltak elbocsátani. A két műszerész munkanapokon mindent megtesz, járja a várost, ám a lámpákba szerelt izzók ezt nem méltányolják, újabban képesek például szombaton és vasárnap is tönkre menni. Ezt jelzi, hogy vasárnapra még jobban megszaporodott a sárgán villogó, vagy egyáltalán nem világitó közlekedési lámpák száma. Egy, szerkesztőségünket felkereső autós például elmondta: szombaton a szokásosnál háromszor hosszabb ideig tartott, míg Kertvárosból a belvárosba ért. Megszoktuk mór, hogy országunkban mindenre akad valamiféle magyarázat. A Közúti Igazgatóságnál nyilván tisztában vannak azzal, hogy a közlekedési lámpákra nemcsak hétfőtől péntekig van szükség. Enyhén szólva furcsa, hogy a meghibásodások minden hét végén ismétlődnek, mégsincs, aki tenne valamit . . . (ferenci) Búcsúzni tudni kell Életre táncoltatott lányok Táncművész szakos növendékek vizsgakoncertje a Kamarában Czukker Gabriella és Gáspár János táncol A. L. Webber zenéjére Fotó: Proksza László Búcsúzni tudni kell. És olyan szépen, a szellemi értelemben vett hűség és visszatérés reményével búcsúzni, ahogyan azt a Művészeti Szak- középiskola táncművész szakos növendékei tették —; csak sok munkával, a művészettel szembeni alázattal lehet. Nem tartom különösebben patetikus- nak ezeket a szavakat, ismerve a színházak, s azokon belül is e műfaj mostoha sorsát napjainkban, s nem tarthatja annak a Pécsi Nemzeti Színház Kamaraszínházát tegnap zsúfolásig megtöltő közönség sem, aki lelkes tapssal, műértő figyelemmel kísérte végig és jutalmazta Róna y Márta osztályának, a IV. C-nek a vizsgaelőadását. S méltán törte meg, majd tette még szaporábbá, dübör- gőbbé a tapsot egy-egy ováció Berkes Kornélia eredeti, koreográfiája, Kiss Roberta érzelemgazdag komédiázása, Péchy Cecília törékeny lendülete, Gáspár János sodró Ie- gényese láttán. És az is bizonyos, hogy Bohata Csilla, Bonnet Zsanett, Czukker Gabriella, Fülöp Eleonóra, Horváth Varga Mónika, Jablonszky Szilvia, Készéi Csaba, Pécsy Ferenc, Pozsgai Krisztina és Seres Szilvia nevével is találkozni fogunk ismét —, mór a közeljövőben. Erre nemcsak az iskolateremtő Eck Imre művészete, a Művészeti Szakiskola kiváló pedagógiai munkája, hanem pécsi közönség, a barátok, kollégák útrabocsátó szeretete is garancia. És elsők között azok o virágcsokrok, amiket a harmadikosok nyújtottak át végzős társaiknak mielőtt a függöny legördült volna. B. R. A 25-ös rajtszómú pár Remac Jan-Maliorova Lenka, Kassáról érkezett Fotó: Proksza László
