Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-21 / 137. szám

1991. május 21., kedd aj Dunántúli napló KOIUILO Bérlet vagy privatizáció? Megszűnnek a kertészeti szakcsoportok Nem bírnák a költségeket Kerítésviták Határtetőn Munkák az uszodánál Esély a túlélésre Változások a kőbányánál Gazdasági kényszer létszám- csökkentéssel, átszervezéssel Mi lesz a Komlót körül­vevő kiskertek sorsa? Az évek során folyamatosan ki­parcellázott földterület ugyanis valószínűleg önkor­mányzati tulajdonba kerül. A helyi áfész csak bérlője volt a területnek, illetve ők működtették a földet művelő szakcsoportokat, melyekben több ezer ember tevékeny­kedett. Most azonban nagy a bizonytalanság, sokan nem tudják, mi várható és mikor? Megvehetik-e a föl­deket, ki lesz a bérbeadó? Működhetnek-e tovább a szakcsoportok és milyen fel­tételekkel ? A változásokról, a lehetsé­ges megoldásokról a Komló és Vidéke Áfész elnökét kér­deztük : — Várhatóan július 1-jétől életbe lép az az átmeneti tör­vény, amely egyebek mellett a kiskertekre is vonatkozik — mondta dr. íFinta Józséf. — A szakcsoportoknak át kell alakul­niuk valamilyen társasággá, ha ez nem történik meg, ezek automatikusan megszűnnek. Az érvényben lévő jogszabályok szerint a szakcsoportok nem jogi személyek, telhát az áfész bérelte a földterületeket a városi tanácstól és adta to­vább a szakcsoportnak, akik azt tovább adták tagjaiknak. Hosszú előkészületek után, nemrég megszületett „Komló városért" alapítvány. A létre­hozók, a város képviselő-tes- tülete és az 1982-ben alakult Honismereti és Városszépítő Egyesület. Az utóbbi titkára, Adószegi Zoltán, aki ugyan­ilyen feladatokat lát el az alapítványnál is: — Az alapítvány létrehozá­sával célunk a város kulturá­lis életének további kiteljesíté­se, a természeti, építészeti, kulturális és történeti értéke­ink meqőrzése. — Mit adhat egy közel száz embert tömörítő egyesület a közös gondolkodáshoz? — Gondolom, a korábban is ismert és szervezett tevékeny­séget. Idén például már ha­todik alkalommal kerestünk és találtunk támogatókat a kör­nyezetvédelmi táborhoz. Az ál­talunk támogatott, szervezett gyűjtés eredménye a 48-as té­ren elhelyezett Petőfi-szobor. A Komlói Közlemények elne­vezésű évkönyvünk 1991-ben már negyedszer jelenik meg. A mánfai Árpád-kori templom­ról készült ismertető pedig másodszor. A felsorolásból ta­lán ennyi is elég, sokkal fon­tosabbnak tartom, hogy a képviselőtestület —, amelynek egyébként magam is tagja vagyok -, az olykor-olykor fel­parázsló viták ellenére, szük­ségesnek érezte az alapítvány életrehívását. — Hogyan működik az ala­pítvány? — Egy hat főből álló kura­tórium irányítja a munkát, amelynek elnöke Tóth József polgármester, tagjai között egy két pedagógus, egy nép­művelő és egy gyógyszerész található. Úgy tervezzük, hogy az alapítvány népszerűsítésé­re különféle rendezvényeket Természetesen valamilyen el­lenszolgáltatás fejében. Az új szövetkezeti törvény nem foglalkozik a szakcsopor­tokkal, tehát csak abban az esetben maradhatnak életké­pesek, ha átalakulnak valami­lyen társasággá. Az áfész, mint közvetítő, ebben az esetben már nem működik to­vább. Ennek az a következmé­nye, ihogy a földterület tulaj­donosi, illetve használati jo­gát az önkormányzattal ren­dezni kell.- Az lenne a legjobb meg­oldásiba mindenki megvehet- né azt a területet, amit eddig művelt. A legnagyobb gondot az okozza, hogy nagyon meg­emelkedett a vízdíj. Márpedig a szakcsoport a 'befolyt pén­zekből ezt már semmiképpen nem tudja fedezni, előbb- utóbb tönkremennének. A má­sik, hogy van egy csomó improduktív költség, amit a szakcsoportoknak ki kell fizet­niük pénztárosra, az elnök és a vezetőség tiszteletdijára. Egyes helyeken nem szégyenlő­sek a vezetők, nyugodtan felveszik a nagyobb összege­ket is. szervezünk. Az elsőt már meg is tartottuk, ezen a készülő városcímer és -zászló terveit mutattuk be. De rövidesen lesz folytatás is, amikor „Vi­rágos városért” elnevezéssel pályázatot hirdetünk. Az ala­pítvány csak a hozadékait használja fel, természetesen adományokat bárkitől elfogad. Ügy gondoljuk, hogy aki „közérdekű kötelezettség-vál­lalásként" felajánlást tesz, úgy cselekszik, mintha diófát ültet­ne. Arra számítunk, hogy ez a fa, vagyis az alapítvány tő­kéje, majd évről évre fejlődik, a termést jelentő hozadékok pedig lehetővé teszik céljaink megvalósítását. Ahhoz, hogy tisztázni lehes­sen a dolgokat, az elnök sze­rint fel kellene mérni az egész területet. A határtetői'" részen állítólag most is vannak kerí­tésviták, különféle villongások. — A hónap elején tartottak egy közgyűlést, ami nem volt határozatképes. Most újból összehívták az embereket, mert le akarják váltani a vezetősé­get. A legnagyobb gond a magas vízdíj és a bérlet kér­dése. Ezért, ha megvásárol­hatnák a parcellákat, mindez megoldódna. * A várost övező kiskertekben zöldség, gyümölcs terem. Ami valamikor csupán csak hobbi­nak indult, ma sokak számára szükségletté vált. A többségé­ben bányász helybeliek min­denesetre virágzó kertet vará­zsoltak a domboldalakon. Most azonban mindenki nyugtalan. Az már biztos, hogy megszű­nik a Kun Béla, a Zrínyi Ilona és a Dobó Katica szakcsoport, csak azt nem tudni, hogy mi lesz helyette? Környezet- védelmi tábor Idén mór hatodik alkalommal szerveznek környezetvédelmi tábort diókoknak Komlón. A június 17-től 23-ig tartó program szervezője a Komlói 'Honismereti és Városszépitő Egyesület, de a táborozást i10 ezer forinttal támogatja az Országos Vá­rosvédő Egyesületek Szövetsége is. Tervek szerint a fiatalok a városi arborétum megmentésén fáradoznak majd. Gazdasági kalauz önkormányzati kiadvány készül a komlói üzemekről, vállalatokról, ma­gánvállalkozókról. A nyugat-európai gyakorlatban már sikerrel vizsgázott gazdasági kalauz tartalmazza o cé­gek adatait, -legfontosabb jellem­zőit ismerteti a bemutatott gazda­sági egység tevékenységét. A kiad­vány magyar, angol és német ínyel­ven jelenik meg, a költségek .nogy részét a polgármesteri hivatal biz­tosítja. Az elmúlt hetekben ismét tovább emelkedett a munka- nélküliek száma a városban. Bár egy magánvállalkozás be­indulásával, egy szerencsés fordulat is bekövetkezett és néhányon álláshoz jutottak. Mindez nem sokat változtat a statisztika állásán, hiszen például a hónap végéig a komlói kőbányától újabb 25 embernek kell megválnia. A vállalatnál gazdasági kény­szerre, átszervezésre hivatkoz­nak. A valóság azonban ennél bonyolultabb és valószínűleg ott kezdődik, hogy egyelőre nincs megfelelő piaca az ál­taluk kitermelt kőnek. — Hogyha a gazdaság fel­lendül jövőre, vagy ha többet fordítanak az utak építésére, karbantartására, vagy a ben­zinbe számított útalapot tény­leg arra fordítják, amire kell, talán lesz valami változás - mondja Majsai László, a Pannolit Kőbányászati Vállalat műszaki igazgató-helyettese. — De ha jövőre nem is, talán 1993-ra rendeződnek a dol­gok, ezt az időszakot túl kell élnünk.- Az építőiparban, kőbá­nyászatban most egy erős re­cesszió van —, folytatja Merkl István üzemvezető. Megpró­báltuk az év elején ezt ellen­súlyozni, de úgy tűnik, hogy ez nem elegendő. Ezért szük­séges volt egy átszervezés, ami azt jelenti, hogy műszakszá­mokat is kellett csökkenteni és bizonyos olyan tevékenysége­ket, amelyek veszteséget hoz­tak, el kellett hagyni. A másik dolog: gyakorlatilag átalaku­lás előtt állunk. Tavaly a vállalat két üzeme önálló vál­lalattá alakult, kivált Gánt és Polgárdi, marad Nagyhar- sány és Komló. Az utóbbi két üzemet bevisszük egy-egy kft.-be. A létszámleépítés egyébként nemcsak a komlói üzemet érinti, hanem a vál­lalati központot is. Nekünk most arra kell készülnünk, hogy a gazdasági társaság igényeihez alakítsuk a létszá­mot. Tehát nem lesz egy nagy vállalati központ, hanem a két üzemből és a vállalati köz­pont megmaradó létszámából fog kikerülni a társaság ve­zetése és az összetétele is.- Áprilisban még 400 dol­gozója volt a vállalatnak.- Ez a létszám most csök­ken. üzemi szinten például két variációt alkalmaztunk. A dolgozók közül néhányon le­hetőséget kaptak, hogy kor­kedvezményes nyugdíjba men­jenek. Sem az ö helyükre, sem a rendes időben nyugdíj­ba vonultak helyére nem ve­szünk fel senkit. A hiányzó létszámot átcsoportosítással, egyes munkahelyek összevoná­sával biztosítjuk, akiket meg elküldünk, mindenki végkielé­gítést kap.- Mekkora ez az összeg?- A végkielégítés minden eltöltött év után egy félhavi átlagkereset, plusz még egy fél hónap. Tehát az eltöltött idő­től függően 30 000-448 000 fo­rint közötti összegre számít­hatnak. F. D. Kipp-kopp, Ikipi-kopp, ze­nélnek az orsók a csipke­verőnők kezei alatt. Ahogy fogy a cérna, úgy formáló­dik a minta. Az egyikből te­rítő lesz, amott a másikból gallér. Egy-egy ilyen re­mekbe szabott darab állító­lag több ezer, vagy tízezer forintot 'is megér. Az asszo­nyok, ha nekiülnek, megáll körülöttük a világ. Nincs az a gond, nincs az a bánat, ami elvonná ilyenkor a figyel­müket. — Jómagam már tízéves korom óta készítek csipkét - meséli Juhász Gőz Piros­ka, miközben megigazít egy nagyfejű gombostűt. — Az Alföldön tanultam, de most magam is tovább adom, amit tudók. Időről időre szervezünk ilyen szakköröket a művelődési házban, ahol az alapok megszerzése utón is együtt maradunk. A tan­folyam rendszerint három hónapig tart, utána klub formájában kéthetenként ta­lálkozunk. Mintákat, rajzokat cserélünk, további finomítá­sokat, új motívumokat tanu­lunk.- Tulajdonképpen mi ez? Munka, hobbi vagy szóra­kozás? ügyesség és az, hogy az ille­tő tudja értékelni a szépet. De kell hozzá egy száraz fűrészporral megtöltött, hat­van centis ipárna, minta, horgolótű. gombostűk, kis Csipkeverőnők — Több embert ismerek, akiknek ez keresetkiegészítés, például a nyugdíj mellett foglalkoznak vele, de Bala- tonendréden már az iskolá­ban is erre tanítják a gye­rekéket, nem vasat részeltet­nek velük, hanem csipkét vernek. Télen többnyire az egész falu ezt készíti. Termé­szetesen ez nemcsak munka, hanem hobbi is, olyan va­lami, amit szeretni kell és csak szívvel-lélekkel lehet csinálni. — Mégis mi kell hozzá? — A legfontosabb a kéz­olló, cérna és vagy negyven darab orsó. Ez nem nagy befektetés és kimondottan megéri. — Mennyi idő alatt készül egy-egy csipke?- Egy asztali futó két hét, de egy 120—150 centiméte­res asztalterítő már másfél­két hónapos munka. Ennek megfelelően alakulnak az árak is, a kisebb darab ol­csóbb, a nagyobb drágább. Sajnos, ma 'Magyarországon nincs kimondottan jó piaca a csipkének. Legfeljebb Pes­ten, a Váci utcában a kapu­aljak alatt, de ott is 'jobbá­ra csak egy-egy gallért, vagy kisebb térítőt lehet eladni, de nagyóbb dolgokat elég ritkán. Főleg a külföldiek veszik, a németek, az ola­szok, a japánok szeretik. Komlón 30—32 asszony fog­lalkozik a csipkeveréssel, számukra is hasznos lenne, ha végre sikerülne meg­felelő piacot találnunk. Az az igazság, 'hogy most már másodszor próbálkozunk ez-, zel és várjuk a válaszokat külföldről. — Nem lárasztó a csipke­verés? — Aki ezzel dolgozik, az nem ismeri sem a nyugtatót, sem az idegességet. Lehet, hogy furán hangzik, de ta­lán a jógához tudnám ha­sonlítani. Ha én egyszer le­ülök és leverem a napi hét­nyolc órámat, teljes lelki­nyugalom száll meg. A csipkeverésben úgy el lehet mélyedni, hogy az ember se hall, se lát, csak azt tudja, így készül a komlói csipke. (A szerző felvétele) hogy ami kikerül a keze alól, az valami gyönyörű do­log. F. D. F. D. Úgy cselekszik mintha diófát ültetne alapítvány a városért •okok szerint az elmúlt évtized egyik legnagyobb tévedése ivóit a komlói uszoda építésének megkezdő' se. Kérdéses ugyanis, hogyha fel is épül egyszer, vajon lesz-e a városnak elég pénze az üzemeltetés­re? Szakemberek állítják: már a helyszín kiválasztása is nagy melléfogás volt, hiszen Sifcondán, a meg- lévő vízbázisra épitve, valószínűleg jóval olcsóbban megoldhatták volna. lA becslések alapján egy ilyen uszoda felépítése, a jelenlegi árakon számolva is kitesz mintegy 70 millió forintot. Igaz, ennek felél már beépítették, de sokkal nagyobb gond, hogy a folytatásra viszont nincs pénze az önkormányzatnak. Az állagmegóvásról viszont igy sem mondhatnak le, ezért idén valamivel több mint 2,3 milliót költenek erre a célra. A Baumarket Kft. a napokban már megkezdte a felvonulást az épület külső vakolásához. (Fotó: Ferenci)

Next

/
Oldalképek
Tartalom