Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-10 / 126. szám
1991. május 10., péntek uj Dunántúli napló 3 Hosszas előkészületek, megerőltető próbák, a váratlan megbetegedés okozta beugrás és a tegnap esti sikeres nyilvános főpróba után ma tartják Karol Woj- tyla - II. János Pál pápa - A mi Urunk festője című drámájának magyarországi ősbemutatóját a Pécsi Nemzeti Színházban. A rendező Szikora János, aki a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején a pécsi színház rendezője volt, és több vidéki, fővárosi társulat után most ismét itt rendez. „Nagyon szeretem ezt a várost, rnióta elkerültem, szinte minden évben visszalátogattam ide. Sok barátom maradt itt: színészek, költők" - mondja Szikora János. — Olyan gyengédséggel, szeretettel foglalkozott ezzel a darabból a próbákon. Mi ragadta meg a drámában? — Az hogy a főszereplője egy festő. (Adam Chmielowsky festő a történet szerint különböző katartikus élmények hatására a művészet helyett a vallást választja: szerzetesként a szegények támogatását, gyá- molítósát vállalja.) Ebből indultam ki és megpróbáltam a színpadon kibontani. Kézenfekvő, hogy a festő vívódása materiálison is megjelenjen. Hogy ne csak a lelki tusa váljon az ábrázolás tárgyává, hanem az is, ahogyan a lelki tusakodás a vásznon megjelenik. Ennek a következménye az a rendkívüli nagyméretű, különleges technikával, expresszív modorban festett arcképtorzó, amely az előadás alatt megszületik. — Hivő ember Szikora János? — Igen. De hozzá kell tennem, hogy a szónak inkább abban az értelmében, ahogyan Thomas Mann használja: azt írja a József és testvéreiben, hogy a vallás nem más, mint a végtelen iránti érzékenység. Ilyen szempontból feltétlenül az vagyok, ha nem az lennék, ezt a darabot nem tudnám megcsinálni. II. János Pál pápa drámája a pécsi színházban- A drámának nem a vallói áll a központjában.- Nem. A vallós és a művészet. Pontosabban a művészet meghaladása és a vallás felé fordulás. A darab főhőse kettős konfliktust él át: nem tudja folytatni a saját művészi pályáját, másfelől nehezen találja meg az utat a valláshoz. Különleges utat jár be: szerzetes lesz. Tegyük hozzá: nem a fantázia terméke az események sora, nagyon is reális. A főhőse valóságos személy, és a történet maga is hiteles. A darab azonban nem realista stílusban íródott: talán kissé meglepő, hogy meglehetősen szürrealista szerkezet teszi sti- láris színházi szemponbtól izgalmas vállalkozássá. — Kulcsdráma tehát A mi Urunk festője? Nem magáról a pápáról szól? — Sajnos, nem volt módom erről a pápával beszélni, biztosan sokat segített volna a próbákon, mégis azt kell mondanom, hogy szinte biztos vagyok benne: ebben a darabban maga a pápa is nagyon erősen benne van. Hogy milyen mértékben, mennyire rejtőzködve és mennyire kitárulkozva, azt nem tudom megítélni. Az azonban tagadhatatlan, hogy a darab bizonyos részét személyes gyónásként értelmezem, és ezzel a tisztelettel és érzékenységgel nyúlok hozzá. Ügy gondolom, hogy ebben a darabban a pápa nagyon sok mindent elmondott elsősorban fiatalkori önmagáról, arról a fiatalemberről - hiszen ismerjük a történetét —. akinek nem volt eltökélt szándéka, hogy vallási útra lépjen. Rendkívül erősen vonzódott a művészethez. Aztán az életében történt egy törés csakúgy, mint hősének életében, és ez végérvényesen a vallós felé irányította.- Szikora János rendezéseiben mindig van egy-két meghökkentő ötlet. Itt is lesz meglepetés? — Igen. De mindazok a meglepő színpadi effektusok, amikkel a néző találkozni fog, nem abból a szándékból születtek, hogy mindenáron meghökkentsenek. Minden színpadi effektus a darab szürrealista világából származik, amit figyelembe kell venni, hiszen ennek a darabnak a helyszínei egy filmes fantáziájával csaponganak, utcából egy fogadós színhelyére vagy menedékhelyre lépünk — mígnem egyszercsak kiderül, hogy az egész a főhős tudatában játszódik. Ez nehéz feladat elé állítja a színpadi megvalósítót. Úgy érzem, nemcsak feljogosítja, hanem kötelezi is a rendezőt, hogy megmozgassa a saját fantáziáját, és igyekezzen a fantáziájával utánalépni a kavargó belső víziónak, amiből az írás született.- Színpadra irta Voytila a drámát vagy csak úgy magának? — Nem tudunk arról, hogy a pápa előadásra szánta volna ezt a művet. De ami a kéziratból kiderül, abból egyértelműen következik, hogy nem. Ha előadásra szánta volna, akkor feltehetőleg egy nagyon alapos dramaturgiai munkát végzett volna. Ö nem foglalkozott ezzel, nekünk kellett elvégezni Szakonyi Károllyal. Arról van szó, hogy o szöveganyag epikus részeitől megtisztítottuk a darabot, és így mindaz, ami drámailag értékes, a maga intenzitásában élni tud. A jelmezeket Csík György, a díszleteket Csík György és a pécsi egyetem alkotóközössége tervezte. A főszerepet Kőszegi Ákos játssza, a többi szerepben Karczag Ferencet, Nádhá- zy Pétert, Moravetz Leventét, Koszta Gabriellát, Sólyom Katalint, Krizsik Alfonzt, Héjjá Sándort, Illés Györgyit, Paál Lászlót, Vincze Gábor Pétert, Bánky Gábort, Stenczer Bélát, Szivler Józsefet, Krasznói Klárit, Németh Jánost, Matoricz Józsefet, Pilinczes Józsefet, Bank Tamást, Hagenturn Endrét látjuk. Barkó György szerepébe a premier előtt röviddel Be- senczi Árpád ugrott be. G. T. A főszerepben: Kőszegi Ákos (Kóródi Gábor felvétele) Szigorú egészségügyi feltételek Vájárképzés Komlón Szeptemberben újra indul a bányászosztály A Mecseki Szénbányák Vállalat évek óta föld alatti létszámhiánnyal termel. Lengyel és ukrán vájárok dolgoznak a vájvégi fejtéseken azért, hogy teljesíthető legyen a tervezett mennyiség kitermelése, hogy ne kelljen munka nélkül elbocsátani a kiszolgáló létszám jelentős hányadát. A bányászszakmák az iparági válság következtében veszítettek régi vonzerejükből,- a magyar fiatalok köréből egyre nehezebb biztosítani az utánpótlást A Mecseki Szénbányák egyik szakmunkás forrása immár évtizedek óta a komlói 501. Sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet. A 12 szakma kitanítását ellátó oktatási intézményben évente 25-30 vájártanuló kezdi meg tanulmányait. Ma már ez a 4-5 megyére kiterjedő, komoly propagandával elért létszám is örömteli eredménynek számít, pedig nem is olyan régen - a '60-70-es években — még négy párhuzamos bányász-vájár osztályt is indítottak évente. A látványos visz- szaesést egyrészt a kitermelőipar válsága és szerkezetátalakítása idézte elő. A másik okról dr. Iván László, a szakmunkásképző intézet igazgatója a következőket mondta: — A jelentkezők száma alapján még így is elindíthatnánk két osztályt. A párhuzamos oktatás újraindításának viszont egészségügyi akadályai vannak. A jelentkezőknek olykor több, mint fele alkalmatlannak bizonyul a beiskolázást megelőző szigorú orvosi vizsgálatokon, így ezeket a tanulókat kénytelenek vagyunk valamilyen más szakmára átirányítani. A vájárképzés féltételei egyébként teljes mértékben biztosították Komlón. Az intézetben nincs hiány a jó tanárokban és szakoktatókban, átlagon felüli az iskola technikái felszereltsége is. Saját stúdióból sugározzák a tantermekbe a szemléltető videofilmeket, a gyakorlatban pedig Anna-aknán, a Mecseki Szénbányák tanbányájában ‘ismerkedhetnek a szertorna rejtelmeivel a vájártanulók. A jelentkezők első évtől kezdve kollégiumi ellátásban, állami ösztöndíjban, a Mecseki Szénbányák részéről pedig többek között társadalmi ösztöndíjban, kedvezményes üdültetésben részesülnek. A szabadulás előtti évben már komoly keresethez is hozzájuthatnák a termelésbe is bekapcsolódó diákok. Az érettségivel jelentkező fiatalok számára hasonló feltételekkel másfél év alatt ad szakmunkás-bizonyítványt az intézet. Az iskola és a bányavállalat által biztosított feltételek ellenére még ilyen csekély létszámmal sem biztosított hosz- szabb távon a komlói vájárképzés. A gondokról a következőket mondta dr. Iván László:- Az osztály jövőre is elindul, hiszen a mecseki bányászat visszafejlesztése ellenére még sokáig szükség lesz jó föld alatti szakemberekre. Biztatóan alakul a jelentkezők és az orvosi vizsgálatokon megfeleltek aránya is. Nagyon szorít viszont bennünket az a tény, hogy míg egy diák képzése 62 000 forintba kerül, addig az iskola tanulónként mindössze 36 000 forintot kap. A hiányzó összeg biztosítására -a következő tanévre sikerült egyezséget kötnünk a komlói önkormányzattal, a városháza 4,5 millió forinttal támogatja a vájárképzést. Hogy utána mi lesz, azt ma még nem láthatjuk, sokat várunk a születendő oktatási törvénytől. K. E. Angol egyszakos program a J A napokban a Művelődési és Közoktatási Minisztérium sajtó- tájékoztatón tette nyilvánossá, hogy szeptembertől a három vidéki tudományegyetemen, így Pécsen is, egyszakos, hároméves angol (és német) program indul. A JPTE Egyetemi Tanácsa két hónapja fogadta el az új tantervet. Ezzel a kezdeményezéssel szeretnénk megtenni az első lépést egy o nemzetközi egyetemi rendszerbe illő, nyitott felsőoktatási program kialakítására. Megszüntetjük az egyetemi és főiskolai képzés elkülönültségét, az elérhető diplomafokot a jelentkező diák szándékai és egyetemi teljesítménye határozza meg. A most meghirdetett hároméves képzés a teljes egyetemi program első szakasza. Sikeres elvégzése esetén a hallgató kétféle jogosultságot szerez: egyrészt bármilyen iskolatípusban taníthat, másrészt — megfelelő szakmai teljesítmény esetén — jogot nyerhet további két év egyetemi tanulmányra, melynek végén magasabb fokú diplomát kap. A képzés első. most induló szakasza megalapozó és gyakorlati orientációjú, a második viszont speciálisabb, erőteljesen szakmai-elméleti. A két képzési szakasz mindegyike nappali, a második folytatható azonnal az első diploma megszerzése után, vagy akár évekkel később is. Az egyszakos- ság természetesen nem zórjo ki azt, hogy o felvételt nyert diákok később — ha érdeklődésük olyan, és képesek megfelelni a követelményeknek — valamilyen más szakot is felvegyenek. Az idei felvételi jelentkezések aránytalanságai, zavarai miatt a Minisztérium lehetővé tette, hogy a felvételi kérelmüket máshova beadó jelentkezők az új programra május végéig átjelentkezhessenek. A felvételi vizsga azonos a kétszakos egyetemi képzés angol anyagával. Újdonság, hogy a felvételi tájékoztatóban megjelentekkel ellentétben sem, itt sem a kétszakos képzésben nem lesz alkalmassági vizsga. Ifjúságvédelem Dél-Olaszországban Baranyai szakemberek tapasztalatcseréje Egy átlagos magyarnak jobbára csak hományos elképzelései vannak Dél-Olaszország társadalmi életéről, s azokról a problémákról, amelyeket a csavargó, bűnöző vagy ilyen sorssal fenyegetett fiatalok jelenléte okoz. A turisták táskáit fosztogató motoros csibészek és a kábítószeres bandák innen nézve puszta rendőrségi ügynek látszanak, nehezen találunk kapcsolatot köztük és a magyarországi hajléktalanok, népkonyhára járók és a drogközpontok ápoltjai között. Legtöbben viszolygást, szánalmat . éreznek pusztán. A Tisztelendők tévésorozat egyik alakja, Michelangelo Maglie, Miohéle atya Baranyában is ismert. Az általa 1972-től szervezett Centro Cul- tura Popolare (Népi Kulturális Központ) egyesület a Nápoly környéki ötmilliós agglomeráció nehéz helyzetben lévő fiataljai számára — nevével ellentétben — nem a magas kultúra közvetítését jelenti, hanem a normális élethez (visz- szajtalálás mentőövét. Michéle atya és a Centro természetesen szerveződő egyesülete egy azok közül, akik megoldandó feladatként fogják fel a veszélyeztetett ifjúság védelmét, s ezzel a társadalom gyógyítását. Úgy látják, világtendenciáról van szó. Munkatársai jártak már Pécsett is, részletesen faggatták a fiatalkorúak bíróit, érdeklődtek a mentálhigiénés intézet, a Caritas, a családvédő egyesületek munkájáról. Április végén szakmai rendezvény- sorozatra hívtok meg kTlenc pécsi szakértőt — ifjúsági bírókat, a GYIVI igazgatóhelyet-, tesét, pszichiátert, gyámügyi szakértőt, a népkonyha vezetőjét és két egyetemi oktatót - Somma Vesuvianába, ahol már két ifjúsági menedékotthon is működik, közösségi fenntartásban, s a környéken élénk szociokulturális munka folyik. Tíz fiút, tíz lányt fogad be egy-egy otthon, akik meleg ételt, mosdóvizet, biztonságot, emberi szót kapnak itt, fenntartás nélküli szeretetet és elfogadást. Egy időszakos átmeneti struktúrába vezetik be őket, amely előkészíti visszatérésüket a külső életbe. Nem állami, hivatásos alkalmazottak „foglalkoznak" velük, hanem az egyesület tagjai és pártolótagjai, akik évi 50 000 líra fejében léphetnek be a közmegbecsülésnek örvendő alapítványba, s további föl- ajánlásaikkal, kezdeményezéseikkel és aktivitásukkal működtetik. A területi önkormányzat, minisztériumok, egyházi és nemzetközi szervezetek költségvetési részesedése csupán 30 százalék. Az anyagi áldozatvállalás ugyan leírható az adóból, de a munkával töltött délutánok, az idegen gyerekeknek szóló türelem, mosoly olyan emberiközösségi energiákról árulkodik, ami az emberi méltóság kisugárzása. A műkedvelő pedagógusok és a gyógyult kábítószeresek közreműködése kizárólagos a Leo tulipánjai elnevezésű drogosokat mentő, önsegítő közösségben is. Kemény törvények mellett bizalom, szeretet, megértés segíti megvalósítani a félig már leépült személyiség elszánását: „lemondok róla”. Húsz Mária ,-,V . ■ fr' >v ■'verném#5*
