Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-06 / 122. szám

1991. május 6., hétfő aj Dunám üli napló 3 Egy angol Magyarországon Kollagén injekciókkal és elektromos árammal a szépségért ráncok, bőrhegek, himlőhelyek A borsos árak ellenére is sokan vállalják J. Foster gyógypedagógus (elöl középen) fiatalok körében a pécsi Endresz Gy. utcai szociális foglalkoztatóban Fotó: Proksza László Budapesten, a Rózsadombon csodálatos környezetben műkö­dik a Dentestetic Kft. Olyan szolgáltatást nyújt, amit nyu­gaton már évek óta rutinsze­rűen alkalmaznak, nálunk ed­dig ismeretlen volt. Kétféle - állítólag igen hatásos - ránc- talanító eljárást végeznek. Az egyik az elektroridopunktúra, a másik a kollagén injekciókúra. A kft. egyik tagjától, dr. Ur­bach Katalintól kaptam az in­formációt, hogy tulajdonképpen mi is ez a két eljárás. Az orvosnő és férje egy kül­földi ösztöndíj kapcsán ismer­kedtek össze egy párizsi der- matológus professzorral. Ö fej­lesztette ki az elektroridopunk- túrás módszert és hozzá a ké­szüléket. Régóta ismert tény, hogy az elektromos áramnak bizonyos stimuláló hatása van az élő szövetekre. A francia professzor kísérletei bizonyítot­ták, hogy a bőr alatti kötőszö­vetnek az elektromos ingerlésé­vel a szervezet kollagénterme­lése intenzívvé válik. A bőr és a bőr alatti kötőszövetek egyik fontos alkotója a kollagén, s ennek csökkenése okozza a bőr róncosodását. Az eljárásnak ez a tény az alapja. A kezelés úgy történik, hogv egészen vékony elektródákat szúrnak a bőrbe, közvetlenül a ráncok aló. Eav kezelés 30 per- cia tart, általában tíz kezelés­ből álló kúra hoz tartós ered­ményt. A másik eljárást az idősebb, mély ráncokkal rendelkezőknek aiánlják. Ebben az esetben tiszta kollagénkoncentrátumot A hét végén első ízben találkoztak Tiszafüreden kör­nyezetvédők és közművelődési szakemberek abból a célból, hogy a kölcsönös tapasztalot- csere ‘keretében ajánlásokat dolgozzanak ki a közös gya­korlati munkára. Az eszmecse­rén o művelődési és közok­tatási, a környezetvédelmi és a földművelési tárca, a Közép- Európai Regionális Környezet- védelmi Központ, és a rende­ző Magyar Kulturális Kamara képviselői is jelen voltak. juttatnak injekciós tűvel a bőr alá. Ezt a koncentrátumot Ame­rikában állítják elő szarvas- marha bőréből. Ugyanis bioló­giai tulajdonságaiban ez áll legközelebb az ember kolla­génjéhez. Az Egyesült Államok­ban 1977 óta alkalmazzák ru­tinszerűen, és eddig egy eset­ben sem tapasztaltak káros mellékhatást. Az orvosnő el­mondta, hogy a bőr állapotá­tól függően, egyénenként ter­vezik meg a kezelést, hog^ mennyit és hányszor. Azt is el­mondta, a kollagénkúra nem­csak ráncok eltüntetésére al­kalmas, hanem különböző bőr­hegek, hímlőhelyek kezelésére is. Sajnos a kezeléseknek meg­lehetősen borsos áruk van. Egy elektromos tűkezelés 2000 fo­rint (legalább tíz kezelés kell ahhoz, hogy eredményes le­gyen). Egy tized köbcentiméter kollagén 3400 forint, legalább három tizednyi szükséges, hogy valamilyen eredményt produkál­jon, de mélyebb ráncok esetén ennek többszöröse kell. s ugyancsak nem elég egy keze­lés. Az árakat hallva szomorúan állapítottam meg magamban, hogy sajnos én nem leszek pá­ciense a Dentestetic Kft.-nek, ám meglepetésemre elmondták, hoav a pácienseik között van­nak kispénzűek is, mint példá­ul telefonközpont-kezelő, sőt nyugdíjasok is megfordulnak szép számmal. (Hiába, a női „szépnek lenni” ösztön és váay erős!) S. Zs. A tanácskozáson összege­zett tapasztalatok alapján út­mutatót állítanak össze a zöld mozgalmak aktivistáinak és a közművelődési intézmé­nyeknek. A környezetvédelmet, az ökológiai kultúra ápolását — jelentették be a tanácsko­zón —, a közművelődési intéz­mények, művelődési otthonok, klubok, egyesületek, szerveze­tek legfontosabb feladatai kö­zé sorolták. Aki a csodával egyenlő Alapítván/ a fogyatékos értelmű fiatalokért Nem tudom, hogy csinálja, de tény, hogy a fiatalok, akik­hez szól, megértik. Pedig ő angolul beszél, a többiek meg magyarul, mégsem gond, ha mondjuk légitaxiról váltanak szót. A magyar kollégák is szeretik. Egyikülk azt mondta nekem róla titokban: „Világ­klasszis ez a pali, a csodával egyenlő, a'kkaro empatikus készsége van. Tudja, mit érez­nek, mire gondolnak a mi fia­taljaink, akik ragaszkodnak hozzá, követik bárhová. A leg­jobb gyógypedagógus, akivel csak találkoztam I” fames Foster az angliai Somersetből származik. Pécs­re, a Fiatalok 'Napközis Fog­lalkoztató Intézetébe dolgozni jött, két rövidebb, kéthetes lá­togatás utón döntött úgy ta­valy, hogy egyéves, fizetés nélküli szabadságot kér, és eljön Magyarországra. James Foster a Mencap nevű, értel­mi fogyatékosokkal foglalkozó szervezet munkatársa már húsz éve. Tanulmányútjai során Iz­landiban, az USA-ibon körül­nézhetett a nyugati tapaszta­latokat illetően, de ő kiváncsi volt arra is, milyen gondjaj, problémái vannak egy nem nyugati ország értelmi fogya­tékosokat foglalkoztató inté­zeteinek. — Nemcsak Pécsett jártam első utamon, ellátogattam Komlóra, Mozsgóra, Helesfáira, Budapestre is. Mindenhol azt láttam, hogy az emberek, okik ezt a munkát végzik, nincse­nek túlságosan megfizetve, de mégis lelkesen harcolnak a jobb körülményeikért, az inté­zetek érdekében. Amikor visz- szamentem Angliába, elhatá­roztam, hogy segítséget pró­bálok szerezni a számukra, így megalapítottam a Hostel for Hungary nevű alapítványt. Az újságcikkek segítettek, de barátaimnak és szüleimnek is sokat köszörihetek. Jelenleg körülbelül félmillió forint ér­tékű font gyűlt össze. — Azt hallottam, saját há­zát is eladta, hogy hozzájá­ruljon a tőke szaporításához. Igaz ez?- Csak részben - mondja, és mosolyog —, miután elvál­taim, és lányom éllkezdett dol­gozni, fiaimmal ketten marad­tunk, o ház nagy lett nekünk. A házból kapott pénz egy ré­szét mostani itt-tartózkodá- sunlkra fordítottam, hiszen fiaim is itt van velem, az Apáczai Nevelési Központ gimnáziu­mába jár.- Tulajdonképpen mire for­dítódik majd az alapítványi pénz? — Eszközökre, felszerelések­re. Olyasmire, mint egy zu­hanyozó, egy konyha, hogy az itteniek megtanulhassanak pél­dául egy tojásra ntottót elké­szíteni, vagy föltenni egy make up-ot. Arra, hogy em­beribb életet élhessenek azok, akik ezekben az intézetekben vonnák. A „fülbevalós angol", aho­gyan egy külhoni, magyarok­nak íródott lap nevezi, ma­gyarországi munkája során is folytatja a gyűjtést. Legköze­lebb május 14-én lesz alkal­muk segíteni azoknak, akik tehetik, ezen a napon ugyanis este 6-tól a Zenei Alternatíva Egyesület szervezésében jóté­konysági koncert lesz Pécsett, a DOZSO-ban, ahol a fellé­pő zenekarok (a Gruppensex, a Kispál és a bronz, a Millen­niumi 'Földalatti Vasútvonal, o Musique Trouvée és az öregek Otthona) tiszteletdíju­kat felajánlják a már kidol­gozott speciális program meg­valósításának segítésére. James Foster egyébként maga is fel­lép a koncerten. Az egyik ze­nekar oszlopos tagja most azon töri a fejét, milyen ra­vasz módon tarthatnák őt itt... Én azonban mór tudom, hogy bár idén júliusban visz- szautazík hazájába, nem bú­csúzik végleg Magyaror­szágtól. Hodnik Ildikó Kiadvány a zöld mozgalomnak Dr. Borsos József (1026—1991) Elhunyt dr. Borsos József, a Magyar Rádió Pécsi Stúdiójának nyugalmazott vezetője, szeretett kollé­gánk, sorstársunk. Azt mondják, az újságírók fia­talon halnak, ő valóban az volt, noha az idén töl­tötte volna be a hatvan- ötödik esztendejét. A hu­mánum embere volt, s nemcsak szavakban. Északkelet-Magyarorszá- gon, egy Salgótarján mel­letti kis bányásztelepülé­sen született 1926-ban, bányászszülők gyermeke­ként. Küzdelmes volt a fiatalsága. Először szak­mát tanult, majd Pécsre került és az Állam- és Jogtudományi Egyetemen végzett. Utána a közmű­velődés tehetséges, ám mindvégig szerény mun­kása lett. És író. Én még emlékszem arra, hogy az ötvenes években együtt jártunk a pécsi írócsoport estjeire, és ő ott felolvas­ta az egyik novelláját, a Csúfolódó kislányok-at. Si­kere volt. A többi írásai, amelyeket a Dunántúlban, a Jelenkorban publikált, jelzik eredetiségét, írói habitusát. Sajnos, a roha­nó életben nem tudott kellőképpen kibontakozni. 1971-ben került a pécsi stúdió szerkesztőségébe, 1972. január elsejétől pe­dig ő lett e regionális és három nyelven műsort su­gárzó rádió vezetője. Alapeszméje a humánum volt. Halk szavaival, fino­man csiszolt mondataival ő maga adott példát az ember szolgálatára. És ar­ra a lelkiismeretes, elmé­lyült munkára, amire ak­koriban is nagy szükség volt: Ez a szellem uralta a szerkesztőséget, amit ő szelíden és kitartóan mind­végig ébren tartott. 1988 július elsejétől nyugdíjba ment. De az­óta is nemcsak bejárt a szerkesztőségünkbe, ha­nem rendszeresen dolgo­zott ‘ műsorainkba. Leg­utóbb egy héttel ezelőtt ügyelt volna reggeli adá­sunknál, de ekkor már a kórház intenzív osztályá­nak, a halálba rántó in­farktusnak a foglya volt. Május 4-én, szombaton este állt meg a szíve. A Magyar Rádió Pécsi Stúdiója ,11 képernyő nem hoz izgalomba** Németh Miklós Attila kinyitja a száját hét, hogy záirt szájjal beszé­lek, de nem raccsoloik, lehet, — Jól ül? Mert ha igen, ak­ikor közlöm, hogy mosit adom életem első interjúját. Azaz mégsem. Ebben a pillanatban jutott eszembe, hogy pólyám kezdetén nyilatkoztam már a Zalai Hit lapnak — mondja be­szélgetésünk elején Németh Miklós Attila, a tv-hínadó új műsorvezető-szerkesztője, majd ’hozzáteszi: — nem is tudom, miiért vagyok érdekes, mint riportalany egy újság szórná - ro? — Mert ahogy nő a népsze­rűsége, úgy szaporodnak a személyét érintő kritikák is. Kiváncsi ezekre? — Nü, miket mondáinak? — Hogy úgy ül, tnintha ka­rót nyelt volna, hogy nem nyitja ki rendesen a száját, de ugyanakkor mindig töké­letesen borotvált és választé­koson beszél. — Nem fogja elhinni, de éhben o stúdióiban nincs egy rendes szék és egy normális, emlbenméretű asztal. Azt pe­dig jól tudja, hogyha az em­ber leszorítja a rekeszizmait, alklkor nem tud rendesen be­szélni. Ezt a stúdiót kél—bá­rom éve dilettáns módon épí­tették, nem is .merem monda­ni, hogy .milyen fantasztikus összegért. — Akik úgy vélik, hogy Né­meth Miklós Attilát sztárolják és futtatják, azok csodálkozni fognak a szókimondóságán, hiszen evvel sok mindent ve­szélyeztethet. — Nem hiszem, hogy bárki is futtatna, de ha mégis, ak­ikor köziben igencsak rángatja alattam a szőnyeget. Az a véleményem, hogy valakinek vállalnia kell a felelősséget azért a kísérletezésért, ami 1991-iben a Magyar Televízió­ban folyik, és amibe az em­berek szakmailag, erkölcsileg és fizikailag rokkannak bele. A létbizonytalanság nem a megszólaló műsorvezetőnek, hanem a technikát kezelő em­bernek a legrettenetesébb, hi­szen ők nehezebben tudnak máslhal elhelyezkedni. Míg én (öki az újságírást a pécsi Universitas című egyetemi lapnál, a rádiózást ipedig a pécsi rádiónál tanultam) bár­hol munkát találok. Nékem nem életem a televízió, en­gem a képernyő nem hoz iz­galomba, ha egy napon nem kelték, felsáhajtak, hogy vég­re egy nyűggel kevesebb. Le­hogy karót nyelve ülök, de nyelvtanilag helyesen beszé­lek. Ugyanükkor itt olyanok is megölnék egymást azért, hogy kaiméra elé ülhessenek, akik ezeknek a követelmé­nyeknek sem felelnek meg. Aki pedig döntési helyzetben van, azt mondja: egye o fe­ne, üljön oda, és akkor leg­alább békén hagy. Ezt a nagyhatású sajtóor­gánumot nagyon sokféle cso­portosulás, sokféle szempont «zerint szeretné megszerezni. Az újságírószakma — ugye, abban egyetértünk — nem hír­adópárti. Sokan jönnének ide ugyanakkor dolgozni, de vár­náik, imig letisztul minden. .Mi­közben húszasával produceri irodák szerveződnek a tévé­ben, a tvJhíradó főszerkesztő­je nem vehet fel embereket. Ez a szerkesztőség fele lét­számmal dolgozik. Szeptem­berben — ugye, emlékeznék — a fél gárda felállt és elment. Azok az emberek mondtak fel, akik már hosszú hónapok óta nem csináltak semmit, csak felvették a fizetésüket meg a nyakkendő- és zakópénzüket. A jövő héttől a 2-es prog­ramiban is lesz félórás híradó este 10-kor, és azt is mi csi­náljuk, akárcsak az egyesen. Természetesen nem ismétel­hetjük a fél nyolcas híradót, így két főadást készítünk ugyanannyi emberrel. Külön­ben nékem másodállásom a tv-hiradó szerkesztése és mű­sorvezetése, mert eredetileg a bél pol itika i rovat vezetőjének szerződtem. — Én alapvetően vidám fic­kó vagyok, és renedezett a családi életem is. Feleségem, Csűrös Csilla is a rádióban dolgozik, miikor éppen nincs gyeden 15 hónapos kislá­nyunkkal. A fiaim 9 éves, er­dész szeretne lenni, de nem kíván vadászaton részt venni. Abban egyeztünk meg, hogy — miután a selejlbikákat csak-csak az erdésznek kell ki­lőnie — íjat vagy fúvócsövet hajlandó az erdőbe vinni, de lőfegyvert semmiképpen. Stausz Csaba

Next

/
Oldalképek
Tartalom