Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-13 / 100. szám

1991. április 13., szombat aj Dunántúli napló Ki kit irányíthat? Megszűnnek a katonai kollégiumok — Fegyver- lopás, fegyelmezetlenség, szolgálatmegtagadás Az elmúlt néhány hét tör­ténései o hadseregre és a Honvédelmi Minisztériumra irányítottá k a sajtó és a köz­vélemény figyelmét: zendülés a törökbálinti laktanyában, a honvédség parancsnoka be­osztásából való felmentését kérte, nyilatkozatok és ellen­nyilatkozatok o honvédelmi tárca alkotmányellenes törek­véseiről, ki és hogyan irányít­hatja a honvédséget, miért fordult a miniszter az alkot­mánybíróságihoz. Az Új Du­nántúli Napló ezzel kapcsola­tos kérdéseire Für íajos hon­védelmi miniszter válaszolt. — Havonta \közel ezer új­ságcikk foglalkozik a honvéd­séggel, az egyik legtöbbet szereplő intézmény a .Honvé­delmi Minisztérium, hogyan értékeli ezt a miniszter? — Ki ne örülne annak, hogy az ügy, amiben dolgozik, szé­les nyilvánosságot kap, és ez­által akarva, akaratlanul is népszerűsítik. Itt nemcsak ar­ról van szó, Ihogy egy-egy konkrét eset kerül a nagy nyilvánosság elé, hanem szép számmal jelennek meg a tár­ca munkáját bíráló — sőt he­lyemként személyemet is tá­madó — írások. Ez nem baj, mert emberek vagyunk, sen­ki sem tévedhetetlen. Véle­ményem szerint azonban most egy ezeknél fontosabb ügy szerepel (napirenden a Ma­gyar Honvédséget illetően, mégpedig annak az új ma­gyar honvédelem nék, vagy honvédségnek a kiépítése, amelyre - a megújult, gyö­keresen más európai [helyzet­ben, illetve a megváltozott orszóghelyzetben — feltétle­nül szükség lesz a jövőben. Ennek a megújuló honvéde­lemnek az aiapjait most, egy ■rendkívül nehéz, szorongató gazdasági helyzetben kell le­raknunk. Ezek sorsdöntő kér­dések az egész nemzet jö­vője, szuverenitása szempont­jából, nagyon .boldog lennék, ha e körül folyna az országos - akár szélsőséges - vita, mert az máris előrelépést je­lentene. Sajnos, a vita mel­lékvágányra' futott az. elmúlt ■hetek eseményei folytán, mert személyi kérdések és nem­egyszer személyeskedések ke; ■rültek előtérbe, ennek követ­keztében pedig úgy látszik, elveszett a lényeg. — ön az alkotmánybíróság­ihoz tordult. Miért? — Azért, [hogy tisztázzák a Magyar Honvédség békeidőre vonatkozó irányítási rendszerét. Ezzel kapcsolatban ihórom fon­tos fogalmat kell elkülöní­teni, egyik a hadsereg alkal­mazása, másik az irányítása, harmadik a vezetése. Ezek máis-más funkciók, más-más személynek, illetve intézmény­nek kell ezeket a feladato­kat ellátni. A hadsereg al­kalmazása a> legdöntőbb, a rendkívüli vagy szükségállapot ■kihirdetéséről, a Ihadiáílapot elrendeléséről egyértelműen rendelkezik az alkotmány, ez kizárólagosan az országgyűlés, illetve a köztársasági elnök jogköre. Az alkotmány alap­ján a kormány irányítja a honvédség működését, o kor­mánynak pedig a honvédelmi miniszter a megbízottja, illetve a Honvédelmi Minisztérium, mint főhatóság. A honvédség vezetését, miint ikonikrét szak­mai munkát a honvéd pa­rancsnok végzi. Jogilag nem tisztázott az irányítás fogal­ma, illetve az. Ihogy milyen módon, .milyen eszközökkel re­alizálható az irányítás. Ezt kell csak tiszázni, semmi mást. — Akarja-e ön irányítani a hadsereget? — Az alkotmányban leírtak szerint kell és kötelességem is irányítani, csak az a kér­dés, hogy milyen területeken. A törvény szerint jogszalbályo- zási eszközökkel, illetve a költségvetéssel irányítja a mi­niszter, illetve a minisztérium a honvédséget. Ezek alkalma­zása .körül vannak problémák. Nemcsak azért fordultam az alkotmánybírósághoz, mert kü­lönböző nézőpontok alakultak ■ki az értelmezéssel kapcsolat­ban még a jogászok között is, hanem azért, mert rengeteg támadás ért, hogy alkotmány- eljenesen járok el, törvényte­lenül irányítom a honvédsé­get. [Mondja meg a legille- tékesebb szerv, hogy tényleg így van-e.-■ Kettős vezetés van a hon­védségnél? — Nem kettős vezetés, ha­nem megkettőzött vezetés van a honvédségnél, ami azt je­lent!, hogy van egy vezérkar és egy honvéd-paroncsnokság; ennek megfelelően von egy vezérkari főnök és van külön a honvéd-parancsnökság pa­rancsnoka. Ez a parancsnok­ság nem nagy létszámú — négy-öt fő — félreértették, hogy ezt neveztem vízfejnek. Az egész együtt egy túlmére­tezett apparátus. Erre a meg­kettőzöttségre nincs szükség, mert Európában mindenhol — kivéve Finnországot — a vezérkar főnöke egyben a hadsereg parancsnoka is.- A honvédség korszerűsí­tésével kapcsolatban ön egy sajtótájékoztatón elmondta, hogy az elképzelések szerint katonai közigazgatás szem­pontjából három nagyobb egy­séget hoznának létre az or­szágban, ezek közül az egyik Kaposváron lenne. Mit jelent gyakorlatilag ez a városnak? — Annyi bővülést jelentene, hogy kerületi parancsnoksá­gok jönnének létre a mosta­ni hadtestparancsnokságokkal szemben. Mivel jelenleg Ka­posváron van a régió hadtest- parancsnoksága - ezért a jö­vőben itt lenne a kerületi pa­rancsnokság —, ez bővülne ki, vagy ez venné át a kerületi parancsnokság szerepét béke­időben. Ez azt jelentené, hogy a kerületben lévő összes hon­védségi alakulat fölött köz- igazgatási, igazgatási funkciót látna el békeidőben. Jelenleg van .néhány alakulat, amelyek egy megyében vannak, de máshová tartoznak, ezért át­fedések vannak az ellátási, igazgatási területeken. A rend­szer bevezetésével ezeket az átfedéseket szeretnénk kiszűr­ni, illetve egyszerűsíteni a honvédelmi igazgatást. Hábo­rúban megváltozna a helyzet, kiválna a kerületi parancsnok­ságból a hadtestparancsnok­ság, mint amely vezényli, irá­nyítja a hadtestet.- Milyen az állomány han­gulata, figyelembe véve Lőrincz altábornagy felmentési ügyét, és a törökbálinti zendülést?- Egyfajta fellazulás ta­pasztalható a honvédségnél is, mint az egész magyar állam- igazgatás terén, az egész tár­sadalomban, vagy a bűnözés növekedésében. A hadsereg­ben elsősorban fegyelmezet­lenség, lopás, fegyverlopás, most eqy szolgálatmegtagadós formájában nyilvánulnak meg ezek a jelenséqek. A hivatá­sos állománynál is tapasztal­ható a kötelesség elmulasztá­sa, a szolgálatok felületes el­látása, a kiképzési fegyelem lazasága. Ez egyrészt az át­meneti korszakból fakad, más­részt a honvédségen belüli sajátos helyzetből adódik: a létszámcsökkentések, a csapa­tok áthelyezése miatt egyfajta bizonytalanság uralkodott el a hivatásos állomány körében. Mindig igyekszünk ezt csillapí­tani, de ennek ellenére ren­geteg rémhír terjed el, ami­nek nem tudni, miért, de hisz­nek az emberek. Éppen ezért minél előbb úrrá kell lenni a helyzeten, mert egy fegyveres testületen belül nem enged­hető meg az ilyenfajta fe­gyelmezetlenség.- A létszámcsökkentést em­lítette. Jelenleg nyolc katonai kollégium működik még az or­szágban, kettőt már megszün­tettek. Mi lesz a többi intéz­ménnyel, megváltozik-e a kép­zési rendszer?- A katonai kollégiumokat megszüntetjük helyettük nyolc- osztályos katonai .középisko- lá(ka)t indítunk, amelyek ko­rábban is a tisztképzés alap­jául szolgáltak. A katonai kol­légiumok létrehozása elhibá­zott lépés volt, rövid ideig működtek ezek az intézmények, anyagilag is nagy ráfordítást igényeltek, ugyanakkor a tiszti iskolák létszámszükséglete is a felére csökkent, ez sem in­dokolja fenntartásukat. Még nincs pontos dátuma a kollé­giumok megszüntetésénék, de ■mindenképpen gondoskodunk az ott tanulókról, amíg a gim­náziumot el nem végzik. Á katonai középiskolákat már jövőre szeretnénk beindítani, azonban egyelőre nem tudom pontosan, hogy hol és mikor, mert április végére várható a döntés. Hajdú Zsolt Pán halála Futnak a képek Már az Evangéliumok is ta­núsítják, hogy Jézus történeté­nek elmondásában meghatáro­zó, az elbeszélőt magát is mi­nősítő szerepet játszik a né­zőpont. A tanításokra figyelő, a szinte „előadásokat jegyze­telő" Máté, az életrajz iránt érdeklődő Márk, a költői lelkű Lukács és a filozofikus szelle­mű János ugyanazt mondják el, ugyanarról az örömhírről szólnak, de a maguk szem­pontját is érvényesítve, ezért más módon. Nem véletlen, hogy bár a filmművészet úgyszólván meg­számlálhatatlanul sok Jézus- ábrázolást hozott létre, a „bibliai képeskönyvek” sorából csupán azok az alkotások emelkednek ki, melyek egy-egy jellegzetes látószöget is felmu­tatnak. Mint Zeffirelli, a meg­rendült szemtanú (A názáreti Jézus), a radikális gondolkodá­sú Pasolini (Máté Evangéliu­ma), vagy akár a vitára kész­tető, provokálóan profán Scor­sese (Krisztus utolsó megkisér- tése). Tapasztalhattuk, hogy hitelesen felidézhető az Em­berfia alakja még egy mellék- szereplő, mondjuk, az egyik lator szemével is. Damiano Damiani olasz filmje, a Nyomozás Krisztus holtteste után, puritán stílusán és feszes dramaturgiáján túl! elsősorban azért figyelemre méltó mű, mert a rendező egy szkeptikus római hivatalnokot választ főhőséül, úgy is mond­hatnám, hogy egy birodalmi nézőpontot alkalmaz. A művelt és elkötelezett Titus Valerius, Tiberius császár kegyence te­hát egyenesen Rómából érke­zik Jeruzsálembe, a provinciá­ba. vidékre, az Isten háta mö­gé, hogy leszámoljon egy kép­telen és fura legendával, mely azonban mégis „politikai kérdéssé” vált. Évekkel az események után vagyunk, Pon­tius Pilatus töri a fejét: Jézus? Gyakori név errefelé. Igen, valami rémlik . . . Nem tud, vagy nem akar emlékezni. Ám a felesége, Claudia, nagyon is leikébe véste annak az „igaz embernek” arcmását. Mennyit szenvedett! A sírban még ott a kőlap, melyen a holttest feküdt, a Getszemáni kertben még áll­nak az olajfák, melyek alatt a halállal viaskodott, a Genezá- reti tó fölött szinte még ugyan­az a köd szállong, melyből előtűnt egykor. S megszólal­nak a szemtanúk. Néhány vil­lanásban néhány sors: a szá­zados, aki dárdájával átdöfte az oldalát, az emmauszi szem­tanú, aki beszélt vele, Mária Magdolna, a megtért bűnös. Titus Valerius küszködik a legendával, s már tudja, hogy élete a tét. Fokról fokra azo­nosul szerepével, míg aztán ez a hűvös és fegyelmezett polgár feladata megszállottja lesz. Levetve római öltözékét a názáreti nyomába ered. Van a filmnek egy egészen nagy pil­Jegyzel Ez is történelem? Mozgalmas időszak „törté­nelmi” emlékeit őrzik az út menti kandeláberek, a köztéri épületek falai, meg a bevásár­ló-központok oszlopsorai. Ba­rátinak aligha mondható vá­lasztási csatározások ragaszt- ványai dacolnak az idővel, állják hosszú hónapok óta az időjárás viszontagságait. Igaz, kopottak már. Napszítta, fa­kó, eső és szél rágta töredék­mondatok és értelmüket vesz­tett jelszavak torzói köszön­tének ránk nap mint nap. Szerves részévé váltak éle­tünknek, a lakások ablaká­ból rájuk nézhetünk, a bevá­sárlásból hazafelé sietve na­ponta mehetünk el — több­nyire beletörődő közönnyel — mellettük. Olyanok, mint ma­ga az örökkévalóság: erős és jó minőségű ragasztó köti őket hordozóikhoz, meg he­lyenként — az esztétikai ér: zékünket ugyancsak borzol- gató — sötétbarna zománc­festék. Az elkövetők környé­künkön a dekorativitást, meg tán az agitatív hatást ezzel is fokozhatónak vélték. A po­litika fintora, hogy amit az ellenfelek „megsemmisitésé- re” szántak a lelkes aktivis­ták, azzal . mindannyiunkat „megajándékoztak”. Azóta már csak az időben bizako­dunk. Annak is mindenekelőtt a vasfogában. Persze, — vigasztalhatjuk magunkat —, nem először van ez így a világban. Ré­gebben is történtek már ha­sonlók városunkban, úgy negyvenöt, negyvenhat esz­tendővel ezelőtt. Akkor, — a múltat vallatva olvasom egy korabeli dokumentumban —, a Nemzeti Bizottság ülésén „kifogás tárgyává tette, hogy Pécs város legforgalmasabb utcái, legszebb terei és épü­letei nem. nyújtják azt a ké­pet, amelyet egy rendezett várostól megkövetelhet az ember. Az utcák épületei, templomai tele vannak négy­öt hónapos falragaszmarad­ványokkal, az új plakátok is a jóízlésnek nem éppen meg­felelő helyeken és területe­ken vannak elhelyezve. A Korzó kávéház előtti terület­rész légitámadás utáni hely­zetképet nyújt. Kerítése ro­mokban, volt virágvázák az aszfalton, rendezetlen álla­potban. Ezért a Nemzeti Bizottság - olvashatjuk a dokumen­tumban — szükségesnek tartja felhívni Pécs thj. város figyel­mét ezekre az állapotokra azzal, hogy haladéktalanul jelölje ki a plakátragasztásra megfelelő és célszerű épüle­teket, ugyanakkor a Korzó kávéház előtti területrészt is sürgősen rendeztesse.” Eddig az idézet. Az állás- foglalást Pécs város és Ba­ranya vármegye Nemzeti Bi­zottságának titkára 1945. szeptember 22-én látta el kézjegyével. Akkor, hat hét­tel a novemberi nemzetgyű­lési választások előtti napo­kat élték a város polgárai. Ma, mintegy esztendőnyi idővel vagyunk az 1990-es parlamenti választások, és jóval többel az azt megelő­ző propagandakampány után. Némi leegyszerűsítéssel ez a helyzetek formai különböző­sége. Sajnos a lényegi azo­nosságok mellett. És ekkor a városunkat időnként valóban borító, jobb esetben az utak szélére, a sövénysorok aljába söpört (vagy sodródott) szemétről még nem is szóltunk. Igaz, maradva a történelmi analó­giánál, ilyenről a történelmi dokumentum sem szólt. Bizo­nyára korántsem azért, mert már akkor is reménytelennek tűnt volna a megoldás. En­nek ellenére - némi szarkaz­mussal - mégiscsak kikíván­kozik belőlünk a megjegyzés: úgy tűnik, a történelem időn­ként mégiscsak megismétli önmagát. De talán tehet­nénk róla, hogy ne így le­gyen. Szirtes Gábor Díjnyertes gyermekírók A szigetvári Gyermekkönyv­tárban tartott Gyermek írók, költők találkozója című pá­lyázaton a zsűri hat fődíjat osztott ki. Próza kategóriában Ivánly Judit (8. oszt.) Én is magyarázom a bizonyítványo­mat; Bogdán Andrea (4. oszt.) Az én papám és Mogyorósi Andrea (5. oszt.) Pamacs, a kis mókus című írása; vers kategóriában pedig Lőrinczy Erika (6. oszt.) Éjjel és Grad- volt Endre (6. oszt.) Piroska és a farkas című versét értékelte első helyen a zsűri. Szuhár Dániel pedig verses kötetéért kapott fődíjot. Az ajándékok, könyvjutalmak beszerzéséhez, a verseny szervezéséhez a Szigetvár és Vidéke Takarék- szövetkezet, a helyi OTP és a Hungária Biztosító is nyújtott segítséget. lanata: A csodára szomjas emberek őt vélik a Mesternek, körülveszik, ő menekülne, de mikor egy kétségbeesett asz- szony megérinti, ő szinte aka­ratlanul beszélni kezd hozzá, s Jézust idézi . . . Aztán ismét menekülne, de már nincs ho­vá. Amikor katonái beérik, a megvillanó kardban hirtelen Róma jelképét pillantja meg: éles, mint a logika, kemény, mint a büszke római erkölcs, de mindez mit sem ér a le­gendával szemben. Hívő nem lett, de Róma ledőlt a szívé­ben. Meg kell halnia. Damiano Damiani filmje tehát azt a lelki fordulatot áb­rázolja, melyet a magyar néző Reviczky Gyula szép verséből ismer: „Pán és családja meg­halt. Él az Isten: Nem fűben, fában, kőben, de a szívben . . .” Nagy Imre Magyar-szlovén gazdasági nap A Magyar Külkereskedelmi Bank Rt. és a Ljubljanska Bank április 18-án 8.30 órától tart a pécsi Hunyor Szálló nagy­termében magyar-szlovén gazdasági napot. A dél-dunán­túli régió és Szlovénia gazda­sági kapcsolatának fejlesztési lehetőségeit és az ehhez szükséges péniügyi mechaniz­musok ismertetését elősegítő előadásokat, cég es termékbe­mutatókat a Dél-dunántúli Gazdasági Kamara és a Szlo­vén Gazdasági Kamara által szerveíett vállalati megbeszé­lések követik. (A baranyai cé­gek jelentkezését várja a D—dGK: Pécs, Bem u. 24. Te­lefon: 10-878.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom