Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-08 / 95. szám
8 üj Dunántúli napló 1991. április 8., hétfő Hercehurca a sasdi pékség körül Vajon mi sül ki ebből? Doktor Hammer a mennyországba megy? A sásdi termelőszövetkezet elhatározta, megvásárolják a nagyközségben lévő sütőüzemet, mely jelenleg a Baranya Megyei Sütőipari Vállalaté. * — Idén január 23-án levélben megkerestük az Állami Vagyonügynökséget, melynek során bejelentettük vásárlási szándékunkat — meséli Lovász András tsz-elnök. — Leírtuk, hogy elgondolásaink szerint a sásdi sütőüzem dolgozóival közösen korlátolt felelősségű társaságot alakítanánk, s hogy terveink szerint az üzem mellett egy malmot építenénk, melyben az általunk megtermelt búzát dolgoznánk fel. Elhatározásunkat azzal indokoltuk, hogy a lakosságot olcsó kenyérrel szeretnénk ellátni, pontosabban olcsóbbal, mint amennyiért az üzemben jelenleg „kihozzák". Lovász András hozzáteszi, időközben megjelent egy va- gyonügynökségi kiadvány, melyben felsorolják, milyen követelményeknek kell eleget tenni, hogy a kezdeti ajánlat tartalma elfogadható legyen. Ennek szellemében újabb levelet írtak az Állami Vagyonügynökségnek, melyben részletezték a termelőszövetkezet tevékenységét, a sütőüzem megvásárlásának indokait: például az ellátott piac szélesítése, árverseny provokálá- sa, a jelenleg nem gyártott péksütemények, diabetikus száraztészták gyártásának beindítása. S megerősítették abbéli szándékukat, hogy malmot létesítenek. - „A tranzakciót 1991. első felében szeretnénk végrehajtani; kértük az Állami Vagyonügynökséget, hogy akadályozza meg az újabb monopóliumok kialakulását, s hogy döntésükben vegyék figyelembe a piaci mechanizmus zavartalan működését.” — Miért volt szükség külön lelhivni a vagyonügynökség li- gyelmét a monopóliumra? — Azért, mert időközben tudomásunkra jutott, hogy a Baranya Megyei Sütőipari Vállalat is beadta a vagyonügynökségnek a részvénytársasággá történő átalakulási szándékát! Tudomásom szerint az ő levelük február 15-i keltezéssel ment el. * A termelőszövetkezet elnöke felkereste az üzemet, hogy meggyőzze a dolgozókat, jobban járnának, ha a tsz „kivásárolná” a pékséget, majd kft. alakulna. Utána az ügy érdekében aláírásokat gyűjtöttek a munkások között — a papírt Takács Jánosné vitte körbe —, ezt a 14 dolgozó közül 9 aláírta. A február 14- én keltezett levelet az Állami Vagyonügynökségnek címezték: „Tekintve, hogy a Sásdi Búzakalász Mg. Tsz. vezetősége az üzemet korlátolt felelősségű társasággá kívánja átalakítani, és biztosítja magánszemélyek részvételét — ezen belül a mi dolgozói igényeinknek korlátozás nélküli elsőbbséget garantál - támogatjuk a Sásdi Búzakalász Mg. Tsz. befektetési kezdeményezését." Végül is ezt a levelet nem küldték el, mindhárom példánya Sásdon maradt. A tsz vezetésének a sütőüzemben tett látogatását, s a dolgozók agitálását nem vette jó néven a Baranya Megyei Sütőipari Vállalat vezetősége. Február 25-i keltezéssel Fazekas István igazgató levelet írt Lovász András tsz- elnöknek, melyben közli: „Vállalatunk sásdi üzemének több dolgozója bejelentést tett hozzám, amely szerint ön és egy munkatársa a múlt héten megjelent az üzemben, és dolgozóinkat arról próbálta meggyőzni, hogy alakítsanak a termelőszövetkezettel közös kft.-t, és szakítsák ki a sásdi sütőüzemet a vállalat vagyonából.” A továbbiakban azt írja az igazgató, hogy az elnöknek törvényadta joga, hogy kezdeményezze az üzem privatizációját az Állami Vagyonügynökségnél, sőt az is, hogy a dolgozókkal erről beszéljen, de „a leghatározottabban kifogásolom azonban azt a módot, ahogyan ezt megtette". Ezt követően nyilván azon dolgozók közül, akik a termelőszövetkezet törekvését támogató levelet nem írták alá, újabb levél született, melyben kifejezték azt az óhajukat, hogy nem támogatják az üzem kiválását, s továbbra is a Baranya Megyei Sütőipari Vállalatnál akarnak dolgozni. Ezt a levelet 11-en írták alá... Nem sokkal később Takács Jánosné — ő vitte körbe a kiválást támogató levelet — megkapta a munkakönyvét, azaz megszüntették a munka- viszonyát. Jójárt Sándor üzemvezetőt pedig visszahívták a vállalati tanácsból. * Sásdi sütőüzem, egyik hétköznap, a délelőttös műszak végén. Két asszonyt kérdezgetek, mit tudnak a privatizációról, de csak sejtelmesen mosolyognak, nekik nincs mit mondani, ők „csak" dolgozók. Faggassam a főnöküket. Az üzemvezető, csakúgy, mint telefonon néhány órával ezelőtt, most sem hajlandó véleményt nyilvánítani, a válaszadástól mereven elzárkózik. A szűk irodában éppen jelenlévő Bencze László üzemkörzetve- zetö azonban készségesen elmondja álláspontját. — Szerintem jól keresnek az emberek - a dagasztószakmunkás 80 forintos, a takarítónő 52 forintos órabérben dolgozik —, nemcsak a sütőiparon belül, hanem ebben a körzetben is kimagaslóak ezek a bérek. Ha önállósodna az üzem, meggyőződésem, a jelenlegi ellátási színvonalat képtelenek lennének biztosítani, s az sem figyelmen kívül hagyható szempont, hogy néhány éven belül fejlesztésre van szükség, összefoglalva tehát: minden szempontot mérlegelve, a .dolgozók és a lakosság is jobban járna, ha az üzem maradna a vállalaton belül. — Takács Jánosáénak március 31-gyei megszűnt a munkaviszonya. Többen arra gondolnak, összefüggés lehet e tény és a között, hogy Ta- kácsné gyűjtötte az aláírásokat .. .. — Pedig nincs összefüggés. Az üzemekben végrehajtott átszervezés során megszüntettünk árukiadói státuszokat, ezt a feladatot átveszi itt Sásdon az üzemvezető, akinek a munkaideje nincs kitöltve. * — Az öt nem aláíró közül valaki jelentette a központnak, hogy mit csinálunk, utána kijöttek, s nem sokkal később megkaptam az értesítést a munkaviszonyom megszüntetéséről - mondja Takács Józsefné, a volt árukiadó. — Az üzemkörzetvezetö szerint átszervezés miatt szűnt meg az ön munkaviszonya . . . — Ebben kételkedem, s van okom rá. Mikor kérdeztem, hogy miért engem bocsátanak el, azt mondták, mert én jöttem a legkésőbb a vállalathoz. — S ez igaz? — Nem! A másik árukiadó kolléganőm 1990 áprilisában lépett be a vállalathoz, én pedig márciusban. Persze, tudom, indokolni nem kell semmit, vagy ha igen, arra is találnak érvet. Egyébként kérdezzen arra is rá, miért hívták vissza a Jójárt Sándort, az üzemvezetőt a vállalati tanácsból. * Az egy dolog, hogy mi lenne jó a vállalatnak, a másik, mi a termelőszövetkezetnek, de véleményem szerint, a legfontosabb, a lakosság kiszolgálása kenyérrel, péksüteménnyel, finom pékáruval. Nos nézzük, mi a véleménye ezzel kapcsolatban Benkő Lászlónak, a Hegyháti Áfész sásdi, 6-os számú ABC áruház vezetőjének. — Jobb lenne, ha maradna az üzem a vállalatnál: nagyon elégedett vagyok a minőséggel, a választékkal. — A termelőszövetkezet érvei között szerepel, hogy péksüteményeket, kuglófot is gyártanának. — Ezeket jelenleg megkapjuk Komlóról. De hadd mondjam el, hogy kuglófra nincs igény a vásárlóink körében. Még egyszer mondom, elégedett vagyok, talán ha folyamatosan lenne sütés itt Sásdon, akkor lenne jobb. De ezt aligha vezetik be — szerintem a tsz sem -, mert ' akkora mennyiségre nincs igény. * — A vállalati tanács 1990 szeptemberében döntött úgy, hogy készítsük elő a vállalat részvénytársasággá történő átalakítását — mondta Fazekas István, a Baranya Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója. — A szándék bejelentését idén február 15-én nyújtottuk be az Állami Vagyonügynökséghez. — Nyilván a sásdi üzemet is szeretnék az esetleg megalakuló részvénytársaságban tudni. — Természetesen, de nem csak a sásdit, hanem valamennyit. — Népszerűvé vált ez az üzem, mert a helyi termelő- szövetkezet is szeretné megvásárolni. Mi a véleménye erről? — Az amit egy levélben megfogalmaztam Lovász András úrnak. A módszerrel nem értek egyet! — Tudomásom szerint önök is jártak Sásdon, nem is eredménytelenül, mert a tsz kezdeményezésére aláírt levél után, a vállalat vezetése is aláíratott egy levelet... — A tsz levelét nem láttam. — Én igen, a 14 dolgozóból 9-en írták alá, hogy önálló legyen az üzem. — Szóval azt a levelet én nem láttam, de én arra kértem a dolgozókat, adjanak egy nyilatkozatot, hogy nem támogatják az üzem kiválását, s továbbra is akarnak dolgozni: ezt tizenegyen Írták aló. Azt hiszem, ebben semmi furcsa nincs. — Az üzemvezetőt miért hívták vissza a vállalati tanácsból? Olyan feltételezést is hallottam, hogy az üzem körüli hercehurca miatt. — Egyértelmű, hogy a két dolognak köze van egymáshoz: egyébként a mágocsi üzem dolgozói kezdeményezték Jójárt Sándor visszahívását. — ön azon a bizonyos munkásgyűlésen állítólag azt mondta, nem lesznek elbocsátások. Ám egy asszony ... — Azt mondtam, nem lesznek nagyobb' mérvű elbocsátások. Átszervezés miatt egy asszonynak megszüntettük a munkaviszonyát, de a döntést nem én, hanem az üzemkörzetvezetö hozta. Meglepődnék, ha Bencze úr a vállalat szempontjából hibásan döntött volna. * Természetesen szerettem volna ezek után információt kérni az Állami Vagyonügynökségtől, hol tart a vállalat részvénytársasággá alakulása, valóban kezdeményezte-e a megyei és 6 helyi önkormányzat a privatizáció felfüggesztését, van-e esélye a termelő- szövetkezetnek a sásdi sütőüzemet megvásárolni. De ezekre a kérdésekre nem kaptam választ dr. Tófalvy Károlyitól, az Állami Vagyonügynökség tanácsosától, aki arra hivatkozott, hogy folyamatban lévő ügyekről nem adhatnak tájékoztatást a tömegkommunikációs eszközöknek. A pékek pedig dolgoznak... Roszprim Nándor A halála után megjelent első „méltatásokból” ítélve a címben foglalt kérdésre nemleges válasz adható. A 93 éves korában elhunyt multimilliárdos egyes életrajzírói szerint egészen más ember volt, mint akinek tartották, s emberszeretetét is állítólag teljesen különleges minőségűnek kell tekintenünk, mivel valóban egyetlen emberre irányult - önmagára. Hammert ma már csak ritka és kedvező esetekben titulálják olyan játékosan gúnyos jelzőkkel is, mint „a vén teknős", vagy a „cirkuszi mutatványos". Csodálói, akik mostanság ritkán hallatják szavukat, talán mert Hammer halálával együtt kimúlt az általa irányított publicitási gépezet is, sok egyéb mellett úgy tudták, hogy Hammer volt az, aki egy 50 ezer dollárért vásárolt parányi olaj- társaságból, a háromkutas Occidental Petróleumból 21 milliárd dolláros céget növesztett. Ő volt az továbbá, aki annak idején segített tető alá hozni a Lend-Lease egyezményt Roosevelt és az oroszok között, aki rábeszélte Ronald Reagant, hogy menjen el a reykjaviki csúcstalálkozóra, s aki a csernobili atomkatasztrófa után Moszkvába küldte Robert Gale-t, a gerincvelőátültetés vezető amerikai szakértőjét. Armand Hammer: az el nem mondott történet — ezzel a címmel látott napvilágot, még a „vén teknős” halála előtt Steve Weinberg életrajzkötete, melynek megírását egyetlen roppant indulat - a bálványdöntés égető vágya fűtötte. Az „Oxy” elnöke - egészen haláláig — bírósági úton és saját propagandaapparátusa segítségével - mindent megmozgatott annak érdekében, hogy a könyvet betiltassa, vagy legalább hatását csökkentse. A könyvek persze, miként lenni szokott, túlélik az embereket. így Amerika Hammer-képe most, néhány héttel távozása után, negatívabb, mint bármikor életében. A kelet-nyugati közeledésben betöltött szerepét önreklámozási hadjáratnak tüntetik fel, képgyűjteményét egy művészetekben teljesen járatlan, dilettáns, többnyire értéktelen, vagy éppen hamis szerzeményeinek. üzleti sikereit és minden egyéb vállalkozását ügyeskedésnek tüntetik fel, bár azok ötvenhat taggal megalakult Pécsett a Növényvédő Mérnöki Kamara. Székhelye a Baranya Megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás. A kamara vállalja a megyében működő valamennyi növényvédelmi mérnök egyesületen belüli továbbképzését, szakmai érdekképviseletét, az időszerű információszolgáltaeredményessége a legrosz- szabb indulaté kritikust is gondolkodóba ejthetné. Weinberg leírja például, hogyan férkőzött be a már agg multimilliárdos Reagan Fehér Házába, ahol szovjet kapcsolatai miatt és más okokból, leplezetlen ellenszenv övezte. A legenda úgy szól, hogy Hammer, aki életének legnagyobb részét szüntelen világutazásai közepette is Los Angelesben töltötte, már Ronald Reagan kaliforniai kormányzó kegyeit különös módszerekkel próbálta megszerezni. Kiszemelt céljához először is úgy próbált közelférkőzni, hogy valahányszor az egyébként dús sörényű és hiú Reagan fodrászhoz ment, a szomszédos székben véletlenül éppen mindig Armand Hammert ápolták. Később, Washingtonban, Hammer azzal bosszantotta rendszeresen az elnököt, hogy kegyelemért esedezett nála egy korábbi választási kampány idején elkövetett politikai bűncselekményért, melyről úgy vélte, rokonszenves lehet a republikánusok szemében. Annak idején illegálisan juttatott nagyobb összeget Richard Nixon választási kasz- szájába . . . Egy ideig távol tartották a Fehér Háztól, aztán a Reagan—Gorbacsov találkozók kezdetével mégiscsak kénytelenek voltak elfogadni szolgálatait. Ennek ellenére Nancy Reagan hűvös „nem”-mel utasította el kérését 1988-ban, hogy ott lehessen a moszkvai amerikai nagykövetségen a Reagan által rendezett ünnepi fogadáson. Hammer sohasem csüggedt, s mint életrajzírói is kénytelenek elismerni, szinte mindig elérte, amit akart. Miután egy 700 ezer dollár értékű festménnyel kedveskedett a Fehér Háznak, egy másik komoly összeggel hozzájárult a Fehér Ház felújításához, majd pedig a First Lady kábítószer-ellenes kampányához, megérkezett a várva várt meghívó. Mert Armand Hammer lehetett dilettáns a művészetekben és par- venü a királyok és elnökök magas nemzetközi társaságában, egy valamit, azonban legalább olyan jól értett, mint azok, akik nem szívesen fogadták maguk közé: a társadalom játékszabályait, amelyben élt. Havas Klára Atlantic Sajtószolgálat tást. Segíteni akar az egzisztenciális, etikai, jogi kérdésekben. Céljai közt szerepel a hozzá nem értésből adódó kémiai környezetszennyezés visszaszorítása. A kamara független megyei szervezet. Más hasonló megyei szervezettel a Kecskeméten megalakult Növényvédelmi Kamarák Országos Szövetségén keresztül tartja a kapcsolatot. Péntekről szombatra virradó éjjel harmincöt mázsa kenyér kerül a szállitórekeszekbe a Sütőipari Vállalat sásdi üzemében Fotó: Horváth Norbert Növényvédő Mérnöki Kamara
