Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-27 / 114. szám
e aj Dunántúli napló 1991. április 27., szombat Jobbításra várva... Terhesgondozás Ajánlások a társadalombiztosítás és az egészségügy reformjához A terhesgondozás, a nőgyógyászati-szülészeti szervezet és intézményrendszere magán viseli az egészségügyi ellátás minden ellentmondásosságát. Jobbítása az egészségügy radikális reformjával lehetséges — állapították meg az MTA Szociológiai Kutató- intézetének munkatársai a Terhesség-szülés—születés című vizsgálatuk eredményeit összegezve. Ajánlásokat fogalmaztak meg a társadalombiztosítós reformjához is. tosonczi Ágnes, a kutatás vezetője, az MTI munkatársának elmondta: hamarosan megjelenő tanulmányukban kifejtik, hogy a jelenlegi rendszerben —, amelyben van gondozói, védőnői, szakorvosi hálózat, szülészet, laboratórium a terhes nőkkel elvileg sokan törődnek, gyakran mégsem részesítik őket megfelelő ellátásban. A társadalom felső rétegei „túlbiztosítottak", az alsó rétegek pedig védtelenebbek, olykor „álulbiztosítottak”. Némelyik réteghez tartozókat többször és többen „gondozzák”, nekik a keresztszervezés terheit is el keli viselniük. A társadalom másik pólusán levőket viszont nem védi sem a tudás, sem az orvosi hálózat, sem a ,jó anyagi helyzet. Közülük sokan csaknem teljesen kiesnek a terhesgondozásból vagy késve kerülnek oda, és nem is tudnak felkészülni az egészséges gyerek- vúrásra. A terhesség késői felismerése és a figyelem hiánya kockáztatja az anya és a magzat egészségét. Erre utalnak egyébként a csecsemőhalandóság társadalmi összefüggései is. A társadalombiztosítás átalakításával kellene rendezni azt a helyzetet, amely az úgynevezett állampolgári jogú ellátás kielégítetlensége és az orvosi szolgálat hálapénzzel történő honorálása között fennáll. A beteg ugyanis, bár ■biztosított, a zsebből kifizetett összegért semmilyen térítést nem kap, az orvos nem lehet biztos abban, hogy a hálán, olykor presszionált önkéntességen alapuló fizetségre mindig számithat-e. Ebben csak az egyértelmű biztosítási rendszer segíthetne. A kutatók 'foglalkoztak a társadalom peremén élő gyerekek problémáival, az állami gondozottak szüleinek helyzetével, és alátámasztott érvekkel sürgetik az új gyermekvédelmi törvény megalkotását, korszerű gyermekvédelmi hálózati rendszerek kiépítését. A társadalomkutatok pszichológus, orvos, család- és gyermekgondozó közreműködésével végezték ezt a vizsgálatot Pest megyében, ahol a csecsemőhalandóság magasabb volt az átlagnál. Az első gyermeküket váró nőket keresték meg a terhességük utolsó harmadában, a szülésük után, majd amikor már a gyermekükkel éltek. A megkérdezett nőknek csaknem a kétharmada akarta, minden tizedik nő viszont nem kívánta a gyermeket, minden ötödik úgy vélte, „rossz időben” jött ez a gyerek. A terhes nők fele na.ponta egy-két vagy több órán át utazott munkahelyére és onnan haza, veszélyeztető munkakörülmények között dolgozott. A nők többsége keveset tudott a magzat méhen belüli fejlődéséről, későn, terhességének csupán nyolcadik hetében, vaav az után fordult orvoshoz. Némelyek nem mentek orvosi ellenőrzésre, minden negyedik terhes nő tartósan betegállományban volt. A várandós anyák egy- harmada betegként élte meg életének legszebb időszakát, a félelem zavarta meg a gyermekvárás örömét. A mai kórházi körülmények, a nőgyógyászok mentalitása, a kórházi ellátás minősége kedvezőtlenül hatott a szülés lefolyására, hangulatára. A gyerekvárás és -születés életforduló „vezénylésében” az egészségügy játssza a kulcsszerepet. Az egészségügyet teszik felelőssé a terhesség- ellátás hiányosságaiért, a koraszülésekért, a csecsemők kis súlyáért, a veleszületett rendellenességekért, a csecsemőhalandóságért, pedig e bajok zöme nem egészségügyi, hanem társadalmi eredetű — hangsúlyozták a társadalomkutatók. Az ember azt hinné, elérkezett a kereskedők világa, hiszen van áru, nagy a választék. S az ember azt hinné, el-i érkezett a vásárlók világa is, amikor nem kell megalázkodó pillantást vetni a hentesre, hogy ne kerüljön zsíros hús a papírba, kedvünkre válogathatunk a világ minden részéből érkezett portékák között, a boltok, áruházak sokaságában a versenynek is tanúi lehetünk, mely az árakban is megmutatkozik ... A jelenlegi hazai kép egyelőre nem egészen így fest. Mert áru van, de árubőségről nem beszélhetünk, árak is vannak —, egyre maaasabbak —, de árverseny még istenigazából nincsen, bár a vásárló válogathat a tömérdek áru között -, de ahogy hivatalosan mondják, „a vásárló- képes kereslet” csökken. Ezeket többnyire tudjuk. Azt azonban kevésbé, hogy a kereskedelemben olyan csillagok is ragyognak, melyek fénye csak rövid ideig „aranyozzák” be az eladók és a vevők közötti kapcsolatot. — Rengeteg az olyan kis vállalkozás, mely 4-5 hónapig működik, többnyire néhány cikk forgalombahozatalóra szakosodik, majd miután kihoztak mindent, ami csak anyagilag lehetséges, hamvaiba hullik — mondja Borbiró Vilmos, a Mediterrán Nagykereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója. Annyit mindenképpen érdemes tudni erről a cégről, hogy alig több mint egy év aloft a nagyok közé küzdötték fel magukat: a Dél-Dunántúlon dolgoznak, a tavalyi forgalmuk elérte a 400 millió forintot. — Ezek a kereskedelem szerencse lovagjai, akik nem egészen tiszta eszközökkel munkálkodnak .. . — Ezt hogyan kell érteni? — Ügy, hogy például felhajtanak kurrens árucikkeket — mondjuk orosz vodkát, —, ehhez viszonylag olcsón jutnak hozzá, de a boltokban már horribilis árat kérnek érte. Mert az árra rárakódik a nem tisztességes haszon . . . — Megmondom őszintén, úgy képzelem el, hogy ha többen foglalkoznak „nagyker"- tevékenységgel, akkor küzdenek a boltokért, hogy tőlük vegyenek, ne a konkurenciától. Nem Így van? — De igen. Csak ez a küzdés nem egészen korrekt módon zajlik ezeknél a kis cégeknél. Ugyanis a boltosnak úgynevezett kereskedelmi mintát ajándékoznak, vagy ha úgy tetszik, megvásárolják a jóindulatát. Azt hiszem, nem kell különösebben részleteznem, hogy a boltos a jövőben kitől vásárol . . . Kereskedés - manapság- Ez világos, de hát önök miért nem „szállnak be" a ringbe?- Mi olyan számítógépes rendszerben dolgozunk, olyan az árunyilvántartásunk, hogy megvesztegetésre- nincs is módunk, s nem is akarunk ilyen szennyes eszközökkel előnyökhöz jutni. Kizárt, hogy bárki simlizzen! Mi úgy gondoljuk, Vilmos ehhez hozzátette, hogy náluk a termelői ár és a nagykereskedelmi ár között 7 százalék a haszon. A „szerencselovag" kft.-knél ez elérheti a 30 százalékot is. — Meggyőződésem, hogy a kóklerek csak most, ebben az átmeneti időszakban tudnak megélni. Ha igazi kereskedelem lesz, ezek kihullanak! hogyan lehet küzdeni az árak rohamos emelkedése ellen. Megvallom, a válasz kissé meglepett. — Maradunk a hagyományos nagykereskedelmi partnereinknél és a gyári beszerzéseknél. Ezek még mindig olcsóbbak, mint sok, újonnan alakult vállalkozás.- - Ez viszont azt jelenti, A pécsi Belvárosi Aruház ruházati osztálya Fotó: Proksza László hogy a jövő a tisztességes kereskedői magatartás. Mondom Borbiró Vilmosnak, hogy amiről beszélgetünk, az szinte maffiaszerű kereskedelem; megerősíti, tényleg vannak ilyen alvilági jelek. Tovább firtatom az árkérdést: az előbb említett dolgok nyilván az árat is eltérítik - felfelé. — Ez pontosan így van. A másik, hogy sok „kereskedő" nagyon gyorsan, rövid idő alatt akarja megteremteni az egzisztenciáját, így egyáltalán nem szégyenlős. — Tudna konkrét példát mondani? — Árról igen. Például mi kínálunk egy osztrák öblítőt: ennek a nagykereskedelmi ára 192 forint, az ajánlott fogyasztói ár 275 forint, sok üzletben pedig 310 forintért adják. De az is tény, hogy sok kis kft. számla nélkül szállít a boltoknak, amit, azt hiszem, felesleges boncolgatni, a szállítónak és a forgalomba hozónak is szép hasznot hoz. S ebből a pénzből - feltehetően — jut arra is, hogy több helyen éljenek a kereskedelmi minta lehetőségével. Borbiró A pécsi, Kossuth Lajos utcai Belvárosi Áruház igazgatója nem új ember a szakmában: Fogt János 33 éve lélegzik együtt a kereskedelemmel. Mostanság azonban mind kevesebb a tiszta levegő . . . — Piszkos világ ez, ahol olyanok foglalkoznak kereskedelemmel, akik néhány hónapja még azt sem tudták, hogy az üzletet eszik vagy isszák. Nézze meg, mennyi a butik, a kis és nagy bolt csak a belvárosban! S ez folytatódj... — ... már csak azért is, mert igazándiból most kezdődik a privatizáció. — Az a baj, hogy most, amikor csak látszólagos árubőség van, s a hiánygazdálkodás még nem tűnt el. — Úgy látom, hogy több az áru, mint akár tiz éve volt. — Az áru több - elsősorban az importnak köszönhetően —, de a minőségi áru kevés. Arról nem is beszélve, hogy jó és olcsó cikkeket igen nehéz beszerezni. S a drága holmikat kevesen engedhetik meg maguknak: csökken a forgalom, nőnek a költségek .. . Fogt Jánostól megkérdem, hogy az önök ruha-, cipő-, méteráru-kínálata gyérebb lesz, mint a konkurenciánál. Ettől nem tart? — Ahogy mondják, ez benne van a pakliban. De ezzel kapcsolatban azt is el kell mondani, hogy sok vállalkozó úgy kínálja az áruját, hogy számlát nem tud adni. Mi pedig számla nélkül nem vásárolunk, ellentétben sok butikossal. — Van létjogosultsága az ilyen típusú áruházaknak, mint a Belvárosi? — Véleményem szerint mindenképpen, mert a vásárlóknak van egy olyon rétege, amely szereti, ha hagyományos módon kiszolgálják. S mindig szükség lesz olyan üzletekre, ahol viszonylag olcsóbb árucikkekhez hozzájuthatnak a vevők. Nézze meg, tőlünk nyugatabbra az áruházak nem haltak meg. S hadd mondjak el egy dolgot: a kereskedelem — tehát árut eladni — az egy szakma. Nagyon bízom abban, hogy ez előbb-utóbb nálunk is nyilvánvalóvá válik! Roszprim Nándor Szálkák Piros betűs kárpótlás Telefonon gratulálok bátyámnak 54. születésnapján (április 4-én), s nem bírom ki, hogy ne ugrassam: „Mi van, hogy bírod ki, hogy már nem jelent piros betűs ünnepet e nap? Kibírod, Jóska?" Először néma csend a telefonkagylóban, majd jóízű, harsány nevetés: „Családon belül megtörtént a kárpótlás, mert azt a piros betűs napot, amit »elvettek» tőlem, azt megkapta a menyem, aki október- 23-án született.” Nem nagy ügy, tudom. Igaz, a véletlen hozta így (na meg a történelem és a politika), de csendben megvalósult az immár oly sok ideje napirenden szereplő kárpótlás egyetlen magyar családban. Anélkül, hogy bárki ráfizetett volna, vagy nyerne a dolgon. Nincs tüske, nincs harag és senki nem tartozik senkinek. A felek békességben kiegyeztek a tényekkel. S az élet megy tovább. Jó lenne úgy intézni, hogy a többi magyar családnak se legyen kárvallottja a kárpótlás kapcsán! Inflálódott kapcsolatok Több mint négy évtizeden át pénzügyi vezető, immár nyugdíjas barátom húsvét utáni monológja: „Úgy vártam a húsvétot, hogy sorra felkeressem hará- taim, rokonaim családját, hogy virággal, üveg borral és a gyerekeknek tábla csokikkal és csokinyuszikkal kedveskedjek, úgy, ahogy azt évtizedeken át tettem. Aztán megnéztem a bolti árakat, otthon papírt és ceruzát vettem elő és elkezdtem számolni. A végösszeg háromezer forint fölé ugrott. S mivel tudom, hogy a nyugdíjamból nincs ennyi nélkülözhető pénzem, hát egyetlen döntési lehetőségem maradt: nem mentem senkihez köszönteni, locsolkodni, beszélgetni. Nem mehettem . .. ” Tekintetén látom, még most is vádolja magát „tüntető" otthonmaradása miatt, hisz soha nem okozott neki gondot az ilyen költséges vizitálás. Hangjából kiveszem a szé- gyenkezsét, hogy már ő is i d e jutott. . . Versenytárgyalás Nincs valami rózsás hangulatban a kft.-ügyvezetö ismerősöm. Az oka? Az ő versenyáruknál majd’ nyolcszázezerrel többet kérve nyerte el előlük egy más megyéből való cég a munkát a versenytárgyaláson. Ez még önmagában nem is a legbosszantóbb a számára bár kétségtelen, kudarcként éli meg és véleményem szerint joggal —, inkább a tendencia dühíti. Tapasztalata szerint más megyében többnyire előnyben részesítik a helyi avagy az adott megyei cégeket, ezzel is védve a helyi avagy megyei, tehát a „hazai” ipart, még ha drágább ajánlatot is tesznek egy-egy adót munka elvégzésére. Ök tudják, hogy a személyi jövedelemadó, a vállalkozási adó egy része az adott települést (megyét) erősíti és ráadásul a munkával megelőzik azt, hogy a munkanélkülivé váltakkal nekik kelljen foglalkozniuk. Tehát több legyet is ütnek egy csapásra. A baranyai önkormányzatok meg mintha még nem mérték volna fel az ilyenfajta „protekcionizmus” előnyeit, sorra, rendre nyerik q munkákat a külső cégek akkor is, ha a helyieknél netán kedvezőtlenebbek az ajánlataik. Csapda Felszámolás alatt lévő cég vezetője nem érti az 1991. évi IV. törvény 19 §-a 3. bekezdésében foglaltakat, miszerint: „Szüneteltetni kell a kor- engedményes nyugdíj folyósítását, ha a nyugdíjas a korengedmény ideje alatt kereső foglalkozást létesít, és az abból származó jövedelem havi átlagban a mindenkori minimális bért meghaladja.” Mivel a törvény március 1- jével lépett hatályba, így felmerült a kérdés: aki március 1-je előtt ment korengedményes nyugdíjba, az annyit kereshet, amennyit akar, illetve amennyit tud, anélkül, hogy az ő korengedményes nyugdíját emiatt szüneteltetni kellene? (Igaz, keményen adózik.) Aki tehát március 1-je előtt, Orra nem. aki e dátum . után megy korengedményes nyugdíjba, arra vonatkozik e megkülönböztetés — hangsúlyozza az általuk kikért állásfoglalás. Úgy kell azoknak, akiknek csak márciustól nyílna lehetősége a korengedményes nyugdíjra ! Aki fizet... ... az pötyögtet - tartja egy bölcs mondás. Egy dúsgazdag külföldi vállalkozó őrről az önkormányzatra, mert gáncsoskodnak a beruházási tervein. Azt, hogy milyen legyen az épület magasságban, városképileg stb., azt a polgármesteri hivatal szabja meg, ezt elismerem, mert ehhez joga van. De abba már nem hagyok beleszólást, hogy az elvárásaik szerint tető alá hozott épületegyüttest hogyan és miként üzemeltessem. Én kockáztatom a pénzemet, tehát e téren csakis én dönthetek” - közli haraggal. Tényleg, hagyjuk meg már azt a jogát a vállalkozóknak, hogy ők dönthessék el, hogy a pénzüket hogyan és miként kívánják befektetni, netán megforgatni, ha már minden egyéb szempontnak megfelelően betartották az adott önkormányzat előírásait. Ha ez nem elég, ne lepődjön meg senki, hogy nem jön hozzánk o működő tőke. Murányi László
