Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-25 / 112. szám

1991. április 25., csütörtök aj Dunántúli napló Készül a nemzeti agrárprogram Interjú dr. Gergátz Elemér földművelésügyi miniszterrel Bős-Nagymaros árnyékában A Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság Hidrot- pók nevű célgépe könnyen mozog mostoha te­repviszonyok között is Fotó: Proksza László II Balatontól a Dräuäig- Miniszter úr! Álig néhány hete van hivatalában, de azt mondják önről, többet csele­kedett, mint elődje hónapok alatt. Mi történt: fölvillanyoz­ta az apparátust, működésbe hozta az agrárlobbyt, vagy csak szakszerűen teszi a dol­gát?- Könnyebb helyzetben va­gyok elődömnél, nekem nem kell pártügyekkel foglal­koznom, több idő jut a szak­mai kérdésekre. Ezentúl az is tény, hogy a minisztériumi ap­parátus nagy részét régóta ismertem, így könnyebben szót értünk egymással.- A minisztérium hosszú időn át szinte működésképte­len volt. Ezt a leiszínen jelzi, hogy csaknem fél éve nincs közigazgatási államtitkára a tárcának. — A működésképtelenség kifejezést igaztalan vádnak tekintem, mert bár a rendszer- váltásból következő átmenet nehézségeivel, de működött és működik a minisztérium. Az persze tény, hogy az elhunyt utódját nagy igyekezettel ke­ressük, de nem könnyű embe­rileg és szakmailag is alkal­mas szakembert találni erre a kulcspozícióra.- A hiányos apparátusnál sokkal nagyobb baj, hogy a kormánynak láthatóan nincs agráprogramja. így a napi igazodás inkább csak kapko­dás lehet, mint átgondolt alkalmazkodás. Mit tesz ön a rendezésért? — A kormány elfogadta a Kupa-program néven emlege­tett gazdaságpolitikai koncep­ciót. Ez nyilvánvalóan nem tartalmazhatta a részletes ag­rárpolitikai elképzeléseket. A koncepció a Földművelésügyi Minisztériumban is elkészült, már csak a finomítása van hátra. A közeljövőben meghir­detjük a nemezti agrárprog­ramot. Részleteiről ma még korai volna beszélni, de a sa­rokpontja mindenképpen az, hogy az agrárgazdaság át­alakulása a lehető legkisebb zavarokkal fejeződjön be. Nézetem szerint 1992-ben az idén kidolgozott és életbe léptetett törvények alapján a piacgazdaság kiépülése fel­gyorsul, 1993-ban jól érzékel­hető lesz a szerkezetváltás a mezőgazdaságban és az élel­miszeriparban, 1994-ben pe­dig fellendülés várható ága­zatainkban. — ön idén elfogadott tör­vényekről beszél, ezzel szem­ben elvetélt a földtörvény tu­catnyi változata, húzódik a szövetkezeti törvény kidolgo­zása, pártérdekek és csatáro­zások uralják a kárpótlási tör­vény vitáját. Teljes a bizony­talanság a mezőgazdaságban. Mikor dolgozhat a magyar paraszt nyugodtan, jogbizton­ságban? — A termőföld tulajdonának rendezéséről már a koalíciós tárgyalások idején is nagy vi­Hianyos Olvasóinktól igen sok pa­nasz érkezik az Új DN szer­kesztőségébe a Posta lap­kézbesítésével kapcsolatban, íme néhány: Korábban már szóvá tet­tem a Pécs 1. hivatalvezetői irodában és a városi hírlap­osztályon is a hiányos lap­kézbesítést. Átmeneti javulás után a hírlapkézbesítés ismét hetek óta teljesen rossz. A hírlapkézbesítő, kézbesítés, il­letve a lapok postaládákba történő bedobása helyett, rendszeresen az alattuk levő gázcsőre helyezi a lapokat, onnan az viszi el, aki akarja. Amióta pedig kapunkat fel­szerelték távműködtetésű nyi­tó szerkezettel, azt is meg­tette, hogy az újságokat egy­ta folyt az érintett pártok kö­zött. Utólag megállapítható, hogy sem a száznapos kor­mányprogram, de a tavaly jú­liusi, majd novemberi meg­beszélések sem tartalmaztak olyan egyértelmű megállapo­dásokat, melyek alapján a földtörvényt el lehetett volna készíteni. A kormány tavaly de­cemberben benyújtotta a par­lamentnek a kárpótlási tör­vény tervezetét, de a koalíciós pártok csak márciusban jutot­tak egyezségre. Az persze lát­nivaló, hogy nagy horderejű kérdésről van szó, így az ala­pos előkészítés nem nélkülöz­hető. Ismeretes, hogy a kár­pótlási törvény részletes vitája e napokban tart a parlament­ben, s várhatóan rövid időn belül elfogadja a törvényhozó testület. Kihirdetését azonban bizonytalanná tehetik azok az elképzelések, melyek arra irá­nyulnak, hogy a köztársasági elnök az Alkotmánybirósággal vizsgáltassa felül a kárpótlási törvényt. Mindezek politikai megfontolások, egy szakminisz­tériumnak alig van hatása rájuk, ugyanakkor a termőföld tulajdonával kapcsolatos kér­désekre a választ a kárpótlási törvény adja. A kormány el­képzelése szerint egységes szövetkezeti törvény készül, amely legkésőbb 1992 márciu­sától átfogóan szabályozza a szövetkezetek működését.- A mezőgazdaság a leg­kevésbé leromlott állapotban érkezett a rendszerváltáshoz, de ezt az előnyt egy év alatt elveszítette. Alig van elfogad­hatóan működő ágazata a mezőgazdaságnak. Mikor szá­míthatunk kibontakozásra?- Az agrárgazdaság, s ezen belül a mezőgazdaság ha­nyatlásának okai nem egy év­re, hanem legalább egy év­tizedre vezethetők vissza. A dinamikus mennyiségi növeke­dés már a hetvenes évek vé­gén lefékeződött, azóta szinte folyamatosan tapasztalható a vagyon és a biológiai alapok felélése. A gazdaságok pénz­ügyi helyzete ugyanis évről évre romlott, a fejlődés már csak egy szűk kör jellemzője maradt. A termelői érdekeltsé­get nem a piac, hanem a tá­mogatások adták. Tavaly a KGST-piac összeomlása való­ban csavart még egyet az ag­rártermelőkön, s az erre a tér­ségre szakosodott vállalatok kilátástalan helyzetbe kerül­tek. Közben a nyugati piacok is a túlkínálattal küszködnek. A rövid és a hosszabb idő­ben érzékelhető folyamatok a legutóbbi évben valóban egy­mást erősítették, ezért oly lát­ványos a mezőgazdaság ha­nyatlása.- Az agrárgazdaság válsá­gában a legmélyebbre a ser­téstartás jutott. Milyen jelzés kell még a határozott intézke­désekhez?- A minisztérium semmilyen jelzésre nem vár, hanem már szerűen becsúsztatta a kapu alatt a lapburkolaton. Az is már többször előfordult, hogy belépve a kapun az ott levő radiátorra helyezte az újsá­gokat, fel se jött a földszint­re vezető lépcsőkön. Én megértem, ha valaki sietve akarja elvégezni mun­káját, de végezze el becsü­lettel, ne csak felibe, harma­dába. Ügy gondolom, nem nehéz kézbesítőt találni, ami­kor egyre nő a munkanélkü­liek száma. Ha a kapunyitás gondot okoz, kérjen a házfelügyelő­től kulcsot, szívesen összead­juk az árát, vagy csengessen a házfelügyelőhöz bebocsát- tatása érdekében és a he­lyükre, a postaládákba rakja intézkedett is a sertéstartás­ban tapasztalható feszültségek oldására. Ismeretes, hogy az élő sertések exportja után 15 százalékos árkiegészítést adunk; a pályázatok már le­zárultak, a kiszállítások elkez­dődtek. A nagy súlyú hízó­sertések felvásárlója vágás és darabolás után 650 forintot számolhat el, így a felvásár­lásban növekszik az érdekelt­ség. A hazai forgalmazók 20— 25 százalékkal csökkentették a tőkehúsok árát, ami a való­ban megcsappant belföldi ke­resletet élénkíti. Vélhetően az intézkedések hatására — a niari ielzések szerint — sza­badpiacon nőtt a kereslet a hízóalaoanvag iránt. Most a malacok ára 90—95 forint ki­lónként, a korábi 70-75 fo­rinttal szemben. Azt azonban feltétlenül hanasúlvozni kell, hoay az idei évtől a sertés szabad áras, vagyis a termelő és a felvásárló áralkujában, hatósági beavatkozás nélkül dől el a sertés ára. Hogv ez fedezi-e a termelő költséqeit von v sem, az a mindenkori piac füqavénye.- Vidéken azt mondják, elődie nem is tárgyalt a ter­melőkkel. ön viszont közelit hozzájuk. Kikkel és hogyan tud szót érteni? — Mezőgazdasági környe­zetből jöttem, mindiq közvet­len kapcsolatom volt vezető­vel és kétkezi parasztemberrel egvaránt. Ezután sem nagy­gyűléseken akarok találkozni velük, sőt hangzatos kinyilat­koztatásokat tenni; hanem szemtől szemben, a konkrét gondiaikra szeretnék válaszol­ni. Fölvettem a kapcsolatot a termelők valódi érdekképvise­leteivel, a velük való tárgya­lásokon az átfogó feladatokat tudjuk megvitatni. Ilyen al­kalom volt például legutóbb a Magyar Agrárkamara köz­gyűlése is, ahol a miniszté­rium és a kamara sok tekin­tetben azonos nézőpontját is tisztázhattuk.- A hivatal a fővároshoz köti, de nem adta föl csornai otthonát sem. Évtizedekig dol­gozott közel a kétkezi föld­művelőkhöz, vélhetően mosta­nában is sokan megkeresik szombat esténként. Mivel tud ja vigasztalni, milyen taná­csokkal tudja ellátni az el­szegényedő magyar vidék lakosságát? — Hál' Istennek, nem be­szélhetünk általában szegény vidékről, mert nagy szegény­ség sehol nincsen. Az persze vitathatatlan, hogy vannak jö­vedelemkülönbségek a falu rovására. Szombatonként való­ban sokan megkeresnek. Dok­tor úr, mondják - mert otthon csak így szólítanok — nem akarunk panaszkodni, kibírtunk rosszabbat is. Azt akarjuk tudni, látni, merre van az előre. Úgy taapsztalom, a falusi embe­rek bíznak a jövőben. V. Farkas József az előfizetett lapokat. Gon­dolom, ez a munkaköri köte­lessége! Szabó László, Pécs, Széchenyi tér 2. Hat-nyolc hónap óta ha­vonta egy-két, de december­ben öt esetben nem kaptam meg az Új DN-t. A kézbesí­tőnek többször, a Posta hir- laposztályánál személyesen is bejelentést tettem február­ban, de ugyanúgy nem ka­pom meg rendszeresen az újságot. Nem akarok senkit meg­sérteni, de úgy érzem, nem fair dolog, hogy az előfizeté­ses DN-t nem kézbesítik ki rendesen, csak havi 1-2 pél­dány hiánnyal. Legutóbb áp­rilis 13-án is úgy kaptam Még jószerével be sem fe­jeződött a vízügyi szervezet átalakítása — pontosabban a környezet- és természetvéde­lem leválása —, már újabb változás előtt állnak az igaz­gatóságokon dolgozók. Terve­zet szintjén van, de várható ugyanis, hogy a közeljövőben minisztériumi kollégium elé kerül a téma: a hatósági te­vékenységet önállósítják, cent­rális irányítású helyi szervezet­té alakitják. Aminek van ter­mészetesen előnye, egyebek között az —, véli Szappanos Ferenc, a Dél-dunántúli Víz­ügyi Igazgatóság igazgatója — hogy egyik táptalaját veszti az a közfelfogás, amelyik szerint a vízügy állam az államban. Tudniillik a leválasztás révén elkülönül egymástól a végre­hajtás és annak felügyelete. Ezt az „állam az államban" Ítéletet a bős-nagymarosi lé­tesítményekhez kapcsolódó hosszas hercehurca még el- marasztalóbbá tette. E víz­lépcsők árnyékában dolgoz­nak ma is a vízügyes szak­emberek, s bár leszögezik: ez nem az ő „találmányuk", ne­héz a beidegződött vélemé­nyen változtatni.- Olyannyira — teszi hozzá Szappanos Ferenc -, hogy amikor a köztársaság elnöke egy hidrológiai társasági ülé­sen rehabilitálta a szakmát — jelezve, hogy egy hibás dön­tés és az ágazat teljesítmé­nyének megítélése más kell legyen —, beszédét sehol sem közölték. Márpedig Bős-Nagy­maros messze nem azonos a vízüggyel! meg, hogy a kézbesítő után mentem és elkértem tőle. Úgy tájékoztatott, hogy ő sem kapja meg a szükséges darabszámot, így nem tudja kikézbesíteni, ami elő van fi­zetve. Szita Gyula, Pécs, Benczúr út 10/1 Azt a napot szeretném megérni, hogy ilyen méreg­gerjesztő sorokra ne legyen szükség. Egy évre előre befi­zettem az Új DN-t és hol ka­pom, hol nem. Most már ti­zedik napja nem ér el hoz­zám a lap. Nem gondolják, hogy az előfizetők felé köte­lezettségük is van? Nem csak a pénzt kell beszedni. Bárdos Imre, D 8900, Augsburg 1., Morel-Strasse 18. Hogy mi a vízügy, ez azon­ban - a folyamatos és hosszú idő óta tartó átszervezések eredményeként — tisztázandó. — Hozzánk - az országos szerv területi igazgatóságához -, a Balaton-Duna-Dráva ha­tárolta rész tartozik. Ellátjuk itt a vízgazdálkodás szakmai irányítását, jelenleg még első fokú hatósági jogkörrel. Fel­adatunk a vízkészletek rend­szeres számbavétele, a vízrajzi munka —, az érthetőség ked­véért, e körből egy példa: a Dráva vízhozamának figye­lemmel kísérése —, a másik nagy munkaterületünk a leg­jelentősebb állami fővédvonal — a gátak - kezelése, fenn­tartása, fejlesztése, kivitelezé­se. Szóba kerül a gépüzem is. Ez ma fogós probléma: an­nak idején remélt és ígért ki­használhatóság érdekében ko­moly fejlesztés volt, — erre az évre azonban kapacitásának csak fele van lekötve. Pedig két, nemcsak az igazgatóság területén jelentkező feladatai vannak: földműfenntartó gép­családot gyártanak itt, s köz­reműködnek a szennyvíztech­nológiai szerelésekben is. Ezeken túl is bőven vannak feladatai az igazgatóságnak: a vízkárelhárítás szervezése, irányítása, a veszélyhelyzetek felszámolása -, bár az úgy­nevezett helyi vizek fenyegeté­sével szemben az önkormány­zatoknak vannak feladataik, a Vízig csak igényük esetén mű­ködik közre. Végül a társulati alapon működő viziközművek ágazati-szakmai-törvényességi felügyeletét említjük. Szappanos Ferenc két terü­letre helyezi az igazgatóság előtt álló feladatok közül a súlypontot, a folyamatos mű­ködésképesség biztosítása mel­lett: részben a vízkárelhárítás­ra, másrészt a vízbázis védel­mére. A szakmai izű vízelhárí­tás kifejezés mögé képzeljünk el egy jókora áradást — így már valóban felmérhető fon­tossága. Bár szerencsére sem a Dráván, sem a Dunán az utóbbi évtizedekben nagy áradás nem fenyegetett, a töltések állásukban is elöre­gednek, ahogy a szakember fogalmazza: időnként szüksé­gük lenne az árvízi terhelés­re.- A szennyezett víz tisztítá­sa vagyonokba kerül — mond­ja Szappanos Ferenc, amikor a vízbázisok védelme fontos­ságát részletezi. — A jövőről van szó, s a vízigények növe­kednek. E feladatok ellátásához is azonban komoly feltételek megléte szükséges. Az átszer­vezések e téren is éreztették — alaposan — hatásukat. Példa­ként: 1989-ben a vízügyi igaz­gatóságon 1100-an dolgoztak, most 650-en. Az igazgató mégis úgy látja: elsősorban nem a helyi szintű problémák okoznak nekik gondot, hanem az országos keretek szűkössé­ge. Ma ott tartanak, hogy a vízgazdálkodási művek fenn­tartására, különösen pedig fejlesztésére sem áll elég pénz rendelkezésre. Amennyi van, abból legfeljebb a je­lenlegi állapot rögzítésére futja. Azzal együtt is nyugta­lanító ez, hogy ma is — szük­ség esetén —, besegít a szom­szédos igazgatóság, a kato­naság, vagy a közerő. Nemcsak a létszámot csök­kentették, egyéb kapacitásokat is szűkítettek — mert szűkült a piacuk is. Egyebek között le­állították a máriagyűdi kőbá­nyájukat, a barcsi hajóépitő- és javítóműhelyt. Ezen az úton azonban további lépé­sekre nincs mód, mert akkor már annyira elgyengítik a szervezetet, hogy a veszély- helyzetekkel nem tudnának szembenézni. Csakhogy az így „összeállt" szakembergárdának sem képesek elég munkát ad­ni. Ezért a létesítmények hasz­nosításának lehetőségeit kere­sik, aminek azonban döntő akadálya az állami tulajdon el-, vagy bérbeadásának tilal­ma. Ezt szeretnék lazítani, mert potenciális partnereik vannak „mobilizálható” létesít­mények hasznosítására. Vízlépcsővel —, a bősivei — kezdtük, nálunk nehezen ke­rülhető meg, hogy ne azzal — a Drávára gondoltakkal — fe­jezzük be a beszélgetést. — Energetikai és esetleg ha­józást szolgáló beruházás — szögezi le az igazgató, jelez­ve: sem vízügyi, de környezet- védelmi oldalról sem volt és nem fűződik hozzá semmi ér­dekük. Sőt: felhívták már arra is a figyelmet, hogy a művek létesítése alapvetően megvál­toztathatja a folyó természe­tes vízjárását, s ez egy hatá­ron túl káros lehet. Ezzel együtt a Dráva határfolyó, s a vízszintjét abnormálison in- gadoztató drávai vízlépcső mű­ködtetésének normalizálása közös feladat a jugoszlávokkal. Mészáros Attila lapkezbesítesek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom