Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-24 / 111. szám

IO aj Dunántúli napló 1991. április 24., szerda szerkesztőség postájából S Kitől félnek a vevők? „Ha nem tetszik, lehet máshol is vásárolni!” Mit tegyen az ember, ha szentlőrinci és alacsony a vérnyomása? Aludjon kicsit to­vább a kelleténél, ikényelme- sen öltözzön fel, és tíz óra tájban menjen át a lakótele­pen álló 11-es számú kisáru- házba, melyet a Szentlőrinc és Vidéke ÁFÉSZ üzemeltet, és arra volna hivatott, hogy az ott élő több száz embert ellássa élelmiszerrel. Ha mindezt megteszi, akkor garantáltan, gyógyszer nélkül is felmegy a pumpa: ugyanis ilyen „későn” véletlenül sem fog találni már sem kenyeret, sem péksüteményt. Ellenben az üzlet vezetőjétől megkapja a magáét, ha arra vetemedik, hogy megkérdezze: vajon, miért kell hajnalban kelnie, hogy friss kenyeret ehessen! Választ erre nem, de „taná­csot” kap arra, hogy megta­lálja a kijáratot. — S ha mindez nem tetszik, lehet máshol is vásárolni — tudja meg az üzletvezetőtől a korgó gyomrú vásárló. íme, a vérnyomással már nincs is gond, ha alacsony volt! Köz­ben enyhe szellő ínycsiklan­dozó illatot hoz az ABC^től 20 (!) méterre fekvő kenyér­gyárból. Kérdések, különböző gondo­latok merülnek fel az ember­ben. Alkalmas-e feladatának további ellátására az, aki évek óta nem képes reálisan fel­mérni az igényeket? Akinek hiányos, szegényes az áru­készlete? Aki rendszeresen minősíthetetlenül viselkedik nemcsak beosztottjaival, ha­nem a vásárlókkal szemben is! Akitől agresszív stílusa, miatt félnek a vásárlók! Mit tehet hát az émber, ha szentlőrinci? Szagolja a sütö­déből szálló finom illatot, és bemegy vásárolni Pécsre! Vajon meddig? K. Jentetics Ágota Erdélyi gyerekek a Vidámparkban A pécsi állatkert és vidám­park ötven erdélyi kisgyermek számára nyújtott felejthetet­len élményt április 8-án. Az intézményt a legnagyobb ked­vezménnyel vehették igénybe azok a kisgyerekek, akiknek az utóbbi időben nagyon ke­vés felhőtlen szórakozás jutott. A Csíkszeredái iskolások és a vendéglátó kaposvári Toldi lakótelepi iskola diákjai na­gyon hálásak az intézmény igazgatójának, valamennyi kollégájának és az őket ka­lauzoló Soós Ernő bácsinak a jóindalatú segítőkészségért, hogy lehetőséget teremtettek a vidámpark és állatkert meg­ismerésére. Áldozatos munkájukhoz sok sikert, jó egészséget és minél több hálás látogatót kívá­nunk. Garami Attiláné igazgató, Kaposvár Hozzászólás A keserű pirulákról... Az Új ON április 13-i szá­mában interjú jelent meg „Le kell nyelnünk a keserű piru­lát?" címmel. Az írást érdeklődéssel ol­vastam: a teljes szöveg elol­vasása után első 'benyomá­som az volt, hogy megint rossz hangulatot sugalmazó cikk jelent meg. A nyilatkozó - legalábbis az olvasott szö­veg szerint —, úgy tűnik, nincs bi rto'kában a szakmai háttérismereteknek és ezért félreinformál. Szabadjon az intézeti gyógyszerellátásra vo­natkozó észrevételeimet meg­írni. > Olyan kijelentés olvasható dr. Mocsári Honától, (hogy „napjai okban a fekvő beteg- intézmények ingyen kapják az általuk igényelt gyógyszere­ket”. Ez így 'nem igaz, ugyan­is a fekvőbeteg-intézmény a múltban is és most is meg­vásárolja a gyógyszereket a forgalmazó vállalattól. Saiját gyógyszertára, a megvásárolt gyógyszereket, időszakos pénz­ügyi elszámolás mellett adja tovább a fekvőbeteg osztá­lyoknak, klinikáknak recept- szerű igényléseik alapján az ott kezelt betegeik részére. Tehát ingyen a beteg kapja a gyógyszerét, az 1972. évi H. „Az egészségügyről" szóló törvény szerint, mint a'hogy in­gyen kapja —, iha szükséges — a vért, a kötszert, valamint az étkezést, elhelyezést, az ápolást, holott mindezekért súlyos tíz- (száz-) milliókat fizet ki az intézmény. Az interjú elején olvasha­tó: nem 'bizonyított számunk­ra, hogy mindenképp szüksé­ges meglépni ezt a magas térítési díjemelést”. Azt hi­szem, nem kell bizonyítani, hogy ez az ország gazdasági helyzetével, és ennek változá­saival közvetve összefüggésbe hozható. Nem vagyok hiva­tott kommentálni az új ár­rendszert, csupán fel szeret­ném hívni a figyelmet arra, hogy ebben is érvényesülnek a különböző terápiás és szó­déi is szempontok, ugyanis május 2-től a Társadalombiz­tosítási Főigazgatóság 95 szá­zalékos támogatást is vállal (a 90 százalékos mellett), ami azt jelenti, 'hogy a 'beteg csak a fogyasztói ár 5 százalékát fizeti, például a magas vér­nyomás kezelésére szolgáló gyógyszereikért. A cikkben olvadható módon tárgyalni a gyógyszerár-válto­zást csúsztatásnak tartom. Sajnos, a Minisztérium illeté­keseinek nyilatkozatából is ezt hangsúlyozták az országos lopok —, mert ez tűnt szen- rációnak. Annak ellenére, hogy a nyilatkozó kétségbe- vatkozásót, hogy hazánkban vortja o kormányzat ama hi- túlzott a gyógyszerfogyasztás, ezt tényként kell elismerni. A túlzott gyógyszerfogyasztás majdnem egyenérékű egy sú­lyos környezetszennyezéssel, vagy egy endémiával, amit vissza kell szorítani. Úgy vélem, 'hogy az egész­ségügyben bevezetendő szi­gorú gazdaságii kényszer, az élénk, piaci alapokon nyugvó biztosítási rendszer fogja az ellátást modernizálni. Addig az interjúiban inter­pretált „keserű pirula -nyelést” Is átmeneti intézkedésnek kell tekinteni. Dr. Dávid M. Ferenc egyetemi vezető, főgyógyszerész * Dr. Dávid M. Ferenc, egye­temi vezető főgyógyszerész, a fekvőbeteg intézetek gyógy­szerellátására vonatkozó in­formációkra reagál, de a tel­jes interjút rossz hangulatot sugalmazó Írásnak minősíti. Nem vontuk kétségbe, hogy a térítési díjemelés összefüg­gésben van az ország gazda­sági 'helyzetével. A nyilatkozó azt kérdőjelezte meg, 'hogy a változtatást csak ily imádon és mértékben kell-e bevezetni? A vita már eldőlt, s május elejétől emelik egyes gyógy­szerek térítési díjait. Optimis­tán reményeink mellett is vál­tozatlanul attól tartunk, hogy az emelés a családok jelen­tős részének —, különösen az alacsony jövedelmű, a kevés nyugdíiból élő és tartósan 'be­teg embereknek —, nagy meg­terhelést jelent. Hit ad a kereskedő? A pécsi Tüzépnél, idestova két esztendeje, még szeren­csével sem kapható háztartá­si tüzelőnek pécsi szén, de már eltűnt a gyatra minőségű magyar brikett is. Ennek egyetlen magyaráza­ta lehet, a küszöbönálló ár­emelés ... Az elmúlt ősszel történt, hogy már számtalanadik eset­ben kerestem az állomásnál lévő megrendelőirodában pé­csi szenet, amikor is rámszólt egy, a Tüzépnél dolgozó, férfi és kioktatott, hogy én szerez­zek be szenet a Tüzép részé­re, abból ők — természetesen rátéve a maguk hasznát — hajlandók lesznek nekem el­adni! íme, így gondolkodik a monopolhelyzetben lévő Tüzép! A szénbánya csupa sirán­kozás. Hát, ha nem termel és nem ad el szenet, miből le­gyen haszna? Miből akar megélni? Hatalmas mennyisé­gű pécsi szenet lehetne ház­tartási tüzelőként értékesíteni, csak Baranyában! No, persze a Tüzépnek azért sem érdeke mozdulni, mert az állampolgár, eszi, nem eszi, nem kap mást, ve­gye a méregdrága külföldi szeneket! A pécsi szén árfek­vése ugyanis jóval kedvezőbb lenne. Minden szénárban benn foglaltatik a szállítási 'költség is. Mármost mennyivel keve­sebb a szállítási költség, ha a szenet Pécsről, Pécsre szál­lítják, mint például a kapha­tó „szibériai szénnél", amit több ezer kilométeres úti szál­lítás költsége terhel, de még a jugoszláviai barnaszénnél is, ahol több száz kilométeres szállítás költsége merül fel. Mi sem változott tehát, mo­nopolhelyzetben lévő vállala­tok ma Is jogtalan alattvaló­nak tekintik az állampolgárt és mint ilyennel, packáznak vele. Gondosan elfelejtve, hogy nem őértük van az állampolgár, hanem éppen fordítva! Évtizedeken át megszoktuk, hogy az ilyen és hasonló tar­talmú levelekre a válasz iz- zadtságszagú kifogás és mel­lébeszélés. Erre a levélre ma már indokolt lenne azt a tisz­tességes és becsületes választ adni, hogy egy hét múlva, már bárki vásárolhat a Tüzép­nél tetszése szerint pécsi sze­net, sőt még brikettet is, de diószén árában nem aknasze­net! Dr. Csatlós Loránd nyugalmazott megyei bírósági tanácselnök Pécs, Anna u. 13. Egyre kisebb lesz a közkedvelt mélyhűtött pizza csakúgy, mint a rákerülő sajt, amiből - képünk tanúsága szerint - épp csak mutatóba kap a gyanútlan vásárló. Fotó: Proksza László Megsxégyenítve... Olvasom a 18/1990. M. T. rendelet mellékletét, mely a lakásokra kiszabható vízköb­métereket tartalmazza. Csak kíváncsiságból kiszámítom a másfél szobás lakásunk után fizetendő vízmennyiség össze­gét. Ez évi 187 köbméter. Ha ezt beszorozzuk a fizetendő 43,20 forinttal, az 8078,40 fo­rint. Előveszem a PIK 2. számú kezelési egység 1991. február 13-án keit értesítését, mely szerint évenként 8100 forintot tartozom fizetni. Nem az összeg nagysága miatt, hanem a rend kedvéért felkeresem a 2. számú keze­lési egység ügyintézőjét. Rá­néz a számításomra és íelleb- bezhetetlenül kijelenti: ennyi a megállapított díj! — De rossz a szorzásuk — így én. — Menjen a gazdasági ügyekben jártas ügyintézőnk­höz - mondja. A „gazdasági ügyekben jár­tas ügyintéző” beszorozza, el­osztja a vízdíjat. Nekem ad igazat, majd felajánlja, hogy ez évenként felszámított 21,60 forintot zsebéből kifizeti ré­szemre. Én is a zsebembe nyúlok. Kiveszek egy 500 forintost és kérem, hogy gyújtsa meg, ugyanis nem a pénzért, ha­nem az igazságért jöttem. 'Nem gyújtja meg, helyette kérdez. — Tudja, hány 22 forinttal csaptak be engem, amikor építkeztem? — Ez engem nem érdekel, én az igazságot jöttem ke­resni. — És ha a boltba bemegy, ott mennyivel csapják be? Megyek a vezetőhöz. Un­dorral veszi két ujja közé pa­pírjaimat. — Ez van a rendeletben! — és máris faképnél hagy, ki­megy a szobájából. — Én meg búsan banduko­lok haza, a be nem teljesült igazságkeresésemmel és el­gondolkozom: vajon hány sorstársam lehet? Csak a teljesség kedvéért jegyzem meg, hogy nemrég a PIK öt felszólítást küldött volt lakásom címére, hogy fizes­sem be a 14 forint hátraléko­mat, melyet bebizonyítottam, hogy sose létezett. Baksa László Jogi tanácsadó Horváth B. és L. N. kérdése, hogy mennyi szabadság jár a dol­gozónak egy évre? A Munka Törvénykönyvének 42. § (1) bekezdésében megha­tározottak szerint a dolgozónak minden munkaviszonyban töl­tött naptári évben tizenöt mun­kanap alapszabadság és a munkaviszonyban töltött idejé­től függően pótszabadság jár. A dolgozónak minden mun­kaviszonyban töltött három év után egy, de évenként legfel­jebb kilenc munkanap pótsza­badság jár. (Mt. V. 46. § (1) bek.) A pótszabadság mértékét a munkaviszonyban töltött idő számítására vonatkozó rendel­kezések alapján kell megálla­pítani. Ha az összeszámítás so­rán töredékév keletkezik és az legalább fél évet tesz ki, azt egész évként kell alapul venni. Kiss G.-né pécsi olvasónk kérdő- zi, hogy a bérlő az albérleti szer­ződést mikorra mondhatja fel? A bérlő az albérleti szerző- dést a következő hónap utolsó napjára felmondhatja: a) olyan okból, amely miatt a bérbeadót felmondási jog il­leti meg a bérlővel szemben; b) ha a lakást elcseréli vagy azt műszakilag megosztják; c) ha az albérleti jogviszony létesítése után megváltozott családi vagy egészségügyi kö­rülményei azt indokolttá teszik; d) ha az albérlő az általa ki­zárólagosan használt helyiség­be jogszabály tiltó rendelkezé­se ellenére más személyt befo­gad. (R. 109. §.) S. N. kérdezi, hogy a munkanél­küli járadék fizetését mikor szünte­tik meg? Az 1991. évi IV. törvény 28. §-a szerint meg kell szüntetni a munkanélküli járadék folyósí­tását, ha a munkanélküli: a) a munkaügyi központ ál­tal felajánlott megfelelő mun­kahelyet vagy képzési lehetősé­get nem vállalja el, illetve a munkaviszony létrejötte neki felróható okból meghiúsul, b) nyugdíjjogosultságot sze­rez (ide értve a korengedmé­nyes nyugdíjat is), c) olyan kereső tevékenysé­get folytat, amelyből származó jövedelem havi átlagban eléri a mindenkori minimális bér összegét, d) olyan képzési lehetőséget fogad el, amelynek során a mindenkori minimális bér ösz- szegét elérő rendszeres támo­gatásban részesül. A fentebb ismertetett a) pontban meghatározott ok miatti járadék folyósításának megszüntetése esetén a mun­kanélküli részére munkanélküli járadék csak a megszüntetés kezdő napjától számított 90 nap elteltével folyósítható, még akkor is, ha a jogosultsághoz szükséges feltételekkel egyéb­ként rendelkezik. Szabó N. kérdése, hogy a mun­kanélküli járadékra jogosultságnál mit kell érteni a „megfelelő mun­kahelyen"? Az 1991. évi IV. törvény 25. § (2) bekezdésében meghatá­rozottak szerint a munkahely akkor megfelelő, ha: a) a munkanélküli képzettsé­gi szintjének vagy a munkaügyi központ által felajánlott és a képzettségi szintnek megfelelő képzési lehetőség figyelembe­vételével, megszerezhető kép­zettségének, illetőleg az általa utoljára legalább hat hónapig betöltött munkakör képzettségi szintjének megfelel, b) egészségi állapota szerint a munkanélküli a munka elvég­zésére alkalmas, c) a várható kereset a mua: kanélküli járadék összegét el­éri, d) a munkahely és a lakó­hely közötti naponta — tömeg- közlekedési eszközzel — történő oda- és visszautazás ideje a három órát, illetve tiz éven alu­li gyermeket nevelő nő és tíz éven aluli gyermeket egyedül nevelő férfi munkanélküli ese­tében a két órát nem haladja meg. Ritka magatartás Trabant gépkocsimmal a Fürst Sándor utcában késői fékezés miatt hátulról nekiüt­köztem egy Ford típusú sze­mélygépkocsinak, ráadásul olyan szerencsétlenül, hogy az beleszaladt az előtte álló autó vonóhorgába. A Ford, így elöl, hátul jelentősen megsérült. A megrongálódott gépkocsi vezetője olyan magatartást ta­núsított, ami nem szokványos hasonló szituációkban. Nem­hogy drasztikusan viselkedett volna, hanem látva ijedtsége­met, megnyugtatott és segít­ségemre volt a betétlap ki­töltésében, a biztosítás ügy­intézésében is. Ritka emberi magatartásról tett tanúbizony­ságot Nagy Sándor sellyei lakos. (Név és cím a szerkesz­tőségben.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom