Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-21 / 108. szám
Ha ja a felütés A Bach Énekegyüttes sikerei Mégis lehet. Mégis lehet élni az egyre terjedő, lassan mindent elsöprő populáris műfajok mellett. S nem csak egyszerűen megélni, de sikeresen haladni is az igényes zenei műfajokat tömörítő pályákon. A pécsi Bach Énekegyüttes legalábbis jól példázza ezt. Mert, ha jó a felütés ..., szóval, ha felfigyelnek a tiszta hangra, a zenei ötletekkel fűszerezett, igényes előadásmódra — nincs akadálya, hogy beinduljon az „üzlet”. Tavaly volt ötesztendős a Pécs város zenei életének fiatal, tehetséges, jó énekeseiből verbuválódott csapat, melynek • művészeti vezetője itj. Dobos László. A? idei tavasz nem csekély sikert hozott az együttesnek. Néhány, a rádióban felvett és archivált Bach motettával, Bach átiratokkal kezdődött a siker, majd ezt követte a Szombathelyi Őszi Zenei Fesztiválra való meghívás, önálló koncert, majd közös fellépés a Capella Savária zenekarral és a Szombathelyi Énekegyüttessel. Három hét múlva a pécsiek már közreműködtek az említett másik két együttes készülő lemezén. Az eredmény — lemez, CD, kazetta a Quint kiadó gondozásában három héttel ezelőtt került a hazai hang- lemezboltokba. Ezzel egyidő- ben megjelent Európa, Amerika és Ausztrália zeneértő közönsége számárü is. A közös munka következő állomása a Budapesti Tavaszi Fesztiválra való meghívás. A Zeneakadémián elhangzott koncert közreműködője volt Zádori Mária, a tradicionális barokk éneklésmód kiemelkedő szoprán énekese. S hogy a pécsiek is tanúi lehettek az együttes kiválóságának, azt az április 8-i, Howard Williams dirigálta Székesegyházbeli koncert bizonyítja. Bach Húsvéti oratóriumában és Vajda János: Via Crucis című művében első alkalommal mutatkozott be az együttes a Pécsi Szimfonikus Zenekar koncertjének énekes közreműködőjeként. A Bach Énekegyüttes jubileumi hangversenye a Csontváry-teremben. Fotó: Szundi György A jó együttműködés további közös tervek szövésére indította a két együttest. Az elmúlt héten egy sikeres németországi turnéról érkeztek haza, Salzgitterben, Bissingen- ben és Markkrüningenben léptek fel szokásos kettős profilú műsorukkal, melyben egyaránt szerepelnek eredeti Bach motetták, hangszeres átiratok, s örökzöld slágerek. (Hangszeres közreműködők: Piacsek László nagybőgőn és Szilvási Júlia hárfán.) A siker itt sem maradt el, a Salzgitterből a napokban érkezett kritika is ezt bizonyítja. Hogy mi a siker titka, ez persze, egyben az együttes titka is. Tehetség, némi erőfeszítés ... — de ezek közhelyek. Gratulálunk. Z. M. A Moho Sapiens és Mészáros Baranyában — Milyen érdekes, hogy ezt még nem kérdezték tőlem. Pedig Törökbálinton voltaim katona 1984-től, ahol hallom, hogy most úgynevezett zendülés történt. Nemigen csodálom, aklko- iriban 18 hónap alatt 11 napot voltam otthon — így kezdi a beszélgetést az Angyalbőrben című sorozatban Utbán nevet viselő, most 27 éves fiatalember, Mészáros Zoltán. — Nem volt elég pénze akkoriban? — Gondolom, a kérdés arra céloz, Ihogy a mostani zendülés érintettjei közül az egyik gyerek aplja azt mondta valamelyik lapban, hogy ezreseket kért tőle a fia, aztán meg gyakran otthon volt. Nem tudom bizonyítani, hogy akkoriban lehetett ilyesmi, igaz, cáfolni sem. — Érdekes. Akkor bizonyára nehéz Lehetett eljátszani ebben a nemrégiben véget ért, 13 részes isorozatban io pozitív figurát ... — Mindent megtettem azért, Ihogy ne legyek ilyen jógyerek a filmben sem. Aztán szóltak, hogy ilyennek kell lenned, pedig az akkori 11 nap azért is volt ennyi, mert nagy a szám. — Mondhatjuk úgy, hogy Mészáros Zoltán színész. — Igen, azt hiszem. Gór Nagy Mária stúdiójában tanultam, az utolsó pillanatban kerültem ebiben a szerepbe. — És most jönnek az újabb leikérések ... — Igen, de nemigen tudom megítélni, hogy sajnos vagy szerencsére, de az ajánlatok zömét visszamondom. Musical- szerepet például nem vállalok. Radio mellett... fifth Mondják többen - politikusok -, hogy egy majd kialakuló jómódú polgárság viszi előre a nemzetgazdaságot, ám ha ez igazság, akkor is csak féligazság, mert van egy másik réteg is, egy valóságos tömeg, több milliós tömeg, amelynek fontos szerepéről nem tudomást venni erős rövidlátásra vall. A közelmúltban a miniszterelnök ezt mondotta, hogy az az ország, amely rövid idő alatt megduplázta devizaállományát, eleve nem tarthat a csőd felé. Ez így igaz, de beszédeit olvasva-hallgatva ismét hiányérzetem támadt, csak úgy, mint más hasonló — politikusi — szónoklatok kapcsán. Az istenért ki nem mondanák, hogy az elképesztő adósságok visz- szafizetése okán, számítanak az ipari munkásság és a falu parasztságának munkájára. Tudom, most sokan felszisszennek, „ ... ajaj, megint a munkásosztály, meg a parasztság ... Ezt már hallottuk!", vagyis e fogalmaikat - való igaz — évtizedek alatt sikerült lejáratnia a régi hatalomnak, de hót én nem az agyonideologizált meghatározásokra gondolok. Egyszerűen arra a milliós tömegre, mondhatnám úgy is, hogy választópolgárokra, akiknek tisztes hozzáállásuk nélkül semmiféle párt és parlamenti elképzelés soha valóra nem válhat. Énekelni tudok, de táncolni nem igazán szeretek — mondja péntek este, a későbibi pécs- váradi és Bács megyei fellépés előtt. — Többek szerint viszont a tánc elengedhetetlen feltétele az ismerkedésnek ... — Nős vagyok, feleségem gyereket vár. Képzeljék, köszönhetően a hasonló közönígérgetők, a rózsaszín álmokat kergetők, a demagógok és a minduntalan hivatkozók az „állampártra" a „pártállamra”, az „átkosra", okosabb gondolataik híján. Ezekkel már tele van a padlás. Most olvasom a Párizsban élő neves magyar történész, Fejtő Ferenc nyilatkozatát: „Féltem Magyarországot, hogy a terméketlen, személyeskedő, ideolo- gizált belharcokkal . tönkreteszik azt is, ami ha jól nem is, de működött... Most méségtalálkozóknak is, csomagok tömkelegét kapom gyerekruháikkal, más, piciknek való játékokkal. — És Mészáros Zoltán most boldog. Ellenáll a lányoknak. És vannak tervei... Először látom egy kicsit haragosnak, valószínűtlenül világos barna szeme villanása is elárulja véleményét: „Sajnos, az Angyalbőrben sorozat nem folytatódik, a lányokat üdvözlöm, hallanak még rólam." Bekapcsolódik a beszélgetésbe Szomor György, a sorozat zenéjének egyik előadója is. „Angyalbőrben minden kicsit más”, hallhattuk sokszor a 21 éves pécsi fiatalembertől, aki a Mohó Sapiens együttes énekese. — Énekes, zenész akartam lenni. Ezért is költöztem fel Pestre. Nagyon bejött az együttesnek és nekem is, ez a sorodat. Rengeteg helyre hívnak bennünket. Fáradtak vagyunk, de köszönjük az eddigi és várjuk a további bizalmat. Mohó Sapiens továbbra is dolgozik, hallgassák meg, hogyan . .. Bozsik L. Parajelenségek Ifi. Jósok a tőzsdén? Pirítóskenvér teával... Pedig éppen elég a bajuk. A paraszt nem tudja, kap-e földet, mennyit, vethet-e mór a tavasszal, vagy a másik, aki a jólmenő, gazdag téesz tagjaként látná továbbra is a jövőjét, ám nem biztos benne, hogy ezek a szövetkezetek elkerülik a szétveretést; a munkás pedig retteg a csődeljárástól, amely majd utcára löki és szaporítja a munkanélküliek immár jóval kétszázezren felüli számát. Egyetlen pcrlamenti képviselőről sem tételezhetjük fel, hogy ne látnák e szomorú jelenségek súlyát. Elhivatottságukban is hiszek: az ország érdekében munkálkodnak. Néhány kivétellel. S ezek a felelőtlenül gis visszasírnám ha nem is a Németh Miklós-féle kormányt, de annak egy javított, függetlenített, még szakértőbb kiadását . ..” Nem tudom, majd kinek, milyen réteg rovására alakul ki hazánkban az a bizonyos „jómódú, polgári réteg". Tudom és ellenkezőjét soha nem is állítottam, hogy a tudást, a kitűnő szakértelmet meg kell fizetni. Tulajdonképpen azon sem háborgók - legföljebb elgondolkozom —, hogy egy hazai hirdetés olyan magasan kvalifikált szakembert keres német—magyar kereskedelmi vállalat élére vezérképviselőnek, kijevi munkahellyel, akinek várható jövedelmeként évi 3-7 millió forintot jelölnek meg. Vagy egy másik társaság, amely szibériai (Nyizs- nyevartovszk) székhellyel kinevezne magyar jelentkezőt vezérképviselői beosztásra, évi 100-150 ezer US dollár fizetéssel. Ha van pénzük, fizessenek. Am bekapcsolom a rádiót és egy kétgyermekes — férjétől elhagyott — asszonyka sírva meséli, hogy tizennyolc évi munkaviszony után fölmondták neki és már, csak arra van pénze, hogy reggelire és vacsorára pirítóskenyeret és csésze teát adjon a gyerekeknek, van, amikor cukor nélkül, mert arra sem jut. Ez a másik véglet. Aztán a végletek véglete például: nem az, hogy Pesten ismét egy játékkaszinó nyílt - ezt lassan megszokjuk — hanem, hogy a tévé riportere a kaszinó tulajdonosának felteszi a világ legbutább és ízléstelenebb kérdését: „Mondja csak, mi, magyarok tehetségesek vagyunk-e a játékban és szerencsében?" Ennél butább megnyilvánulása már csak az lett volna, ha a pirítóskenyé- ren élő családanyától megkérdezi: mikor száll be egy rulett-parti ba? Egyben biztosak lehetünk: erőteljesen ágaznak két irányba az emberi sorsok: az elképesztő gazdagodás és a mélységes nyomor felé. A prekogníciót laboratóriumi körülmények között,' hitelt érdemlően is vizsgálhatjuk. Néhány esetben ezek a laborkísérletek meglepő eredményeket hoztak, ugyanis teljesen váratlanul, a telepátia- kísérletekkel kapcsolatban derült ki, hogy olykor a vizsgálat színhelyén ülő „vevő" már akkor elkezdte a távoli színhely leírását, amikor az „adó” ember még oda se ért, sőt, fogalma sem volt, hogy hová is fog majd végül jutni. Egy másik alkalommal a „vevő” nem csak a helyszín jellegzetességeit írta le, hanem az ott lévő gyermekhinta hangját is utánozni tudta, mivel az olajozotton, csikorgó zajt adott, amikor ráültek. Ebből is látszik, hogy a telepátia és a prekogníció valahogy egy tőről fakad, azonos fizikai jelenség húzódhat meg mögöttük. A kísérletek kezdeti sikerei arra biztattak néhány vállalkozó kutatót az USA-ban, hogy az elért eredményeket aprópénzre váltva spekuláljanak az értéktőzsdén, ahol nemesfémeket is lehet eladni és vásárolni. A megelőző kísérleteket Russeltarg amerikai lézerfizikus és kollégái végezték el. Az ezüst árfolyamának változását egy kísérleti személy úgy jelezte, hogy egy felhőkarcoló szintjeire vetítve, tulajdonképpen mintha liften utazna, kellett előre megmondania, a következő napon melyik szintre viszik fel a kutatók (akik voltaképpen vele ellenőriztették a tőzsdei híreket . . .). A módszer elvi sikere után tovább finomították az eljárást, több napra előre kellett a vizsgált személynek . megmondania, hogy az ezüst értéke kissé emelkedik vagy nagyon, illetve azt, hogy csak alig csökken vagy éppen jelentősen. A négy állapotot négy tárgy jelképezte. Ez a furcsának, összetettnek és bonyolultnak látszó kísérlet egymás utáni sorozatban is sikeresnek tűnt. A résztvevők egymást követő kilenc esetben pontosan meg tudták határozni az ezüst árfolyamának mozgásirányát és mértékét. Az első három alkalommal még nem kockáztattak, de később a pénzemberek egyre több fantáziát láttak a dologban, eladdig, míg az utolsó siker után egy egészen nagy pénzösszeget, 100 ezer dollárt fektettek be. A tizedik jóslás csúfos kudarccal végződött. Nagyon valószínű, hogy a teljes magabiztosság, önteltség érzete elrontotta azt a kényes tudatállapotot, mely a helyes prekogníciós élményhez szükséges. A későbbiek során azonban megismételték a kísérletet, és az újra eredményeket hozott. Mindenesetre, ha valaki azt tapasztalja a hétköznapi életben, hogy rendszeresen bejönnek a tippjei, meglátásai, megérzései, az hallgasson magára, figyeljen erre a belső fülre. Mindent a témáról helyszűke miatt elmondani nem lehet, de további információkat ad az érdeklődőknek a most újra kapható „Titokzatos erők tudománya" című könyv. A mediterrán tavaszból az Etna hófödte csúcsára Épségben tértek haza közel hó* romhetes olasz vulkáni terepgyakorlatukról a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem és a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola hallgatói és oktatói. A csoport orvosának a legtöbb munkát a hosz- szabb hajóutak alkalmával tömegesen jelentkező tengeribetegségek adták. Ennek ellenére sem lehetett különösebb baj az expedíció tagjainak étvágyával, hiszen elmondásuk szerint többek között 3 mázsa kenyeret, 680 nagy, 530 kis ételkon- zervet, 800 Medve-sajtot, 42 üveg lekvárt és 324 mogyorókrémet ettek meg a tanulmányút alatt. A nem mindennapos vállalkozás — veszélyei ellenére - egyéb tekintetben is sikeresnek mondható. A tanulmányút résztvevői Upariról csillagszerűen, külön hajóval jutottak el a szigetcsoport valamennyi tagjára. Megmászták a Sál ina legmagasabb, 962 méteres vulkáni csúcsát, a Fossa déllé Feleit, kénes kigőzölgéseket figyeltek meg és enyhe földmozgásokat észleltek a 100 éve pihenő, de várhatóan újra aktivizálódó Vul- canon. Sokáig emlékezetes marad az Etna megmászása is, ugyanis a csoport tagjai a pompázó mediterrán tavaszból a hideg télbe tettek kirándulást a szicíliai tűzhányó oldalán. A 3200 méteres csúcson hatalmas hó és fagyos szél fogadta a bátor túrázókat, s csak növelte az élmény izgalmait, hogy a közben támadt nagy ködben a lefelé vezető úton még a tapasztalt hegyivezetők is elbizonytalanodtak. Felejthetetlen négy órát töltöttek a Stromboli működő vulkánján is, ahol ez idő alatt 4-5 hamukitörést figyelhettek meg, egy magasabb kráterperemről pedig egy lávafolyamot vezető kürtőbe is beleláthattak. Az út látnivalóit résztvevői számtalan dián és fotón örökítették meg, mintegy 30 órányi filmet forgattak, különböző vulkáni kőzeteket gyűjtöttek. Az anyag feldolgozása után az élményeket több kiállításon szeretnék megosztani az érdeklődőkkel. K. E. vasárnapi Fotó: Horváth Norbert Mészáros Zoltán
