Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-17 / 104. szám
1991. április 17., szerda űj Dunántúli napló 7 Anyagi feltételei is uannak a neue löszül őségnek Baranyában magasabb a havi gondozási díj Margit néni és az öt, gondjaira bízott gyermek Bicsérden Fotó: Läufer László Megszűnik a személyi szám? Egy döntés beláthatatlan következményei A falu végén Mellár Gézáék családi háza után a rét nyújtózik. Csapatostul járnak ide a bicsérdi gyerekek futkározni, focizni. Mellárék tetőtérbeépí- téses, ötszobás házából hat gyerek rohan a rétre. A 11 éves unoka és az 5 állami gondozott. A bicsérdi óvodában 1956 óta dajkaként dolgozó Mellárné ugyanis 1989- ben azzal a szándékkal ment a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetbe, hogy hazavisz egy intézetben nevelkedő kisgyermeket az unokája mellé.- A lányom elvált, nálunk lakik, s az unokám folyton pajtást keresett. így jutott eszembe, hogy kiveszek egy kisfiút — mondja a középkorú asszony. - Egy olyan kisfiút szerettem volna, aki az unokámmal egykorú. Találtam is, de neki testvérei vannak. így aztán mind a hármat hazavittem. Ma öten nevelkednek náluk. Kettő iskolás- és három óvodáskorú kisgyerek. Mellárné változatlanul az óvodában, a férje a termelőszövetkezetben dolgozik. Nem ütközik meg a kérdésen, miszerint mennyivel egészül ki a saját keresetük a gyermekek neveléséért kapott pénzzel.- Köszönetért ennyi gyerek nevelését csak a kivételesen jómódú emberek engedhetnék meg maguknak. Meggazdagodni ebből a pénzből nem lehet, de szerintem tisztességesen megfizetik. Nézze, nekem mostanáig havi 7000 forint a bruttó fizetésem az óvodában. Egy gyerek után havonta többet kapok, mint amennyi a fizetésemből tisztán megmarad. Ugyanez a véleménye Kakas Ferencnének is, aki a mária- kéméndi családi házukban nevel három testvért, ö családi hagyományokat folytat: a Pécsett lakó anyósa 1972 óta nevelőszülő.- Két évvel ezelőtt, amikor magunkhoz vettük őket, a legkisebb gyerek 10 hónapos volt. A nagyobb lányunk férjnél van, a kisebb most 16 éves, nagyon tetszett mindannyiunknak, hogy újra van kicsi a háznál. — A rossz családi körülmények között, ellátatlanul, gondoskodás, szeretet nélkül, esetleg még napi bántalmazások között tengődő gyerekeknek jobb, de nem jó megoldás az intézetbe helyezés — mondja Szűcs Gáborné, a GYIVI vezető felügyelője. - Baranyában csaknem 1300 állami gondoskodás alatt álló gyermek közül 433 él nevelőszülőknél. A családi pótlék mellett az intézettől havonta gondozási díjat és ruhapénzt kapnak. A juttatás egy része akkor sem szűnik meg, ha a gyerek más településen lesz középiskolás, de hétvégeken és szünetekben „hazajár”. Havi 2700 forint juttatással segítik a nevelőszülőt. Ha pedig nagykorú lesz és dolgozik, de a havi jövedelme nem éri el a mindenkori nyugdíjminimumot, akkor az őt továbbra is támogató hajdani nevelőszülő havi 2000 forint juttatásban részesül. A gondozási díj havi összege 2900—3900 forint között mozog. Az utóbbit a lisztérzékeny gyermekek után adják, ehhez jön még a havi 1250 forintos ruhapénz. A baranyai intézet egyébként — felfelé - jelentősen eltér a központi rendeletben foglalt gondozási díjazástól, amely átlagként 2000 forintot, minimumként 1800 forintot állapít meg gyerekekként. Kérdezem is Szűcs Gáborné- lól: nem tartanak-e attól, hogy a munkanélküliség, a leszegé- nyedés is idehozza az embereket, akik gyermekek vállalásával próbálnak könnyíteni helyzetükön? — Feltételeink vannak — feleli. — A minimum nyolcosztályos végzettség, a 60 év alatti életkor megfelelő lakás- és életkörülmények mellett az, hogy a családban élők egy főre eső havi jövedelme haladja meg a nyugdíjminimumot, méghozzá lakás-, közmű-, bútor- vagy valami más, jelentősebb törlesztő részlet nélkül. Ezek a feltételek nem öncélúak. Az elmúlt év második felében sokan jelentkeztek a GYIVI-nél nevelőszülőnek. A beszélgetésekből kitűnt, hogy többen valóban az anyagi gondjaik enyhítését remélték az állami nevelt gyerekek elvállalásától. Bármennyire jónak tartják a családban nevelést, az egyébként is nehéz körülmények között élőkhöz nem adnak gyerekeket az intézetből. S ha vannak, esetleg lesznek, akik a felsorolt feltételek mellett is elsősorban „üzlet" reményében vállalkoznak erre, azokat remélhetőleg hamar kiszűri a falu, a szomszédok szeme. T. É. Az Alkotmánybíróság a napokban hozott határozatával a személyi szám használatát alkotmányellenesnek minősítette. Ezentúl senki nem kötelezhető személyi számának megadására, s így sem a hivatalokban, sem más helyeken nem e tizenegy szám alapján fogják az ügyeket nyilvántartani. Ez a határozat az Állami Népességnyilvántartó Hivatal létét alapjaiban érinti, miután ezt a hivatalt éppen a személyi számon nyugvó adatrendszer legfőbb felhasználójaként, kezelőjeként hozták létre. Or. Horváth Ferencet, a hivatal vezetőjét az alkotmánybírósági döntés előzményeiről és következményeiről kérdeztük.- Mi indokolta több, mint tiz évvel ezelőtt a személyi szám bevezetését?- Különböző ágazati érdekek. Szükség volt a választók nyilvántartására, és ehhez a személyi számra, mint a számítógéphez kötődő adatfeldolgozási eszközre. Szükség volt ró honvédelmi célokból, a társadalombiztosítós számára, és például azért is, hogy iskola- köteles korúak mindenkori listáját vezetni lehessen. Maga az Állami Népességnyilvántartó Hivatal meghatározott közigazgatási célokkal létesült, és ezen célok szolgálatának az eszköze a személyi szóm.- loaászkörökben már bevezetésekor is hallatszott olyan vélemény, mint amely alapján most az Alkotmánybíróság határozatot hozott. Tehát, hogy az alkotmányt és a személyiségi jogokat sértő a személyi szám.- Az én véleményem szerint a személyi szóm önmagában nem, csak adott esetben, annak felhasználása lehet alkotmánysértő. Svédországban, Finnországban, Dániában is van személyi szám. Az más kérdés, hogy ott kifejezetten technikai azonosításra használják. és nem fétisként.- Ezalatt mit ért?- A személyi szám ellenzői azzal indokolják ellenérzésüket, hogy a személyi szám alkalmazása magában hordozza a számítógépes nyilvántartások összekapcsolásának lehetőségét. Akik ezt mondják, azoknak tulajdonképpen igazuk van. Csakhogy nem lehetetlen, legfeljebb nehezebb a számítógépes nyilvántartás összekapcsolása akkor sem, ha nincs személyi szám. Akinek az a célja, hogy törvénytelen célokból összekapcsolja a számitógépes nyilvántartásokat, azt a személyi szám léte, vagy hiánya ebben nem befolyásolja. A népességnyilvántartás egyébként ma nem összekapcsolt nyilvántartás. Tehát nincs összekötve például a társadalombiztosítás számítógépes nyilvántartásával. De, ha valaki meghal, ezt a társadalombiztosítás tőlünk a személyi szám közvetítésével tudja meg. Vagy, ha az APEH-nak — amelyiknek a nyilvántartásával a miénk természetesen szintén nincs összekapcsolva — személyazonosítási gondjai vannak, akkor azt törvényes alapon, a népességnyilvántartástól, a személyi szám közvetítésével tudja meg. Ai elkövetkező időben már nem lesz szükség a személyi igazolványnak erre a rovatára Fotó: Läufer László- ön szerint tehát a személyi szám törvényes keretek között továbbra is használható lenne?- Azzal én sem értek egyet, hogy ezt az azonosítási rendszert korlátlanul mindenki használja. Például a banki számlavezetést sem biztos, hogy ez alapján kell csinálni. De valamiféle azonosító rendszerre szükség van az országban, mert jogaink érvényesítéséhez a kilétünket szinte minden egyes alkalommal valamilyen formában igazolni kell. Ez itt, ebben az országban így alakult ki, más országokban eleve elhiszik, hogy azzal állnak szembe, akinek mondom magam.- A személyi számot pótló, azt kiváltó azonosítási rendszer kiépítése vajon mennyibe kerülhet? — Ennek nagyságáról csak körülbelül van fogalmam, de az bizonyos, csak a népességnyilvántartást átszervezni — ideértve az önkormányzatoknál vezetett nyilvántartásokat is — sok száz millióba kerülne. Nyilvánvalóan csak drágább lehet az ezt követő rendszer, miután a személyi szám csak tizenegy karakter, vagyis ennyi betűt kell egy számítógépen leütni. A nevet, születési helyet, időt, anyja nevét leírni — amelyek együttesen alkalmasak arra, hogy egy ember személyi azonosítását kizárólagossá tegye - körülbelül száz leütést igényel. — Mihez kezd ezentúl a népességnyilvántartás, valamint a többi, szintén a személyi számra épült nyilvántartási rendszer? — Az Állami Népességnyilvántartásnál milliárdos nagyságrendű adatvagyon halmozódott fel, amelynek a kulcsa, a technikai alapeszköze a személyi szám. Ezenkívül létezik a közigazgatási intézmény- rendszer, amelynél az elmúlt tíz évben a személyi szóm belső információs rendszerré vált. A bankok, biztosítók, sőt a különböző munkahelyek bérkifizetései is erre a rendszerre épültek. Most a személyi szám helyett ki kell építeni egy másik rendszert, mert gondolom, nem fog megszűnni a sorkötelesek, az iskolakötelesek, vagy például a 70 éven felüliek egészségügyi célokkal történő nyilvántartása sem. — Mekkora összeget emésztett löl annak idején a személyi szám bevezetése, az azt lelhasználó gépi rendszer kiépítése? — Az egész rendszer működése körülbelül hárommilliárdos befektetést igényelt, összesen, az indulástól, egészen a mai napig. A rendszerrel elért megtakarítások, és a ráfordított kiadások körülbelül mostanra egyenlítődtek ki. Vagyis a rendszer hasznait épper» mostantól fogva lehetne élvezni. — Mi az ön véleménye az Alkotmánybíróság határozatáról? — Nem mondhatom, hogy örülök, de mint közhivatalnok, természetesen engem is kötelez az Alkotmánybíróság határozata. Talán, ha nem azonnal végrehajtandó határozatról lenne szó, ha több idő állna a végrehajtás rendelkezésére, akkor mód nyílt volna arra, hogy mindenki átgondolja: hogy lehet azokat a károkat enyhíteni, amelyek az azonnali végrehajtás miatt szükségszerűen bekövetkeznek. H. M. Felhívás adakozásra Repülős emlékmű felállítását kezdeményezik a pécsi veteránok Mindenekelőtt rövid visszatekintés Pécs város repülőmúltjára. 1929 nyarán egy pécsi újságíró, Császár Géza írásával a magyar aviatika ügyében szólt Pécs város és Baranya vármegye polgáraihoz. Ugyanis a trianoni békediktátum a repülést megtiltotta, repülőgépeinket meg kellett semmisíteni. Katonai repülésről szó sem lehetett, ugyanakkor a határainkkal szomszédos államok viszont mind fejlesztették légierejüket. Ezért legalább a polgári repülést feltétlenül meg kell szervezni, amit szigorú korlátozásokkal, de már engedélyeztek. Repülőgépeink - amivel az ifjúság repülőképzését meg lehetett volna kezdeni — persze nem voltak. Az újságcikk hetek alatt országos mozgalmat indított el a magyar repülés feltámasztása érdekében. Az egyik megyei lap ezt írja 1929. július 18-i számában: .........hálával e ltelve gondolunk Pécs város és Baranya vármegye hazafias érzésű közönségére, amely nemes felbuzdulásával példát mutatott a csonkaország minden vármegyéjének.” Alig fél év alatt százezer pengő gyűlt össze Pécs város és Baranya vármegye polgárainak, iparosainak és egyesületeinek akadozásából. Hogy ez mit jelentett, csak az tudja, aki ismeri az ország akkori gazdasági helyzetét. Egy pécsi polgár hatszáz négyszögöl telkét ajánlotta fel ingyen a megvalósuló repülőtér javára. 1930. április 15-én érkezik Pécsre az első hivatalos polgári repülőjárat. Császár Géza A célszárnyak című könyvéből idézek, melyben történelmi hitelességgel írta meg Pécs repüléstörténetét (1941-ben). „Az első utasgép Pécsre érkezésének az ad korszakalkotó jelentőséget, hogy ezzél nyílik meg trianoni határainkon belül a magyar légiforgalom és Pécs kétségtelenül büszke lehet arra, hogy ez a nevezetes dátum nevéhez fűződik . . ." Társadalmi alapokon álló repülőegyesület alakul:. Pécs- Baranyai Aero Club névvel. Május 28-án átrepüléssel megérkezik a pécsi repülőtérre a közadakozásból vásárolt három repülőgép a székesfe- hérvár-sóstói műhelyből. Megkezdik az első növendékek repülőkiképzését vitéz Pod- hardszky Andor vezetésével. A hangár építése is elkezdődik, melyre országos pályázatot írtak ki. És rekordidő alatt - alig egy év — társadalmi összefogásból megvalósul egy álom, ami valóság. Pécs első repülőterét 1930. október 12- én ünnepélyes keretek között felavatják, azon a helyen, amit ma Urónvárosnak nevezünk. Az ünnepségen Magyarország kormányzója, Horthy Miklós is részt vett. Uránváros építése miatt, 1956-ban itt megszűnik a re- jülőtér. A város (második) repülőtere Pogány és a harkányi műút közötti területre települ át, ahol folyamatosan látja el a város légiforgalmót és a sportrepülést. A Magyar Veterán Repülők Egyesülete pécsi csoportja közadakozásból emlékművet kíván állítani a város több mint hat évtizedes repülőmúltja emlékének, repülő hőseinek és áldozatainak. Kérjük Pécs város polgárait, iparosait, diákjait, hogy adományokkal segítsék nemes szándékunk megvalósítását. Az emlékművet Uránvárosban, a volt repülőtéren kívánjuk elhelyezni. A legcsekélyebb összegű adományokat is köszönettel fogadjuk. Gyűjtéssel az egyesületünk senkit sem bízott meg. Az adományokat a Magyar Veterán Repülők Egyesülete pécsi csoportja részére a 249-98006-581-0011521-8 számlára lehet befizetni, vagy ide átutalni. Cím: OTP Baranya Megyei Igazgatósága, 7621 Pécs, Rákóczi út 44. A pénzutalvány hátlapjára írják rá: Repülős emlékműre. M. V. R. E. pécsi csoportjo
