Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-16 / 103. szám
1991. április 16., kedd aj Dunántúlt napló 7 Kutatási együttműködés az Akadémia, a JPTE és a POIE között Két kar az egyetemen? megfelelőek a kialakult szerkezeti keretek. A leendő természettudományi kar tudományos hátterét illetően Borhidi dékán elégedett. Az eredmények közé tartozik többek között, hogy a tanszékek számos publikációt tudnak felvonultatni az elmúlt öt évet tekintve. Az állattani tanszéken például 109 publikációt tartanak nyilván, melynek nyolcvan százaléka tanulmány, könyv vagy könyvfejezet. A növénytani tanszéken a publikációk száma 167, a tanulmány- kötetek közül kettő nemzetközi kiadónál jelent meg. Jelentősek a földrajz és a fizika tanszék nemzetközi kutatói kapcsolatai is, melyet a továbbiakban még szeretnének bővíteni. Nehezebb kérdés a költség- vetés, hiszen át kell alakítani az egyetem jelenlegi finanszírozási rendszerét, s ehhez támogatásokat is kell kapniuk. Szeretnék elérni, hogy a kutatásokra szerzett külön pénzeket ne kelljen az oktatásra fordítani. Jelenleg ugyanis a kutatási összegek egy része oda áramlik át. A mostani OTKA-pályázat második évi pénzét már nem szabad nem a kutatásra fordítani, mértekkor a tudományos munka szenved hátrányt. Kutatásokról szólva mindenképpen említést érdemel a PEKSZ, a Pécsi Egyesített Kutatások Szövetsége, melyről már csak a hivatalos pecsét hiányzik. Az akadémia, a JPTE és a POTE néhány tanszékének kutatási együttműködését fedi a név. S a jövő útja minden bizonnyal egyre kevésbé az egymástól elszigetelt kutatásoké, hanem a közös összefogással elért eredmények létrehozásáé lesz. B. A. A leendő kar, karok speciális arculatának kialakítására alkotmányozó bizottságokat hívnak össze. A tanszékek képviselőket küldenek a bizottságokba. A természettudományi karon a már említett 3-)-2-es képzést célozzák meg, amely A fizika tanszék egy szaklaborja Läufer László felvételei Laborgyakorlat a növénytani tanszéken Küszöbön áll a JPTE Tanárképző Kar átalakítása. Az elmúlt esztendőkben a kar „kinőtte önmagát", vagyis szükségessé vált, hogy más tudományegyetemekhez hasonlóan, létrehozzanak természettudományi és bölcsészettudományi kart. Ez utóbbinak még nem tisztázódott a végleges formája, a természettudományi kar elképzelései ugyanakkor már körvonalazódtak. A földrajz, a fizika és a biológia egyetemi szakként szerepel az egyetem tematikájában. Főiskolai szakként oktatják viszont a kémiát és a matematikát. Egyelőre —, teszi hozzá dr. Borhidi Attila, a tanárképző kar dékánja, aki egyben a növénytani tanszék vezetője is. Áthidaló megoldásokon addig is gondolkodnak, amíg az említett két tanszék feltételei nem felelnek meg az egyetemi képzés kritériumainak. A várva várt 3+2-es képzési forma előképeként, más egyetemekkel közösen (pl. a Kossuth Lajos Tudományegyetemmel vagy az Eötvös Loránd Tudományegyetemmel) szeretnék a kiváló eredményeket produkáló matematikus és kémikus hallgatóiknak biztosítani, hogy egyetemi diplomát szerezzenek. Tanulmányaikat a JPTE-n kezdenék és az ELTE-n fejeznék be, vagy oktatókat, vizsgáztatókat biztosítanának más egyetemekről. Mindez még csak terv, melynek kimunkálása további feladat. tágabb lehetőséget nyújt a specializálódásra. A biológusok szeretnének például neu- robiológiai és környezetbiológiai képzést indítani, a földrajzi intézet a Pollack Mihály Műszaki Főiskolával közösen az urbanisztika szakot venné fel kínálatába. Dr. Borhidi Attila véleménye szerint az intézeti formáknak meg kell szűnniük, mert a továbbiakban nem tudják betölteni a szerepüket. A klasszikus egyetemi intézetek olyan tanszékeket jelentenek, amelyek mellett önálló kutatói csoportok működnek. A JPTE-n kezdetben sem ilyen típusú intézetek jöttek létre, s a fejlődéshez már nem Mi az, hogy olcsó? Sokunknak egyre kevesebb áru tekinthető a bérekhez viszonyítottan olcsónak. Van egy érdekes kimutatás arról, mennyit kell dolgozni, egy átlag szakmunkás órabérét számolva, alapvető árucikkekért ma Magyarországon, a fejlett nyugati országok átlagában, és mennyit kellett tenni ugyanezért hazánkban 1938-ban. Feltűnő és talán meglepő is, hogy egyedül a kenyér az, amelyért kevesebbet dolgozik ma egy . magyar munkás órabérének átlagában, mint külföldi társa. A Szakszervezetek Gazdaság- és Társadalomkutató Intézetének kiadványa szerint egy kiló kenyérért hazánkban 0,24 órát dolgozunk, valamivel kevesebbet tehát 15 percnél, míg egy nyugati szakmunkás 0,3 órát. Vannak fordított példák Is; a csoki édesítő hatásáért, ha egy kilónyit számolunk, külföldön 0,15 órát, míg hazánkban 9,3 órát kell dolgozni. Míg 1938-ban, a háború előtti utolsó békeévben hazánkban 23,1 órányi átlagbérért lehetett venni egy pár cipőt, addig ma, a kimutatás szerint ehhez 40,5 órányi időre van szükség, külföldön az említett országok átlagában elégnek látszik 10,3 órányi bér is. A mosópor ár-összehasonlítása sem mossa tisztára a különbséget. Nálunk 4,4 órányi bér, mig külföldön 0,08 század órányi, tehát öt percnél is kevesebb munkával töltött idő is elég egy kiló tisztítószer megvásárlásához. Egy valamire lennék még kíváncsi: egy ilyen adatsor elkészítése mennyi időbe kerülne külföldön, mennyibe itthon, és a két összeállításért adott bér között mennyi a különbség? (bozsik) Piac, parkoló, zöldövezet Testvértér Villányban Teret alakit ki a villányi ön- kormányzat németországi testvérközsége tiszteletére. Az ed djg a mozi és a kultúrház par kólójaként működő nevesincs terület a bólyi költségvetési üzem kivitelezésében május 30-ra Eislingen térré változik Maurer György polgármester elmondta, hogy az ötletet a németországiak adták azzal, hogy Eislingen-Filsben a Wieland nevet adták egy kis te rüknek (ez Villány német megfelelője). A kis német falu évek óta nagyon sokat segít a villányiaknak: megismertették a környékükkel a villányi bort, csereüdüléseket szerveztek a diákoknak, de az énekkar, a kézilabdacsapat és a futballcsapat is vendégeskedett már Eislingenben. Ezt a segítséget próbálják most honorálni Villányban az Eislingen tér megépítésével. A tervek szerint a 890 ezer forintos beruházásban szerepel egy megerősített alapozású, buszok elhelyezésére is alkalmas parkoló, díszburkolattal lefedett járda, zöldövezet és egy villányi képviselő javaslatára a 25 éve hiányzó piac is helyet kap az új téren 12 standdal, melyek száma később 20-30-ra bővíthető.--------------Jegyzet--------A főid csak a tulajdonost keresi Sokféle gondolat sokféleképpen hangzik el napjainkban, amikor az alapvető termelési eszközről, a földről van szó. A föld az Országház előtt lévő kárpótlási törvény mozgatója, pártviharok kiváltója, véget érni nem akaró társadalmi viták pro- vokálója. Az alaptétel jól ismert: igazságtartalma vaskos. S emellett két szempontot kell összegyúrni: az egyik jelszóként végigkísérte a múltat, azaz legyen a föld azé, aki megműveli; a másik napjaink követelése, azaz kárpótolni kell a kisemmizetteket, a földet vissza kell adni jogos tulajdonosaiknak. Mindkettő teljesítése szinte lehetetlen egyidő- ben, de megpróbálható. Részigazságok megvalósíthatók, s ha igen, már tettünk valamit Napjaink várakozással teljes időszakában, a kérdőjelek sűrűjében nem moccannak a mezőgazdasági üzemek; a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban a jövőben is bízó beruházási-fejlesztési kedv - forintok híján is sokhelyütt- a mélyponton van. S hogy ráakadtam ellenkező példára is — erősíti a szabályt. Mindenesetre érdemes közzé tenni egy Pécs közeli baranyai gazdaság, a szabadszentkirályi termelőszövetkezet álláspontját. Ök azzal tették le a voksukat, hogy már az elmúlt évben 14 millió forintot költöttek erőgép- vásárlásra, s az idén további milliókat fektetnek a fejlesztésbe. Termelési eszközeik ilyen mértékű korsze- rűsítése-kiváltása — az olcsóbb üzemű, üzembiztos, de nem éppen olcsó Fiat-masinákra voksolva — már a jövőbe mutat. A gazdaság vezetőivel beszélgetve, keresve a választ a miértre, kirajzolta azt a követésre ajánlható gondolatot, ami nemcsak feltehetően náluk fogalmazódott meg. A föld csak a tulajdonost keresi, s biztosan minden hektárra meg is találja. Az viszont korántsem biztos — s ezzel számolnak előzetes fölmérés nyomán Szentkirályon — hogy minden tulajdonos azonnal kikéri a részét és művelésbe fog. Legföljebb, ha a 2600 hektáros szántójuk felét (!) igényli a négy községben még föllelhető gazda — ez működési területük -, esetleg a messzebbre költözöttek közül néhány, de azok között sem akadnak sokan, akik rendelkeznének a megműveléshez szükséges eszközökkel. így a gazdaság a föld egy részét sajátos „betéti tórsasógi’’- szövetkezeti konstrukcióban tovább művelheti, más részét pedig a mai háztájik mintájára, bérmunkában fölszántják, bevetik, learatják. (Meg is jegyezte a gazdaság főkönyvelője: tulajdonképpen átmenetileg ráhúzhatták volna a tsz-ekre a társasági törvényt, s a meglévő több kiegészítő törvénnyel-rendel- kezéssel ma jobban mehetne az átmenet az új típusú szövetkezeti formák létrehozása felé.) S a majdani új típusú szövetkezet előnyös startot vehet; lépéselőnybe kerülve korszerűbb és olcsóbb üzemű gépei okán, képes a bérleti díjakat fizetni amellett, hogy a maga nyeresége is megvan. Helyzeti előnybe kerül másokkal és korábbi önmagával szemben. S a várható fejlesztéseik okoskodásuk első lépcsője csupán, hisz piackutató munkába fogtak, s a távoli — talán nem is távoli jövőben — a gazdaság mai vezetői szerint terményeik-termékeik teljes feldolgozási vertikumát megteremtve, nem közvetítőkön keresztül jutnak ki a piacokra. Mert nem kevesebb jutott eszükbe: időről időre ott lenni feldolgozott portékáikkal az itthoni mellett a bécsi vagy az eszéki piacokon is. Kozma Ferenc Pécsi alapítvány a szomszéd népek barátságáért Magyarországon először hoztak létre olyan alapítványt, amely kifejezetten a szomszédnépek barátságának építését szolgálja. A neve is ez: Barátság Alapítvány. Az alapító a pécsi Magyar- Román Baráti Társaság, amely 1988 óta munkálkodik a magyar és a román nép közeledése, s általában az egymás mellett élő népek békessége és barátsága érdekében. A közcélú alapítványt a közelmúltban bejegyezte a Baranya Megyei Bíróság, pénzügyeinek intézését a Magyar Hitel Bank vállalta. Az alapítvány célja a magyar nép és a szomszédos népek közötti barátság fejlesztése, különös tekintettel a magyar-román barátság építésére. Ennek megfelelően kiemelten támogatja a velünk szomszédos népek — mindenekelőtt a román nép — megismerését szolgáló közművelődési és kiadványi munkát. Ju- talmazza-díjazza a népek közötti barátság eszméjét népszerűsítő művek (történelmi, irodalmi, képzőművészeti, újságírói stb. munkák) szerzőt. Segíti továbbá a szomszédos országokból - elsősorban Romániából — hozzánk látogató tudósok, művészek, pedagógusok, újságírók, közéleti személyek stb. fogadását és programját. Az alapítvány hozzá kíván járulni a Romániában (Erdélyben) élő magyarok anyanyelvi kultúrájának fennmaradását és fejlesztését szolgáló kezdeményezésekhez is. A Barátság Alapítvány nyitott. Tagja lehet minden hazai és külföldi természetes vagy jogi személy, aki, illetve amely elfogadja az alapítvány célját és anyagilag hozzájárul az alapítvány vagyonának gyarapításához, továbbá beleegyezését adja, hogy az alapítványi vagyon rendeltetésszerű felhasználásáról a kuratórium döntsön. Az alapítvány vagyonát egyfelől a különböző adományok és támogatások, másfelől az alapítványi vagyon kamatai és gazdasági befektetéseinek hozadékai képezik. Az alapítvány kezelője a Magyar-Román Baráti Társaság, amely — a kuratórium egyetértésével - gondoskodik arról, hogy a befolyt pénzeszközök az alapítvány céljainak megfelelően kerüljenek fel- használásra. A kuratórium hét tagját a baráti társaság választja meg, jelöltjei: ismert pécsi közéleti és gazdasági emberek. A kuratórium az alapítvány általános elveinek megfelelően dönt majd a támogatás végett beterjesztett munkatervekről, célprogramokról, pályázatokról, kezdeményezésekről. Pataki V.