Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-13 / 100. szám

* 1991. április 13., szombat aj Dunántúli napló Emelik a gyógyszertérítési díjakat Le kell nyelnünk a keserű pirulát? Emelés mindenképp lesz, és már az sem kérdés, hogy milyen mértékű. Várhatóan májustól átlagosan 70%-kai emelik a gyógyszertérítési dijakat. Hetekig tartott az alkudozás az Érdekegyeztető Tanács szakértői szakbizott­ságában. Hogy milyen ér­vek, ellenérvek csaptak ősz- sze, arról d r. Mocsári Ilona, IPécsről elszórnia­tóHaiók^ígyik1, °zaké!iőjét A szakértők ellenezték, de hiába vitatkoztak kérdeztük. — Mivel indokolta a kor­mányzat az emelést? — A hazai gyógyszerék ter­melői órónáik — ami szabad­áras kategória — növekedésé­vel. a korábbi KGST-kereSke- delem dollárelszámolásra át­térésével, s nem utolsósorban a lakosság túlzó fogyasztásá­ra hivatkozással. E ihárom té­nyező együtt 1,5 milliárdos hiányt 'jelent o társadalom- biztosítós 36 milliárdos gyógy­szertámogatási tételében. — Az 53%-os járulék, amit űzetünk, nemzetközi összeha­sonlításban is nagyon magas. Ennek tükrében mi volt a vé­leményük az emelésről? — Nem bizonyított számunk­ra, hogy mindenképp szüksé­ges meglépni ezt a magas térítési díjemelést. Nem tud­jak ugyanis, hogy azoknak, akik rendszeres gyógyszersze­désre kényszerülnék, mennyi­vel növeli a kiadásaikat. Az biztos, hogy 'nem átlagosan, hisz az emelés mértéke gyógyszerfajtánként külön­böző. Előfordulhat, ihogy egyes gyógyszereknél 5—6-szoros lesz a növelés. _ M;k voltak az ellenérveik? — Azoknak a tartalékoknak a feltárását sürgettük, ame­lyék 'benne vannak az egész •rendszerben. Az első, 'hogy a kormányzat folyton a lakos­ság túlzó fogyasztására hivat­kozik, mondván, hogy szinte ■megrendelik az orvosoknál a gyógyszereket. Mi ezt nem vitatjuk, de azt igen, Ihogy va­lóban a gvógyszertfogyasztós-e a magas, vaav csak a kivál­tott gyógyszerek mennyisége? Lehet, hogy egv 'részük kike­rül az országiból, vagy otthon a házi patikában hever, eset­leg visszakerül a magánpra­xist folytató orvosokhoz. A másik ellenérvünk, hogy fel kellene számolni a gvóay- szerforcalmazás monopolhely- zetét. 'Hazánkban ma gyakor­latilag egy vállalat, a Han­ga rop'harma importál. A 'hazai gvóavszerforaalmazók — igy a megyei gyóavszertá'ri közpon­tok is — abban érdekeltek, hoay fenntartsák jelenlegi helyzetüket, pedig itt is meg kellene indítani a liberalizá­ciót. A kormányzat mindezt fi­gyelmen lk ívül Ihaayta. pedig ezek alaipprablémák. A való­ban fenyegető gyógyszertámo- gatási pénzhiány megoldásá­ra a legkönnyebb utat, a la­kosságra (hárítást választotta. — A szakértők csak tilta­koztak, vagy javaslataik is voltak a megoldásra? — Szerintünk az egész gyógyszerfargaJmazási, rende­durtk. A gyártók meghatáro­zott mennyiséget adnak ki, azt pedig a szakorvosok tud­ják, döntik el, 'hogy a beteg­nek mennyire van szüksége. Lehet, hogy az egy levélnyi, doboznyi kevés, a kettő viszont már sök. A beteg kettőért fi­zet, a társadalombiztosítás Gyógyszerek a Koronás Kígyó patikában Fotó: Szundi György lési és támogatási rendsze­rünket felül kellene vizsgálni és érdemleges változtatásokat kellene kezdeményezni. A tel­jességre törekvés igénye nél­kül moindom, hogy többek körött mire gondolunk. Példá­ul arra, hogy napjainkban a fekvőbeteg-intézményeik ingyen kapják az általuk igényelt gyógyszerekét. Helyettük a társadalombiztosítás számol el o gyógyszertári központokkal, vagyis a kórházak, klinikák nem érdékelték a racionális, a takarékos felhasználásban. — Szabad gyógyszerekkel takarékoskodni? — Természetesen nem a be­tegeik rovására. Az egyik ja­vaslatunk szerint törvényben kellene rögzíteni, miszerint az úgynevezett életmentő gyógy­szerek ne válhassanak hiány- gyógyszerekké. Ügy tűnik, hogy a kormányzat ebben partner. Nem is erről van szó, ihonem arról, hogy ész­szerűden, kifejezetten pazarló a gyógyszerkiszerelési mó­kettő után támogat, holott mondjuk csak másfél doboz­nyi lenne a szükséges. Külföldi gyakorlat, hogy a gyógysze­rész megbontja o gyári cso­magolást és annyit ad, amennyit az orvos felírt. Az is gond, hogy több jel szerint a vényre felírt, tehát támoga­tott gyógyszerek egy részét állatgyógyászati célokra for­dítják. Mindezért pedig alig­ha a lakosság hibáztatható. És akkor még egy szót sem szóltunk arról, 'hogy a társa­dalombiztosításnak milyen jo­gosítványai vannak, azaz nin­csenek pont azok érdekében, akik a magas tb-járulékot fi­zetik. A térítésidíj-emelést az 1,5 milliárdos gyógyszertámo­gatási Ihiány miatt kezdemé­nyezték, ugyanakkor köztudott, hogy a társadalombiztosítás­nak 22 milliárdos kintlévősége van. — Sok család már képtelen takarékoskodni. A megeme lendő gyógyszertérítési díj is azon kényszer.kiadálsok közé- víz, villany, fűtés - tartozik majd, amit nem lehet mérle gélni aszerint, hogy kérik, nem kérik, fizetnek vagy nem fizetnek érte. Van-e elkép­zelés az ő segítésükre? — A méltányossági a I a pon kiadott iközgyógyellátási iga­zolvánnyal lehetne, de ezt több okból nem tartom tény­leges segítségnek. Egyrészt azért, mert minden méltányos- sági ala'pon kiadott közgyógy- e (látási igazolvány után az önkormányzatoknak több, mint 2000 forintot 'kell befizet­niük a tb.-alapba. Félő, hogy a 'pénzhiánnyal küszködő ön kormányzatok ezt nem tudják felvállalni, vagy csak úgy. hogy kiadják az igazolványo­kat, aztán nem fizetik utánuk a pénzt. 'Megtehetik, 'hisz a tb-<nek nincsenek megfelelő eszközei a behajtásra. De et­től még változatlanul meg­alázó marad azok helyzete, akik kérik a közgyógyellátást, mert különben nem tudják megvásárolni a gyógyszerei­ket. — Ezek szerint a vita és a javaslatok ellenére, az eredeti elképzelés egyik formájában emelik meg a térítési dijakat, ráadásul változatlanul meg­maradnak azok az anomáliák, amelyek az egyeztető tárgya­láson felvetődtek? — Néhány javaslatunk fi­gyelembevételében — a társa­dalombiztosítási reform beve­zetéséig — még reménykedünk. Igy például óbban, hogy a népjóléti tárca bizonyos jut­tatások központi költségvetési átvállalását kezdeményezi. Többek között arról van szó, hogy bizonyos betegségek, egyes rokkantsági 'kategóriá­ba tartozék alanyi jogon járó közgyógyellátását ne a társa­dalombiztosítás finanszírozza. Azt is elképzelhetőnek tart­juk, hogy a ^gyakorlatilag már szinte állampolgári jogon járó gyes-t, szintén a központi költségvetésből fedezzék. Úgy látjuk ugyanis, hogy nincs összefüggés a tb-alap bevé­telei, 'kiadásai és e juttatás között. 'Mivel o pénzügymi­niszter programja alapján áp­rilisban valószínűleg áttekin­tik a központi költségvetést, reméljük, 'hogy ezek a javas­latok is terítéken lesznek. T. É. Mindent beterít a kosz! 'Pécs koszos és szemetes! Talán még soha nem volt ennyire piszkos, elhanyagolt és gazdátlannak tűnő. Igaz, a Széchenyi teret húsvétra rend1 betették, (kiültették a virágaikat, ami hangulatos­sá tette városunk e szép központját. (Bár az is igaz, hogy o járdákon a fehér virágtartó ládáikat, amit az Europa 'Can tat ti szteleté re helyeztek ki annak idején, tán azóta se tisztította le senki, mocskosaik, kopottak.) Ám ha e 'központtól kicsit távolabb megyünk, már szinte mellbe, Illetve szembe vág a kosz. A Kossuth La­jos és Jókai utcák porát egyelőre türelemmel viselik a város lakói, Íbiszen az itt folyó építkezések miatt ezt elfogadhatónak tartják. Am semmivel sem magyarázha­tó, 'hogy például a 'Bem ut­ca ilyen koszos és poros, hogy a Rákóczi úton a 48-as tértől a Kórház térig és onnan a Doktor Sándor •utcán át a Szigeti útig a 'járdákon vastagon korcog a por, és lehetne sorolni tovább, bárhová nézünk, bárhol járunk is a város­iban. S nem friss ez a por és szemét. Ugyanilyen volt az elmúlt őszön és a télen, sokhelyütt a csúszásmentesí­tésre kiszórt homokot sem takarították még el. Nem érzik fontosnak és kötelességüknek az üzletek tulajdonosai sem, hogy ne csak ajtón belül takarítsa­nak, hanem uram bocsá’ a járdát és a bejáratot is il­lene naponta letisztítani. (Érdekes, tőlünk nyugatra ezt egészen természetesnek tartják, el sem tudná 'kép­zelni az ottani tulajdonos, hogy ez ne így legyen!) Elképesztő egyes ABC áruházak környéke is. Itt is, mintha csak az ajtón belül lenne fontos a rend, 'körü­lötte szemét szemét hátán. Azok a lakók sem érzik sa­játjuknak a közvetlen kör­nyezetüket, akik az ablak­ból: a házukat övező par­kokba dobják a szemetet, s azok se, akik ezt elviselik, vagy nem figyelmeztetik a szemetelőket. Vagy mit gon­doljunk az olyanokról, akik o 'buszmegállókban a leg­nagyobb természetességgel a járdára dobják a cigaret­tacsikkeket. iPedig csak egy­két lépést kellene tenni a szemétgyűjtőig. Igaz, a sze­métgyűjtők is pont olyanok, mint amilyen ez az egész város. Mocskosak, kopottak, elhanyagoltak Az is rejtély, hogy azok a kisiparosok vajon merre tevékenykednek, akikkel a Városgondnokság szerződést 'kötött 'Pécs egyes területei­nek takarítására. Ebben az össznépi szemetelésben és nemtörődömség'ben pedig a város egyre elszomontóbb képet mutat, az értékeit el­értékteleníti a kosz. Pedig lehetne ez a 'Pécs a tiszta­ság, a szépség városa is. Csak egy kicsit 'mindenki­nek akarni kellene. (Pécs- vóradan és Komlón önkor­mányzati rendeletét hoztak o város, illetve .község rend­jének biztosítására.) S. Zs. Mecseki erdőrészlet Fotó: Szundi György Mutogatás helyett munka Az erdő törvénye A vadgazdálkodást profi szinten kell művelni A sok-sok várt jogszabály egyike: az erdőtörvény. Hogy kiket érinthet, felsorolni is fe­lesleges. Mindenesetre tény: a'hónyan vannak, annyian re­mélnek nékik kedvező — vagy inkább léhetőséget nyújtó — re r»de l'kezéseket paragrafusa i - tál. A legújabb fejlemény: el­készült az erdőtörvény terve­zete. A megyében az egyik leg- ilietékesebb szakemberrel, dr. Papp Tivadarral, az Erdőren- dezőség területi igazgatójával, az Országos 'Magyar Vadá­szati Védegylet (OMWE) el- nökségénék tagjával ez alka­lommal egy aspektusból köze­lítettük meg a tervezetet: a vadászat felől. Ami nem je­lent egyoldalúságot: o vad- gazdálkodás ugyanis aligha választható el többek között az erdőműveléstől. Mindenesetre az imár ön­magában is az összhangra tö­rekvés jeleként értelmezhető, hogy az erdőtörvény érinti a vadászatot is. Béke persze nincsen: egyik oldalról a 'föld- tulajdonhoz szeretnék kötni a vadászat jogát, más oldalról az állami tulajdonhoz. Ennek megítélésében nem egységes az OMWE sem, például: mii­lyen mértékben, mélységig köthető a vadászati 'bérleti •jog az önkormányzatokhoz. Ennek magyarázata: sokan tartanak attól, hogy az ön­kormányzatok a licitálás ered­ményeként átadott bérleti jog­gal „kibelezik” a vadászatot. 'Szemléleti hibáik is zavar­ják az egyöntetű állásfogla­lást. Azt ma már — és néhány éve még ez is eredmény volt — számosán hongoztatják, hogy a vad nemzeti kincs —, óm közben elfeledkeznek az erdőről. Papp Tivadar szerint a helyes szalkmai megközelí­tés: az erdő a nemzeti kincs, a vad annak csak része. Ed­dig orról sem esett szó, hogy a Vadászat és a vadgazdálko­dás kettő: az előbbi szórako­zás, az utóbbi szakma. Az egyikért fizetni kell, a mási­kat pedig csinálni. Nézzük meg, ez utóbbival — vadászat-vadgazdálkodás — mi a helyzet 'Baranyáiban? Fölöttébb nehéz a tisztánlá­tás, nem utolsósorban a te­rületet átszövő számos ellen­tét miatt, amelyek az erdé­szek—vadászok, az erdészek— bérlőik, a vadászok—„vadá­szok" és o vadásztársaságok közvélemény között feszül­nek. Mindez — véli 'Papp Ti­vadar — a szakmai munka hiányosságainak a következ­ménye, s ezeket a hibákat lenyelni imár nem lehet. — Teljesen mindegy, hogy kié lesz a vadászati jog. A lényeg: a vadgazdálkodást profi szinten kell művelni. Kö­telezővé kell például tenni, hogy a vadásztársaságoknak szakképzett, hivatásos, főállású vadászmestereik legyenek, akik a munkájukért, annak ered­ményességéért felelősséggel tartoznak. A végrehajtás kép­lete: tervezés—gazdálkodás— szigorú ellenőrzés. Ehhez azonban természe­tesen koncepcióra van szük­ség, s ez Baranyában — első­ként és példaértékűen az or­szágban — a szarvasra már elkészült. E koncepció szerint a vadgazdálkodásbain a me- avében a nagyvadak a leg­fontosabbak. Ami igényli egyébként, hogy országos szin­ten eldöntsék: a szarvas az erdőtömbök vadja. Ennek alapién kell elkészíteni az úgynevezett körzetterveket, ezekre építve a tízéves va­dásztársaság! üzemgazdasági, maid az éves gazdasági ter­veket. Mindezt az erdőgazdál­kodás elsődlegessége mellett, erős Ravelemmel a mezőaaz- dasóg és a természetvédelem szemDonfioiro. MoHhöklkentőne'k tűnhető következménye — és feladata — is von ennek a koncepció­nak: o jelenlegi gímszarvas- állományt — a becslés 9000- ről beszél — gyors ütemben csökkenteni kell: 1995-re 2200 darabra. Az idei esztendő konkrét feladata: 3500 aim kilövése mellett meqbizhatóan megállapítani a szarvoslét- számot. Valóban példaértékűnek kell minősíteni, ahogy Baranyáiban hozzákezdtek az erdő- és vadgazdálkodás egyensúlyá­nak megteremtéséhez. Befeje­ződött a Mecseki 'Erdő- és Fa- feldolgozó 'Gazdasággal a tár­gyalássorozat — részt vett ezen az erdőfelügyelet, az erdő­rendezőség és természetesen a megyei vadásztársaságok képviselete is — a bérleti szer­ződések, 'bérleti díjak meg­újításáról, a tényleges vad­kárról, a mindkét áldal által elkövetett hibáikról. A bérleti díjakat 'közösen határozták meg, azzal, hogy ha indokolt, módosítják. A licitálás szóba sem került. — Úgy tűnik — összegzi dr. Papp Tivadar -, hogy Sike­rült leszoknunk az egymásra mutogatásról. Mindennek persze van gaz­dasági vetülete is. A két ba­ranyai szakember — dr. Bog­nár József és dr. Papp Tiva­dar — által kidolgozott szarvaskoncepció eredménye­ként várható, hogy o megyé­ben 3—4 év alatt megszűnik a jelenleg többmilliós vadkár. Mészáros Attila

Next

/
Oldalképek
Tartalom