Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-11 / 98. szám
üi Dunflntülí napló 1991. április 11., csütörtök Ki képviseli a nyugdíjasokat? Ki képviseli a nyugdíjasokat? - Tulajdonképpen egy szóval lehet válaszolni. Senki! De ez azért így kevés. Az indított e 'kérdés feltevésére, hogy minap a Nyugdíjas Kamara elnökségi ülésén a pécsi önkormányzattal való kapcsolatról lévén szó, valakinek a szájából elhangzott a keserű megjegyzés: nem vehetjük tudomásul, hogy meg sem hallgatnak. Tetszik érteni? Kb. ötvenezer pécsi nyugdíjas véleménye — valami okból — nem jut el az önkormányzatig. Pedig a város lakossága közel 30 százalékának a véleménye bármely kérdésben irányadó le- het(ne). De nem az! Miért? Egyszerűen azért, mert baj van a képviselettel. Baj van az Országgyűlésben, s baj a helyi önkormányzatokban. Mégpedig azért van baj, mert nincs ilyen képviselet. Ez valahogy elsikkadt a nagy ígéretek karneválján. Ugyanúgy, mint a nemzetiségek képviselete is, ami aligha mondható dicséretesnek, amikor mi oly fennen kérjük számon a határokon túli magyarság odaáti állampolgári jogait. De most nem erről, hanem a nyugdíjasok képviseletéről — pontosabban nem-képviseletéről — lenne szó. Kérem a T. Nyugdíjas-olvasót, emlékezzen csak az egy évvel ezelőtti nagy választási kampányra! Ugye, hogy nem volt párt, amelyik ne tűzte volna kortes-zászlajára a nyugdíjasok képviseletének az ígéretét? Nem bizony. S olyannyira sikeres volt a megosztott ígérgetés, hogy még a nyugdíjaspártok sem érhettek a parlamentbe jutás bűvös négy százalékának a közelébe. És mi van ma a parlamentben? Csináltam egy gyors számvetést, s úgy találtam, hogy a képviselőknek kb. a 7 százaléka a nyugdíjas (MDF — 4, FKgP — 18. KDNP - 5, SZDSZ - 1), akik természetesen nem a magyar népesség egynegyedének az érdekeit képviselik, hanem pártjuk adott százalékú szavazótáborát, a szigorú párt- — pardon, frakció- — fegyelem jegyében. Dehát ki róhatna fel ezt a hibájukul, amikor az illető párt segítette őket a képviselői székbe. És kb. hasonló a helyzet az önkormányzatoknál is. Hiába van néhány nyugdíjas korú képviselő a pécsi ön- kormányzati testületben, ők is a frakciófegyelem szemüvegén át látják a város dolgait, s nem az ötvenezernyi nyugdíjasén. Le kell tehát nyelnünk a békát: a választások elszalasztot- ták a nyugdíjas-képviselet lehetőségét, mert megosztott volt ez az óriási társadalmi réteg, mert — aki egyáltalán elment szavazni, az — hitt a mindenfelől jövő szép ígéreteknek. Ez pedig figyelmeztetés lehet a jövőre nézve! Már most gondolnia kell a nyugdíjas-társadalomnak a legközelebbi választásra, s úgy felkészülni arra — felszámolva a megosztottságot —, hogy saját jogon is juttathasson képviselőket a parlamentbe, az önkormányzatokba. Hársfai István A lakók szeretnék, ha megszűnne - a klub meg azt, ha maradhatna Vihar a pécsi Körösi Csema Sándor utcában A kSmyéfcen laké gyerekek ii »Ívesen látogatják a klubot Fotó: Szundi György Az elmúlt években elmérgesedett a helyzet Pécsett, a Körösi 'Csorna Sándor utca 1- ben a lakók és a 'pincéiben működő nyugdíjasklub között. Az érdekeltek már felkeresték a polgármesteri hivatalt, a köztársasági megbízottat. Most a jegyző válaszára várnak. A közösség lakótelepi klubként kezdte 'működését 1983- ban a Hazafias 'Népfront keretei között. A felújított és korszerűsített épület középső lépcsőházában található pincerészt kapták meg. Társadalmi munkában, a lakosság segítségével ^kitakarították, kimeszelték, és az intézmények .támogatásával Ibébútolrozlták. Eleinte csak a kluíb tartotta itt foglalkozásait, később befogadták a pécsi Bűnmegelőzési és Vagyonvédelmi Egyesület uránvárosi csoportját, a Pécsi és a Baranya 'Megyei iMéhész Egyesületet, az Ércbányász Horgász Egyesületet, a Vöröskereszt körzeti bizottságainak rendezvényeit. Újabban kedden jogsegély- szolgálatot is tartanok. Szinte nincs olyan nap, amikor zárva lenne. Rendszeresen összejönnek a klubtagok is, közösen ünnepük meg a karácsonyt, együtt szilvesztereznek. Gondot fordítanak az egyedül élő és kevés pénzből gazdálkodó nyugdíjasokra. Megszervezték az iskolások . korrepetálását, a kézimunka- szakkört, szabás-varrás és rnö- vényvédőszeres tanfolyamokat rendeztek. A közösségnek önálló pénzügyi forrásai nincsenek, a tagsági díjból, adományokból tartják fenn magukat. A közművelődési pályázaton nyert pénzből videót, színes tévét vásároltak. 1990 májusában csatlakoztak a Nyugdíjas, és a Társadalmi Egyesületek Szövetségéhez is. A klub jövője azonban megkérdőjeleződött. A házbeliek ugyanis tiltakoznak ellenük. Beszélgettünk velük, de egyetlen lakó sem állt a klub mellé. Elmondták: zavarja őket a füst. Sokszor hajnalig tart a mulatság a pincében és a csövek mellett minden felhalilatszik. Ez a pince már szinte átjáróház. A kapu állandóan tárva-nyitva van. Nyugalmat szeretnének és cigarettafüstmentes életet. Nyolc éve — amióta visszajöttek a felújított lakásba — tart már ez a harc. A IPI'K a tudtuk nélkül alakította ót az alagsort, és adta ki ideiglenesen a klubnak. Szeretnék megvásárolni a lakásokat, és szükségük van a közös helyiségekre. — A lakók már hozzánk is jöttek, hogy nagy a füst, nem lehet megmaradni a lakásban — mondja Billeg József klubvezető. — Többször kihívatták a 'Köjált Js. IMár minden terembe ventillátorokat szereltettünk fel. A tűzoltók is ellenőriztek mindent. A bejárat elé függöny került, és kiírtuk, hogy mindenki csukja be maga után az ajtót. Igaz, hogy régebben volt, akii ivott, de elküldtük. Mostanában nem fordult elő, hogy valaki részeq lett volna a klubban. Annak idején ideiglenesen utalták ki a részünkre ezeket a helyiségeket. Szerettük volna véglegesen megkapni. A Polgármesteri Hivatalhoz írtunk egy kérvényt, de a kérésünket elutasították. A Köz- társasági Megbízotti Hivatalhoz is fordultunk, de ott is ugyanazt a választ kaptuk. Most a jegyzőhöz fellebbeztünk, de még nem született döntés. Sehol sem hallgattak meg bennünket. Kértünk máshol is helyet. Ha megfelelőt kapunk, elmegyünk. Mór abban is megállapodtunk, hogy minden itt működő szervezet külön igénylést nyújt be. A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat már megküldte a felmondást. A helyzet teljesen elmérgesedett. A lakók azt állítják, hogy fenyegetik őket a klubtagok. A nyugdijasklubba járók a másik félről mondják ugyanezt. A 'kölcsönös vádaskodásból azonban aligha lesz mindkét fél számára elfogadható megoldás ... Sz. K. • A NÉPSZABADSÁG-ban olvastuk... . . . Knoll Istvánnak, a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Életet az éveknek" Országos Szövetsége elnökének Antall József miniszterelnökhöz irt levelét, melyből az alábbiakat idézzük: „Hozzon a kormány olyan döntést, amely szerint az idősek ingyenes utazási kedvezményét — az eddigi hetvenéves korhatárral szemben - minden 65. életévét betöltött állampolgár megkapja... A nyugdíjasok túlnyomó részének súlyos anyagi gondjai közismertek, a lakások fenntartásának jelentős költségnövekedése és a megélhetés terhei szinté már elviselhetetlenek számukra. A nehéz életkörülményeket az utazási költségek emelése is rontotta ... Kétségbeejtő helyzetet teremt az útiköltségek növekedése a családi kapcsolatokban is, hiszen az ország különböző, gyakran távoli részein lakó gyerekek, rokonok időnkénti meglátogatása szinte lehetetlenné válik... A kedvezmény megoldható lenne az állami költségvetés egyetlen forintnyi kiadása nélkül, hiszen a közlekedési eszközök úgyis menetrend szerint járnak, s gyakran félig üresen ... Vajon mi lesz a kormányfői válasz? Igenlő? Elutasító? Úgy véljük, ilyen aprónak tűnő intézkedésekkel is lehet javítani a nyugdíjasok közérzetét, s kis körültekintéssel meg lehetne találni a javasolt intézkedéshez hasonló továbbiakat is. És akkor nyomban más megítélése lenne az olyan, jelentősnek mondott nyugdíjemelésnek is, ami valójában a már korábban bejelentett drasztikus áremelések kompenzálásául szolgál. Megújult és megszépült a pécsi, Csaba utcai napközi. Az ötvenszemélyes otthon felújítását a szennyvízcsatornánál kezdték, s menet közben derült ki, hogy padlócserére, a mennyezet rendbetételére is szükség van. A három hónapig tartó munka idején a Nyugdíjasok Házának napközijébe jártak a Csaba utca környékéről az idős emberek. A csaknem másfél millió forintos értékű ráfordítással rendbetett és berendezett napközit a napokban vették ismét birtokukba az idősek. Biológiai óra Az időskori magány útja Idősek körében nagyon gyakran találkozunk a magányosságtól, társtalanságtól való félelemmel. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az idős ember általában visszavonul kapcsolataiból, érzelmileg egyre inkább beszűkül önmagára és érdektelenné válik a világ eseményei iránt. A családtagok, barátok, munkatársak elvesztése életünk törvényszerű velejárója, azonban az idősek képtelenek ezekhez az eseményekhez megfelelő módon alkalmazkodni. Az időskori izoláció gyökerei többnyire az egyén korábbi életszakaszaira nyúlnak vissza. A felnőtt gyermekek távozása a családból a szülők számára az első komoly kapcsolati veszteség, amelyhez nem ritkán társul a házastársak egymás iránti érzelmeinek elszürkülése. A szakirodalomban ezt az életszakaszt, illetve ennek emberi magatartásra jellemző sajátosságait „üres fészek” szindrómának nevezik. Ebben az életszakaszban ugyanakkor még igen erőteljesen folyik a karrierépítés, a pénzszerzés minden mást háttérbe szorító hajszája. Ez baráti és közösségi kapcsolatokat rombolhat szét az állandó időhiányra hivatkozással. Az izoláció további gyökere a néhány évvel később elérkező nyugdíjbamenés, amely nemcsak az ember fontosságát, szükségességét nap mint nap igazoló munkatevékenység megszűnése, hanem elkerülhetetlenül együttjár munkatársi, baráti kapcsolatok szétszakadásával. Ezt a folyamatot azért kell ismernünk, hogy életvitelünk racionális szabályozásával, tudatos kapcsolatépítéssel megelőzhessük a végállapotot jelentő teljes magányt. Mit jelent ez a „tudatos kapcsolatépítés?” Kétségtelen, minél idősebb korú az ember, annál nehézkesebben épít új barátságokat, ismeretségeket, köny- nyen elhangzik „ez más világ, ezt a nyelvet én nem ismerem". Pedig a dolog kulcs- mozzanata, hogy képesek legyünk elfogadni, megismerni a szokatlan, új világot, az új szokás és normarendszert, elfogadni létjogosultságát még akkor is, ha jelentős mértékben különbözik a miénktől. Gyakorta úgy éljük meg az új élethelyzetünket, hogy „a világ rossz, az emberek elfordulnak tőlünk, nincs senkinek szüksége ránk". Valójában pedig többnyire nem erről van szó, hanem arról, hogy önmagunk helyzetét megfelelően kell tudni értékelnünk és tevőlegesen építenünk az új kapcsolatokat, nem feledkezvén meg arról, hogy ne csupán elvárásaink legyenek, haAllando látogatok Aki már járt a pécsi Xavér utcai Szociális Otthonban, annak nem kell külön bizonygatni, mekkora esemény az itt élő 120, halmozottan beteg, jórészt idős ember számára, ha látogatók, méghozzá olyan látogatók érkeznek hozzájuk, akik vigaszt, örömet, szórakozást hoznak nekik, akik számukra is megszépítik az ünnepeket. Legutóbb húsvétkor volt részük ilyen élményben, amikor a pécsi Szabadság utcai Református Lelkészi Hivatallal tartott jó kapcsolatuk jegyében a református kórus látogatott hozzájuk. A rendszeres támogatóik közé tartozik a Baptista Gyülekezet, a Jézus Szíve Lelkészség, A Szent Ferenc, az Ágoston téri, a Pécsszabolcsi Plébánia Hivatal, a Székesegyház Caritas szolgálata, a Széchenyi, a Nagy Lajos Gimnázium, a Kodály kollégium, az Ágoston téri, az Egyetem utcai általános iskola, az 500-as, az 508- as számú szakmunkásképző iskola és a Geisler E. utcai óvoda. A mise, a lelki gondozás ugyanúay hozzátartozik az otthon életéhez, mint a farsangi, a szüreti mulatság. Elírtak a számlaszámot Két héttel korábbi számunkban közzétettük a Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezetének megalakulásáról szóló információt. A napokban újabb levelet kaptunk Béres Kálmántól, a szervezet elnökétől. Mint írja, tévesen közölték a nyugdíjnélküliek támogatása céljából az OTP- nél nyitott számlájuk számát. A helyes szám a következő: 289-98015 670-000751-5. nem nyújtanunk is kell odafigyelést, megértést, élményt a másik ember számára. A fiatalabb korosztályok szerepe jelentős az időskori elmagányosodás megelőzésében, illetve kezelésében. Ezen generációknak tudniuk kell, hogy nemcsak erkölcsi kötelezettségről van szó, amikor az idősekkel való törődést, oda- fordulást hangsúlyozzuk. Ugyanis a szülők, nagyszülők tapasztalatainak, kulturális hagyományainak átvétele, a múlt elfogadása és beépítése, személyiségfejlődésünket nagymértékben szolgálja. Rendkívül jelentős lehet különböző közösségek támogató, segítő szerepe. Szükséges, hogy a közeledések mindkét oldalról megtörténjenek, kölcsönösen keressék egymást. A mai viharos és nagy társadalmi változások között még a vallási közösségek a legéletképesebbek és a legmegfelelőbb érzelmi viszonyulást mutatják. Eredmény várható az idősek önsegítő csoportokba, egyesületekbe szerveződésétől, azonban e folyamatnak alulról, az idősek köréből kell elindulnia és építkeznie. Dr. Hazafi Klára
