Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-10 / 97. szám

8 aj Dunantüit napló 1991. április 10., szerda Á szakmai érdekek tiszteletéért Levél az iskolaigazgatók munkaközösség-vezetőihez A közigazgatás és az isko­lák szakmai irányításának mó­dosulásával az alap- és kö­zépfokú oktatási, nevelési in­tézmények igazgatóinak mun­kaközösség-vezetői 1991. ja­nuár 31-én megalakították az igazgatói munkaközösség-ve­zetők kollégiumát. A kollé­gium alapítótagjai Pécs város és Baranya megye különböző térségeiben működő iskolák szakmai érdekeit legitim mó­don képviselő, demokratikusan választott vezetői. Mint független, önkéntes ■szakmai társulás, semmilyen szervezet érdekszféráját nem kívánjuk sérteni, ugyanakkor kapcsolatot és együttműködést kezdeményezünk minden olyan szervezettel, amely egy jobb, a mainál eredményesebb mű­ködést ígérő magyar iskola- rendszerért tevékenykedik. Te­vékenységünk középpontjában a közoktatás szakmai érdekei­nek képviselete áll. Ennek érdekében a kollé­gium tagjainak biztosítjuk, az önkormányzatoknak felajánljuk a kölcsönös tájékoztatás és tájékozódás lehetőségét a közoktatást érintő bármely ak­tuális és koncepcionális kér­désben ; — felajánljuk az önkormány­zatoknak, hogy a helyi köz­oktatást érintő döntéseik elő­készítésében szakértőként köz­reműködünk; — az intézményvezetők ré­szére széles körű szakmai nyil­vánosságot biztosítunk; — vállaljuk, hogy a kollé­gium tagjain keresztül — az általuk képviselt iskolákhoz — közvetítjük az oktatásirányítás döntéseit; ezekkel kapcsolat­ban megfogalmazzuk állás­pontunkat, javaslatokat, aján­lásokat dolgozunk ki a to­vábblépés alternatíváira. Mindemellett tanácskozás és fórum jelleggel lehetőséget szeretnénk adni az intézmény- vezetés speciális problémái­nak megvitatására, a közokta­tás fejlesztése szempontjából figyelmet érdemlő témák fel­dolgozására, egy-egy intéz­mény, térség, régió fejlesztési törekvéseinek, modellértékű tapasztalatainak megismerésé­re. Amennyiben egyetértenek kezdeményezésünk célszerűsé­gével, várjuk egyrészt az igaz­gatói munkaközösségek veze­tőinek csatlakozását a kollé­giumhoz, másrészt az önkor­mányzatok képviselőinek ér­deklődő jelentkezését, hogy feladataik megoldásához se­gítséget nyújthassunk. A kollégium munkáját - szakmai és működési kérdé­sekben — a Baranya Megyei Pedagógiai Intézet segíti. Jelentkezésüket, észrevéte­leiket a kollégium működési helyére kérjük szóban vagy írásban: Baranya Megyei Pe­dagógiai Intézet, 7621 Pécs, Széchenyi tér 9. Telefon: 13-977, Kallós Miklósné dr. Mörcz Róbertné, Pécs város ált. iskolai igazgatói munkaközösségének vezetője Kovács Dezsőné, Komló város ált. iskolai igazgatói munkaközösségének vezetője Bauhoffer József, Mohács város ált. iskolai igazgatói munkaközösségének vezetője Kiss Valér, Siklós város és térsége ált. iskolai igazgatói munkaközösségének vezetője Koltai Péter, a szentlőrinci III. Sz. Általános Iskola igazgatója Für Kovács Istvánné, Pécs város és Baranya megye gyógypedagógiai intézményei igazgatói munkqközösségének vezetője Nagy Imre, a Baranya megyei nevelőotthonok és diákotthonok igazgatói munkaközösségének vezetője Tasnádiné Rónaky Edit, Pécs város és Baranya megye gimnáziumi és szakközépiskolai igazgatói munkaközösségének vezetője Debreceni Lajos, Pécs város és Baranya megye szakmunkásképző és szakiskolai igazgatói munkaközösségének vezetője A szeretet harca Hokiralynő A halványkék színpadon pu- ihón szállnak a hápelyihek. A gyerek kezek az első sorokban önkéntelenül utánuk kapnak, de tenyerükben csaik a' fény­pontokat 1 sétáltathatják. Az illúzió viszont tökéletes, s a1 gyerekek szájtátva izgulják vé­gig Gerda bátor harcát, amellyel megküzd a szerete- tért, a barátságért, s melynek erejével meg tudja semmisí­teni a kegyetlenséget, a hi­degséget, a gonoszságot, az álnokságot. A klasszikus mese, a iHófcirálynő, a pécsi Bóbita Bábszínháziban kelt új életre, ihogy magával ragadja nézői érzelmeit. A bábszínházi bemutató Lé­nád András rendezésében lát­ható. Lénáit András első éve igazgatja a bábszínházát, s rendezőként most débütált Jevgenyij Svarc mesejátékával, (melyet Bükköséi László alkal­mazott Ibáibszínpadra. Az elő­adás a mese ligazi varázsla­tával hat. A pergő játék tüll- függöny mögött zajlik, s a tüíllüggöny több szerepet is betölt. Érdekes lágyságot köl­csönöz a játéktérnek, a ráve­padot, hogy a imozgás nem töri meg a mese lendületét. A pálcás mozgatású szép bábok (Orosz Klaudia m. v. munkái), a történéseket harmonikusan kiegészítő zene (Kátai László m. v.), a jól megtervezett színpadkép mind a szeretet, a melegség kibontakozását „szolgálják"; a játék menete, a íbábszínészek színvonalas tel­jesítménye nem engedi a né­zők figyelmének elkalandozá­sát. A bábszínészek, Dékány Ágnes, Illés Ilona, Hang Gá­bor, Muráth Péter, Szarná Gá­bor, i Tilesch iNándor, Újvári Janka, Zengő Ágnes jó pro­dukciót nyújtottak. A legélet- hílbben mégis talán Bunda s, a (beszélő puli (Hang Gábor) „viselkedett” a színpadon, mozgásával tökéletes illúziót nyújtva, igazi házőrzőként vé­delmezte barátait. A Hókirály­nő valószínűleg sok gyermek­nek szerez majd örömet, s az előadások során az apró tech­nikai módosítások (pl. a meg­felelő hangerősítés beállítása) is megoldhatók. B. A. tített fények ihatásámai külön­böző hangulatot sugall, míg „leple” mögött észrevétlenül úgy léhet átrendezni a szín­Emóció­emulzió Keresztes Zoltán a Mecseki Fotóklub tagja. Képei április 12-ig tekinthetők meg a Mű­vészetek Házában. A fotókon többnyire a vá­ros. A imúlt, az emberek és a házaik hóm lök za fainak, sa­ját, vagy mások emlékeinek egymásra rakódó rétegei, az átélt és át nem élt idők — képből saját nosztalgiánkkal kinéző — hősei. A jelen városa vagy látomá- sosan, nyomasztóan, lózálom- szerűen, vagy múltra hangol- tan, ábrándosán, mely így imár nem is a jelen városa — a pádon ülő „úr” nem a je­len embere. Egy pécsi költő verse és Franz Kafka fényképe tört üveg alatt, az esetlegességük­ben is szabályosan szétfutó repedések pókhálóival össze­fűzve. Egy ősi nép diaszpórájának előbb rosszat sejtető, majd ijesztő lenyomatai. Az (Én különböző idejű, kö­zelségű, tenmészetű és erős­ségű rétegeinek vizsgálata. Körülbelül ezek történnek a képeken, e témák köré ren­deződnek, néhány momentum viszont mindegyiken fellelhető: Az egyik kulcsmozzanat az idő — amely nyomot hagy em­beren és egyéb fényérzékeny anyagon — a másik a vélet­len, amely nem öncélú, nem rombol, hanem képeikbe kom- ponáltan (vagy képeket kom­ponálva) eszközként hasznái- tatik. Láthatjuk általa a ba­rátokhoz, a városhoz, a múlt­hoz fűződő viszonyaink eset- ilegességét, meg érezhetjük a fotót az alkotóihoz és hozzánk fűző viszony esetleg más, ne­tán hasonló természetét. Úgy tűnik, manapság a vé- ietlen valóban potenciálisan értékesnek minősül a (művé­szetekben. (Nem szánok helyet további teoretikus megállapí­tásokra, imert — bár lehet úgy írni a (líráról, hogy kivonva magunkat hatása alól, meg­kíséreljük ízekre szednii, ésszel megérteni — ez korántsem olyan szép játék mint létre­hozni, és korántsem olyan öröm, mint csak nézni. H. V. Újdonság - áldozatvállalással Néhány szó a Pécsi Művészeti Szabadiskoláról AZ ÉRDEKELTEKEN TÚL azt hiszem, kevesen tudják, hogy a Pécsi Apáczai Nevelési Központnak van egy Művésze­ti Szabadiskolája, amelynek zenei tagozata 1985-ben, vi­zuális tagozata 1986-ban in­dult. Apagyi Mária és Lantos Ferenc magánkísérleteinék sorozata előzte meg az iskola létrejöttét, s együttes munká­juk eredménye, hogy a Pe­tőfi Utcai Általános Iskola épületében végleges helyet kaptak, és jelenleg 130 ta­nulóval és 10 szaktanárral, kihelyezett tagozatként mű­ködnek. Milyen elvek alapján mű­ködik az iskola és mik a to­vábblépés távolabbi tervei? — Erről beszélgettünk Lantos Ferenccel, s mivel egykor -, vagy 30 éve -, többek között közreműködésével, hasonló lelkes és következetes munká­val született meg a pécsi Mű­vészeti Gimnázium képzőmű­vészeti tagozata, (ma Művé­szeti Szakközépiskola), úgy gondolom, érdemes most is odafigyelni a jövő nemzedék teljesebb, szebb életét szol­gáló tevékenységre. Ami engem az iskola céljai között a legjobban megraga­dott, az az alapelv, amely a tanulók egész magatartására, gondolkodásmódjára kíván hat­ni. A gyermekeknek a világhoz való viszonyát úgy kívánják alakítani, hogy majdan a leg­különfélébb szakmai és élet­helyzetekben rugalmasan tud­janak létezni. A cél tehát nem a minden áron való művésszé nevelés. Nem művészeti tech­nikákat ismertetnek elsősor­ban, hanem a különféle mű­vészeti ágak belső logikája szerint tanítanak meg gon­dolkodni, látni, hallani, alkot­ni. Tevékenységek sorozatával, különösen az improvizációs gyakorlatokkal elvezetik tanít­ványaikat ahhoz a módszer­hez, amellyel a munka, vala­minek a létrehozása alkotássá és alkotó örömmé válik. Az iskola programja szerint a képzés három szinten törté­nik. Az előkészítő nevelés 5—7 éves gyermekeknek nyújt szemléleti és gyakorlati alapo­kat. Innen lehet továbblépni az érdeklődés, vagy teljesít­mény alapján a zenei, a vi­zuális, a kinesztétikai, vagy a beszéd- és irodalmi tagozatra, az alsófokú művészeti képzés­re, amelyben 8—14 évesek vesznek részt. A szakmai sa­játosságok kiemelése, a sza­kosodás mellett is cél, hogy ne a szakok merev szétválasz­tása, hanem azok egymásba kapcsolódása érvényesüljön. A középfokú művészeti képzés 15—18 éveseket vezet el az érettségiig, a korábbi alapel­vekre építve, de egyre célzato- sabban szakmára orientálva az oktatást, a felsőfokú tovább­tanulásra való előkészítést. Ma a szabadiskolában a tervezett négy tagozat (közül kettő működik. A zenei tagozat vezetője Apagyi Mária, a vizuálisé Lantos Ferenc. Mű­ködik az előkészítő, az alsó­fokú és a középfokú csoport mindkét tagozatban, egyéni és csoportos foglalkozásokon, a zeneiben zongora, hegedű, fa­fúvó, gitár és bőgő hangszeres oktatással. Az 1990—91-es tan­évben, a Szabadiskolánaik he­lyet adó Petőfi Utcai Általános iskolában 21 tanulóval elin­dult egy elsős „művészeti osz­tály”, amely mellett a követ­kező tanévben újabb első osz­tály indul. Ezekben már a közismereti tárgyak oktatása is a művészetiekkel összehangol­tan folyik. A tapasztalatok sze­rint a tantestület nagyrészben fogékony és nyitott a Művé­szeti Szabadiskola elvei iránt, és (kész az együttműködésre, amelynek már konkrét eredmé­nyei is vannak. A művészeti nevelés módszereinek az alsó­tagozatos osztályokba való folyamatos beépítésével elő­készíthető a későbbi, felső­tagozatos, majd a középisko­lai képzés is. A Művészeti , Szabadiskola céljainak megvalósítására 1991 februárjában alapítvány jött létre a korszerű művészeti oktatást szívügyüknek tekintő szülők kezdeményezésére. Az alapítvány nyitott, ahhoz bár­ki hozzájárulhat, (számlaszá­ma: 240-88884-10906). Az is­kola eredményességét igazolja eddigi sikeres működése, ki­tűnő tanárainak és a szülők­nek áldozatvállalása, a lelkes tanítványok széles köre és je­lentős száma. A mai forrongó oktatásügyi légkörben és pénz­telen helyzetben azonban ag­gódunk a jövő tervek megva­lósításának lehetőségéért. Úgy tűnik, e munka akkor le­hetne igazán hatékony és úgy szolgálhatná eredményesen tanulóinak érdekét, ha a Mű­vészeti Szabadiskola önálló intézményként, a Petőfi Utcai Általános Iskolával szervezett tartalmi együttműködést ala­kíthatna ki. PÉCS VÁROS kulturális múltjából természetesen kö­vetkezne, jelenében pedig biz­tató példa lehetne az ország­ban egyetlen ilyen széles ho­rizontú szemléletre nevelő mű­vészeti iskola. Hárs Éva

Next

/
Oldalképek
Tartalom